HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

További szemlélődések a karmáról

2009.03.14. 17:34 Astus

Két kiváló okom van újra elővenni ezt a témát. Az egyik, hogy ma délelőtt a tévében egy ember "karma oldást" hírdetett, s aki betelefonál, annak ő ilyen "karma oldást" végez. A másik kedves Yoscha megjegyzése (lásd: www.buddhapest.hu/2009/03/kie-karma.html) az előző okságról szóló szövegemhez.

Kezdjük először a buddhista oldallal, hogy kié is a karma. A Viszuddhimagga 19. fejezetében (teljes szöveg: www.sacred-texts.com/bud/bits/bits048.htm) a következő versszak található:

Kammassa kārako natthi,
Vipakāssa ca vedako,
Suddhadhammā pavattanti,
Evetaṁ sammadassanaṁ.

Nincs a tettnek tevője,
Sem a gyümölcsnek élvezője,
Csak összetevők haladnak tova,
Ez a helyes tan valóban.

Egy brahmin egyszer megkérdezte a Buddhát, hogy vajon a cselekvő és a tapasztaló az azonos, vagy különböző. A Buddha mindkettőt végletes nézetnek nevezte, s válaszul elmondta a függő keletkezés folyamatát. (forrás: SN 12.46) Az idézett vers és az említett szutta tanítása ugyanúgy azt magyarázza, hogy a buddhizmusban az újraszületés, s az egész létezés folyamata milyen módon történik anélkül, hogy létezne bármilyen énség, szubsztancia. Ez nem csak az újraszületésre vonatkozik, hanem erre az életre is. Sokaknak nehezére esik megérteni, hogyan létezhet újraszületés énség, illetve lélek nélkül. Pedig most sincsen az embereknek énje, mégis az előző nap tettei (karma) kihatnak a mai napra (vipáka/gyümölcs). A Milindapanyhában az újraszületésre az egyik példázat az, hogy a tanítvány megtanul egy verset, amit a tanító mond el neki. Vagyis, amit tegnap megtanultam, ma el tudom ismételni. Ehhez nem volt szükség semmilyen lélekre, egy hordozó alapra (szubsztancia), vagy hasonlóra. Másik gyakori példa (mint a Sálisztamba szútrában is) a mag, s ahogyan abből egy nővény fejlődik ki. Ez az oksági folyamat lényege, hogy nincs szükség semmilyen hordozóra, ami elszenvedi az okságot. Gondolhatjuk, hogy a halál ebből a szempontból egy különleges esemény, mintha a személy, a hordozó, az elszenvedő megszűnne, s ezért kérdésessé válik, hogy akkor mi születik újra. De ha belátjuk, hogy a személyiség nem más, mint egy oksági folyamat, akkor kiderül, az egyéni karma az, ami újraszületik. Ahogyan a karmáról szóló egyik elmélkedés hangzik: "A tetteim (karma) birtokosa, a tetteim örököse, a tetteim szülötte, a tetteim viszonyában vagyok, s tetteim a bíráim. Bármit teszek, jót, vagy rosszat, annak leszek örököse." (AN 5.57) A személy maga nem más, mint a tett, vagyis a karma. Ahogyan mondani szokták, a döntéseink határoznak meg minket. A döntés, a szándékos tett maga a karma. "Én mondom nektek, a szándék a karma." (AN 6.63) És a tetteink egyéniek, s egyéni következményei is vannak.

Mindebből kiderül, hogy amit Yoscha állított fel elméletet arról, hogy halálunk után a tetteink belehullanak valamiféle "nagy közös kalapba" nem felel meg a Buddha tanításának. A tetteim örököse én vagyok, ahogyan az almamagból almafa lesz. Az igaz, hogy az egyének kölcsönös függőségben állnak egymással, de ezzel együtt különálló oksági láncolatot képeznek. Én hatással vagyok másokra is, de a saját tudati kötődéseim az én cselekedeteimet irányítják, s az én világlátásomat határozzák meg, nem másokét. A tetteimért én vagyok a felelős, s így én is viselem azok következményeit. A Buddha megvilágosodásakor látta a saját előző életeit, s látta azt is, hogy a lények tetteik következtében különböző létbirodalmakban születnek. Padmaszambhava a következőket mondta: 

"Akik a jelenben képtelenek elviselni egy tűzszikra érintését, de azt várják, hogy képesek lesznek kibírni a forró poklokat, esztelenek! Akik képtelenek elviselni egyetlen hideg téli éjszakát, de azt várják, hogy képesek lesznek kibírni a hideg poklokat, esztelenek! Akik képtelenek elviselni csupán három nap éhezést és szomjazást, de azt várják, hogy képesek lesznek kibírni egy éhes szellem nyomorúságát, esztelenek! Akik képtelenek arra, hogy elviseljék a nehézségét egy csomag cipelésének akár csak rövid ideig is, mégis azt várják, hogy képesek leszek kibírni egy igásállat nyomorúságát, esztelenek!" (forrás: Advice from the Lotus-Born; Rangjung Yeshe Publications, 1994. p. 110)

Még a buddhisták közt is kevesen gondolnak bele a szamszára szenvedéseibe, hát még azok, akik tudomásul sem akarják venni a Buddha tanítását! Mindenkinek az egyéni felelőssége az, hogy hogyan éli le az életét, s milyen lesz a következő születése.

És akkor itt visszakanyarodnék a "karma oldáshoz". Nyilvánvalóan abszurd azt gondolni, hogy egy tévés akárki majd szépen elmossa az én karmámat. Ez eleve egy teljesen hibás felfogása a karma jelentésének, legalábbis buddhista részről. A buddhák sem képesek csak úgy eltörölni mások tetteinek következményét. Az okság a buddhizmusban nem olyan, amit bárki is eltörölhetne. Viszont a javunkra lehet fordítani, s végső soron megszabadulni teljesen! Ahogyan van oka a szenvedésnek, úgy van megszüntetése is. Ez többek közt azért lehetséges, mert az okság egy dinamikus törvény, s tere van a folyamatok módosításának is. Gyakorlatilag folyamatosan alakulnak is a folyamatok, csak a kérdés az, hogy milyen irányba. Ameddig kitartunk eddigi téves nézeteink mellett, kötődünk hamis nézeteinkhez, a vágyhoz, haraghoz és tudatlansághoz, szükségszerűen a hat létbirodalom vándorai maradunk. De bárhol is vágjuk el a függő keletkezés láncolatát, megszabadulunk mindettől. Bár a végső cél a teljes megszabadulás, lehetőség van enyhíteni is a karmikus hatásokon.

A Buddha egyik beszédében (SN 42.8) két alapvető módszert mond el a karma enyhítésére. Az egyik a tíz helytelen tettől való tartózkodás, a másik pedig a négy isteni lakhely/mérhetetlen gyakorlata. A tíz helytelen tett három csoportból áll: testi (ölés, lopás, nemiséggel visszaélés), szóbeli (hazugság, megtévesztő beszéd, durva beszéd, felesleges beszéd) és tudati (sóvárgás, harag, téves nézetek). A négy isteni lakhely (mahájánában: négy mérhetetlen) pedig: kedvesség, együtt érzés, együtt örvendezés, egykedvűség (lásd bővebben: a-buddha-ujja.wikidot.com/vajiro-erett-erzelmek). Ezek azok, amikre ébernek kell lennünk, amikben gyakorolnunk kell magunkat ahhoz, hogy az eddig felhalmozott rossz karmától megszabadulhassunk, s jó karmát építsünk ki magunk számára. Ez a valódi karma oldás, ami jó eredményekhez vezet ebben az életben, s a következőkben is.

23 komment

Címkék: erkölcs karma újraszületés éntelenség

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr371002104

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Yoscha 2009.03.15. 20:51:32

Új és elgondolkodásra okot adó az "egyszálú" karma tézise. Még nem tudom mit véljek róla, de napok óta itt motoszkál bennem.

Minél többet rágódom rajta annál inkább teszik.
Köszönet érte.
Egyszer majd visszakapod. :)

Astus 2009.03.15. 22:18:15

Várom a fejleményeket! :)

plumbeus 2009.06.01. 16:22:37

Az a fejlemény:)) hogy azt mondtad régebben hogy valami iskola végső igazságként kimondta hogy nincs okság, ez esetbe azonban karma sincs és újraszületés sincs? Vagy semmi sem értek. ?

Astus 2009.06.01. 17:50:44

@plumbeus: amikor felismeri az ember az okság ürességét, akkor megszabadul a karmától is. Ez nem azt jelenti, hogy hétköznapi szinten ne lenne okság.

plumbeus 2009.06.01. 18:18:43

Na és mi az okság üressége? Mert hogy van-e szubsztanciája annak a kérdésnek sztem nincs értelme. Az az okság üressége hogy semmi sem fügetlen semmitől sem ööö vagy olyasmi?

Astus 2009.06.01. 18:21:09

Az okság üressége az, hogy nincs ok és nincs okozat, mert egyik sem ragadható meg. Ezek is képzetek.

plumbeus 2009.06.01. 18:57:48

Jó és akor mi a különbség az okság szimpla és téves tagadása és eközött? Nem minden hogy ki vitatja? :)

Astus 2009.06.01. 19:10:12

@plumbeus: a buddhizmus esetében nincs szó az okság vitatásáról, vagy tagadásáról. Pontosan az okság következtében lehet azt állítani, hogy az okság maga nem végső, hanem viszonylagos létező. Mert nincsenek végső, valódi létezők, ezért lehetséges az okság. Másrészt pedig mert nincsenek valódi létezők, ezért okot és okozatot sem lehet meghatározni valódiként. Innen a Gyémánt szútrában is található logika, hogy "X nem-X, ezért X", ebben az esetben az "okság nem-okság, ezért okság", tehát az okság következtében nincsenek valódi létezők (ok-okozat), ezért lehetséges az okság.

plumbeus 2009.06.01. 19:23:28

Ebből annyit értek hogy egyik sem megragadható és hogy képzet, a többit elhiszem de annyira nem értem hogy teljesen. Valódi létező az az lenne hogy független és van lényegisége de ez miért zárná ki az okságot ?

Astus 2009.06.01. 19:58:21

@plumbeus: ok és okozat között kell legyen valamilyen kapcsolat. Ha ezek önálló létezők lennének, akkor ennek fényében kapcsolat sem létezhetne köztük. Ha viszont nem önálló, független, tehát valódi létezők, akkor annak sincs értelme, hogy ezek közt kapcsolatról beszéljünk.

plumbeus 2009.06.01. 20:09:06

Régebben az újraszületést illetően azt mondtad szellemi értelemben marad meg a nem tudom mi és születik újra azóta sem értem ezt mert egyébként meg azt mondtad nincs külön anyag és tudat/szellem.

Astus 2009.06.01. 20:38:29

@plumbeus: nincs külön test és szellem abban a formában, ahogyan azokat teljesen különállónak tekintik más vallások és filozófiák. A buddhizmusban ezen kettősség helyett az öt halmazról beszélünk. Tehát az ember nem test és szellem, hanem öt halmaz, a tapasztalás öt területe. És amikor erről az öt halmazról van szó, akkor onnantól semmi értelme külön testről és szellemről beszélni.

plumbeus 2009.06.02. 20:29:43

@Astus: Ezt mindenki tudja, mondom, ha nincs külön akkor az problémás hogy szellemi értelemben marad meg a nem tudom mi szokáshajlam ami újraszületik vagy hogy. Szóval nincs külön de külön van vagy vmit nem értek? Az újraszületéssel már nincs kifogásom csak ezzel a szellemi értelemben megmaradással, szerintem ezt normális nyugatinak nem könnyű elfogadni/megérteni.

Astus 2009.06.02. 21:04:22

@plumbeus: legjobb, ha elfelejted ezt a test-szellem koncepciót, s az öt halmazzal dolgozol. Innentől kezdve nincs ilyen probléma, hogy mi megy, vagy mi marad.

plumbeus 2009.06.03. 19:45:58

Hát éppen lehetne mert az szétesik/megváltozik.
Nincs problémám az újraszületéssel csak a magyarázatát nem értem ha az olyan hogy szellemi értelemben van maradva a nem tudom mi:)

Astus 2009.06.03. 20:08:36

@plumbeus: az ember szkandhái folyamatosan változnak: születnek, fennállnak, elpusztulnak és megszűnnek. Mindezt pillanatról pillanatra megteszik. Az okok és feltételek függvényében pedig újra és úrja megszületnek, fennállnak, elpusztulnak és megszűnnek. Olyan, mint a sétálás. Minden egyes lépés pillanatról pillanatra létrejön és megszűnik, miközben az előző lépés függvényében létrejön a következő lépés, így tudunk sétálni. Ez nem azt jelenti, hogy van valami maradandó lépés, egy állandó rész, és azt sem jelenti, hogy egy lépés megszűnével nem lesz semmilyen következő lépés sem.

einmann. 2016.12.04. 21:12:27

Olvastam egy elgondolkodtató véleményt a karma feloldásáról, ami így szól.

"A karma feloldása sajnos csak egyetlen módon lehetséges. Ha úgy éled át, hogy nem kötődsz hozzá. A karma minden cselekedettel változik, és gyarapszik. A végeredmény szempontjából mindegy, hogy előnyös, vagy hátrányos. Minden reakció a karmára fenntartja azt. Ha átéled, és hagyod eltűnni, akkor egy idő után a szál megszűnik, és nem táplálja a jövő eseményeit. Emellett új szálakat sem szabad elindítani, ha végleg meg akarsz szabadulni a karma körforgásából. A karma nem olyasmi, amit mesterségesen, különleges technikákkal fel lehet oldani. A karma a létezésből fakad, így mindenben jelen van. A legkisebb létező dolgoktól a legnagyobbakig. A különböző módszerek, és technikák, amik ezoterikus körökben forognak nem képesek feloldani a karmát, csak megmutatják őket. Ismerek ilyen technikákat, de egyik sem oldja a karmát. Ez egy modern, divatos ötlet, amivel az emberek áltatják magukat. A modern világban már szinte senki nem akar befelé fordulni, és a múltjára, és jövőjére figyelmet fordítani, pláne nem a karma tükrében. Mindenki, aki megpróbálja kicsit másképp csinálja, de maga a gyakorlat csak egy módon történik. Megismeréssel, megértéssel, átéléssel, és megszűnéssel. Az érzelmek, és gondolatok akadályoznak, a megértés segít. Ennél többet nem lehet a módszerről mondani, de maga a valódi tett már szinte kivitelezhetetlen."

Mi a véleményed róla?

A másik.: "Az okság üressége az, hogy nincs ok és nincs okozat, mert egyik sem ragadható meg. Ezek is képzetek."

Ha képzet, akkor miért érzem a saját életemben azt, hogy ha valamit cselekszem, annak visszahatása van? Tapasztalom is.

Itt, ebben a "világban", ezen a szinten a karma tart itt a saját cselekedeteim miatt.

Tegyük fel, azzal, hogy sok ezer évnyi születést, tettet, cselekedetet szimplán azzal, hogy belátom, hogy ezek képzetek, az bizony azt jelentené, hogy nincs visszahatás. Bármit megtehet az ember, aztán a végén, ha belátja azt, hogy a karma is valójában képzet, akkor ezzel ki is szabadult a körforgásból?

Ez szerintem így nem állja meg a helyét.

Amit a hozzászólás elején beillesztettem, annak nagyobb a valóságalapja.

Végül, van ilyen hozzászólás, hogy a buddhizmus esetében.

Miért a buddhizmus esetében? Ha valami igaz, megtapasztalható, magam által igazolható. Vagyis saját magam felé, akkor mindegy, hogy buddhizmus vagy más izmus.

Ez olyan, mintha mást is lehetne tapasztalni, mást is ellehetne érni, megérteni, de akkor az már nem buddhizmus?

Nagyon egyoldalúnak látom ezt.

Astus 2016.12.05. 00:24:40

@einmann.: A karma az a saját berögződéseinkben van jelen, a világképünkben, ahogyan felfogjuk a tapasztalatainkat. Ez nem valamiféle rejtett erő vagy láthatatlan hatás a múltból. Ha változtatni akarunk a karmán, azt azzal tehetjük meg, ha a nézetünkön változtatunk. Ha pedig meg akarunk szabadulni a szamszárából, akkor fel kell hagyni a különféle nézetekhez való ragaszkodásokkal. Felismerni, hogy a nézetek mind üresek, vagyis nem többek pillanatnyi gondolatoknál, ez egy olyan belátás, ami elvezethet a ragaszkodás megszüntetéséhez. Ez nem változtatja meg a múltat, hanem megszünteti az okát a szenvedésnek.

einmann. 2016.12.05. 04:44:01

@Astus: köszönöm, hogy válaszoltál.

Rendben, hogy belátom az egész ürességét, illetve azzal, hogy nem ragaszkodom hozzá. Azt is megértem, hogy ezzel megszűnik a szenvedés, vagyis azzal, hogy felhagyok a gondolatokhoz való ragaszkodás által.

De, ha a karma nem csak az érzések, gondolatok, hanem a fizikai szinten is jelen van, akkor mi van a fizikai cselekedetek következményeivel?

Hatás-ellenhatás

Amiről írtál, az csak a nem fizikai dologra vonatkozik.

De tapasztalhatjuk az életben, hogy végülis minden körülöttünk zajlik. Amit teszük, az visszahat fizikálisan is, nem csak mentálisan.

De a te részedről csak a mentálisról van szó.

Karma nem csak a mentálisban van jelen.

Amit én fizikálisan kiváltottam, annak vissza is kell térnie fizikálisan. Ezt tapasztalom is.

Astus 2016.12.05. 10:51:12

@einmann.: A tapasztalatoknak - legyen az tudati vagy testi - önmagukban nincs jelentésük, az a meglévő nézeteink szerint társul hozzájuk. Egy betegségről mondhatjuk azt, hogy korábbi tettek következménye, de azt, hogy miként éljük meg a betegséget, már az adott helyzetben fennálló világlátásunkon múlik. Ezzel kapcsolatban ajánlom Angulimála történetét: a-buddha-ujja.hu/Szutta/Majjhima-86-oi

einmann. 2016.12.07. 19:17:29

Ha a tapasztalatnak önmagában nincs jelentése, akkor miért van mondjuk örökletes betegség?

Ez valójában mit jelent?

Abban igazad van, hogy amit társítunk a cselekedethez.

Ha minden olyan, amilyennek gondoljuk, akkor miért kellenek a szabályok ahhoz, hogy ne ölj, ne lopj, stb.?

Tegyük fel azért, hogy kevesebb szenvedés érjen. De ha minden relatív, akkor mi a szenvedés, mi szükség ezekre a szabályokra?

De minden, valamiért mégis "visszaüt".
De ami visszaüt, azt is szubjektív módon értékeljük ki.

Hiába nincs jelentősége, de mégis kihat.

Mi értelme ennek az egésznek?

Hogyan értékel egy valódi megvilágosodott?
Mennyire objektív az, ahogy ő szemlél?

Astus 2016.12.07. 21:39:28

@einmann.: A tapasztalatok azok, amik megjelennek a hat érzékterületen, vagyis a látvány, hang, szag, íz, tapintás, tudomás. Ezek pillanatról pillanatra változó érzéki benyomások és tudati folyamatok. Az már az értelem működése, hogy ezeket valamilyen rendszerbe teszi, összeköti korábbi emlékekkel, nevet ad nekik, és meghatároz valamilyen viszonyulást. Ezért mondom, hogy a karma a világnézetben van jelen, az értelmezési hálónkban. Ez nem jelenti, hogy bármit képzelünk, az akkor úgy van vagy úgy lesz, minthogy a világnézetünkön nem igazán változtat az, ha valamilyen kívánságot ismételgetünk magunknak. A tudat, az értelmezési háló, nem egy véletlenszerű dolog, még csak nem is a kívánságunk szerint működik, hanem, mint minden más, oksági rendszerben létezik. Csak hogy egy példát mondjuk, valamilyen apróbb szokáson is egész hosszú idő változtatni.

A képzési előírások, mint nem elvenni valakinek az életét, arra szolgálnak, hogy a tudat minél kevésbé legyen lekötve külső tényezőkkel. És itt most nem a társadalmi szabályokról beszélek, hanem arról, hogy mi értelme van a buddhizmusban az előírásoknak.

Az értelmet mindennek mi adjuk meg, de mégsem mi adjuk meg. Mi adjuk meg annyiban, hogy a saját világnézetünk, a saját gondolkodási rendszerünk viszonylatában nyernek a dolgok értelmet. Másrészt nem mi adjuk meg, mivel gyakran még csak tudatában sem vagyunk a gondolatainknak, nem hogy azok rendszerének. Ezért van szükség a szemlélődésre, a meditációra, a nyugodt belső vizsgálatra. Mi több, a meditációt magát is módszeresen érdemes végezni, a megfelelő és hiteles útmutatások szerint, mert ha csak a saját fejünk után megyünk, akkor könnyedén csak a meglévő elképzeléseinket ismételgetjük minduntalan, s nem jutunk semmilyen belátásra.

einmann. 2016.12.08. 15:39:02

Köszönöm a gondolatokat!
süti beállítások módosítása