HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

A szex vajon mi?

2010.08.06. 19:59 Astus

A szex csak ösztön? A szerelem egyszer csak beüt? A sors megver? Az élet kegyetlen? Ezek, s más hasonló sztereotípiák azok, amik mutatják, mennyire nem figyelünk oda arra, mi történik az elmében. És még ha esetleg mi magunk nem is élünk ezekkel a szófordulatokkal, nem értünk pont ezekkel egyet, egyrészt akadnak mások, amiket sosem kérdőjeleztünk még meg, sosem vizsgáltunk meg alaposabban, másrészt amikor a buddhizmusban azt tanuljuk, hogy a világ olyan, mint egy álom, mint egy illúzió, akkor itt élesen látni lehet, mit is jelent ez.

Ezek a mondások, apró filozófiai alaptételek lényegileg határozzák meg azt, hogyan élünk, s mit élünk meg. A meditációs gyakorlat működési elve abban áll, hogy lecsendesítve az elménket félretesszük a bevett képzeteinket, a véleményünket, az érzéseinket, a hozzáállásunkat. Ha ezt nem tesszük meg, akkor esélyünk sincs arra, hogy érdemben bármire is rá tudjunk látni. A rálátás, a vizsgálat az, ami a bölcsességet adja, a bölcsesség pedig a megszabadulást.

Pillanatról pillanatra felmerülnek gondolatok, benyomások, érzetek, s ezek újraalkotják azt, ahogyan élünk, amik vagyunk. Ezt persze észre sem vesszük, mert teljesen elragadnak az érzéki tárgyak, az álmok, a várakozások, a remények, a félelmek, s megannyi más. Ha legalább elméletben megértjük a tudatnak ilyentén működését, akkor beláthatjuk, miért az első lépcső a buddhista képzésben az erkölcsi fegyelem. Könnyebb először visszafogni magunkat attól, hogy valamit elkövessünk, mint hogy már magával a szándékkal képesek legyünk foglalkozni. De természetesen idővel eljutunk oda, hogy már az aprócska gondolat felbukkanásakor észrevegyük azt, amire azelőtt csak annyit mondtunk "Felidegesített", vagy "Megutáltam", vagy "Elcsábított", vagy "Beleszerettem".

Az éntelenség tana könnyen valamiféle elméleti absztrakciónak tűnik az elején. Az pedig egyenesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaki ne egyszerűen csak ideig-óráig visszafogja magát, hanem elengedjen egy érzést amint az megjelent. Ezek megértése és megtapasztalása lehetséges mindenki számára, amennyiben valóban erre törekedne. A törekvést pedig annak megértése szokta kiváltani, hogy miközben az életben van számos jó és rossz dolog is, önnön szenvedésünk csakis annak köszönhető, hogy ezeket hajhásszuk.

Lehetséges ösztönlényként viselkedni. Lehetséges haragvó lényként cselekedni. Lehetséges sóvárgó lényként élni. Ezek azok a tudatállapotok, amiket a buddhizmusban a három alsóbb létforma jellemzőiként adnak meg, amik a legfájdalmasabb, legrosszabb világok az egész szamszárában. Az ösztönlét, a tudatlan, ingereket követő létforma az állati mód. A haragvó, mérges, utálkozó, erőszakos állapot a pokollakóké. A sóvárgó, vágyakozó, epekedő, kielégíthetetlen étvágyú létezés pedig a szellemeké. Ezek az állapotok és létformák sokkal rosszabbak, mint a legnyomorúságosabb emberi élet. S itt szó sincs fenyegetésről, hogy aki nem viselkedik, azt majd megbünteti a sors. Ezek mind olyan tudatállapotok, amiket lehetőségünk van egyrészt megtapasztalni - s minden bizonnyal volt benne részünk ezen éltünk során is - másrészt meg is tudunk érteni, rá tudunk látni. Az emberi lét legnagyobb előnye, hogy használni tudjuk értelmünket.

Az értelemnek van sok formája, s valamennyivel még egy házi légy is rendelkezik. De azt már nem tudja megérteni, hogy egy ablak van előtte. Az emberek rengeteg módon tudják használni az értelmüket, akár jó, akár rossz dolgokban is. Vannak, akik egy futószalag mellett figyelnek, hogy hol van romlott paprika. Vannak, akik egy kórházban figyelnek, hogy ki nem tud aludni. Vannak, akik a tudományokban, vagy a művészetekben használják az értelmüket, míg mások barátságok és ismeretségek ápolásában. A buddhizmusban az értelmet arra használjuk pedig, hogy megértsük a saját értelmünk működését.

Az elme megértésével pedig nem csak magunknak, hanem másoknak is hasznára válunk. Hogy türelmesebbek, nyugodtabban, figyelmesebbek, együtt érzőbbek leszünk, ez hatással van mindenkire, akivel csak kapcsolatba kerülünk. Önmagunk megértésével másokon is tudunk segíteni. Nem úgy, hogy egyszerűen csak megpróbáljuk ráerőszakolni azt, amiről mi azt hisszük, működik, hanem úgy, hogy oda tudunk figyelni, mi van valójában a másikkal. Megtanulunk nem csak beszélni, hanem hallgatni is. S miközben hallgatunk, nyitottak maradunk, befogadóak. A másik szavaiban nem a saját világunkat akarjuk megerősíteni, a saját tetteinkre igazolást keresni, hanem csak figyelünk rá, s a figyelemből következően megértjük. Hogy ez milyen fontos, elegendő arra gondolnunk, mi magunk mennyire szeretjük azt, ha valaki ránk figyel, ha valaki elfogad minket. Így önmagunkon keresztül mindenkivel kapcsolatot teremtünk. Olyan kapcsolatot, ahol nem a saját vágyainkkal és félelmeinkkel találkozunk csupán, hanem ember az emberrel.

(Az írást ihlette: Jade, a bloggerina ösztönösen kefél nős férfiakkal)

6 komment

Címkék: magyar buddhizmus szex szenvedés meditáció hétköznapok együttérzés elégedetlenség éberség belátás

A bejegyzés trackback címe:

http://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr422204286

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

A Nikk 2010.08.08. 20:37:42

A szex vajon mi? Egy olyan - általában társas - tevékenység, ami közben az ember megizzad, felgyorsul a légzése és a szívverése.
Sok hasonló tevékenység van (kocogás, ásózás), de mind közül a szex bír a legnagyobb népszerűséggel a lakosság körében.

plumbeus 2010.08.13. 08:25:33

Gondoltam megnézem az ihlető bejegyzést, de ha már megkérdezik hogy elmúltam -e 18 akkor inkább nem. Ha nem kérdés akkor igen:)

kn3cht 2010.12.03. 11:49:10

Sziasztok Astus & mindenki más! (Ez az első hozzászólásom. De lesz még több is, tetszik az oldal :)
A buddhizmusról még nagyon keveset tudok, a meditációval pedig két éve, a Goenka-féle Vipassana keretében sikerült megismernem. Ő az alábbiakat mondta a témáról - az utolsó pár mondattal nagyon mélyen egyetértek :)

"Mi a különbség a helyes és a helytelen szexuális magatartás között? Szándék kérdése?

Nem. A szexualitásnak megvan a maga helye a világi ember életében. Nem szabad erőszakkal elfojtani, mert az erőltetett önmegtartóztatás feszültséget teremt, melyből még több probléma és nehézség származik. Ugyanakkor, ha szabad utat engedünk a nemi vágynak, és szexuális viszonyt létesítünk bárkivel, araikor a szenvedély megjelenik bennünk, akkor sohasem leszünk képesek megszabadítani tudatunkat a szenvedélytől.

E két, egyaránt veszélyes szélsőség elkerülésére a Dhamma középutat javasol, szexualitásunk egészséges kifejeződését, mely még lehetővé teszi spirituális fejlődésünket. Ez olyan szexuális kapcsolatot jelent egy férfi és egy nő között, akik elkötelezték magukat egymás iránt. Amennyiben partnerünk is Vipasszaná gyakorló, ha megjelenik a szenvedély, mindketten szemléljük azt. Nem fojtjuk el, s nem engedjük szabadjára. A szemlélés segítségével könnyen megszabadulhatunk a szenvedélytől. Időnként még élnek nemi életet, de fokozatosan afelé az állapot felé haladnak, ahol a szexualitásnak már nincs jelentősége. Ez a valódi, természetes önmegtartóztatás állapota, amikor már a szenvedély gondolata sem merül fel a tudatban. Ez az önmegtartóztatás olyan Örömmel tölt el, mely túl van bármilyen szexuális kielégülésen. Folyamatosan elégedettnek és harmonikusnak érezzük magunkat. Meg kell tanulnunk átélni ezt a valódi boldogságot. Nyugaton sokan úgy gondolják, hogy bármely két, egyetértőfelnőtt
között megengedhető a szexuális kapcsolat. Ez a nézőpont nagyon távol áll a Dhammától. Ha valaki lefekszik valakivel, aztán egy másikkal, aztán megint egy másikkal, az megsokszorozza a szenvedélyét és megsokszorozza a szenvedését. Vagy el kell köteleznie magát valaki mellett, vagy önmegtartóztatást kell gyakorolnia."

B Ágnes Mogyoro 2013.03.15. 19:14:35

Egyetértek az előző gondolattal. Úgy gondolom, hogy az, hogy valaki mellett elköteleződik az ember, már nagy lépést jelent a fejlődés útján, főleg a mai nyugati civilizációkban, ahol túl sok az inger, az ingerlő tényező. Ugyanakkor itt is el kell kerülni az elfojtást, csak akkor szabadna elköteleződnie két embernek egymás mellett, ha elérték azt a tudati-lelki szintet, hogy be is tudják tartani azt.

Astus 2013.03.15. 19:54:46

@B Ágnes Mogyoro: Az elköteleződés számos okból fakadhat. Lehet a másikhoz való ragaszkodás, lehet a kapcsolat eszméjéhez ragaszkodás, lehet az emlékekhez vagy jövőképekhez ragaszkodás, lehet a stabilitáshoz, állandósághoz ragaszkodás, lehet a szokásokhoz ragaszkodás, stb. Mindazonáltal az a gondolat, hogy valaki mellett elköteleződöm, egy fogalmi és érzelmi kötöttség. Ehhez a képzethez aztán társul megannyi elvárás és szabály, amikhez folyton próbáljuk hozzáigazítani a kapcsolatot. Amikor pedig az elvárások nem teljesülnek és a szabályokat áthágják, azt, mondjuk, hogy a kapcsolat tönkrement.

Valójában minden nap minden órájában újra elköteleződünk, felidézzük a kapcsolat eszméjét, s amikor valami oknál fogva kétségbe vonódik, mérlegelünk vagy egyszerűen félretesszük.

Minthogy az elköteleződés egy hamis valóságképzet, így óhatatlanul szenvedéssel is jár, mert az elvárásokat beteljesíteni és a szabályokat követni nem tudjuk, a kapcsolat időtartama alatt pedig az emberek változnak. Minél kevésbé látjuk ezt, annál inkább érthetetlenül állunk az újra és újra felmerülő nehézségek előtt.