HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Megjegyzések az öt lépéses dzogcsen tanításhoz

2009.02.28. 11:48 Astus

Egy pár észrevételt szeretnék itt még közölni, amit magába a szövegbe nem tettem bele.
Először is jöjjenek a tibeti szavak szanszkrit megfelelői. A "látomásnak" (snag-ba) nem találtam semmit, de mint azt megtudtam egy tibetiül tudó embertől, ez a snang-ba szó módosulása, aminek a szanszkrit megfelelője (többek közt) a pratibhásza. A tudat a csitta (sems), ami a lehető legáltalánosabb megnevezése a tudatnak, s minden tudati jelenséget lefed. Az üres a súnja (stong-pa), s itt főképp abban az értelemben szerepel, hogy a tudat mentes (súnja) mindenféle jelenségtől. A tiszta fény megfelelője a prabhászvara ('od-gsal), ami már a páli kánonban is megjelenik (Pabhasszara szutta, AN 1.49-52), mint a tudat fényes mivolta, s végül a tantrikus irodalomban fut be nagy karriert, ahol is a buddha-tudatnak felel meg. Az egység megfelelője a juganaddha (zung-'jug), amit sokkal inkább az "egyesülés" szó fejez ki, s míg például a páli kánonban ez a samatha és vipasjaná együttes alkalmazására utal (Juganaddha szutta, AN 4.170. lásd még: a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:an-2-30-kl), a tantrikus (anuttarajógatantra) irodalomban a női (bölcsesség) és férfi (ügyes eszközök) oldal egységéről van szó. Végül a nagy gyönyör a mahászukha (bde-ba chen-po), ami az egyesülésből következő nem-kettős látásmód.

Végig tekintve az öt lépésen, azt is mondhatjuk, hogy a buddhista tanítások egészének egy tömör összefoglalója. S minthogy a dzogcsen a vadzsrajánához tartozik, ezért érthető, hogy a hat felhasznált kifejezés közül az utolsó három egyértelműen a tantrikus tanításokból ered, még akkor is, ha a szavak korábbra is visszavezethetőek. De a dzogcsen megközelítése annyiban túlmutat a tantra szemléletmódján, hogy nem átalakítással kívánja elérni a megszabadulást, hanem közvetlen rálátással a tudat valódi természetére, s így az önfelszabadítás (lhun-grub; anábhóga; spontaneity, self-liberation) ösvényének nevezik, minthogy a jelenségek mindenféle beavatkozás nélkül maguktól eloldódnak.

No, eddig az elméletibb oldaláról s a szavakról. Megpróbálok pár gyakorlatibb tanácsot adni, hogy miként is lehet ezzel a módszerrel dolgozni. De azt mindenképpen fontos előrebocsátanom, hogy a dzogcsen egy késői, magas szintű meditációs út. Ez azt jelenti, hogy ezzel a módszerrel két esetben lehet valóban dolgozni. 1. a gyakorló már elég tapasztalt a buddhizmusban. 2. megfelelő karmával rendelkezik. Az sem mellékes, hogy az ember találjon valakit, vagyis egy tanítót, aki segít neki megfelelően megérteni a tanítást. Én nem vagyok semmiféle dzogcsen, vagy vadzsrajána szakértő, szóval a kedves olvasó támaszkodjon inkább egy, a hagyományban jártas emberre.

A legelső nehézség ennél a meditációs gyakorlatnál az, hogy felhagyjunk a gondolkodó-magyarázó-értelmező-megkülönböztető tudattal, s tisztán csak a figyelmünket használjuk. Ezért van az, hogy minden buddhista meditáció alapja a samatha (shi-gnas), vagyis az elnyugvás módszere. Bár rengeteg könyvet írtak már róla az évezredek során, s minden bizonnyal még fognak is, a lényege egyszerűen a tudat elnyugtatása. A bővebb útmutatásokhoz mindenki kérdezze meg tanítóját, vagy meditációs oktatóját.  Az első lépés a megfelelő testtartás. Erről bővebben lásd www.youtube.com/watch. További bevezető található még itt: a-buddha-ujja.wikidot.com/brahm-odafigyel-mv és a-buddha-ujja.wikidot.com/vipassana-meditacio-bevezeto. Ezek nem olyanok, ahogyan a tibetiek magyaráznák el, de kezdetnek megteszik. A lényeg, hogy érjük el egy nyugodt és csendes tudatot. Amit viszont már a dzogcsenben használnak módszert a megkülönböztető tudat elvágására, az a szanszkrit "phat" szótag, amit tibetiül "pe"-nek ejtenek. Vagyis amikor üldögélünk csendesen, s azt vesszük észre, hogy megjelentek különféle gondolatok, elkalandozunk, akkor egy hangos PE kiáltással szétzúzzuk ezeket. Se ekkor, még ha csak egy pár pillanatra is, észrevehetjük a képzetek nélküli figyelmet. Illetve van egy másik módszer is - ez már amolyan saját fejlesztés - hogy nem foglalkozva a gondolatainkkal, valamelyik érzékszervre összpontosítunk, s csak arra figyelünk, ami abban az érzéktartományban megjelenik. Vagyis ha a szemre figyelünk, akkor csak a látványokkal foglalkozunk, mintha mi magunk lennénk a szem. A szem nem gondolkozik, nem tudja mit lát, nem ért semmit abból, ami megjelenik számára, csupán közvetít. Hasonlóképp a többi érzékszervvel is. Így megint csak felismerhetjük, hogy nem a gondolkodás az, amivel tudunk a dolgokról.

De az öt lépést követve is eljuthatunk erre a felismerésre. Ebben az esetben mikor azt vizsgáljuk, hogy a tapasztalt jelenségek tudati képzetek, elegendő, ha ezt képesek vagyunk értelmileg belátni. Még jobb azonban, ha ténylegesen észrevesszük, hogy különbség van aközött, amit mondjuk látunk, s amit gondolunk róla. Tenzin Wangyal rinpocse azt ajánlja, hogy gondoljuk egy olyan személyre, aki számunkra nagyon idegesítő és bosszantó, akinek már csak a neve hallatán is kiráz minket a hideg. De ha ilyen személyt épp nem tudunk, akkor gondolhatunk egy félelmetes, vagy undorító dologra is. A lényeg, hogy erőteljes érzéseket váltson ki. Ha sikerült egy ilyen tárgyat találnunk, akkor gondoljuk végig, hogy ugyanaz a tárgy más embereknek nem idegesítő/félelmetes/undorító. Tehát ez az érzelmi töltés nem a tárgy tulajdonsága, hanem valami olyan, amit mi képzelünk hozzá. Ezért a jelenség valójában nem más, mint a tudat.
Ezt követően, mikor a tudatot vizsgáljuk, akkor azon legyünk, hogy megtaláljuk a tudatot magát. Feltehetünk ilyen kérdéseket, mint "Mi a tudat?" "Hol van a tudat?" "Milyen a tudat?" és addig kell keresni, ameddig észre nem vesszük, hogy hiába keresünk, nem találni semmit. Vagy egy kicsit másik megfogalmazásban, próbáljuk magunkat megkeresni, az alanyt. Ki vagyok én? Hol vagyok én? Mi vagyok én? Mi az az én? Nagyon fontos, hogy ne magyarázkodjunk, hanem próbáljuk megkeresni. Ez a test az én? A test folyamatosan változik. Ezek az érzések vagyok én? Az érzések állandóan módosulnak. A gondolatok vagyok én? A gondolatok villámgyorsan jönnek és mennek.Aki kérdez, az az én? Aki gondolkozik, az az én? Aki keres, az az én? Ha igen, keressük meg ezt a kérdező-gondolkodó-kereső ént! Hol van? Milyen? Mekkora? Akárhogyan is fogunk kutatni, nem találjuk sehol. Amit találunk, az a semmi, üres tér. Amikor egy gondolat már elmúlt, s a következő még nem jelent meg, akkor mi van? Ez az üres tér. Ez a tudat. Valójában nincs ott semmi, amit tudatnak lehetne hívni. De ez a térszerű üresség mégis megtapasztalható. S ha kitartóan megmaradunk ennél az ürességnél, akkor a gondolatok, képzetek szertefoszlanak. És még ha meg is jelennének különféle benyomások, azok nem módosítják ezt a teret. Ahogyan az űrben is mozognak a bolygók, naprendszerek, galaxisok, de maga az űr, a tér nem változik. S ez a tér megfoghatatlan, nem egy dolog, nem valami. Ha azt éreznénk, hogy ez a tér valami, akkor vegyük észre, hogy egy fogalomba kapaszkodunk, s nem a teret érzékeljük.
Amikor pedig az ürességet látjuk, maga a figyelem nem veszik el a gondolatokban és képzetekben. Ha a gondolatokra, a térben megjelenő megannyi jelenségre figyelünk, akkor szüntelenül megragadunk valamit. De ha a térre összpontosítunk, akkor nincs semmi, amibe kapaszkodhatnánk. Ezért vegyük észre, hogy a figyelem mentes minden képzettől, minden magyarázattól, minden értelmezéstől, de mégis tudatos és éber. Mikor megjelenik egy gondolat, akkor tudomással bírunk erről a gondolatról, s ahhoz nem kell egy újabb gondolat, hogy tudjunk róla. Elegendő az éber figyelem, s látjuk a gondolatot. És ha nem hozunk létre szándékosan újabb és újabb gondolatokat, nem kapaszkodunk bele a már megjelent képzetbe, akkor az magától elmúlik. S mindeközben a figyelem maga nem szennyeződött, vagyis nem vált megkülönböztető figyelemmé, ami gondolkozik a gondolatról. (Megismétlem, hogy amit itt mondok, az a gyakorlatnak egy nagyon lényegretörő leírása. Azok a gondok, akadályok és nehézségek, amik közben felmerülhetnek, itt nem tárgyalom. Ezért amennyiben ez a rövid leírás nem elégséges a megértéshez, vagy a gyakorlat könnyed megvalósításához, mindenképp keres valakit, aki tud segíteni. De ha kérdésed van, ide a blogba is megírhatod.) Azt érdemes tudni, hogy az egész gyakorlatnak, s a dzogcsen megvalósításának csupán egyetlen akadálya létezik. Ez pedig az, hogy mindig valamit csinálni akarunk, mindig valamit keresünk, amibe kapaszkodhatunk. Ha ebben a pillanatban sikerül a tudatodat a természetes állapotában hagyni azáltal, hogy felhagysz minden tudati erőfeszítéssel, a tökéletes látásmód azonnal megjelenik. De minthogy megszámlalhatatlan világkorszakok óta ebben a tudatlanságban (ma-rig-pa, avidjá) vagyunk, ezért a szennyezetlen éberséget (rig-pa, vidjá) nehéz lehet felismerni. Ezért nyugodjunk el ebben az üres térben, s hagyjuk a figyelmet módosulatlanul azáltal, hogy nem próbálunk megragadni és értelmezni semmit sem. Amikor az ürességre összpontosítunk, vegyük észre a szennyezetlen éberséget. És amikor gondolatok merülnek fel, vegyük észre, hogy az éberség továbbra is ugyanolyan szennyezetlen.

A második nagy akadály ami felmerülhet, az az éberség eltárgyiasítása. Az első ugye az volt, hogy nem tudunk különbséget tenni a fogalmi-gondolkodó figyelem, s a fogalommentes figyelem közt. A második az, ha bár megtaláltuk ezt a figyelmet, azt gondoljuk, hogy ez valami, ez egy dolog. Ez az az élmény, amikor kívülről figyeljük önmagunkat. Itt már látjuk, hogy a test, az érzések, s a gondolatok nem mi vagyunk. Épp ezért azt képzelhetjük, hogy akkor a figyelem vagyunk. Ám erről szó sincs. Ugyanúgy, ahogyan a tudat nem nemlétező, semmi, hanem éberség, a figyelem az nem valami, hanem üresség. Próbáljuk csak megfigyelni magát a figyelmet! Hol van? Mi az? Nem találunk semmit. De amint elnyugszunk, az éberség jelen van. Ez nem kívülről figyelés, nem eltávolodás, nem egy énség, pusztán egy minőség. A tudat üres terének az éber minősége. S ezért mondja a negyedik lépés, hogy a tiszta fény egység. Minden ebből a tiszta fényből jelenik meg, s minden ebbe a tiszta fénybe tér vissza. Vagyis, ha megfigyeljük, hogy az érzékszervi tapasztalataink, az érzéseink, a gondolataink honnan jelennek meg és hová tűnnek el, akkor ezt az üres éberséget találjuk. Se ez az üres éberség a buddhák valódi lényege, a dharmakája. De a dharmakája nem különül el a jelenségektől, a tudattartamoktól. Minden jelenség a dharmakája megtestesülése. Ezért itt megvalósíthatjuk a buddha mindhárom testét. A dharmakája az üresség, a szambhógakája az éberség, s ezek konkrét megtestesülése a nirmánakája. Ez azt jelenti, hogy egyetlen gondolat, vagy egyetlen érzékszervi benyomás maga a tiszta fény. Mert az üres tudat nem a dolgokon kívül, vagy belül van, minthogy nem egy dolog, nem valami. Az üres tudat minden jelenség minősége. A pöttyös labda tapasztalatakor az üresség és éberség pontosan ebben a pöttyös labdában van jelen. Miért? Mert ha felhagyunk a megkülönböztető látásmóddal (üresség), akkor tisztán tudatában vagyunk (éberség) ennek a pöttyös labdának (jelenség). De ugyanez a helyzet a gondolatokkal is. Rengeteg gondolat jelenhet meg, s egyik sem válik el a tiszta fénytől. Ezért a fogalmiságtól mentesség nem azt jelenti, hogy nincsenek gondolatok, vagy nincsenek érzések, hanem azt, hogy ezekhez nem ragaszkodunk, nem jelenik meg kötődés, mert a kötődés gyökere a téves énképzet. S ez az énképzet az, mikor a tudatunkat a jelenségektől különállónak képzeljük. Ennél fogva ne akarjunk kívülről figyelni, s ne akarjunk belülről figyelni. Egyszerűen hagyjuk a figyelmet megjelenni. Hogyan? Úgy, hogy nem akarunk figyelni, nem akarunk valahol lenni. Ekkor a tudat kötetlen, s ezt hívják pradnyápáramitának.

Végül honnan tudjuk, hogy valóban jól csináljuk a dolgunkat? Onnan, hogy nincs jelen frusztráltság, feszültség, elégedetlenség, hiányérzet. Eltűnik a vágy, a harag és a tudatlanság. Megjelenik a nagy gyönyör, ami a megszabadulás. Szabadok vagyunk saját magunk gerjesztette tévképzeteinktől, amik a valóságot megpróbálták valamiként lekorlátozni. Arról nincs szó, hogy tétlenek lennénk. Sőt! Ekkor jön el igazán a cselekvés ideje, hogy többé ne önmagunkért, hanem másokért tegyünk. A világ összes bódhiszattvája és buddhája azon munkálkodik, hogy megszabadítsák a lényeket a szenvedésből. És ha már mi magunk vagyunk olyan szerencsések, hogy nem áraszt el minket a létforgatag nyomora, akkor ebből természetesen következik, hogy segítünk mindenki másnak is enyhíteni a szenvedésén. Ezért ennek a buddhizmus gyakorlásának nem csak saját magunk szempontjából van jelentősége, hanem mindekinek számít. Ahogyan Vimalakírti példázta, egyetlen lámpa számtalan másik lámpásnak adhatja át a tüzét. Minél inkább alkalmazzuk ezt az öt lépést, annál jobban lehetünk mások hasznára is.

16 komment

Címkék: meditáció dzogcsen dawa gyaltsen tenzin wangyal bön

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr82971337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plumbeus 2009.06.01. 14:05:57

Az egység megfelelője a juganaddha (zung-'jug), amit sokkal inkább az "egyesülés" szó fejez ki, s míg például a páli kánonban ez a samatha és vipasjaná együttes alkalmazására utal (Juganaddha szutta, AN 4.170. lásd még: a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:an-2-30-kl), a tantrikus (anuttarajógatantra) irodalomban a női (bölcsesség) és férfi (ügyes eszközök) oldal egységéről van szó. Végül a nagy gyönyör a mahászukha (bde-ba chen-po), ami az egyesülésből következő nem-kettős látásmód.

Na itt valami egybevétel van nem? De nyilván keverem a szezont a fazonnal és egyébként sincs fogalmam erről a módszerről és nem is fogom kipróbálni.

Astus 2009.06.01. 14:18:35

Itt módszerek, látásmódok, s nem végletek egyesítéséről van szó.

plumbeus 2009.06.02. 20:31:39

Na és tulképpen Te milyen meditációt ajánlasz mondjuk látatlanba? Bármit ajánlhatsz de az ne légzésfigyelés legyen, és olyan legyen amihez nem kell ilyen speciális mester mint a dzogcsenhez.:)

Astus 2009.06.02. 21:14:10

@plumbeus: az én kedvencem a zen, amiről röviden a "Könnyű módszer, nehéz módszer" bejegyzésben vázoltam. De jobban teszed, ha megismersz többfélét, s akkor megérzed, hogy melyik áll hozzád közel. Ajánlani tudom még a "mantrázást", vagyis ahol egy mantrát használsz, amire összpontosítasz, mint például az Oṃ Maṇi Padme Huṃ (tibeti: Om Mani Peme Hung).

plumbeus 2009.06.03. 20:01:46

Ja ja azt értem csak azt nem hogy minek ahhoz leülni behunyt szemmel, vagy azt nem kell?
Hajlamos vagyok azt hinni csak az a meditáció ha vki behunyt szemmel ül és valahogy lélegez közben:)

Ja hát azért kérdezlek mert akárkinek nem érdekel a véleménye. A mantrázás az nekem olyan mint placebo nyugtató de bizos buta vagyok, különösen hogy állítólag valami nagy élményeket lehet elérni mantrázással de azok sem érdekelnek. Ha vki azt mondja csináljam az akármit mert lesz nekem különös élmény én azt egyszerűen nem bírom hogy úgy mondjam, mivel itt nem valami elszállás van sztem, még a megvilágosodás is ami nem tudom mi de:) az nem elszállás. Ja igen de akkor miről van szó mikor Buddha életét illetően olvashatjuk magyarul hogy az első révület meg a többi? Én nem tom azt mondja vki révület még a gyomrom is megszédül ...de mire lenne az jó? Ha meg még tájékozódunk azt írja a Goleman meditációs könyve hogy 6. révület magasságában az ember nem képes lopni és sexuálisan visszaélni, akármilyen hülyén hangzik: na de kérem!! Szóval ot vagyok a meditációval ahol a part szakad vagy 3 éve hhh hogy most akkor mi van?:)

Astus 2009.06.03. 20:28:20

@plumbeus: a dzogcsen módszere szerint eleve teljesen nyitott szemmel meditálnak, de ez most némileg mellékes. Az ülés, s a megfelelő tartás azért számít, mert így könnyebb fenntartani a nyugodt tudatot az elején. Továbbá vannak kényelmi szempontok is. Lehet csukott szemmel ülni, lehet nyitott szemmel ülni, lehet állni, sétálni, feküdni, ezek egy idő után mellékesek. De az elején sokat számíthat. Sőt, a dzogcsenben - de persze nem csak ott - vannak különböző ülési formák különböző technikákhoz, hasonlóan a jógához. Ám az félreértés, hogy a meditáció lényege volna a testhelyzet. Az csak segítség.

A buddhista meditációs gyakorlatoknak két fő része van. Az első az elnyugtatás, a második a belátás. Az elnyugtatás a tudat elnyugtatását jelenti, míg a belátás a dolgok valódi természetének felismerését, mint hogy azok múlandóak, elégtelenek, éntelenek és üresek.

Az olyan gyakorlatok, mint a légzés figyelése, vagy a mantrák használata elsősorban az elnyugvást segítik elő. Ha a tudat nem nyugodt, akkor nem jöhet létre belátás, s belátás nélkül nincs megszabadulás. Ezért az elnyugvás az alap. A nyugodt tudat szintjeit jelentik az elmélyülések (dhjána/dzshána), amit te "révületnek" neveztél. De szó sincs semmiféle elszállásról. Pont hogy nem szállunk el sehova, hanem elnyugtatjuk a különféle tudati tevékenységeket, vagy ha tetszik: hagyjuk elnyugodni a tudatot. Ez az elnyugvás azonban éberséggel is együtt jár, hisz éberség nélkül inkább alvásról, mintsem meditációról beszélnénk.

A meditációs gyakorlás elsődleges jellemzői az összeszedettség, nyugalom és éberség. Ez egy szilárd tudatot jelent, ami nem inog meg a különböző tapasztalatok és benyomások hatására. Amikor a légzésre figyelünk, akkor csak a légzésre figyelünk, s erről nem tereli el semmi a tudatunk. Amikor a mantrára összpontosítunk, akkor csak a mantra van a tudatunkban, minden más jelentéktelen és nem érint meg minket, nem vonja el a figyelmünket. De számos más meditációs tárgyat is lehet használni. A lényeg, hogy a tudat szilárdan maradjon a meditáció tárgyán. Ha ez megvan, akkor eljutunk arra a szintre, ahol az összeszedett, nyugodt és éber tudat fenntartásához nincs szükség többé egy adott tárgyra, s ekkor tárgy nélkül gyakorolhatjuk az elnyugvást. Az elmélyedés fokozatai ezt a folyamatot írják le. Szerintem nincs ebben semmi misztikus. Mindez bárki számára elsajátítható, aki eltökélt és ismeri a módszert.

plumbeus 2009.06.03. 20:44:27

"A buddhista meditációs gyakorlatoknak két fő része van. Az első az elnyugtatás, a második a belátás."

Na ez már "valami". Gondolom belátni az ürességet a lényegtelenséget a nem fontosságot kell és végül önmagunkat illetően is. És ha ez meg van csak meg vagyunk világosodva valamennyire? És akkor aztán olyan nyugodtak vagyunk hogy sose szenvedünk mert azt ilyen belátás mellett egyenesen lehetetlen.

Akkor az van sztem hogy ha nem vagyunk szerzetesek akkor eléggé lehetetlen találni valakit aki nem azt mondja nekünk hogy pl légzést figyeljünk egész életünkben holott esetleg a kellő figyelemre valahogy egyébként is szert tettünk...mit tudom én karmikusan, holott olyat gyakorolni amit valaki tud az elég unalmas, és akkor még sokat tévedhetünk is önmagunkat illetően hogy az most nekünk tényleg meg van vagy csak a lustaságunkat magyarázzuk és magunkat fényezzük.

Astus 2009.06.03. 22:19:08

@plumbeus: szó sincs róla, hogy a légzést kéne figyelnünk egész életünkben. A kérdés mindig az, hogy mi magunk hol tartunk és mire vagyunk képesek. A kulcs végső soron a belátásban, a bölcsességben rejlik, minden egyéb ennek előkészítése. Vannak, akik hamar belátják az ürességet, vannak akik csak hosszú évtizedek után. Ha már eleve betartottuk az erkölcsi előírásokat és nyugodt tudattal rendelkeztünk, akkor könnyű a dolgounk. Másrészt azonban, ha különösen jó értelmi képességeink vannak, akkor könnyen fel tudjuk fogni az üresség értelmét, de ez nem azonos annak tapasztalásával. Fontos, hogy a kettőt ne tévesszük össze. Mint mondtam, a gyakorlatok és azok használata azon múlik, hogy milyen emberek vagyunk, milyen adottságaink vannak.

plumbeus 2009.06.04. 19:32:11

@Astus: Jó de milyen gyakorlatot gyakoroljunk az üreség belátására, de ne olyat, hogy kiveszem a magot a szilvából, vagy ha igen akkor én nem értem az ürességet.

Szóval hogyan meditáljunk vagy mi?

Astus 2009.06.05. 23:17:15

@plumbeus: kezdhetjük ott, hogy itt épp egy konkrét meditációról szóló bejegyzésemet kommentálgatjuk. Szóval máris rendelkezésedre áll egy lehetséges módszer. De itt vagy egy hosszabb tanítás a japán Szótó Zen "második atyjától": zen.gportal.hu/gindex.php?pg=4792614&nid=5028064

Könyv formában beszerezhető egy tibeti útmutató az üresség kapcsán: A buddhista ürességmeditáció fokozatai. További meditációs kézikönyvek magyarul: Szatipatthána - a buddhista meditáció szíve; Szatipatthána - a megvalósítás egyenes útja; és Buddhista meditáció (Ácsán Szucsittó-tól). Ezek a théraváda iskola módszerét taglálják.

Szintúgy kézenfekvő megoldás, ha elmész valamely közösségbe, s ott tanulsz meditációt élőben.

A meditáció gyakorlásának rengeteg formája van a buddhizmusban. De mint mondtam, mindegyik alapja a nyugodt, éber tudat.

Mi kell röviden az üresség belátásához? Lásd, ahogyan a testérzetek, érzelmek, tudatállapotok, gondolatok megjelennek, fennállnak, majd eltűnnek. Lásd, hogy bármi jelenik is meg, az el is múlik. Nincs sehol semmilyen állandó, maradandó jelenség. Minden csupán okok és feltételek következményeként jön létre és szűnik meg. A múlt gondolatai már nincsenek, a jövő gondolatai még nincsenek, a jelen gondolatai pedig megragadhatatlanok. Ha így szemlélődsz, látni fogod, hogy a dolgok állandótlanok, tartalmatlanok, üresek.

plumbeus 2009.06.06. 19:34:38

@Astus: "Szintúgy kézenfekvő megoldás, ha elmész valamely közösségbe, s ott tanulsz meditációt élőben."
Már többször nem mentem de így elkerültem pl a pozitív buddhizmust. Szóval még nem biztos hogy baj hogy eddig nem mentem és mikor már nagyon mehetnékem volt akkor meg a szilvamag elvette a kedvem:)

A dzogcsenről azt írtad hogy mindenki forduljon mesteréhez, az már túl bonyolult.

A Nikk 2010.09.29. 09:14:18

@Astus:

"Tenzin Wangyal rinpocse azt ajánlja, hogy gondoljuk egy olyan személyre, aki számunkra nagyon idegesítő és bosszantó, akinek már csak a neve hallatán is kiráz minket a hideg."

Hali, Astus, egy konkrét apropó kapcsán kipróbáltam ezt a módszert. Elég ütős volt, különösen amiatt, mert a személyhez kapcsolódó képzetek elég labilisnak, megalapozatlannak és tűnékenynek bizonyultak a vizsgálódás során. Ez annak dacára derült ki, hogy korábban ez az ellenszenv eléggé kitartóan élt bennem az illető iránt, tehát pár kósza összetákolt képzet hosszútávon hatással volt az életemre. A kérdés, hogy lehet gyökerestül kiirtani az ilyen képzelődést, vagy szerinted nincs is értelme ezzel próbálkozni, s az ember minden alkalommal fussa le ezeket a köröket a vázolt módszerrel az ilyen ellenszenvek kapcsán?
Hosszútávon persze tudjuk, a nemes nyolcas... Momentán a kérdésem egy gyorsított eljárásra irányul. :)

Astus 2010.09.29. 09:32:39

@A Nikk: A gyorsított eljárást itt találod, felismerni az egész képzet mivoltát. De a helyzet ugye az, hogy ezt rendszeresen elfelejtjük, nem így nézzük a világunkat. Ezért van a gyakorlás, a fokozatos haladás. Illetve, lehetne úgy is fogalmazni, hogy mi magunk nem vagyunk hajlandóak lemondani egyes nézeteinkről. Tehát elméletben bármikor megszabadulhatunk teljesen, a lehetőség adott.

A Nikk 2010.09.29. 09:52:18

@Astus:

Ja, köszi, ez a módszer valóban nagyon jó!

Astus 2010.09.29. 09:56:20

@A Nikk: A másik módszer pedig a kedvesség (metta/maitrí) meditáció, mint a harag ellenszere.

A Nikk 2010.09.29. 11:34:50

@Astus: Köszönöm a tippet!