HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Nyugat nehézségei

2009.05.28. 22:46 Astus

Újból sikerült szembe találkoznom azzal az akadállyal, hogy a nyugati emberek egy részének, akik a buddhizmussal foglalkoznak, komoly és nehéz kihívást jelent egyáltalán elfogadni azt, hogy a buddhizmus tagadja a teremtő isten és a halhatatlan lélek létezését, illetve állítja, hogy van egyéni újraszületés. Általában egy embernek vagy az isten-lélek tagadással van gondja, vagy pedig az újraszületés tanításával. Harmadik lehetőség, hogy elfogadja mindkettőt, csak képtelen összeegyeztetni őket.

Még érdekesebb, hogy az állandótlanság és a függő keletkezés tanaival nem szokott gond lenni. Pedig pontosan ezekből következik az, hogy nincs lélek és van újraszületés. Könnyű belátni, hogy a dolgok mulandóak és az okság rendszere szerint alakulnak. Mert változóak, ezért nincs végső lényegük, ami megmaradna a változásban.

Mondok egy egyszerű módszert, ahogyan megérthető. Az ember a szavakkal fejezi ki és ragadja meg azt, hogy mi van és mi nincs. Egy nyelv szavai egymástól függenek. Ennek a kölcsönös függőségnek köszönhetően alakítunk ki mondatokat és egész szövegeket. Így határozza meg egy szó jelentését a szövegkörnyezet. Bár úgy tűnik, egy szónak van önmagában is jelentése, egyértelmű jelentést csak egy adott szövegen belül kap. Például itt van a "kap" ige. "Enni kap." "Közepest kap." "Észbe kap." "Rajta kap." "Náthát kap." "Elkap, kikap, összekap, visszakap, szétkap, megkap, felkap, lekap, rákap, bekap, mellé kap." És akkor lehet még tovább pontosítani, hogy miként is értjük. Így látható, hogy a "kap" önmagában még semmi konkrét. Ez az, hogy a szó egy függő létező, mert csak akkor lesz értelme, ha összefüggésében nézzük. És még amikor azt hisszük, hogy pusztán csak önmagában ragadjuk meg, akkor is az értelmezése egy összetett fogalom. Vagyis ha meg akarjuk határozni, hogy mi az, hogy "kap", akkor ehhez több szót kell használnunk, amit bizonyos rendszerbe illesztünk. Akármeddig kutakodnánk is, nem találnánk egyetlen olyan szót sem, ami önmagában megáll, s nem valamilyen összetett szórendszerrel határoznánk meg. És akkor még nem is említettük az olyan tényezőket, mint stílusérték, asszociációk és különféle emlékek, érzéki tapasztalatok, amit egyetlen szóhoz kötünk. Ez mind a függő keletkezésre példa.

Ha valaki mond nekünk valamit, akkor mi annak függvényében válaszolunk, arra pedig a másik mond valamit, s így tovább. Ebben a folyamatban, egy párbeszédben, nincs állandó részecske, nincs valami, ami megmarad, hanem oksági folyamatok mennek végbe, aminek nincsenek végső, önálló darabkái. Minden egyes szó összefügg az addig elhangzottakkal, s egyben előre vetíti a majdan elhangzókat. Egy ilyen párbeszéd olyan, mint a szamszára. Ameddig fenntartjuk a párbeszédet, addig folytatódik a születés és halál sorozata. Mert mindig van egy válasz az előzőre, hatások és ellenhatások követik egymást. De mindebben nincs maradandó dolog, nincs örökkévaló elem, csupán az előzőek függvényében létrejövő újabb és újabb szó, kifejezés, mondat, szöveg, párbeszéd.

Ezt a párbeszédet, amit ha tetszik a saját képzeletünkben folytatunk, nem valaki más teremtette, nem enyészik semmivé a mondat végén, nem marad fönn egyetlen szóként mindörökké. Nem egy magasságos isten hozta létre, nem egy halhatatlan lélek mondja, s nem szűnik meg csak attól, mert véget ért az egyik mondat.

Beszélgetünk magunkkal, miközben azt gondoljuk, hogy ennek a beszélgetésnek különféle résztvevői vannak. Azért magunkkal beszélgetünk, mert a saját képzeteink rabjai vagyunk. Ameddig zajlik a belső monológ, addig nem is halljuk mások hangját. És itt van még egy félreértése a buddhizmusnak. Azt gondolni, hogy a megoldás az, ha soha többé nem szólalunk meg, ha nem gondolunk semmire, nem érzünk semmit. A nirvána nem más, mint megsemmisülés. De ez tévedés, nem is kicsi. A megszabadulás az, ha látjuk először is azt, hogy saját magunkkal beszélgetünk, s ebben a beszélgetésben egy egész világot teremtünk. Ha pedig ezt megértettük, akkor megtanulunk akkor beszélni, amikor helye van a beszédnek, s hallgatni, amikor ideje van a hallgatásnak. Így válunk képessé kapcsolatot teremteni másokkal, mert tudunk egyrészt odafigyelni rájuk, minthogy csendben vagyunk, másrészt segíteni tudunk nekik, mert beszélni tudunk hozzájuk. Szabadokká válunk az élet dolgaitól, mert csendben tudunk lenni, s válaszolni is tudunk a különféle körülményekre, mert meg tudjuk válogatni a szavainkat - és nem csak követjük az előző szavak teremtette folyamatokat. Tudni beszélni és hallgatni, hallgatni és beszélni, ez a buddhizmus kulcsa. Felismerni, hogy hallgatni és beszélni nem két külön dolog, ez a buddhák bölcsessége.

11 komment

Címkék: buddhizmus isten lélek nyugati kreacionizmus újraszületés

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr741149956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plumbeus 2009.06.26. 17:35:35

A teremtő istent a nyugati ember már vagy 300 éve tagadja az örök lélekkel együtt, azonban hiába ateista materialista attól a buddhizmus még nyílik.

Métereket tudnék írni a nyugat nehézségeiről:) Kezdve azzal, hogy isten nem jelenség és mivel nem jelenség nem is mondható róla semmi, folytatva azzal, hogy mennyire közismert, hogy az örök lélek a görög filozófiából látszik eredni, és befejezve azzal hogy a pongyolizmus az eléggé nehezíti az áhított bölcsességet.

A Nikk 2009.06.26. 18:33:26

Már hogyne lenne jelenség? Csak egy tudattartam....

plumbeus 2009.06.27. 10:50:50

@A Nikk: Nagyon megtisztelő a feltételezés, hogy én találtam ki hogy isten nem jelenség, de nem ez a helyzet. A nirvána sem jelenség azt sem én találtam ki. Egyikről sem lehet szavakkal bármit kifejezni azt sem én találtam ki.

Ha azt mondjuk csak tudattartam és meggyőzés végett hozzá tesszük hogy pont pont pont az nagyon szép, de amiről beszélünk az nem isten és nem nirvána.

Lehet tanulmányozni egyénkét a nyugati és a keleti teológiát, filozófiát is de lehet itt velem vitatkozni is amíg meg nem unom, bár előbbivel szerintem többre mennél.

plumbeus 2009.06.27. 10:58:25

@A Nikk: Abból pedig hogy a jelenség világot illető tapasztalainkat magának a valóságnak vesszük holott nem magát a valóságot ismerjük hanem a tudomásunkat tekintjük valóságnak azaz csak tudat van, csak tudomás van a nem jelenségre amit oly módon mitn a jelenségeket eleve nem lehet megtapasztalni semmi nem következik.
Szóval a csak-tudat van a jelenségek világát illetően kérdőjelezi meg és jelenti ki hogy nem a valóságot ismerjük hanem az ismeretből csinálunk valóságot, ahogy azt itt is olvashatjuk.

Szóval a nugyat egyik nehézsége hogy felkapunk egy akármit és azt akárhova bekeverjük elvégre nem betonfal hogy mit gondolunk.

A Nikk 2009.06.27. 19:36:41

@plumbeus: "Egyikről sem lehet szavakkal bármit kifejezni azt sem én találtam ki."

Ez természetesen nem igaz, a nirvánáról léteznek pozitív leírások is.
Másrészt elég súlyos csúsztatás egybemosni az istent és a nirvánát egy ilyen mondatban, mint a fönt idézett.

"Abból pedig hogy a jelenség világot illető tapasztalainkat magának a valóságnak vesszük holott nem magát a valóságot ismerjük hanem a tudomásunkat tekintjük valóságnak azaz csak tudat van, csak tudomás van a nem jelenségre amit oly módon mitn a jelenségeket eleve nem lehet megtapasztalni semmi nem következik."

Ez sem áll meg. A jelenség az, amit megtapasztalunk. A többi csak spekuláció. A spekuláció meg nem más mint tudattartam...
Persze, csak ha buddhizmusról van szó, és nem valami más (szenvedésteli) spekulatív rendszerről.

A kérdés csak annyi, melyik rendszert vállalja föl az ember.

plumbeus 2009.06.27. 19:58:04

@A Nikk: Akkor lenne egybe mosva ha azt mondanám hogy a kettő ugyanaz. De még ha mondanám is két nem jelenségre :) hogy ugyanaz mint Szung Szán, vagy Dr Pressing hogy ugyanaz csak a szavak mások akkor sem különösebben érv az hogy "természetesen súlyos csúsztatás" mert ha én azt mondanám hogy természetesen nem akkor ennyiben maradhatnánk hogy mindektten mondtunk egy nullát.

Istenről is léteznek pozitív állítások pont mint a nirvánáról hogy örök és bolgod.
És még rengeteg állítás létezik mindkettőről de ez a lényegen nem változtat.

A jelenségek tapasztalhatók és a tapasztalat valóságnak van tekintve holott attól többé kevésbé eltér. Erről rendegeteg szöveg áll rendelkezésedre.
Nincsen többi ami spekuláció hanem az összes tapasztalat összes értelmezése többé kevésbé eltér a valóságtól amit vagy tudunk vagy nem.

A Nikk 2009.06.27. 20:24:05

Számodra úgysem létezik semmi a megtapsztalton kívül, úgyhogy kíváncsi vagyok, miről beszélszí? Valamiről, amit nem tapasztalsz, de úgy gondolod hogy van? Ennek a gondolatnak a jelenléte tudatodban egy múló tudattartam, egy jelenség.

plumbeus 2009.06.27. 20:40:32

@A Nikk:

-"Már hogyne lenne jelenség?"
- Nem jelenség.

ron · http://trebitsch.blog.hu 2009.06.27. 23:35:32

@plumbeus: Plumbi, hogy érted azt, h "nem jelenség"? Milyen értelemben "nem jelenség"?

A Nikk 2009.06.28. 06:22:34

@plumbeus:

Christian Morgenstern

A halak
Halék (élvezve a meleg
nyarat, a légydús deleket)
megfontoltan töprengenek
létük nagy titkai felett.
Van, mondják, Tavuk, folyamuk;
de tovább hova visz az út?
Ez a lét, esküsznek reá,
nem minden: hiszen túlsilány:
s biztos, hogy valami örök
jó van a Sár és Víz mögött;
s hogy a Folyékonyságban a
szemnek egy Célt kell látnia.
Bölcs sejti és tudja hívõ,
hogy nem szárazság a jövõ!
Sárba sár? Örvény és halál?
Nem ez a Vég! Valami vár!
Valahol túl idõn s teren,
vizebb víz, sarabb sár terem!
S ott (úgy hiszik), ott úszik Õ,
a folyók Apja, a dicsõ.
Halszerû, pikkelyes, csodás
mindenható jó óriás;
s ama Roppant Uszony alatt
majd megpihennek a halak.
Oh, mondják, az Örök Vizek
legye horgot nem rejteget,
s ott túlvilági lesz a táj
és mennyei tiszta a sár
és hízott hernyók nyüzsgenek
és paradicsomi nyüvek,
molyok, álcák, mind nagy s kövér,
s giliszta, mely örökkön él.
S a mennyben, mely ennyire szép,
nem lesz föld, mesélik Halék

(Szabó Lõrinc fordítása)

plumbeus 2009.06.28. 09:57:38

@ron: Te hogy érted, hogy a nirvána nem jelenség?