HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Önállótlan én

2010.05.11. 21:36 Astus

Azördögmagának mély tisztelettel, hoztam egy kis Dalai Lámát fogyasztásra:
(Tenzin Gyatso, H.H. XIV. Dalai Lama: Illuminating the Path to Enlightenment, Thubten Dhargye Ling Publications, Long Beach, CA, 2002.)

Ugyanebből a szövegből még ajánlott: Az üresség érveléssel való megalapozása

"A buddhizmus Közép út iskolája szerint, a végső igazság, avagy a valóság végső természete, minden dolog és esemény üressége. Amikor megpróbáljuk megérteni az üresség jelentését, akkor az indiai tanítóhoz, Nágárdzsunához fordulhatunk, aki az üresség számos megértését egyetlen kijelentésbe hozta össze, mi szerint az ürességet a függő keletkezés formájában kell megérteni.
Mikor az ürességről beszélünk, akkor cáfoljuk, avagy tagadjuk a lehetőségét annak, hogy a dolgok, vagy események önálló létezéssel bírjanak. Ez arra utal, hogy minden dolog és esemény pusztán az okok és feltételek találkozásának eredményeként jön létre, függetlenül attól, hogy mennyire bonyolult is a hálozata ezen okoknak és feltételeknek. Az okok és feltételek ezen hálózatán belül érthetjük meg az összetettségét és sokféleségét a tapasztalat világának."
(p. 18)

"A tudat szennyeződései és az észlelés és a világhoz való viszonyulás hibás módjai kapcsán a buddhista iratok négy alapvető téves nézetről beszélnek:
1. Az állandótlan jelenségeket állandónak észlelő téves nézet
2. Az eseményeket, saját létünket és a különböző halmazokat kívánatosnak észlelő téves nézet, miközben azok nem kívánatosak
3. A szenvedés tapasztalatait boldogságnak észlelő téves nézet
4. Saját létezésünket és a világot ön-létezőként és függetlenként észlelő téves nézet, miközben azok teljesen híján vannak az ön-létezéstől és a függetlenségtől"
(p. 24)

"A közvetlen ellenszere az alapvető tudatlanságnak az éntelenséget felismerő bölcsesség, az ürességet felismerő bölcsesség."
(p. 99)

"(Nágárdzsuna) kritikusai ellenkeznek, mondván, ha semminek sincs önmagában természete, az belehullás a nihilizmusba, mert minden létezését elutasítja. Nágárdzsuna úgy válaszol erre, hogy ez az ellenvetés az üresség jelentésének félreértéséből fakad. Hogy Nágárdzsunát idézzem saját szavaimmal: "Ha elgondolkozol azon a tényen, hogy az alaptétel, aminek alapját én az üresség mellett érvele, az a függő keletkezés, csakis ez megmutatja, hogy az üresség alatt nem semmit értek. Az üresség nem egyenlő a puszta semmivel, hanem egyszerűen az önálló, független létezés hiánya.""
(p. 146)

"Ami (Nágárdzsuna) mond, az az, hogy az üresség legfelsőbb jelentéséhez a függő keletkezésen keresztül jutsz el. Mikor megérted a függő keletkezést, akkor a független létezés - olyan létezés, ami nem más tényezőktől függ - minden képzetét el tudod utasítani. A dolgok és az események függőn alakulnak, mert identitásukat más tényezőktől függően nyerik. Mikor elgondolkozol az ürességen a függő keletkezés formájában, akkor elkerülheted a nihilizmust - hogy semmi sem létezik - és az abszolútizmust - hogy a dolgok független léttel bírnak. Ez a Közép út jelentése.
Miként a Drágakőfüzérben mondja, hogy az ember az nem a föld, a víz, a tűz, vagy a szél elem, sem pedig a halmazok, stb., Nágárdzsuna nem arra az eredményre jut, hogy az ember egyáltalán nem létezik. Sokkal inkább azt mondja, hogy az ember a halmazainak összessége.
...
Mikor a saját énedre gondolsz, általában úgy érzed, mintha lenne valami, amire valóban rámutathatnál, s amire az "én" szó alkalmazható. Mikor ezt nagyobb részletességgel megvizsgálod, akkor felfedezed, hogy valójában nincs ilyen egységes létező, amire az "én" kifejezés utalna, és hogy ez a szó csupán sok tényező halmazától függ. Mikor erre a következtetésre jutsz, akkor felismered, hogy az én, amiről kezdetben azt hitted, önállóan létezik, az valójában mentes az önálló létezéstől. Ez az üresség jelentése."
(p. 147)

"Mikor aláveted saját éned önálló létezését a kritikai elemzésnek és kutatsz annak valódi természete után, akkor rá fogsz jönni, hogy nem lehet megtalálni. Nem tudsz találni egy konkrét ént. Ezen a ponton megkérdezheted magadtól, hogy akkor ez azt jelenti, az én egyáltalán nem létezik? De ez nem lehet a helyes következtetés, mert személyes tapasztalatból tudod, hogy az én csinál dolgokat, hatással van rá a környezet, és így tovább, melyek mind azt mutatják, hogy bizonyos fokú létezéssel rendelkezik. Azonban, az én eme létezését csak úgy lehet megérteni, mint függő természetűt, vagyis, mint egy függőn keletkezett jelenséget."
(p. 154)

És egy másik könyvéből a Dalai Lámának:

"A buddhizmus összes iskolája elfogadja az éntelenség ezen fogalmát. Egyetértenek abban, hogy minden szenvedésünk és szennyeződéseink gyökéroka a szoros ragaszkodásunk az "én" érzetéhez. Hogy egyszerűen mondjam, azt feltételezik, hogy nincs én, vagy egyén, aki létezik a halmazoktól külön, azoktól függetlenül. Ha mélyen elgondolkozunk erről, egy idő után fokozatosan alááshatja és csökkentheti erős ragaszkodásunkat egy ilyen énhez, egy énhez, ami a halmazoktól függetlenül létezik és azokat irányítja. ... Mikor osztályozzuk az ókori India filozófiai iskoláit, s határt vonunk a buddhista és nem-buddhista közé, akik elfogadják a hitet egy ilyen énbe, azokat nem-buddhistának kategorizáljuk, míg akik az énben való hitet elutasítják, azokat tartjuk buddhistának."
(Dalai Lama: Mind in Comfort and Ease; p. 120)

8 komment

Címkék: ajánló fordítás buddhizmus üresség közép út éntelenség belátás madhjamaka halmazok

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr861993584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plumbeus 2010.05.12. 18:31:07

Persze tagadhatatlan, hogy minden ember erős éntudattal rendelkezik. Ez természetes és helyénvaló. Ha nem tudjuk is megmondani, miért, de kétségkívül van énképünk. Ám vizsgáljuk csak meg, mi alkotja tulajdonképpen az ént. Az elme? Néha előfordul, hogy az ember elméje hiperaktívvá vagy éppen depresszióssá válik. Az orvos mindkét esetben gyógyszert ír fel, hogy javítson az illető közérzetén. Ez azt mutatja, hogy az elmét általában olyasvalaminek tekintjük, amivel az én rendelkezik. Ha meggondoljuk, az olyan kifejezések, mint "a testem", "a szavaim", "az eszem" mind tulajdonviszonyra utalnak. Nehéz tehát belátni, hogyan alkothatná az ént az elme, jóllehet némelyik buddhista filozófus megpróbálta az ént a tudattal azonosítani. De ha én és tudat egy és ugyanaz volna, ebből abszurd módon az következne, hogy a cselekvő és a cselekvés, a tevő és a tudatos tett is egy és ugyanaz. Azt kellene mondanom, hogy én, aki tudok valamit, azonos vagyok ezzel a tudással. Így azt is nehéz lenne megmagyarázni, miben különbözik az én a test és a szellem együttesétől. Ezek szerint tehát az "én" szó nem önálló valamit jelöl, hanem olyan címke, amelyet az egymással kapcsolatban álló jelenségek bonyolult szövedékére ragasztunk.

Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, hogyan viszonyulunk az énnek ehhez a képzetéhez. Azt mondjuk: "Magas vagyok"; "Alacsony vagyok"; "Ezt és ezt tettem" - és senki sem von kérdőre bennünket. Mindenki számára világos, hogy mit akarunk mondani, és mindenki készséggel elfogadja a konvenciót. Ezen a szinten létünk meglehetős összhangban van a fenti kijelentésekkel, a konvenció pedig része mindennapos társalgásunknak, és nem mond ellent általános, közös tapasztalatainknak. De ez nem jelenti azt, hogy bármi is létezik csak azért, mert létezőnek mondjuk, vagy mert van rá szavunk. Még senki sem találkozott egyszarvúval.

Azt mondhatjuk, hogy a konvenció akkor érvényes, ha nincs ellentétben az empirikus tapasztalat vagy indukció útján szerzett tudással, és a közmegegyezés alapjául szolgál, amelyben helyet találnak az olyan fogalmak, mint igazság és hamisság. Ettől még elfogadhatjuk, hogy bár konvencióként tökéletesen megfelelő, az én is, mint minden más jelenség, a hozzá társított címkék és fogalmak függvényében létezik. Vegyük például azt az esetet, amikor egy darab feltekert kötelet a sötétben kígyónak nézünk. Földbe gyökerezik a lábunk, és megrémülünk. Csak egy kötéldarabot látunk, amit talán ottfelejtettünk, de mivel nincs elég fény, tévesen azt hisszük, kígyó. Az összetekert kötélnek a formáján kívül valójában egyetlen olyan tulajdonsága sincs, mint a kígyónak. Maga a kígyó nincs jelen: valami másnak tulajdonítottunk kígyó-létet. Ugyanez a helyzet az önállóan létező én képzetével is.

Azt találjuk továbbá, hogy az én fogalma eleve relatív. Gondoljuk csak meg, milyen gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor magunkat hibáztatjuk valamiért. Azt mondjuk: "Jaj, a múltkor is hogy kitoltam magammal" - és szavainkból kitűnik, hogy haragszunk magunkra. Ez arra utal, hogy tulajdonképpen két különálló énünk van: amelyik rosszat tett, és amelyik bírálja ezért. Az előbbit egy adott tapasztalattal vagy eseménnyel összefüggésben, az utóbbit pedig általánosságban tekintjük énnek. De bármilyen hasznos is az efféle belső dialógus, a tudat bármely adott pillanatban egyetlen kontinuum. Hasonlóképpen beláthatjuk, hogy az egyén identitásának számos aspektusa van. A magam példáját véve alapul, van egy szerzetes énem, van egy tibeti énem, van egy énem, amely Tibet Amdo tartományához kötődik és így tovább. Ezek közül az énjeim közül némelyik időrendben megelőzi a többit. Tibeti énem például korábbi, mint szerzetes énem. Csak hétéves koromban avattak novícius szerzetessé. Menekült énem pedig 1959 óta létezik. Más szóval ugyanazt az ént különféle elnevezésekkel lehet jelölni. Mindegyik tibeti, mert énem - identitásom - születésemtől fogva megvan. De névlegesen mindegyik különbözik a többitől. Számomra ez eggyel több ok arra, hogy kételkedjem az én eredendő létezésében. Énem végső soron se valamelyik jellemzőjével, se jellemzőinek összességével nem azonosítható. Ha ezek közül egyet vagy többet elhagynék, akkor is én maradnék.

Nincs tehát egyetlen kitüntetett dolog sem, amely az ént azonosíthatná. Ugyanúgy járunk, mint amikor egy konkrét tárgy végső identitását keressük: nem sikerül megragadnunk. Kénytelenek vagyunk tehát belátni, hogy ez a becses valami, amit annyira óvunk, dajkálunk és kényeztetünk, végső soron semmivel sem valóságosabb, mint a nyári égbolton felragyogó szivárvány.

Ha igaz, hogy egyetlen tárgy vagy jelenség, de még az én sem eleve létező, vajon ebből az következik, hogy valójában semmi sem létezik? Vagy hogy az általunk észlelt valóság egyszerűen elménk szüleménye, s ezen kívül semmi sem létezik? Nem. Amikor azt mondjuk, hogy a dolgokról és eseményekről csak függő keletkezésük értelmében beszélhetünk, s hogy nincs eredendő valóságuk, létük vagy identitásuk, akkor nem magát a jelenségek létezését tagadjuk. A jelenségek "identitásnélkülisége" inkább arra mutat rá, ahogy a dolgok léteznek: nem függetlenül, hanem bizonyos értelemben kölcsönös függőségben.
terebess.hu/keletkultinfo/dalai_lama_osi%20bolcsesseg_modern_vilag.html

Erre szokta azt mondani, hogy csak mert Buddha nem találta az én-t majd Ő. Aki pedig nem jár utána az mind a Téli Palotában van :)

gautama · http://hellerspiegel.inda.hu/ 2010.06.17. 03:34:15

A Dalai Láma egyszer (valamely mai "Buddha" c. filmben, ha kell előkeresem) azt nyilatkozta: Ha Buddha valamelyik állítását nem tudjuk elfogadni, akkor jogunk van azt elutasítani (a "reject" szót használta). Helyesnek találod-e ennek fényében őemberségének citálását?

Az utolsó bekezdés elején: "A buddhizmus összes iskolája elfogadja az éntelenség ezen fogalmát." Vajon Buddhának van-e énje? Akkor melyik iskolához tartozik? No persze: az eretnekség is buddhista iskola. Vajon van-e egyetlen olyan tan, melyet minden iskola elfogad? És van-e egyetlen olyan iskola, melyet minden tan alátámaszt? Nu?

Astus 2010.06.17. 09:41:45

Természetesen, aki szemezget a buddhizmusból, az azt szed ki belőle, ami neki jól esik. A dalai láma szokta azt is mondani, hogy mindenki nyugodtan maradjon meg a saját vallásánál. Ő egy közszereplő, s ezért jóval nagyobb közönséghez szól, mint pár szerzetes, vagy akár csak buddhisták. Ezért amit mond, azt ennek megfelelően is kell tennie. És pont azért, mert a dalai láma ilyen nagy népszerűségnek örvend, lettek a fenti idézetek tőle kigyűjtve. Amúgy nekem sok közöm nincs hozzá, alig olvastam tőle valamit. Viszont pont a publicitásának köszönhetően egyszerűen beszél, ami nagy előny. Ezzel szemben a magyarok nem ismerik Congkhapát, aki a gelug rend első számú mestere, ráadásul nem is olyan könnyen olvasható.

Hogy mikben értenek egyet a különböző buddhista irányzatok, arról már közre adtam pár bejegyzést régebben. Lásd főképp ezt: dharma.blog.hu/2009/10/15/buddhista_alapok_amikben_mindenki_egyetert

azördögmaga 2010.06.17. 15:35:19

@Astus:
Én csupán annyit mondanák továbbra is, hogy Buddha nem volt hülye.
Ha valamire azt mondja az nincs, nem létezik akkor tudja miért nincs és miért nem létezik és mi az amiről azt hisszük létezik.
Továbbra is állítom Buddha tudta mi az én. Nem véletlenül tagadta. És állítom a Dalai Láma is tudja mi az de a nagyközönségnek az ő nyelvükön beszél.

" 73.

Így hát az ellobbanástól
Valójában nem vész el a világ;
Faggatták a győztest,
Véges-e a világ, s ő hallgatott.

74.

A bölcsek éppen abból látják,
Hogy a Mindentudó valóban mindeneket tudó,
Mert a befogadására alkalmatlan embereknek
E mélységes Törvényt nem hirdette. "

Nagardzsuna

És talán még tud ennél kicsit Többet is a Dalai Láma. Ezt mondja:

"Amikor azt mondjuk, hogy a dolgokról és eseményekről csak függő keletkezésük értelmében beszélhetünk, s hogy nincs eredendő valóságuk, létük vagy identitásuk, akkor nem magát a jelenségek létezését tagadjuk. A jelenségek "identitásnélkülisége" inkább arra mutat rá, ahogy a dolgok léteznek: nem függetlenül, hanem bizonyos értelemben kölcsönös függőségben."

És mivel azt is mondja nem születik addig meg többet Tibetben míg az Kína fenhatóságga alatt áll így egyértelmű, hogy az emlékezetet nem hagyja ki a számításból. Ráadásul irányítani tudja (hol szülessen meg) amihez kell tudás szerintem.

"Ezután, Mahamati az észlelő tudatosság a mérhetetlen emlékezet (vagy hajlamosság-erő = acintya-vasana) kibomlása miatt van működésben, míg a tárgy-megkülönböztető tudatosság (vastuprativikalpa- vijnana ), a kezdettelen időktől szanaszét táguló (prapanca) hajlamosság-erő miatt történő objektív világ megkülönböztetése miatt van működésben."[8]"

Lankavatára szútra.

Semmiféle pakolódásról nem volt soha szó. Egy folyamatról van szó.
DE ezt csak akkor értjük meg ha a közép úton maradunk és megszüntetünk minden kettősséget
Legelőször a belső és a külső szétválasztottság érzését.

Buddha Tana nem nihil.

Ezzel befejeztem

További jókat.

azördögmaga 2010.06.17. 15:48:38

És még valami Astus.
Ezt írtam:

"És mivel azt is mondja nem születik addig meg többet Tibetben míg az Kína fenhatóságga alatt áll így egyértelmű, hogy az emlékezetet nem hagyja ki a számításból. Ráadásul irányítani tudja (hol szülessen meg) amihez kell tudás szerintem."

És ahhoz, hogy irányítani tud Tudnod kell mi az én amiről azt mondod nincs. Különben úgy jársz oda esel ahol puffansz.

További jókat.

plumbeus 2010.06.21. 09:38:55

gautama

Valóban olvashatjuk, hogy a Dalai Láma azt mondja pl. hogy mivel a buddhista kozmológia tévesnek bizonyult nem kell foglalkozni vele és összességében olvasható tőle tehát az, hogy ne a vak hitre támaszkodjunk, ami nem változtat azon, hogy számos esetben az éppen nagyon jó lenne, mivel a megértés tömegesen nem lehetséges, amit szintén mond a Dalai Láma, aki szerint én mint olyan nincs, Buddha pedig az éntelenség példája, tanítója és teteje volt, van és lesz.

Ha rejectelni akarunk azt is lehet csak az nem buddhizmus ami azonban nem kötelező, már ha fontos persze hogy a reject-et használta minthogy nem az.

plumbeus 2010.06.21. 09:40:11

"Buddha pedig az éntelenség példája, tanítója és teteje volt, van és lesz" ja ezt már én mondom de kétlem hogy HHDL ne bólogatna rá.:)