HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Hiány cikk

2010.07.29. 23:44 Astus

Talán egy hónapja lehetett, hogy beszélgettem valakivel, aki elmondta, hogy neki van több nyaralója is, elégedett az állásával, rendszeresen próbál ki különböző extrém sportokat, távoli helyeken pihen, csak épp nem sikerül megtalálnia azt, akivel családot tudna alapítani, bár van sok ismerőse és különböző társaságokba jár. Egy ember, akiről azt mondhatnánk, jól él, de mégis úgy látja, valami fontos még mindig hiányzik, amit nem tud megszerezni.

Úgy látszik, mindegy, mi épp a helyzetünk, sosem mentes a hiánytól. A különbség csak ott van, hogy épp mire mondjuk, hogy hiányzik. Ha hiányzik valami, meg akarjuk szerezni. Ha megszereztük, akkor pedig lesz valami újabb, ami hiányzik. Még ha az elképzelhető legjobb állapotban is vagyunk, akkor is lesz ott hiány. Mielőtt eljutnánk oda, amit a legjobbnak hiszünk, azt gondoljuk, onnantól minden rendben lesz. Mikor elérjük, kiderül, hogy még ez, vagy az hiányzik. Elhisszük, hogy létezik a legjobb, de sosem érjük el. Ez egy délibáb, s azt képzeljük, mindjárt ott vagyunk a víznél, ami oltja szűnni nem akaró szomjunkat, odaérve pedig csak homokot találunk.

Megmagyarázhatjuk magunknak, hogy nem vagyunk nagyratörők, épp csak egy kicsire van igényünk, semmi nagyra. Vagy magyarázhatjuk úgy is, hogy mindenkinek kell legyen valamilyen álma, amire törekedhet; annál jobb, minél nagyobbat álmodunk. Az álmodásnak pedig számos formája létezik, a szórakoztató történetektől az elgondolkodtató kérdéseken át egészen a kábítószerek keltette élményekig. Álmodunk, mert ahol vagyunk, az elviselhetetlennek néz ki, mert hiányos, mert egy sötét űr, amit sosem tölthetünk meg.

Hiányt élünk meg, mert magunk előtt valami szebbet gondolunk - amiről azt gondolhatjuk, hogy egyszer elérjük, vagy épp sosem tudjuk elérni. De mégis, folyamatosan azon vagyunk, hogy a hiányt enyhítsük. Azonban ameddig nem ismerjük fel, hogy a hiány nem egy helyzetből, nem egy állapotból, nem egy körülményből fakad, sosem oldhatjuk fel, sosem elégíthetjük ki. A hiányt mi magunk hozzuk létre újra és újra. A hiány egy érzés, amit megszülnek a gondolatok és elképzelések. A hiány ugyanannyira elképzelés, mint az, hogy valaha is eljutunk a tökéletes állapotba.

S mert egy elképzelés, így maga is egy álom, ami olyan álmokat gerjeszt, amik aztán fenntartják azt. A hiány hiányt okoz. Mit tegyünk, hogy ne legyen hiány? Semmit, egyszerűen látni kell, hogy ami a legjobbnak tűnik, az délibáb, s hogy a hiányérzet egy álom. Mert a hiány ereje abban van, hogy valódinak érezzük, amire valódi megoldást képzelünk el. De ahogy ami a vásznon van, filmtrükk, úgy ez elmetrükk.

Nincs miért harcolni a hiány ellen, a tökéletesség ellen, vagy az álom ellen. Maga a küzdelem is hiány. Amint leleplezzük a bűvészt, megszűnik a varázslat. Ha felismerjük az elme működését, szertefoszlik annak káprázata, hogy ez itt valódi, független, igazi. Onnantól pedig hogyan is beszélhetnénk hiányról és beteljesülésről?

3 komment

Címkék: buddhizmus szenvedés meditáció magyarázat megvilágosodás üresség elégedetlenség módszer hirtelen megszabadulás belátás tévképzetek

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr742186156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Nikk 2010.08.02. 23:06:16

[i]Ha felismerjük az elme működését, szertefoszlik annak káprázata, hogy ez itt valódi, független, igazi. [/i]

Nekem úgy tűnik, hogy nincs más, csak az elme működése, úgyhogy ha szertefoszlik a valódiság, függetlenség, igaziság káprázata, azután is csak az elmeműködés folytatódik. Olyan, mint amikor az ember álmában ráébred, hogy álmodik. Megjelenik egy új minőség, a tulajdonképpeni helyzet átlátása, de az álom attól álom marad.

Astus 2010.08.02. 23:27:06

@A Nikk: Tegnap olvastam pont:

"minden látszólagos jelenség nem más, mint káprázat, és továbbá nincs szabadság a káprázattól, amit a káprázat elűzésével el lehetne érni. A káprázat önmagától fogva teljesen tiszta és ennél fogva megvilágosodott. Minden jelenség ilyen módon eredendően, teljesen és tökéletesen megvilágosodott. Így a különböző tulajdonságokként megjelenő jelenségek valóban a vadzsra-test, -beszéd és -elme."
(Rongzon Csökji Zangpo: Megalapozni a jelenségeket isteniként a titkos mantra, a vadzsra jármű szerint)