HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Intraperspektíva

2010.09.28. 20:29 Astus

A falak szilárdak
Nyugodtan ülhetek
És nézhetem, ahogy autók haladnak az úton
A ház áll, a kerék gurul
De a kocsiból én vagyok a táj
Már el is suhant

A Föld nagy
De egy nap se kell, hogy a föld túlfelén elfoglaljam szobám
És a kék ég felett/alatt fejjel lefele nézzem a térképet

Azt hisszük állunk pedig száguldunk
Pörgünk a bolygóval magunk körül
És keringünk a galaxis csápjaival együtt

Bár lehet, nincsenek csápjai
világtérkép egy görög vázán, ennyit tudunk

Messziről nézve kicsi, közelről nagy
Önközpontúságunk elképesztően hatalmas
Akárhonnan is nézzük
Magunkból indulunk ki
És folyton magunkba ütközünk

Nem megyek sehova és már világegyetemek felett járok
Mindent mozgathatok, meg is állíthatok
Mikor pedig becsukom a szememet
Se változás, se nyugalom
Kinyitom
De mit látok?

4 komment

Címkék: vers üresség nyugati magán kozmológia

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr62330533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Nikk 2010.10.05. 16:11:48

"De mit látok?"

költői kérdést nem szoktunk megválaszolni, de hátha mégis... mit látsz?

A Nikk 2010.10.07. 08:19:44

@Astus: Sem kétség, sem aggodalom? Irigylésreméltó! :)