HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

A tudat vizsgálatának módszere

2010.10.09. 22:23 Astus

A buddhizmus tanulmányozásához a tudatunkat kell tanulmányozni. A Buddha és a mesterek szavai útmutatások, amik hasznunkra válnak, ha azokat élő szavakként vesszük. De ha csak halott szavak, olyanok, amiket meghallgatunk, esetleg meg is jegyzünk, de nem kezdünk vele semmit a puszta elméleti tudáson kívül, akkor hasztalanok. Az, hogy még ezeken a halott szavakon valaki vitatkozzon is, teljesen értelmetlen. Élő szó az, ami tettekre késztet. Olvasunk olyat, hogy állandótlanság, éntelenség, üresség, nirvána, de ha ezek nem vezetnek minket arra, hogy belátásra és szabadságra jussunk, akkor csak felesleges információk. Tanulni élvezetes, de a buddhizmust nem könyvekből és nem emberektől tanuljuk, hanem a saját tudatunkból. A tanító csak elmondja a teendőket, de meg nem csinálja helyettünk. Így ha már ismerjük a buddhizmus alaptanításait, s még mindig nem tudunk vele mit kezdeni, akkor az csakis a mi hibánk.

Hogyan tanulmányozzuk a tudatot? Először is úgy, hogy megállapítjuk, mi a tudat. Minden, amit csak tapasztalunk, ez a tudat működése. Hogy ezekről tudomásunk van, ez a tudat lényege. A tapasztalatok a tudat működése, mert mindenről, amit tapasztalunk, arról tudomásunk van. A tudatosság a tudat lényege, mert bármilyen tapasztalatunk is legyen, a tudatosság folyamatosan jelen van.

A második lépés a tudat vizsgálata. A vizsgálat azt jelenti, hogy nem magyarázatokat gondolunk ki, nem elméleteket állítunk fel, hanem mint ahogy egy virágot is különböző oldalról megnézünk, megfogunk, megszagolgatunk, úgy a tudatot is tapasztalati vizsgálat alá vetjük. Vagyis az számít, amit tapasztalunk a tudat esetében, nem az, amit elképzelünk róla. Ezt bármikor megtehetjük, hisz a tudat folyamatosan a rendelkezésünkre áll.

Mi a tudat lényege, mi az, ami tudatos? Mit tapasztalunk tudatosságként? Meg tudjuk valamiként fogni, megragadni, megérezni? Bármit is tapasztalnánk, arra épp tudatosak vagyunk, tehát nem maga a tudatosság. Nem találni semmit, ami a tudatosság maga lenne, s minden, amit elgondolunk róla, csupán feltételezések, nem tapasztalat. De ettől a tudatosság még jelen van. Ezért akár azt hinnénk, hogy az énünk az, vagy valamilyen egyéb dolog, csak elméleteket állítunk fel, amivel elfedjük a valóságot. A tudatosság nem azért megfoghatatlan, mert nincs rá szavunk, vagy mert valamit rosszul csinálunk, hanem azért, mert ez a jellege. A tudatosság lényege olyan, mint a tér - sem határai, sem részei nincsenek, nem találni benne semmit sem, ezért bármire tudatos tud lenni. Nincsen akarata, nem mondja, hogy valamiről szeret tudni, míg másról nem szeret, hanem egyszerűen bármire tudatos. S miközben bármi jelenjen is meg a tudatosság számára, ez a tudatosságot se nem növeli, se nem csökkenti, egyáltalán nem változtat rajta. Erről magunknak kell meggyőződni!

Mi a tudat működése, mi az, amit tapasztalunk? Akármi is legyen, amit látunk, hallunk, érzünk, vagy gondolunk, az mind megjelenik és eltűnik. Nincs egy olyan tapasztalatunk sem, ami állandó lenne, amit tartósnak mondhatnánk akár csak egy kicsit is. De még mikor jelen is van valamilyen tapasztalat, vajon milyen az? Látunk egy darab papírt, de vajon le tudjuk tisztán rögzíteni, hogy mi az a papír? Van valami, amit látunk; van valami, amit kitapintunk; van valami, amit gondolunk. A papír az, amit látunk, amit tapintunk, vagy amit gondolunk? Ha az, amit látunk, akkor vajon bármilyen fehér lap egyben papír is? A szemünk biztos nem mondja, hogy az egy papír, s a papír sem mondja, hogy ő papír. Akkor mitől lenne az, amit látunk, papír? A tapintással ugyanígy. A gondolat, nos, bármit nevezjetünk papírnak, mégsem lesz attól még az papír, nemde? Ha mindez együtt, akkor a látványnak, a tapintottnak és a gondoltnak is papírnak kéne lennie, de eleve egyenként már megállapíthattuk, hogy nem az. Akkor mitől lenne együtt az? És ha azt mondjuk, hogy amikor együttesen a hármat megfelelő módon tapasztaljuk, az a papír, vajon mikor a kezünkben egy papírlap, de becsukjuk a szemünket, akkor az már nem papír? Mindez csak segítő magyarázat, nem több. Ha megfigyeljük, mi az, amit tapasztalunk, kiderül, hogy semmiféle módon nem tudjuk azt lerögzíteni, mert a tapasztalatok folyton változnak, s még mikor jelen vannak is, akkor sem megragadhatóak. Mi egy tapasztalat? Mi egy látvány, egy gondolat? Ahogy magát a tudatosságot, úgy a tapasztalatokat sem tudjuk lerögzíteni, megragadni. Vizsgáljuk meg alaposan!

A tudat vizsgálata egy egyszerű és kényelmes módszer, ami nem igényel sok erőfeszítést. Ha megtapasztaljuk magunk, hogy mi a tudatosság lényege, akkor azt a tudatosságot használhatjuk fel a tapasztalatok vizsgálatára. Az egész módszer egyetlen mondatban összefoglalva annyi, hogy egyszerűen figyeljük meg, amint a tapasztalatok, az érzések és a gondolatok, megjelennek és eltűnnek, de ne bonyolódjunk bele, csak hagyjuk őket jönni és menni. Semmit nem kell csinálni, s az éberség magától jelen van.

Mint minden módszernek a buddhizmusban, ennek is a célja a ragaszkodás csökkentése és megszüntetése, mint ami a szenvedés oka. A tudat vizsgálatával látjuk, hogy bármiről is legyen szó, az múlandó és megragadhatatlan. Bármikor is azt gondolnánk valamiről, hogy az úgy igaz, az úgy valóságos, az úgy van, vagy épp nincs, akkor amikor alaposabban megvizsgáljuk, rálátunk arra, hogy itt a saját magunk alkotta képzetről van szó. Nem egy tapasztalat kényszerít minket valamire, nem egy tárgy, vagy érzés késztet minket, hogy tegyünk valamit, hanem az, hogy ezekbe belekapaszkodunk. Amint felismerjük annak a tapasztalatnak a valódi mibenlétét, el is tudjuk engedni. Ugyanígy, ha látjuk, hogy a tudat lényegében érinthetetlen és mozdíthatatlan, akkor valóban nincs semmi, ami magával ragadhatna minket. És minthogy ez egy módszer, így csakis a gyakorlása jár eredményekkel. Pusztán tudni róla, érteni azt semmi több halott szavaknál.

3 komment

Címkék: buddhizmus zen meditáció gyakorlás üresség módszer dzogcsen éberség éntelenség belátás állandótlanság buddha tudat

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr232358996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plumbeus 2010.10.11. 12:23:07

Igazán ne vitatkozzunk de annyiból kár nem lélekről beszélni - feltételezve hogy az itt manapság függetlennek és öröknek van tekintve -
hogy még mindig ismerősebb lenne hogy pl lelkiismeretvizsgálat meg olyasmi, meg nyugodt lélekkel így meg úgy:) De hát nekem mindegy és tőlem azt használ a nálam nagyobb nyugati buddhizmus amit akar.
És már nincs igazam csak ne vitatkozzunk!

Astus 2010.10.11. 12:44:55

@plumbeus: Az szinte érdektelen, hogy kinek milyen kifejezések tetszenek, s miért. Az számít, hogy érted-e a módszert, s tudod-e csinálni.

azatilla (törölt) 2010.10.17. 13:11:37

Nagyon jól leírtad Astus!
...azt, amit nemigen lehet leírni. :)