HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Buddha nyomában

2010.11.08. 22:28 Astus

Buddhista az, aki a Buddhát követi. A Buddha a felébredett tudat. Miből ébredt fel? A gondolatok és érzések keltette káprázatból. A gond nem a gondolatokkal és érzésekkel van, hanem a káprázattal. Káprázat az, amikor valami olyat látunk, ami nincs ott. A gondolatokat és érzéseket tartalmasnak, valódinak hisszük, vagyis maradandóan igaznak, miközben sok tényezőből összetettek és pillanatról pillanatra változóak. Felébredni arra, hogy a gondolatok és érzések tünékeny élmények csupán, miközben a tudat természeténél fogva nyugodt és éber, ez a Buddha.

A buddhizmust sokmindennel azonosítják, főképp külsőségekkel. De a külsőségek nem mondanak sokat róla, ahogy számos különböző hagyománya és irányzata létezik. A külsőségeknek van felszíni és mélyebb értelme. Felszíni az, hogy milyen ruhát hordanak, milyen alakú szobrok vannak, milyen szertartásokat végeznek. Mélyebb az, amit ezekkel kifejeznek. A küsőségek után ott vannak a tanítások, amik a buddhizmus testét képezik. Miként sokféle kinézetű ember van, úgy a tanításokban is rengeteg eltéréseket találunk. Ezeknek a tanításoknak a felszíne a különböző kifejezések, a mélysége a jelentés, amit mondani akarnak. Végül, a buddhizmusnak van a közvetlen tapasztalata, maga a megvilágosodás, a közép út, a Buddha tudata. Mindhárom megismerésének megvan a maga haszna, ám ha saját magunk akarjunk megbizonyosodni a Buddha igazságáról, akkor a saját tudatunkat kell megvizsgálnunk.

Amikor a tudatról van szó, akkor úgy látjuk, hogy ezek a gondolatok és az érzések. Azt hisszük, hogy az vagyunk, amit gondolunk és amit érzünk. Ez az, amikor nem rálátunk a tudatra, hanem elveszünk benne. Ha viszont rálátunk a gondolatokra és érzésekre, akkor azok nem ragadnak magukkal, s megértjük a működésüket. Rálátni ezért annyi, mint nem elveszni, hanem szabadnak és ébernek lenni.

Ahhoz, hogy rá tudjunk látni a tudatra, rengeteg módszer létezik, amiket a Buddha tanított. De hogy megmaradjunk a közvetlenségnél, azt kell felismernünk, hogy a tudat természete eleve szabad és éber, így nincs szükség semmilyen technika használatára. Milyen a tudat, avagy mi a tudat természete? Miközben a gondolatok és érzések jönnek és mennek, az ezekről való tudatosságot nem akadályozza semmi sem. Amikor jelen van egy gondolat, akkor ott a tudatosság, s amikor nincs jelen egy gondolat, akkor is ott a tudatosság. Mi ez a tudatosság? Akárhogy is akarnánk lerögzíteni, nem lehet. Ez a tudatosság ezért nem egy dolog, nem egy gondolat, nem egy érzés, nem egy élmény. Mégis, a tudatosság jelen van, s tudunk arról, hogy nincs semmi konkrét, ami a tudatosság. Ez az, amikor a tudat nem támaszkodik semmire, nem ragad bele egy gondolatban sem, hanem kötetlen. Így felismerjük, hogy éberségünk mindig jelen van, s semmi nem szennyezi be, nem homályosítja el. Minthogy a tudat természete nem homályos, így a rálátásnak sosincs akadálya. Mert nincs akadály, ezért ahogy megjelenik egy gondolat, egy érzés, úgy el is múlik. Megjelenik a harag, megjelenik a vágy, megjelenik a büszkeség, megjelenik az öröm, megjelenik a szomorúság, s ugyanúgy el is tűnik.

Rálátva, hogy a gondolatok és érzések milyen tünékenyek, többé nem képzeljük azt, hogy az vagyunk, amit érzünk és gondolunk, hisz a tudat természete, lényünk lényege szabad és éber. De azt sem mondhatjuk, hogy a kötetlen tudatosság vagyunk, mert ha megnézzünk, semmi ilyen nincs. Semmi ilyen nincs, vagyis ha elválasztjuk a gondolatokat és érzéseket a tudat természetétől, mintha ez két külön dolog lenne, akkor pusztán egy képzetet dédelgetünk arról, hogy szabadok lennénk. Szabadnak lenni annyi, mint nem elragadtatni az érzésektől és gondolatoktól, miközben gondolkodunk és érzünk. A tudat érző és gondolkodó, mégis kötetlen, mert nincs semmilyen lényegisége, ami megmaradna, csupán maga a tudatosság, ami nem egy dolog.

Elegendő, ha tudatában vagy az érzékeidnek, annak, amit látsz, hallasz, ízlelsz, szagolsz, tapintasz és gondolsz. A tudatosságot nem erőltetni kell, nem igényel figyelmet, vagy koncentrációt, hiszen eleve jelen van a tudatosság magában a tapasztalatban. Ha magára a tudatosságra támaszkodsz csupán, az élmények akadálytalanul áramlanak, s így valójában nem támaszkodsz semmire sem, nem ragadod meg őket. Nem érzéketlen vagy, hanem érző. Nem elragadtatott vagy, hanem nyitott. Nem figyelmetlen vagy, hanem rálátsz a dolgok működésére. Ez a bölcsesség, a türelem és a törődés útja, a Buddha követése.

19 komment

Címkék: buddhizmus zen meditáció gyakorlás módszer hirtelen megszabadulás éberség belátás buddha tudat

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr942434877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dharma Dogma 2010.11.09. 10:26:23

Rengeteg a "módszer", irányzat, (miként minden vallásban), az eredmény azonban több száz éve azt mutatja, hogy csak nagyon kevesen képesek megvalósítani Buddha tanítását.

"Követni" és megvalósítani nem ugyanaz. A tanítványok, hívek száma több milliárd (az összes vallást nézve), A Felébredettnek is van vagy több 100 millió követője... És mégsem.

Úgy tűnik a káprázat valóban nagy (minden vallásban): összekeverhetjük a Tanról alkotott saját felfogásunkat a Tan megvalósításával.
A követést a felébredéssel.
A tanítást, magyarázást a cselekedettel.

Dharma Dogma 2010.11.09. 10:32:07

"Buddha buddhista volt?"

Sokan feltették már ezt a kérdést.

Mert ahogyan Jézus sem egyenlő a mai kereszténységgel, úgy Buddha sem egyenlő azzal, amit róla ma a követők tanítanak, hisznek. KÁPRÁZAT. Legyünk konzekvensek, akkor is, amikor a Tanról gondolkodunk! ;-)

Buddha, a Felébredett egy tudat, lét-állapot.
Csak az tudja milyen ez, aki elérte, megvalósította.

Ahogyan a nyugati teológia is elveszik a szavakban, ugyanúgy el lehet veszni Buddha szavaiban is.

Mert hát ki beszélhet a felébredésről hitelesebben, hanem egy Felébredett.......? :-) Hogy a többi gondolat, elképzelés mi, és honnan való..... azt nem könnyű eldönteni.

Astus 2010.11.09. 10:54:46

@Dharma Dogma: Amikor valaki menedéket vesz, akkor azt 3 dologban teszi: a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. A harmadik, a Szangha jelenti a hagyományt, amit megőriztek az évezredek során. S ez a hagyomány egyáltalán nem elhanyagolható dolog, hiszen a tanítást az ember olyanoktól tudja jól elsajátítani, akik már maguk is elsajátították. Ezt nevezik átadásnak is. Így az a nézet, hogy mindezt félre lehet tenni, s visszamenni az "eredetihez" a buddhizmus esetében nem igazán állja meg a helyét.

Dharma Dogma 2010.11.09. 11:22:20

A hagyomány (Tan) nagy úr.
Tiszteletre méltó, de valahol halott az élethez képest: ha nem valósítjuk meg.
Úgy hivatkozhatunk rá, ahogy akarunk.
Erről szól a teológia régóta:
"Holt szavak és a megelevenítő szellem."

A Felébredés: Élet.
A statikus követés helyett az élő megvalósítás.

Igazad van, hogy "a tanítást olyanoktól tudjuk elsajátítani, akik már elsajátították" (milyen érdekes :-), de ehhez tudni kéne, ki hol áll.
E szerint minden tanító már "elsajátította" a Tant?
Ami különben sem csak egy tantárgy, hanem MEGVALÓSÍTÁS.

Ezzel kezdtem:
"Ki beszélhet a Felébredésről hitelesen?
Csak aki felébredett. Aki megvalósította."

Számára a Tan már valóban az Élet.
Nem csak értelmezendő szavak.

A hagyományra, Tanra mutogatnak az összes vallásban, gyülekezetben, percenként 1 millióan!
De ki az, aki érti?? Aki megvalósította?
És én nem látom, nincs tudásom hozzá, hogy eldöntsem, hogy ki a hiteles, hiteltelten.

Csak azért, mert Buddhára, Krisnára, Jézusra hivatkozik még nem "sajátította el".

Ezért nem keverendő össze a Holdra mutató újj a Holddal. Csak az tudja mi a 2 között a különbség, aki már Holdá lett :-)

Az a hiteles "tanító". Az már úgy látja a Tant, ahogy kell, nem keveri össze a rámutató újjal :-)

* Namaste *

Astus 2010.11.09. 11:24:58

@Dharma Dogma: Hogy az ember tudjon különbséget tenni tanítás és tanítás között, magának is tanulnia kell. Ez jelenti a tanulást a könyvekből, tanulást a tapasztalatokból és tanulást a különböző tanítóktól is. Nincs ebben semmi misztikum.

ron · http://trebitsch.blog.hu 2010.11.09. 14:48:01

Jó lett! Majd legyen olyan is, ahol ezt a türelmet + törődést fejted ki, mert ez most leginkább a bölcsesség volt.

Astus 2010.11.09. 15:10:29

@ron: Majd próbálkozom. :)

plumbeus 2010.11.09. 16:01:09

Klassz de egyébként olyan elvont, amilyen elvont csak lehet. :) Hiába meglátszik a filozófia meg a könyvtár:D
Nos hát ezzel egyszerűen nem lehet mit kezdeni egy normális szenvedőnek de egyébként csúcs:D

plumbeus 2010.11.09. 16:06:05

@Dharma Dogma: háit igen kötözködni azon pl hogy a címben Követni van és a megvalósítás satöbbi az nem tűnik annyira még követésnek sem.

plumbeus 2010.11.09. 16:20:46

Nem a címben az első mondatban, azért csak figyelek:D

plumbeus 2010.11.09. 17:40:39

Ja ja a támaszték nélküliségről jut eszembe ha nem gond ide tenném ezt a kis szerzeményem:

Bármilyen viszály és bánat,
Uratlan vágy ha feltámad
Dharma reájuk a válasz,
Dehogy kell másmilyen támasz.
Hontalan mind ki ezt vallja,
A szabadság mindörök rabja.

A 4. sor végére szabályosan !-jel kellene azt hiszem de hát az alkotói szabadság ugye:DD

Astus 2010.11.09. 19:17:58

@plumbeus: Nagyon csinos vers. :) Azt nem tudom, miért találtad annyira bonyolultnak, próbáltam minél érthetőbben és követhetően fogalmazni.

plumbeus 2010.11.10. 07:35:05

Igen ..nyilván hogy próbáltál, jól próbáltad, sztem absztrakt, de az még nem baj.

Ha egyszerű az egész akkor miért is szenved szinte mindenki, mely - költői:) -kérdésemet ne vegyük kötözködésnek?
Szerintem is hogy erkölcs az nagyon egyszerű, hogy lemondás többnyire az is egyszerű. Úgy tűnik azonban általában ez nagyon nem egyszerű és van amikor utóbbi nekem sem az:D

ron · http://trebitsch.blog.hu 2010.11.10. 10:10:43

@Astus: Nem azt írta Plumbi, h bonyolult, hanem azt,h elvont. Ebből a leírásból nem derül ki, h ezt a tudást, h létezik, olyan, h "a tudatosság akadálytalansága" milyen esetekben és hogyan tudja alkalmazni az ember. Pláne úgy, h közben azt is írod, h "semmit nem kell tenni, hiszen eredendően ilyen". Azt akkor valahogy mégiscsak magyarázni kell, h miért nem éljük meg ilyennek, miért kerítenek hatalmukba az érzelmek, gondolatok, nézetek stb., nem? És hogyan segít ennek elfogadásában, átalakításában stb. az a tudás, h a tudat eredendően akadályoktól mentes.

plumbeus 2010.11.10. 15:16:11

@ron: "Nem azt írta Plumbi, h bonyolult, hanem azt,h elvont. "

Most elővettem a zsebkendőmet...beállt az a helyzet hogy azt mondom 0,4 nem azt hogy 0,6
és 0,4-nek olvastad a 0,4-t brühühühü mennyei:D

azatilla (törölt) 2010.11.16. 09:17:30

Astus, ezt írod és más írásodban is olvastam itt többször, mint végső pont:
"A tudat érző és gondolkodó, mégis kötetlen, mert nincs semmilyen lényegisége, ami megmaradna, csupán maga a tudatosság, ami nem egy dolog."

Ugyanakkor pl. máshol ezt találtam:
"Aztán a tudatosság teljesen abba marad hosszú időre, ami a niródha-szamápatti (a megszűnés elérése). Ez minden érzett és észlelt [dolognak] a megszűnése (szannyá-védajita-niródha). Aki tapasztalatot szerez ennek eléréséről, azt mondják arahanttá vagy anágámivá válik." /buddha-ujja/

Hogyan kell ezt helyesen értelmezve összehozni?
Vagyis akkor mi "marad" a végén?
A lényegiség nélküli (üres) tudatosság, ami már nem is tudatosság?

Astus 2010.11.16. 11:17:17

@azatilla: Különböző buddhista rendszerekről van szó, s csak mert magyarul mindenhol "tudatosság", vagy "tudat" szerepel, még nem feltétlen ugyanarra utal. Hogy melyik esetben miről van szó, azt külön-külön kell megnézni. Ráadásul még az összehasonlított dolgok sem igazán passzolnak, mert amit hoztál, az egy meditációs állapot, amiről még én írok, az a buddha-természet tanítási körébe tartozó gyakorlat.

plumbeus 2010.11.20. 14:34:26

A végén a nem szenvedő élő és halott ember marad vagy olyasmi szóval a nirvána és a prainirvána. Nem szenved az akinek nincsenen sóvárgó vagyáai és aki nem ragaszkodik. Nem véltetlen gyakoroljuk pl az adakozást. Van akinek nem gond ha naponta ketten úgymond lenyúlják és van aki bezárja a kocsi ajtót...
Na szóval a nem vágyakozás és a nem ragaszkodás mint a tanítás lényege lehet hogy nem néz ki olyan flancosan mint később már megközelítések melyek egyébként is ezene alapulnak de legalább de facto kivezet a szenvedésből.

Hogy a tudat így meg a tudat úgy és amúgy ez csak akkor érdekes ha ráérünk és olyasmi. Ahhoz hogy valaki ne legyen beteg nem kell hogy főorvos legyen...