A tévedés nem az okságban, hanem a maradandó én képzetében van. A függő keletkezés viszonylatában, az érzések a benyomásokból keletkeznek (pl.: SN 12.25, SN 36.10), s ami a lényegi pont, hogy az érzés viszonylatában felmerül-e a sóvárgás/harag vagy sem (pl.: SN 12.31, SN 12:62, SN 12:64, SN 36.6, SN 36.23). Helyesen látva a függő keletkezést, az érzés függő és állandótlan mivoltát, a szenvedés a ragaszkodás felszámolásával megszűnik (pl.: SN 12.20, 12:51, SN 36.2, SN 36.12, SN 36.15). Még egyszer: az érzés függőn keletkezik mindenkinek, ami számít, hogy ott van-e a sóvárgás/harag, mint reakció, vagy nincs (pl.: SN 36.3).
Nem az érzés, hanem a viszonyulás
2021.09.19. 23:06 Astus
Szólj hozzá!
Címkék: buddhizmus szenvedés okság théraváda belátás tévképzetek állandótlanság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr2716694036
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
