„Kezdetben látjuk, hogy ami a szívet megköti, az a sakkāyadiṭṭhi – az én nézete, a személyiség nézet, a dolgokat énként és enyémként, teként és tiédként látni. Kezdetben ez az első béklyó, a szív első köteléke, amit meg kell javítanunk, meg kell gyógyítanunk. Ezt már tudjuk, és létrejön az észlelés, hogy ez nem én. A gondolatok nem én. A lélegzet nem én. A víz, amit iszunk, nem én. Az étel, amit eszünk, nem én. A tűz elem – a test hője – sem tartozik hozzánk. De még ha ezt észleltük is, amikor érzéki benyomás keletkezik, az én érzete is létrejön vele együtt. Ha a szem lát egy alakot, a fül hall egy hangot, az orr szagol egy szagot, a nyelv ízlel egy ízt, a test érintkezik egy érinthető tárggyal, vagy a tudat egy tudati tárggyal, bármilyen érzéki tárgy merül fel, azzal együtt megjelenik az én érzete is. Ezért vigyáznunk kell ezzel, mivel a békét és összeszedettséget (samādhi) nélkülöző tudat hajhássza az érzéki benyomásokat. Így hát békéssé, nyugodttá és összeszedetté kell tennünk a tudatot, hogy szétválaszthassuk a tudatot az érzéki benyomásoktól, hogy lássuk: a tudat az a tudat és az érzéki benyomások az az érzéki benyomások. Akkor olyan lesz, mint az olaj és a víz szétválása. Ha nem vagyunk összeszedettek, akkor összekeverednek, mintha ugyanazok lennének. A tudat és az érzéki benyomások összekeverednek. Énnek látjuk. Ez egy zaklatott állapot.
Látjuk, hogy minden jelenség okokból keletkezik, ezért művelnünk kell az okokat a bölcsesség létrejöttéhez. Mert ha nem gyakorlunk, akkor megtévesztettség jön létre. Van egy érzéki benyomásunk, s akkor ez a szenvedés oka. Ezért a szenvedés megszűnésének (nirodha) okait kell művelnünk, hogy ezt elérjük. Ehhez fejlődnünk és gyakorolnunk kell, ébernek lenni a jelenben a meditációs tárgyunkkal (kammaṭṭhāna) – buddho, dhammo, saṅgho – sétálva vagy ülve; továbbá gyakorolnunk a szerető kedvesség meditációt.”
Forrás: Causes for the End of Suffering | Ajahn Anan | 24 Jan 2023; 5:12 - 8:01
