„Ez nem olyan, amit remélhetsz vagy kívánhatsz. Nem olyan, amit megvehetsz. Nem olyan, amit mástól megkaphatsz. Ez olyan, amit magadnak kell gyakorolni. Amikor megjelenik az éberség, akkor vizsgálhatod a Dhammát. A Buddha bölcsességét használhatod és alkalmazhatod, illetve igazolhatod magadnak.
Hallottál az állandótlanságról, a változásról, a dolgok mulandó természetéről. Amint éber vagy, valóban arra fordíthatod az elméd, hogy megfigyeld: gondolatok és érzések keletkeznek és megszűnnek; érzéki benyomások keletkeznek és megszűnnek. Semmi sem marad meg. Bármennyire vonzónak tűnhet, nem marad meg. Bármennyire visszataszítónak, nem marad meg. Élvezet és fájdalom keletkezik és megszűnik. Ezt az elmével kell megismerni.
Ahogy éberebb leszel, óvatosabbá, visszafogottabbá válsz; vigyázol az elmédre, vigyázol az életedre, mert nem futsz annyit a dolgok után. Tudatában vagy a dolgoknak, semmint hogy minden felmerülő vágy, ragaszkodás áldozata legyél. Ha éberebb vagy és aztán a mulandóságot vizsgálod, akkor sokkal több szabadságod van.
Még ha valami kellemetlen érzelmet is vált ki, tudod, hogy nem kell kapaszkodnod bele. El tudod engedni, mert mulandó. Csak elég türelmesnek kell lenned és erőfeszítést tenned, ameddig el tudod engedni. A harag elengedhető. A sóvárgás elengedhető. A félelem elengedhető. Csak gyakorolnod kell, ameddig meg tudod tenni.
Végsősoron semminek sem kell felülkerekednie rajtunk, vagy legyőzni minket. De használnunk kell a Dhammát, amit hallottunk, és a gyakorlatba ültetnünk. Amikor ezt tesszük, akkor a Dhamma vigyáz ránk. Aki gyakorolja a Dhammát, arra vigyáz, azt megvédi a Dhamma.”
(Studying The Dhamma Is Good But Practising Is Better by Ajahn Kalyano 11 Oct 2025; https://www.youtube.com/watch?v=TkeTpGKkmCw 18:31-21:45)
