ye dharmā hetuprabhavā hetuṃ teṣāṃ tathāgato hyavadat
teṣāṃ ca yo nirodha evaṃvādī mahāśramaṇaḥ
teṣāṃ ca yo nirodha evaṃvādī mahāśramaṇaḥ
Az okból lett dharmák okát a Tathágata elmondta,
S azok megszűnését a nagy sramana megtanította.
S azok megszűnését a nagy sramana megtanította.
Ezeket a sorokat tanította Asvadzsit (a Buddha első öt tanítványa közül az egyik) Sáriputrának, aki ennek hatására a folyamba lépett, majd Sáriputra elmondta Maudgaljájanának, aki szintén megvalósította a belátást ennek eredményeként. Ezen szavakat a későbbiekben sztúpákra, szobrokra, s egyebekre írták fel, mint ami a Buddha tanításának lényegi összefoglalója, továbbá mantraként is recitálják. A Pétakópadésza (1.42) magyarázata szerint a négy nemes igazságnak feleltethető meg: az okból lettek a szenvedés (béklyósítók: SN 22.120, SN 35.109), az ok az eredet (a béklyó: SN 12.53); s a Buddha megszűnéshez vezető tanítása az út (a béklyók elhagyása: AN 2.6). A Függő keletkezésről szóló nemes mahájána szútra (The Noble Mahāyāna Sūtra on Dependent Arising, 1.6; Toh 520) pedig így magyarázza a fenti sorok jelentőségét: „A függő keletkezés minden tathágata dharma-teste. Aki látja a függő keletkezést, látja a Tathágatát.”
