„Az elménk sosem elégedett. Túl sok étel, túl kevés étel; túl közel a falu, túl távol a falu; túl meleg van, túl hideg van. Mindig van valami. De mind a tanítónk. Ezek a feltételek, így hívjuk őket, csupán feltételek. Ez a szó segít nem énnek látni őket, nem személyesnek venni. Ha hideg az idő, az nem egy személyes támadás ellenünk. Ez csak a természet. Ha túl sok az eső, nem azt jelenti, hogy valaki rajtunk áll bosszút. Ez csak eső. A megannyi feltétel, amivel találkozunk az életben, nem szükségszerűen valami nagy összeesküvés, hogy elkapjon és nyomorultul érezzünk magunk miatta. Csak ilyenek a dolgok, ezek a feltételek. Egyesek kellemesek, és történnek velünk kellemes dolgok, de ezek feltételek: keletkeznek és elmúlnak. Egyik sem én, egyik sem egy személy. Egyes feltételek kellemetlenek vagy fájdalmasak. Keletkeznek és elmúlnak.
Amikor nem gondoljuk át, nem igazán vagyunk figyelmesek, megfontoltak, akkor az elme nagyon személyesre veszi. Egy történetet csinálunk belőle. Az én bajom. Túl éhes vagyok, vagy nagyon fázom, vagy nem úgy vannak a dolgok, ahogy szeretem. Nem azt kapom, amit akarok. Túl sokat kapok abból, amit akarok. De ezt egy személyes történetté alakítjuk, aztán szenvedünk. Ez a sóvárgás és a ragaszkodás, mindent személyesre venni, bajt csinálni belőlük, mikor igazából csupán változó feltételek. Lehet valamennyi befolyásunk a feltételekre, s ez az, ahol becsaphatjuk magunkat. Azt mondjuk, befolyásoljuk a dolgokat; megszerezzük, amit akarunk. Tehát van az énérzetünk, azt gondoljuk, megkapjuk, amit akarunk, de aztán nem mindig kapjuk meg, így csalódunk és kezdjük előről. De ezek mind csak feltételek. Nem arról van szó, hogy ellenünk van a világ. Nyolcmilliárd ember van a világon. Nincs senki, aki irányítani próbál mindent és mindenkinek egy kis dukkhát osztogat erre-arra. Csak történik. Ezek a feltételek. De mi mindet személyesnek vesszük.”
(Suffering Is Our Teacher by Ajahn Kalyano 29 Nov 2025; https://www.youtube.com/watch?v=vlD0Cb1Bz3U 31:09-33:54)
