HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Gyöngyért küzd két sárkány

2022.08.30. 13:41 Astus

A két sárkány és egy gyöngy régi és elterjedt motívum[1], amit megtalálni Han-kori agyag edényen[2], hetedik századi császári kardon[3], és Bhután jelenlegi címerén is.

Hogy épp mit jelképez, az változó. Buddhista környezetben a gyöngy (zhū 珠) a kívánságteljesítő ékkő (cintāmaṇi / rúyì bǎozhū 如意寶珠), ami a csan hagyományban a buddha-természet jelképe szokott lenni[4]. A sárkányok (nāga / lóng 龍) különféle szerepekben jelennek meg, egyebek mellett, mint a vizek és viharok urai, és az ereklyék és a Dharma védelmezői[5], míg csan történetekben a felébredett bölcsre utalhat többek között.

De mi a helyzet azzal a kérdéssel, hogy melyik sárkány szerzi meg a gyöngyöt? Ez belső és külső helyzetre is utalhat. Belsőleg arra, hogy miként jut túl a gyakorló a lét-nemlét, illetve felfogó-felfogott kettősségén, s éri el a felébredést. Külsőleg pedig a tanító-tanítvány párosra, és hogy ki a gazda és ki a vendég[6], avagy a párbeszédben ki a bölcs.

Esetek a Jǐngdé-kori lámpás átadás feljegyzésekből[7]:

Shǒushān Xǐngniàn[8] 

- Gyöngyért küzd két sárkány, ki szerzi meg?
- Aki megszerzi, elveszti.
- Mi van azzal, aki nem szerzi meg?
- Hol van a gyöngy?

Yántóu Quánhuō[9] 

- Gyöngyért küzd két sárkány, ki szerzi meg?
- Az egész téves. 

Shànglán Lìngchāo[10]

- Gyöngyért küzd két sárkány, ki szerzi meg?
- Mindenhol a gyöngy van, rátekintve sárnak néz ki. 

Běiyuàn Tōng[11]

- Gyöngyért küzd két sárkány, ki szerzi meg?
- Aki megszerzi, elveszti.
- Mi nem elveszteni?
- Gyöngyöm visszatér.

Háng​zhōu Fórì[12]

- Gyöngyért küzd két sárkány, ki szerzi meg? - kérdezte Háng​zhōu.
- Tedd le a karma testet, aztán beszéljünk újra - mondta Yúnjū.
- Már letettem.
- Hol van a gyöngy?
Háng​zhōu nem válaszolt.

 Lùfǔ Miàoshèng Xuánmì[13]

- Gyöngyért küzd két sárkány, akkor mi van?
- Egy úriember erejét nem mutatja, megerőltetés közben is elrejti fényét.

Jīng​mén Shàngquán[14] 

- Gyöngyért küzd két sárkány, ki szerzi meg?
- Én szerzem meg.

Zhàozhōu Zhēn​jì az, akit a következő két párbeszédben kérdeznek. Ezek az Öreg tisztelendők régmúlt beszédeinek feljegyzésein belül (X1315) található Zhàozhōu Zhēn​jì csan tanító feljegyzett beszédeiben (13-14. kötet) olvashatóak. Angolul két fordítása is megjelent, az egyik James Greentől (The Recorded Sayings of Zen Master Joshu), a másik Yoel Hoffmantól (Radical Zen: The Sayings of Joshu).

- Gyöngyért küzd két sárkány, ki szerzi meg?
- Csak megnézem.[15]

- Gyöngyért küzd két sárkány, ki szerzi meg?
- Aki veszít, nincs hiánya. Aki nyer, nincs haszna.[16]

Xuědòu Chóngxiǎn fűzött még pár szót az első esethez[17]

- A néző nem nélkülöz. A küzdő nem szerez. Beszélj! A szerzetest, vagy Zhàozhōut támogatod?

 

---------------

 

[1] Chinese Symbolism and Art Motifs by C.A.S. Williams, 4th ed, p 151

[2] The Meaning of China's Most Ancient Art by Anneliese Bulling, p 52-53

[3] "The Dragon and the Pearl": Metropolitan Museum Journal, v. 26 (1991); Sword with Scabbard Mounts

[4] The Illustrated Encyclopedia of Zen Buddhism, p 214

[5] The Princeton Dictionary of Buddhism, p 561

[6] gazda és vendég: bīn​zhǔ 主客, The Record of Linji, p 21

[7] T2076; Records of the Transmission of the Lamp

[8] p304b7-9; 13.321

[9] p326c19-20; 16.388

[10] p332b1-2; 16.416

[11] p339b19-20; 17.440

[12] p361c13-15; 20.522

[13] p391c29-392a1; 23.742

[14] p420a26-27; 26.908

[15] p84a16-17; p 91; p 89

[16] p84b23-24; p 97; p 96

[17] T1996p680b4-5; Collected Works of Korean Buddhism, vol 7, p 507

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen kínai kóan buddha tudat

Éntelenség a korai szövegekben

2022.08.27. 20:25 Astus

Hogy mit értenek anattā alatt a korai szövegekben, azt maguk a korai szövegek elárulják. A sakkāyadiṭṭhi fogalmát gyakorlatilag ugyanúgy magyarázza a Mahāpuṇṇamasutta (MN 109) és a Chachakkasutta (MN 148), azzal az eltéréssel, hogy míg az előbbiben az öt halmaz énként (atta) látása szerepel, az utóbbiban az "ez az enyém, ..." (etaṃ mama, ...) hármasa. Harmadiknak említhető a Sakkāyadiṭṭhisutta (SN 22.155), ahol ragaszkodás szerepel. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy a Dutiyaisidattasutta (SN 41.3) szerint a Brahmajālasuttában (DN 1) felsorolt 62 téves nézet mind az egyéniség nézetében (sakkāyadiṭṭhi) gyökerezik. S ha felmerülne, hogy mi az "egyéniség" (sakkāya), akkor annak a meghatározása az öt ragaszkodás-halmaz (MN 44, SN 22.105).
De akkor mégis ki vagyok én, ha az öt halmaz egyike sem? - kérdezte Channa (SN 22.90), majd Ānanda rávilágított az "én énem" fogalmának mibenlétére, s hogy miként lehet feloldani.
Az, hogy létezne egy végső megismerő, ezt kizárja a tudat feltételes és mulandó mivolta (MN 38, SN 12.61, SN 22.53, SN 35.93).
Az én fogalmának kapcsán külön érdekesség a Mahānidānasutta (DN 15), ahol az érzés (vedanā), s a Poṭṭhapādasutta (DN 9), ahol az észlelés (saññā) viszonylatában elemzik, s kiderül, hogy igazán sehogy sem megállapítható egy én.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus lélek tudat üresség théraváda éntelenség belátás halmazok tévképzetek

Hszing Jün a türelemről

2022.03.30. 12:05 Astus

Mi a türelem? A türelem felismerés és elfogadás. A türelem foglalkozás, intézés, tisztázás és eloldódás. Például amikor az apa hazaér és a fia követelőzik - Apa, térdelj le és lovacskázzunk! -, és az apa erre letérdel és hagyja a fiát a hátán lovagolni. Az apa nem egyszerűen nem sértődik meg, hanem még szívből nevet is, mert szereti a fiát, máskülönben még akár meg is pofozhatta volna.

A türelem az élettel a tapasztalatok keserű és édes mivoltának és a személyes kapcsolatok váltakozásainak felismerése, majd az irántuk való felelősségvállalás és a múltbeli sérelmek elrendezése. Türelmesnek kell lennünk az élettel, ha fenn akarjuk azt tartani és szabadon akarunk élni. Például, ha van állásod, lehet, hogy reggel korán kell kelned, hogy elérd a buszt, el kell viselned a forgalomból fakadó fájdalmat és fáradságot, el kell tűrnöd a hideg és a meleg időt, s kibírnod az alváshiányt. Amikor pedig beérsz a munkába, ott lehetnek véleménybeli különbségek, részrehajlás, és munkatársak közti ellenségeskedés. A türelem a bölcsesség ereje.

A türelem a jelenségekkel a tudatunkban levő sóvárgás, harag, tévedés, és előfeltevések elfogadása azáltal, hogy megértjük a születés, öregség, betegség, halál, bánat, fájdalom, gazdagság és hatalom, továbbá a múló emberi érzelmek mind okok és feltételek miatt keletkeznek és szűnnek meg. A tudat nyugalmat tud találni ebben az igazságban és többé nincs rá hatással a jelenségek keletkezése és megszűnése. Csak a függő keletkezés eredendő ürességének belátásával képes valaki megszerezni a pradnyá bölcsességet, ami felfogja a jelenségek mögötti elveket és az emberi érzelmek természetét. Például, ha valaki káromolna és rohadéknak nevezne, akkor nevethetnék és azt gondolhatnám: „Ha-ha, tehát egy rohadék vagyok” vagy „Amituofo, köszönöm!” és nem sértődnék meg. Amúgy pedig, valóban rohadékká válnék attól, mert valaki annak hív? Semmiképp sem. Ez a nevek és címkék meghaladása. Nem leereszkedve az ő szintjére, aki sértően beszél az válik rohadékká és nem én. Pont ahogy a Negyvenkét részes szútra mondja: „Egy gonosznak erényes személyt bántani olyan, mint az ég felé köpni: a köpet nem éri el az eget, hanem visszahull rá. Vagy mint port dobni a szél ellenébe: a por nem máshová megy, hanem rajta gyűlik össze.”

A türelem a jelenségek nem-keletkezésével a megértés, hogy alapvetően semmi sem keletkezik vagy szűnik meg, mert eredendően semmi sem létezik. Mivel semmilyen jelenség nem keletkezik, ezért lényegében nincs szükség türelmesnek lenni. Ez a nem-türelem türelme. Ezért nem korlátozza az érdem fogalma a bódhiszattvákat, mert a bódhiszattvák a felébredésre törekvés alapján segítik az élő lényeket, nem pedig a saját magukon segítő érdemek után sóvárgás miatt. Ezért bőkezűségük mentes a fogalmakhoz ragaszkodástól. Egy nemes bódhiszattva, aki türelmes és tudata nem tartózkodik a jelenségekben, megőrzi erényét és az nem folyik el, míg egy olyan bódhiszattvának, akit csak a javak adakozása érdekel, elfolynak az erényei.

(Four Insights for Finding Fulfillment: A Practical Guide to the Buddha's Diamond Sutra by Venerable Master Hsing Yun, p 127-128; https://foguangpedia.org/blog-post/where-is-the-self/)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus hétköznapok üresség módszer bódhiszattva mahájána páramitá

Ringu Tulku az újraszületésről

2022.03.02. 13:15 Astus

A buddhizmus szerint egymást követő életeink nem úgy vannak, mint a nyaklánc, ahol a gyöngyök az egyes életek és a lélek a madzag, ami keresztül fut rajtuk. A buddhista filozófia tagadja a szellem vagy lélek létét, ami egyik testből a másikba megy, mintha ruhákat cserélnénk (még akkor is, hogy időnként így tanítják az elején, hogy segítsenek az embereknek megérteni a folyamatot). Amikor a következő életbe távozunk, semmi sem adódik át, semmi sem megy egyik helyről a másikra. Hogy bemutassa ezt a lényegi pontot, Gampopa nyolc példát mond, de itt csak négyet nézünk meg belőlük.
Az első a joghurt példája. Hogyan lesz a tejből joghurt? A tej nem joghurt, és a joghurt nem tej. Amikor tej, akkor még nincs joghurt, és amikor joghurttá válik, nincs többé tej. Joghurt nem lehetséges tej nélkül, de a tej eltűnik, amikor a joghurt megjelenik. Tehát, semmi sem távozik el belőlünk. Jelenlegi helyzetünk teremti a következő pillanatunkat, épp úgy, mint a következő életünket.
Egy másik példa a tükör. Amikor a tükörbe nézünk egy tükörképet látunk benne, de hogyan jelenik meg a kép? Az arcunk nem utazik, annak semelyik része nem megy át a tükörbe, de az alakja megjelenik, és az arcunk nélkül nem lenne tükörkép.
Tegyük fel, hogy egy égő gyertyával meggyújtunk egy másikat. Hogyan megy a láng innen oda? Ha egy gyertya lángját figyeljük, az állandóan ég, a tetejétől egészen ameddig a gyertya el nem fogy. Az ugyanaz a láng vagy sem? Csak egy láng van, vagy sok?
Vegyünk egy másik példát. Ebben a pillanatban itt vagyok. Miért? Mert az előző pillanatban itt voltam. Miért vagyok itt? Mondhatnám azért, mert megszülettem. Valóban, ha sosem születtem volna meg, egyáltalán nem lennék itt. A születésem egyike az ittlétem számos tényezőjének. Ha megszülettem volna, de nem nőttem volna fel, ha fiatalon meghaltam volna, akkor sem lennék itt. Ezért a fiatalkorom az ittlétem oka. Azt is válaszolhatom, hogy a tegnap miatt vagyok itt. Tegnap nem haltam meg, és ezért még itt vagyok. Hogy jelen vagyok itt és most, ez a múltam eredménye. Viszont az a múlt nem jelenti, hogy mindig úgy léteztem, ahogy most. Ezért nem beszélhetünk „énről”.
Az újraszületés buddhista szempontjából, ahogyan a jelen pillanat teremti a következőt, a jelen élet a következő oka. Az előző pillanat hozza létre a következő pillanatot. Ez nem más, mint ahogy a virág nő. Amik most vagyunk, azt a múltunk teremtette, a múltunk határozta meg. Ha nem lettünk volna gyerekek, most nem lennénk felnőttek. De már nem azok a gyerekek vagyunk, már lehet, hogy ősz hajszálaink és pár ráncunk van. Azok a gyerekek és mi „egyek” vagyunk, de közben különbözőek is. A jelenlegi életünk és a jövőbeli életünk hasonló viszonyban van. A jelen körülmények, a helyzetünk, a tetteink, a mostani gondolataink teremtik a következő pillanatot. A következő pillanat körülményei, tettei, és gondolatai határozzák meg az azt követőt, és így tovább. Tehát amik most vagyunk meghatározzák a jövőnket. Ez egy szakadatlan folyamat, és bizonyítja, hogy mivel most itt vagyok, ezért itt voltam tegnap és tegnapelőtt. Honnan tudjuk, hogy tegnap életben voltunk? Honnan tudjuk biztosan? Mi a bizonyíték? A tegnap lehet, csak egy álom volt. Egyedüli bizonyítékunk, hogy tegnap léteztünk, az, hogy ma létezünk. Ha nem lennénk ma itt, sehol sem lehettünk volna tegnap. A holnap bizonyítéka mai létezésünk. Nem tűnünk el. Holnap is itt leszünk, de talán egy másik formában.
Testünk változik. Minden változik. Az érzés, hogy „én vagyok”, „ami voltam gyerekként”, „az a gyerek én voltam”, „az az öregember én leszek”, ez az önazonosságunk. Ez a fő alkotóelem, ami a személyiségünkhöz köt minket és folytatódik a következő életben. Akár gyereknek, akár felnőttnek, vagy öregembernek látjuk magunkat, azt gondoljuk: „ez én vagyok”. Ugyanígy a következő életünkben azt fogjuk gondolni: „ez én vagyok”, még ha a feltételek meg is változtak.
Érzelmeink, tetteink, a karmánk állandóan új feltételeket teremt. Ezek a feltételek nem fognak hirtelen eltűnni a halálunkkor. Amikor kilőnek egy nyilat, az követi a röppályáját és szükségszerűen leesik valahol. Nem fog hirtelen elpárologni a levegőben. Ezeket a feltételeket tartalmaznia kell egy jövőbeli, későbbi eseménynek. Ezért kell legyen folytatás, ami a következő élet. Így magyarázzuk a létezések sorozatát. A következő élet azonban nem lesz ugyanolyan. Különbözni fogunk attól, mint akik a mostani életben vagyunk. Sem a testünkből, sem a tudatunkból nem megy át semmi az egyik életből a másikba. A következő életet okozza, teremti a jelen helyzetünk. Nem egy pontos másolata annak, amik most vagyunk.
A buddhista filozófia szerint ez azt is megmagyarázza, amennyiben megértjük az én nemlétét, hogyan nyilvánulhatunk meg kettő, három, négy, vagy akár száz különböző megtestesülésben. Úgy mondják, hogy egy lény, amelyik elérte az első bhúmit, száz megnyilvánulásban jelenhet meg. Aki eléri a második bhúmit, az százezer megnyilvánulásban, és így tovább egyre növekvő számban. Ez azt jelenti, hogy a szabadságunk arányosan nő a dolgok valódi természetének megértésével és hatalmat szerzünk az elme és az anyag felett.
A halál folyamata szétbomlás. Az élet, a test, a tudat, minden szétbomlik. A következő tudati szerkezet ennek a folyamatnak a terméke, és így tovább, minden egyes pillanatban. Ugyanígy, előző életünk nem volt azonos a mostanival, de nem is volt teljesen különböző. Amik most vagyunk, az az előző életünk terméke. Akit nagyon érdekeltek a szellemi dolgok előző életében, annak valószínűleg ugyanolyan hajlama van a mostaniban is. Ezt nevezzük karmikus lenyomatoknak. Különböző karmikus lenyomatok különféle embereket hoznak létre.
Ez egyeseket a passzív hozzáállás csapdájába vezethet, azt gondolván: „a múltam eredménye vagyok, és mivel a karmikus lenyomatokból következem, nem tehetek semmit”. Természetesen nem változtathatjuk meg, amik most vagyunk, mert már azok vagyunk, amik. Nem tehetünk semmit vele, mert az a múltunk eredménye. De részlegesen irányíthatjuk, hogy mik leszünk a jövőben. Hogy mik lehetünk a következő pillanatban, a következő évben, vagy a következő életben, az a mi kezünkben van, itt és most.
(Path to Buddhahood: Teachings on Gampopa's Jewel Ornament of Liberation by Ringu Tulku, p 40-42)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus lélek karma újraszületés kozmológia szamszára okság éntelenség bódhiszattva mahájána tévképzetek

Középső út három oldalról

2022.02.28. 14:48 Astus

„Mivel minden oksági folyamatként létezik, a részek összeolvadásából erednek, nincs én, ami fennállna vagy szétesne. Ebben a pillanatban nincs „személy” vagy „én”; hol találhatna valaki egy tartós vagy széthulló ént? Ez a tanítás elveti az öröklét és a megsemmisülés nézeteit.
Mivel a természet dinamikája kölcsönös viszonyban lévő, okságilag függő elemekből áll, hogy állíthatná valaki, hogy semmi sem létezik, vagy hogy a dolgok össze-vissza és véletlenszerűen jelennek meg? Ez a tanítás elveti a nemlét és az okság nélküliség tanait.”
(Buddhadhamma by Phra Payutto, 3.3.C.4, p 155)

„Összességében: minden függőn keletkezik. Nincs valódi én vagy valódi dolog, ezért a létezés nézete nem merül fel. Valódi én és valódi dolog nélkül a nemlét nézete nem merül fel. A függő keletkezésen igazán szemlélődve, a létezés és nemlét nézeteihez ragaszkodástól mentesen, elérjük a megszabadulást. A bölcsesség - a mélységes pradnyá - és a nemes nyolcas út felsőbb tanulmányozása a függőn keletkező középső úton szemlélődés. Ennélfogva a buddhisták elválhatnak az állandó, örök éntől anélkül, hogy beleesnének a nihilizmus és eternalizmus, azonosság és különbözőség, létezés és nemlét részrehajló nézeteibe, ezáltal áttörve a tudatlanságon és megszabadulva a születéstől és haláltól.”
(The Way to Buddhahood by Ven. Yin-shun, p 174)

„Van, hogy az ürességet úgy magyarázzák, mint a középső út jelentése, ami a közepet jelenti, ami felszámolta a két szélsőséget. Az egyik szélsőség azt gondolni, hogy ha a jelenségek nem léteznek önmagukban, akkor egyáltalán nem léteznek - ez a nihilizmus szélsősége. A másik szélsőség azt gondolni, hogy ha a jelenségek léteznek, akkor önmagukban kell létezniük - ez az eternalizmus szélsősége. Egyrészt, ha jól értjük az ürességet, megértjük, hogy mivel a jelenségek a gondolat, a név, és a többi függvényében léteznek, van névleges létezésük - tehát mondhatni, hogy léteznek. Ez elkerüli a nihilizmus szélsőségét. Másrészt, amikor elgondolkozol rajta, hogy a jelenségek miként léteznek a gondolat és név függvényében, világos, hogy nincs független létezésük. Ez elkerüli az eternalizmus szélsőségét. Ha valami olyan lenne, ami egyáltalán nem létezik, azt mondani, hogy valami mástól függ, értelmetlen volna.”
(The Essence of Tsongkhapa's Teachings by The Dalai Lama, p 68)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus karma üresség újraszületés okság közép út éntelenség belátás madhjamaka mahájána tévképzetek

A világ függő keletkezése

2021.12.29. 13:12 Astus

Minden jelenség összefoglalható a hat érzékterületben, avagy a létezés egésze, a világ nem egyéb, mint látvány, hang, szag, íz, tapintás, és tudati folyamat. Ezekből az első öt az, ami anyaginak mondható, míg a hatodik tudati. Mind a hat érzékelési terület feltételek függvényében keletkezik és szűnik meg. Hogyan? Az érzékelt tárgy (pl. bögre) és az érzékszerv (pl. szem) találkozásakor létrejön az érzékelő tudat (pl. szem-tudatosság), s e három együtt adja az érzékelést, avagy benyomást. Másként mondva, amikor a szemünk elé kerül egy bögre, s ennek tudatába kerülünk, akkor mondhatjuk, hogy látunk egy bögrét. A bögre látványa járhat kellemes, kellemetlen, vagy semleges érzéssel. Tehát vagy jó/tetszik, vagy nem jó/nem tetszik, vagy tök mindegy/érdektelen. Eddig a pontig még nem dőlt el, hogy milyen választ adunk a bögre élményére. Itt következik azonban, hogy a bögrére sóvárgással vagy ellenszenvvel tekintünk-e, vagy sem. Ha igen, akkor onnantól a sóvárgásból/ellenszenvből következik a ragaszkodás, létesülés, születés, és az öregség és halál. Ha azonban nem merül fel sóvárgás/ellenszenv, akkor nem jár ragaszkodással, s a többivel. Tehát ha a bögrét szépnek látjuk, akkor következhet, hogy meg akarjuk szerezni, meg akarjuk tartani, míg ha a bögrét undorítónak, akkor el akarjuk tüntetni, soha többé látni sem akarjuk. És ebből jön a szenvedés. Ebben áll az én képzete is, ami mindig a hat érzékterület viszonyában merül fel, s ami a ragaszkodás következtében létre jön és megszületik.
Megszabadulni a szenvedéstől, a születéstől és haláltól, a sóvárgás és ellenszenv felszámolásával lehetséges. Nem a hat érzékterület, nem a feltételek függvényében keletkező élmények, érzékelések önmagában a gond, hanem az, ahogyan ezekhez viszonyulunk. A viszonyulás az, amiről nem szoktunk tudomást venni, így meggondolatlanul, megszokásból állunk hozzá bizonyos dolgokhoz, mint amik kívánatosak, vagy utálatosak, vagy épp figyelemre sem méltóak. A buddhista hármas képzés ezt az öntudatlan cselekvést hivatott tudatossá, majd pedig bölccsé, végül ragaszkodástól mentessé tenni. Tehát megtanulunk odafigyelni arra, amit teszünk, mondunk, s gondolunk, hogy abból ne következzen még több szenvedés magunk és mások számára. Hogy jól figyeljünk, hogy abból bölcsesség és megszabadulás következzen, szükséges megtanulni gondolati szinten először, hogy mire és hogyan figyeljünk, hogy miként lássuk a hat érzékterületet. Avagy megérteni azt, hogy a teljes tapasztalati világunk feltételek függvényében keletkezik, mindenféle egyéb irányító vagy döntéshozó nélkül.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus szenvedés magyarázat üresség módszer újraszületés megszabadulás okság éntelenség belátás

Függő keletkezés egy mondatban

2021.10.04. 12:11 Astus

Mikor egy tudatlanságtól (avidyā) késztetett (saṃskāra) elme (vijñāna) felfogja (nāmarūpa) a hat érzékelésen (ṣaḍāyatana) keresztül egy benyomás (sparśa) kellemes/kellemetlen érzetét (vedanā), akkor sóvárog (tṛṣṇā) a folytatásáért/megszűnéséért, igyekszik megtartani (upādāna) és azonosulni (bhava) vele, de annak létrejöttével (jāti) együtt jár a romlása és pusztulása (jarāmaraṇa).

When a mind (vijñāna) conditioned (saṃskāra) by ignorance (avidyā) conceives (nāmarūpa) an impression (sparśa) through the six senses (ṣaḍāyatana) that feels (vedanā) pleasant/unpleasant, then it craves (tṛṣṇā) for its continuation/discontinuation, attempts to keep (upādāna) and identify (bhava) with it, but with its birth (jāti) comes its decay and demise (jarāmaraṇa).

Szólj hozzá!

Címkék: angol szenvedés újraszületés okság

Nagy részvétű Hanghalló bódhiszattva

2021.09.29. 22:54 Astus

Japán buddhista zarándokének (goeika 御詠歌) a könyörületes Hanghalló (Kannon 観音) bódhiszattvához
(a fordítás csak megközelítőleges)
観音大慈
Hanghalló Nagy Részvétű
寂光無為の都より
A ragyogó nirvánából
苦海の我等をたすけんと
Segíts minket a kín tengerében
五濁悪世に示現して
Megjelenve az öt romlás gonosz világában
慈愛のみ手をのべ給う
Csupán együttérző szeretetből kinyújtod kezed
衆生の願いそのままに
Ahogy az érző lények kívánják
この世未来の二世かけて
Ebben és a következő életben
すくわせ給うぞ有り難や
Köszönjük, hogy megmentesz
施無畏のみ手にすがるべし
Csak félelem nélküliséget adó kezedbe kapaszkodjunk
南無大慈観世音
Hódolat a nagy részvétű Világ Hangjait Hallónak
forrás: https://www.youtube.com/watch?v=MVsdPs7wjkw

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás szenvedés együttérzés mahájána

Nem az érzés, hanem a viszonyulás

2021.09.19. 23:06 Astus

A tévedés nem az okságban, hanem a maradandó én képzetében van. A függő keletkezés viszonylatában, az érzések a benyomásokból keletkeznek (pl.: SN 12.25, SN 36.10), s ami a lényegi pont, hogy az érzés viszonylatában felmerül-e a sóvárgás/harag vagy sem (pl.: SN 12.31, SN 12:62, SN 12:64, SN 36.6, SN 36.23). Helyesen látva a függő keletkezést, az érzés függő és állandótlan mivoltát, a szenvedés a ragaszkodás felszámolásával megszűnik (pl.: SN 12.20, 12:51, SN 36.2, SN 36.12, SN 36.15). Még egyszer: az érzés függőn keletkezik mindenkinek, ami számít, hogy ott van-e a sóvárgás/harag, mint reakció, vagy nincs (pl.: SN 36.3).

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus szenvedés okság théraváda belátás tévképzetek állandótlanság

A hármas képzés összefüggése

2021.08.20. 15:09 Astus

A megszabadulás feltétele a belátás, a belátás feltétele a nyugalom, a nyugalom feltétele az erkölcsösség. Miért? Ha erkölcstelenül, vagyis ártalmasan viselkedünk, akkor aggódunk miatta, s ez nem hagy nyugodni. Ha nyugtalanok vagyunk, akkor nem tudunk összeszedetten figyelni. Összeszedett figyelem nélkül nem tudunk alapos vizsgálatot folytatni. Alapos vizsgálat nélkül nem látjuk be, hogy milyen a vizsgálat tárgya. Belátás nélkül nem nyerünk felismerést, így nem tudjuk felszámolni a felreértéseinket. A félreértések megszűnése nélkül továbbra is a téves szemléletünk alapján értelmezünk és cselekszünk.

Az ártalmas viselkedés tíz fő fajtájából három testi: az ölés, a lopás, a paráznaság; négy szóbeli: a hazugság, a sértegetés, az álnokoskodás, a pletykálás; három tudati: a vágyakozás, a rosszindulat, a helytelen nézetek. Lásd még: Beszéd a jelentés meghatározásáról, 19.4

A nyugalom az, amikor nincs jelen az öt akadály: a vágyakozás, a rosszindulat, a tunyaság és tompaság, az izgatottság és aggodalom, a kételkedés. A nyugodt tudatot nem kötik le erős indulatok, érzelmek, nem veszett el gondolatfolyamokban, de nem is figyelmetlen, álmos, tompa.

Az összeszedettség az, amikor kedvünk szerint irányítjuk figyelmünket valamire, s ott is tudjuk tartani. Ez az összeszedett figyelem kell ahhoz például, hogy halljuk és értsük, amit valaki mond nekünk, vagy amit olvasunk.

Alapos vizsgálat azt jelenti, hogy nem felszínes véleményekre vagy hallomásra alapozunk, hanem saját tapasztalatra építünk, s megfelelő szempontok szerint, módszeresen elemezzük a tapasztaltakat.

Belátásra, felismerésre jutni bizonyosságot jelent, hogy az adott dolog valóban olyan és úgy van, ahogyan megfigyeltük és megértettük.

A megszabadulás abban áll, hogy az adott dolog többé nem vált ki sem sóvárgást, sem ellenszenvet, nem akarjuk sem megszerezni, sem elkerülni, nem tartjuk sem a magunkénak, sem önmagunknak, sem valódi mibenlétünknek.

A nyugalomtól a megszabadulásig gyakorlati módszerként kiválóan használható a tizenhat részes légzés éberség. Lásd: Beszéd a jelentés meghatározásáról, 20; A lélegzés tudatosságáról szóló tanítóbeszéd.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar buddhizmus meditáció magyarázat megvilágosodás gyakorlás módszer ösvény megszabadulás éberség fokozatos

Nincs orrlyuk

2021.07.12. 15:32 Astus

Yangqi Hui mester felemelte botját és így szólt a gyülekezethez:
- Egy minden, minden egy.
Húzott egy vonalat és folytatta:
- Hegyek, folyók, az egész föld, a világ öreg mesterei mind szét lettek zúzva. Mi van az orrlyukaitokkal?
Hosszú csend.
- A kardot igazságtalanság okán húzzák ki az ékköves tokból. Az orvosságot betegséget gyógyítani veszik ki az arany üvegből.
(Treasury of the Eye of the True Teaching, vol 1, case 177; X67n1309p578b2-4)

Yangqi Fanghui 楊岐方會 (992–1049) az Északi Song dinasztia kiemelkedő tanítója, akiről később (How Zen Became Zen, p 25) a Linji iskola egyik ágát nevezték el (Yangqi-pai 楊岐派), amihez tartozik például Dahui Zonggao 大慧宗杲 (1089–1163), aki egyrészt a kanhua chan 看話禪 (szó vizsgálat csan) első terjesztője, másrészt az idézett mű szerzője (Zhengfayanzang 正法眼藏 - az igaz törvény szemének kincstára: a kifejezés eredetileg a Tripitakát jelentette, majd a csan szavakon túli bölcsességét (lásd pl.: Wumenguan, 6. eset), Dahui írása pedig csan történetek gyűjteménye, aminek címe japán kiejtéssel Sóbógenzó).

Egy minden, minden egy (一即一切一切即一), olvashatjuk A hívő tudat vésetében, ahogy ott van Huangbo tanításai közt (黃檗斷際禪師宛陵錄 / A Bird in Flight Leaves No Trace II.11), a Kincsestár értekezésben (寶藏論 / Coming to Terms With Chinese Buddhism, p 246), és számos Huayan tanításban is (pl.: Collected Works of Korean Buddhism, vol 4, p 234-236). Ez az egy mondat összefoglalja a buddhizmus lényegét, ami a függő keletkezés és éntelenség szétválasztatlansága; a tudat természete, mint egyaránt világos és üres; a tapasztalás mibenléte, mint ami egyszerre megjelenő és megragadhatatlan.
Fontos látni, hogy nem csak annyit állít, hogy "minden (az) egy", ami egyoldalú ragaszkodást jelentene, mint amikor egy végső akármibe kapaszkodunk, s azt tartjuk a kizárólagos igazságnak. De nem is azt mondja csak, hogy "(az) egy minden", ami azt jelentené, hogy elvesztünk a jelenségekben. A buddhizmus igazsága túl van a tagadás/nemlét (minden egy) és az állítás/lét (egy minden) szélsőséges tévképzetein.

Szétzúzva (百雜碎). Vagyis felejts el mindent, amit eddig elképzeltél, hagyd el az összes nézetedet. Rendszeres akadály a buddhizmus megértésében, hogy a már beváltnak hitt véleményeinkhez akarjuk azt illeszteni. Nem akarjuk belátni, hogy miként a számtalan előző életek, úgy a mostani során is a világról és magunkról alkotott gondolataink csupán oda vezettek, ahol épp vagyunk: az elégedetlenség, a küszködés, a bizonytalanság, a félelem, a reménykedés, a szenvedés birodalmába. Eddig is azt képzeltük, hogy tudjuk a választ, hogy megtaláltuk a megoldást, hogy már csak azt az egy akármit kell megszereznünk, vagy attól az egy valamitől megszabadulnunk, s akkor minden rendben lesz. De sosem lett rendben. Ez a létforgatag: saját képzeteink hajhászása. A rövid és gyors megoldás, ha itt helyben elengedjük ezeket a képzeteket.

Az orrlyuk (鼻孔). Amikor elhagyunk minden képzetet, marad a közvetlen tapasztalat, avagy a látvány, hang, szag, íz, tapintás, észlelés. De nem elég itt csendben maradni, meg kell vizsgálni, hogy mégis milyen ez a tapasztalás. Nem úgy vizsgálni, hogy elméleteket szövünk róla, hanem úgy, hogy észre vesszük azok jelenlevő, de egyben mulandó, változó, megállíthatatlan és megtarthatatlan mivoltát. Ha nem ismerjük az elméletet (egy minden, minden egy), akkor nem tudjuk a vizsgálat helyes szempontjait. Ha nem hagyjuk el megannyi gondolatfolyamatunkat (szétzúzva), akkor nem nyerünk belátást, nem győződünk meg a tanítás helyes mivoltáról. Gyeongheo, amikor meghallotta, hogy ő egy orrlyuk nélküli ökör, ráébredt az eredeti tudatra (The Gyeongheo Collection, p 53).

Kard és orvosság (劒藥). A Buddha tanítását a lények saját helyzetükre alkalmazzák, miként bár a növények sokfélék, az eső vize egyaránt táplálja őket (Lótusz szútra, 5. fejezet). A Dharma elvágja a ragaszkodás köteleit, s meggyógyítja a tudati szennyeződéseket. Megannyi történet van, ahol a Buddha vagy tanító rövid útmutatását követően a hallgató belátást nyer és megszabadul. Mi magunk, hiába hallottunk és olvastunk pár tanítást, nem igazán jutottunk előbbre. Gondolhatjuk azt is, hogy bár naponta meditálunk, mégis felbosszantanak ugyanazok a dolgok, amik korábban. Vagy ami még rosszabb, azt hisszük, már mindent tudunk. A kishitűség és az önhittség is káros, de azt is látni kell, hogy mindkettő tudati szennyeződés, és fel lehet őket számolni. Ehhez az első lépés észrevenni, amikor ezekkel kapcsolatos gondolatmenetekbe bonyolódunk.
A Buddha tanításait sikerrel alkalmazhatjuk mi magunk is, ahogy azt tették rengetegen az elmúlt évszázadok és évezredek során, s teszik most is sokan mások. Ha pedig megvan a bizalom a Dharmában, s megvan a bizalom magunkban, akkor onnantól biztosan haladhatunk a megszabadulás felé.

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen magyarázat kínai tudat megvilágosodás üresség módszer hirtelen megszabadulás kóan mahájána tévképzetek

Meglátni a Dharmát

2021.06.25. 16:50 Astus

A Dharma helyben van, itt helyben, ahol vagyunk. A Dharma a dolgok törvényszerűsége, természete, valósága, igazsága. De ez nem olyan igazság, amiben hinni szoktunk, amit elgondolunk valahogyan. A Dharma a tapasztalat, a jelenlegi élmények, benyomások, érzékelések közvetlen mibenléte. A tapasztalatok a látvány, hang, szag, íz, tapintás, gondolat; avagy a testi és tudati élmények. Tapasztalatról csakis a jelenben beszélhetünk, minthogy amit korábban megéltünk, azt már nem tapasztaljuk, s amit fogunk megélni, azt sem. A jelen tapasztalása milyen? Mulandó. Bár azt mondjuk, hogy a látott és tapintott billentyűzet ugyanaz most, mint egy órával ezelőtt, de a tényleges tapasztalat nem, mivel amit egy órája láttunk és tapintottunk, az a látvány és tapintás élmény már nincs sehol. Amikor a Dharmáról van szó, nem az az érdekes, hogy mi van a billentyűzettel, vagy bármi más dologgal, hanem az, hogy mi van a tapasztalattal, a megélt élménnyel. A tapasztalat ugyanis az, ami jelen van számunkra, míg valaminek az elvont képzete - pl. az egy órával ezelőtti billentyűzet - az nincs, hanem csupán annak a gondolata van jelen. Ez az, amikor a figyelmünket a külső dolgokról magunkra, a tapasztalatokra irányítjuk. Ez a meditáció, a belső út egyik alapja.

Hogy világosan lássuk a tapasztalatokat, némi nyugalom és figyelem szükséges. Nyugalom abban az értelemben, hogy nem mindenféle egyéb dolgon gondolkozunk, nem vagyunk izgatottak mások vagy magunk miatt. Figyelem úgy, hogy nem elalszunk, nem elfelejtkezünk, nem tompák vagyunk. A nyugodt figyelem, avagy figyelmes nyugalom olyan, mint amikor a gyertya lángja zavartalanul világít. Ha fújja a szél, akkor azért nem látni tisztán, ha pedig nem világít, akkor azért. Nagyjából az a kívánatos nyugodt figyelem, ami az olvasáshoz megfelelő. A különbség, hogy a figyelmünket a jelenben megélt tapasztalatokra irányítjuk, ahogyan azok felmerülnek. A nyugalom ahhoz kell, hogy az élmények ne vonják el a figyelmünket, ne folyjunk bele azok azonosításába, a kapcsolódó érzésekbe és gondolatokba. Amikor hallunk valamit, nem azt nézzük, hogy mit hallunk, hogy az kellemes, kellemetlen, vagy semleges, hanem csak annyit, hogy megjelent egy hang. Ugyanígy a látvánnyal, a szagokkal, s a többi érzetekkel, egészen a gondolt szavakig és képekig. A hangsúly az élmény megélt mivoltán van.

Amikor megtaláltuk a megfelelő hozzáállást, s a tapasztalatok csak tapasztalatok, akkor világossá válik, hogy azok a maguk rendje, a maguk törvényszerűsége szerint megjelennek és eltűnnek. Nincsen semmiféle tartósságuk, nincsen fontos és nem fontos élmény, hanem ahogy jöttek úgy el is mentek. Láthatóvá válik, hogy akármennyire is szeretnénk, nem tudnánk egyik megjelenését sem megakadályozni, s egyik eltűnését sem megelőzni. A tapasztalt valóság egésze mulandó. Bármennyire is kellemesnek érződik egy élmény, biztos, hogy elvész. Ezért aztán megpróbálni megszerezni vagy elhagyni valamit nyilvánvaló értelmetlenség. Ezt nem kell elmagyarázni magunknak, mert itt helyben tapasztaljuk. Ebben áll a Dharma meglátása.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar buddhizmus zen igazság gyakorlás elégedetlenség módszer ösvény éberség szatipatthána éntelenség belátás állandótlanság

Öröklét, materializmus, buddhizmus

2021.06.08. 11:27 Astus

"Ha a buddhizmus különválasztja magát a spirituális öröklét tantól, az azt jelenti, hogy nem ismer el valamiféle spirituális szubsztanciát bennünk, ami egy transzcendens valósághoz kapcsolna minket, egy valósághoz, ami a létezés végső alapjaként szolgál. A lélek, vagy a spirituális értelemben vett én az, ami az egyéni létezést összekapcsolja egy feltételezett magasabb metafizikai valósággal. Mivel a buddhizmus nem ismeri el a lélek ideáját, egy magasabb metafizikai valóság fogalmának nincs helye a buddhista tanításokban. Csakis az érzéki tapasztalatok világát ismeri el a buddhizmus, a világot, amit a hat érzékelő képességünkkel tapasztalunk. Valószínűleg ez az, ahol a buddhizmus különválik minden vallástól, amik az öröklét tan kategóriájába tartoznak, a vallásoktól, amik hisznek egy halhatatlan lélekben és egy magasabb valóságban, legyen az a magasabb valóság egy személyes Istenként megnevezve, vagy egy személytelen istenségként.
Ha a buddhizmus elválasztja magát a materialista megsemmisülés tantól, az azt jelenti, hogy buddhista szempontból az emberi személyiség nem pusztán anyagból van. Egy szakadatlan és összekötött folyamata a pszichofizikai jelenségeknek, aminek nincs véletlenszerű kezdete (adhiccsa-szamuppanna), sem hirtelen vége (uccshéda). Az összes többi vallással egyetemben a buddhizmus is elismeri a tovább élést és az erkölcsi rend (kamma-nijáma) érvényességét. Igazából a túlvilágban való hit, akárhogyan is értelmezik az egyes vallásokban, és az erkölcsi rend elismerése azok, amik minden vallás egyesítő tényezői."
(Early Buddhist Teachings: The Middle Position in Theory and Practice by Y. Karunadasa, p 20-21; https://www.bps.lk/olib/bp/bp438s_Karunadasa_Early-Buddhist-Teachings.pdf)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus vallás isten lélek közép út éntelenség

A tudat jelentése a buddhizmusban

2021.06.07. 11:13 Astus

részlet dr. Alexander Berzin írásából

Ha egy jobb szinonimát szeretnénk európai nyelveken az indo-tibeti kifejezésekre, akkor talán a legközelebbi megfelelő a "tapasztalat", bár még ez a szó sem elég pontos. A jelentésébe nem értjük bele az ismétlésből fakadó ismertséget vagy szakértelmet, mint itt: "Az orvosnak nagy tapasztalata van". Továbbá nyugati nyelveken a valamit tapasztalni gyakran érzelmi jelleggel bír, legyen az jó vagy rossz. Úgy érezzük, nem tapasztaltunk meg valami elég mélyen, ha tudatos érzelmi szinten az nem mozdított meg bennünk valamit. Ez szintúgy nincs a buddhista fogalomban. Továbbá nincs benne értékelés, mint abban, hogy "Sokat tanultam ebből a tapasztalatból". Buddhista kontextusban a tapasztalat csupán az, ami történik velünk, bármi legyen is az.

Amikor a buddhizmusban a tudatról van szó, akkor nem valamiféle "dologról" beszélnek, vagy egy, a fejünkben lévő szervről, mint az agyunk. Nem is valamiféle térről, mint amire utal a nyugati kifejezés: "képzeld el ezt vagy azt a tudatodban" - mintha a tudat egy színpad vagy szoba lenne a fejünkben, amin gondolatok vonulnak át, vagy mint amiben emlékeket tárolunk. Sokkal inkább egyfajta eseményről van szó, ami az agyon és az idegrendszeren alapulva történik.

Mi történik, amikor látunk, hallunk, vagy gondolunk valamire? Bár lehet, hogy le tudjuk írni az eseményt biokémiailag vagy elektrokémiailag, szubjektíven is le lehet. Ez utóbbi az, amit "tudat" alatt értünk a buddhizmusban. Amikor látunk, hallunk, gondolunk, vagy érzelmileg érzünk valamit, tapasztalatok vannak pillanatról pillanatra. Ez az, ami történik. Továbbá a tapasztalatoknak mindig van tartalma. Ezt lehet mondani így is: "A tudatnak mindig van tárgya". Igazából a "tudatot" szanszkritul és tibetiül úgy is nevezik: "aminek tárgya van".

A Buddha a nem kettősségét tanította annak, aminek tárgya van, s ami a tárgy, és ezt gyakorta úgy fordítják, mint az "alany és tárgy nem kettőssége". Helyesen kell ezt megértenünk, máskülönben tévesen azt gondolhatjuk, hogy a Buddha ellentmondott önmagának, amikor azt tanította, hogy a tudatnak mindig van tárgya. Azt gondolhatjuk, hogy mivel eszerint a kettő különbözik, ezért kettős. Ha megharagszunk az asztalra, attól még az alany és tárgy nem kettőssége nem jelenti, hogy a haragom az asztal. A nem kettősség nem változtatja a tudatot és tárgyát teljesen azonossá, egy és ugyanazon dologgá.

A tapasztalatnak mindig van tartalma. Nem lehet úgy tapasztalatunk, hogy nem tapasztalunk valamit. Nem létezik gondolat a gondolat gondolása nélkül, és senki sem tud gondolkozni úgy, hogy nem gondol egy gondolatot. A nem kettősség ezért azt jelenti, hogy bármely pillanatban ez a kettő - a tudat és tárgya, vagy a tapasztalat és a tartalma - mindig együtt jár, mint egy létező. Egyszerű, hétköznapi nyelven mondva: mindig ugyanabban a csomagban jönnek. Egyik nem létezhet a másik nélkül. Ezért a buddhizmusban a "tudat" mindig tartalommal rendelkező tapasztalatra utal.

...

Összefoglalva, a buddhizmusban a tudat tapasztalatra utal, vagyis a tapasztalat tartalmának puszta keletkezésére és az azzal való tudati bevonódásra. A tapasztalat folytonosságát úgy hívják, hogy tudat-folyam vagy "tudat-folytonosság". Mindig egyéni, ahol a tapasztalat minden egyes pillanata az előző tapasztalati pillanatból következik a viselkedési ok és okozat karmikus törvényei szerint. A világegyetemben rend van, és az "én" tapasztalatom soha sem a "te" tapasztalatod. Ha azt tapasztalatom, hogy eszem valamit, akkor én és nem te fogod tapasztalni utána a jóllakottság testi érzését. A buddhizmusban nincs egyetemes vagy közös tudat.

 

Forrás: https://studybuddhism.com/en/advanced-studies/vajrayana/mahamudra-advanced/the-practical-application-of-mahamudra/the-initial-level-of-mahamudra-meditation

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus magyarázat tudat nyugati

Mit csináljunk a négy nemes igazsággal?

2020.12.15. 09:58 Astus

A Dhammacakkappavattanasutta (SN 56.11), avagy a Buddha legelső beszéde, a négy nemes igazságot 12 részletre bontja, amiben az egyik ismétlődő elem, hogy mit kell tenni az adott igazsággal.

A szenvedést (dukkha) teljesen meg kell érteni (pariññeyya; cf. SN 22.106). A szenvedés keletkezését (dukkhasamudaya) el kell hagyni (pahātabba; cf. SN 35.53ff). A szenvedés megszűnését (dukkhanirodha) meg kell tapasztalni (sacchikātabba; cf. AN 4.189). A szenvedés megszüntetéséhez vezető utat (dukkhanirodhagāminī paṭipadā) gyakorolni kell (bhāvetabba; cf. AN 7.71).

Szólj hozzá!

Jiufeng nem ért egyet

2020.11.15. 22:43 Astus

Jiufeng volt Shishuang szolgálója. Shishuang halála után a gyülekezet a csarnok vezető szerzetesét akarta apátnak. Jiufeng nem értett egyet, s így szólt:
- Várjatok amíg kikérdezem. Ha érti néhai tanítónk szándékát, úgy szolgálom, mint néhai tanítónkat.
Ezután kérdezett:
- Néhai tanítónk mondta: "Állj, hagyd abba! Maradj egy gondolat tízezer éven át! Maradj hűlt hamu, halott fa! Maradj egy szál fehér selyem!" Mondd, ezzel az ügy melyik oldalát világította meg?!
- Az ügy egy színűség oldalát. - mondta a vezető szerzetes.
- Akkor még nem érted néhai tanítónk szándékát. - mondta Jiufeng.
- Nem értesz egyet velem? Tégy fel egy füstölőt! - mondta a vezető szerzetes.
A vezető szerzetes meggyújtva a füstölőt így szólt:
- Ha nem értem néhai tanítónk szándékát, nem sikerül eltávoznom, amíg még ég a füstölő.
Amint befejezte mondandóját, a vezető szerzetes meghalt.
Jiufeng ekkor megveregette a vállát és ezt mondta:
- Ülve távozni és állva meghalni, ezeknek nem vagy híján, de néhai tanítónk szándékát álmodban se láttad.
(Nyugalom könyve, 96. eset, T48n2004p289b5-15)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen megvilágosodás módszer megszabadulás nirvána kóan

Nincs mit, nincs aki

2020.11.07. 10:40 Astus

Ahhoz, hogy valamivel kezdjünk valamit, először fel kell fognunk. Ez a felfogás egy gondolati tevékenység. Amit megragadunk, az mindig valamilyen gondolat, mert úgy tartjuk róla, hogy igaz, valódi, fontos. Észre venni, hogy amit felfogunk, az csak egy gondolat, s hogy a gondolat maga függő és alaptalan, ezzel el is engedjük azt, így sem a felfogott tárgynak, sem a felfogó gondolatnak nincs valósága.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus meditáció módszer megszabadulás belátás csak tudat

Dzogcsen és a fokozatosság

2020.05.03. 10:20 Astus

A dzogcsen módszer csodálatos. Azt nem szabad elfelejteni, hogy mi a módszer feladata: felszámolni a káros tudati késztetéseket és berögzült hajlamokat, avagy az öt mérget - hogy a tibetieknél kedvelt felsorolást említsem - a tudatlanságot, a sóvárgást, a haragot, a büszkeséget, és az irigységet. A dzogcsen módszer nagysága abban áll, hogy még mielőtt egyáltalán indulatként megjelenne a bosszúság, már csírájában felszabadítja - avagy elengedi -, mikor még csak egy piciny gondolat. És ezen láthatjuk azt, hogy milyen "képességeink" vannak ezen a téren. Ha utólag jut eszünkbe, hogy nem kellett volna visszaszólni, vagy hogy jobb lett volna nem elmarni három fánkot, akkor figyelmünk igen későn ébredt fel (de legalább felébredt, ez fontos!), s itt a megbánás és elhatározás gyakorlatai működnek (amit leegyszerűsítve "karmikus tisztításnak" is hívnak néha). Ha felmerül a késztetés, hogy hagyjuk abba valamilyen számunkra kellemetlen feladat végzését, de, ha összeszorított fogakkal is, megcsináljuk, akkor ez a fegyelem, az előírások követése. A meditatív gyakorlatok, a tudat közvetlenebb képzése ez után jön, ha már a viselkedésünket képesek vagyunk kordában tartani. Ezt nevezik fokozatos útnak, hogy egyre hamarabb és jobban tudjuk kezelni a káros késztetéseket. Belátható, hogy ez egy teljesen normális dolog, s nem érdemes magunktól azt várni, hogy csak mert láttunk valakit kerékpározni, már pattanhatunk is a versenybringára. A buddhizmusban rengeteg módszer van, pontosan azért, hogy minél jobban tudjuk kezelni hajlamainkat. Nem az a cél, hogy űrhajósok legyünk, hanem az, hogy ha akadályokba ütközünk, akkor ne essünk folyton hasra.

38 komment

Címkék: zen gyakorlás módszer ösvény hirtelen dzogcsen fokozatos

Minden lépés örömteli

2020.03.28. 09:08 Astus

A figyelmet akkor ragadja el valami, ha azt fontosnak véljük, olyannak, aminek jelentősége van számunkra. Ezért a belátandó a jelenségek tartalmatlan, megbízhatatlan, feltételes, s jelentéktelen mivolta, mert akkor már nincs ok beléjük kapaszkodni, rájuk támaszkodni, s nem tudják tovább táplálni a szenvedést. Ezen belátáshoz segít a fegyelem, az összeszedettség, s a vizsgálódás, amiket időnként erőfeszítésként, időnként lazításként gyakorlunk, s hogy mikor melyik a jó megközelítés, ehhez leginkább az éber figyelmet kell ápolni, amivel rálátunk testi és tudati benyomásainkra és cselekedeteinkre, a felmerülő tapasztalatokra és az azokra adott válaszokra. Hogy ki tudjunk tartani az éberség és a hármas képzés (fegyelem, összeszedettség, vizsgálódás) melletti elhatározásunkban, kell egyrészt a bizalom a tanítás hatékonyságában, másrészt pedig a nyugodt derű élvezete, amit a sóvárgás és ragaszkodás elengedése ad. Így látható, hogy a megszabadulás útja nem csak végén, hanem az elején és a közepén is jó, kellemes, üdvös, s boldogító.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus meditáció erkölcs hétköznapok megvilágosodás módszer ösvény megszabadulás éberség fokozatos belátás

Egyhegyűség és belátás

2020.02.14. 10:46 Astus

Az egyhegyűség a figyelem fenntartása egy tárgyon. Ezt mindenki tudja és csinálja hétköznapi szinten, mivel ha foglalkozunk valamivel, akkor azon tartjuk a figyelmünket. Amitől a tudat képzéséhez használt módszerré válik, az az, hogy a közönséges esettel szemben nem azért tartjuk a figyelmünket ugyanott, mert érdekes a tárgy, hanem mert ott akarjuk tartani. Fontos nem azt képzelni, hogy itt valami sziklaszilárd állapotról van szó, sem azt, hogy ezt teljes erőbedobással kellene végezni. A légzés figyelésénél attól egyhegyű a tudat, hogy nem kalandozik el, de az már jártasságtól függ, hogy meddig marad egy helyen a figyelem. Fontos az is, hogy az egy tárgyra figyelés nem cél, hanem eszköz a tudat elcsendesítésére és a figyelem fenntartására. Nem baj, ha némi erőfeszítést kell tenni, de ez inkább abban kell megnyilvánuljon, hogy ha elveszítjük a választott tárgyat, akkor ezt észrevesszük és egyszerűen visszahelyezzük rá a figyelmet.

Az összeszedett, nyugodt tudat szükséges, de nem elégséges. Ha meg tudod tartani a figyelmet egy tárgyon, el tudod választani a valamiről gondolkodást a valamire figyeléstől, akkor a következő lépés a felmerülő tapasztalatok - testi és tudati - vizsgálata, elsősorban az állandótlanság szempontjából, avagy annak látása, hogy minden élmény, tapasztalat, benyomás az csak jön és megy, megjelenik és elmúlik. Ha ez is megvan, akkor észrevehető a különbség aközött, amikor magával ragad egy benyomás (testérzet, érzés, gondolat), s ezért foglalkozni kezdesz vele, meg amikor nem ragad magával, s ezért magától jön és megy. Ettől kiderül, hogy miként jelenik meg az, ahogyan egy benyomást érzünk (kellemes, kellemetlen, semleges), azután sóvárgunk (akarom, nem akarom), azt megragadjuk (ez vagyok, ez az enyém), azzal azonosulunk (én ilyen vagyok, nekem ilyenem van), azt megtestesítjük (ez vagyok én), s küzdünk az elmúlása ellen aztán. Ez az, amikor látható, hogy ami állandótlan, az szenvedéssel jár. Ezzel együtt pedig az is látható lesz, hogy ez az egész folyamat nem valakinek a cselekvése, hanem oksági kapcsolatok sorozata, amit nem valaki irányít, vagy birtokol, s amiben nincs semmi, amivel valójában azonosulni lehetne. Ez az éntelenség, az üresség meglátása. Mikor világos, hogy a tapasztalat mulandó, fájdalmas, s személytelen, akkor nincs oka a sóvárgásnak, a ragaszkodásnak, s így feladva a kötődést nem jön létre szenvedés.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus szenvedés meditáció gyakorlás üresség elégedetlenség módszer éntelenség fokozatos belátás állandótlanság

Hit, bizalom, áldás

2019.12.27. 13:15 Astus

A hit/bizalom egyaránt a szanszkrit sraddhá (páli: szaddhá; tibeti: dépa (dad pa)), míg az áldás az adhisthána (tib.: csin-lap (byin brlabs) szó megfelelője.
Az áldásnak azért feltétele a hit, mert a hit ellentéte az elutasítás, tehát csak akkor tapasztalhatóak a tanítás jó hatásai (avagy az áldása), ha nem elutasítjuk, hanem megbízhatónak, hitelesnek találjuk azt, s ezért magunkra vonatkoztatjuk, megértjük, s alkalmazzuk.
A hit/biztalom (sraddhá) jelentése az elfogadás igazként, ami akkor történik meg, ha megismerjük és megértjük a tanítást. Tehát a tanító áldása abban áll, hogy a tanítást alkalmazva a káros tudatállapotok csökkennek, míg az üdvösek növekednek.

"Először is, hadd magyarázzam el, hogy mit értünk áldás alatt, amikor például egy láma áldásáról, vagy a Dharma áldásáról esik szó buddhista szövegekben. Az áldásnak mindig a ti saját elmétekből kell megszületnie. Nem olyasvalami, ami kívülről jön, jóllehet egy láma áldásáról, vagy a három menedék áldásáról beszélünk. Amikor elmétek pozitív minőségei megnövekednek, negatív minőségei pedig lecsökkennek, ez jelenti az áldást. Tibetiül az áldás szó |byin-rlab, ejtsd: csin-lap] két részre tagolható - a byin "nagyszerű lehetőséget" jelent, a rlab pedig "átalakulást". A byin-rlab jelentése tehát nem más, mint átalakulni egy nagyszerű lehetőséggé. Az áldás olyan pozitív minőségek kifejlesztését jelenti, amelyeknek nem voltatok birtokában azelőtt, illetve a már kifejlesztett pozitív tulajdonságaitok továbbfejlesztését. Emellett az elme tisztátalanságainak csökkentésére is utal, amelyek a teljesség minőségeinek kifejlesztését akadályozzák. A valódi áldást tehát akkor kapjátok, amikor elmétek erényes tulajdonságai megerősödnek, tökéletlen tulajdonságai pedig erejüket veszítik."
(Dalai Láma: A meditáció szakaszai, 13-14. o.)

2 komment

Címkék: buddhizmus hit magyarázat

Étkezési tanácsok

2019.12.24. 13:38 Astus

"Ha mértéktartóan eszünk, alszunk, s teszünk más szükséges dolgokat, akkor nem ártanak. Ezért legyél magadra éber ezeknél, akkor nem lesznek a szenvedés forrásai. Ha tudjuk, hogyan legyünk mértéktartóak és takarékosak szükségleteinkben, akkor kényelmesen lehetünk."
(The Collected Teachings of Ajahn Chah, p 56)

"A legtöbb érző lény sóvárog az ízek után; az ízekért gonosz dolgokat követnek el és a poklokban születnek. De akik [ismerik a Dharmát] elégedettek, nem sóvárgóak, mentesek az epekedéstől; nem borulnak le az íz érzetének, hanem elégedettek és még a nagyon gyenge minőségű étellel is táplálhatóak. Mikor meghalnak és újraszületnek, akkor a mennyben születnek; jó újraszületésük lesz az istenek és emberek közt. Mikor istenekként születnek, ambróziát esznek. Ezért, Kásjapa, az alamizsnáért menő szerzetes elfordul az ízek utáni sóvárgástól. Elméje megérti; nem lesz letört, még ha koszos kását is eszik egy héten át. Miért van ez? [Mert azt gondolja:] azért kell ennem, hogy tápláljam a testem és hogy fenntartsam a [nemes] ösvényt."
(Ratnarási szútra, in The Training Anthology of Śāntideva, p 127)

"A felajánlás lényegi pontja az ízek áldozati lakomaként felismerése.
Az ízekhez, mint finomhoz vagy undorítóhoz való ragaszkodás saját természetében felszabadul;
Ragaszkodástól mentesen az étel és ital a Legfőbb Csenrézit örvendeztető anyagok;
Az íz önfelszabadulásában szavald a hat szótagú mantrát!

Általában a finom, zamatos, vagy édes ízeket élvezzük, és nem szeretünk semmit, ami keserű, savanyú, égető, vagy csípős. Igazából csak a tudat ragaszkodik az ízekhez, mint finomak vagy undorítóak. Amint a tudat megérti, hogy ezen tulajdonságok születetlenek és mentesek minden létezéstől, minden íz tiszta természete felismerhető. Az étel és ital ekkor a ganacsakra bölcsesség felajánlásaivá válnak, a lakoma-felajánlás gyakorlatává.
Ezen gyakorlat által érdemeket halmozol, túllépsz az ételhez és italhoz való hajlamos ragaszkodáson, és elkerülöd az önfenntartás helytelen módjait. Mikor minden ragaszkodás felszabadul az alaptermészetbe, az a legfőbb felajánlás."
(The Heart Treasury of the Enlightened Ones, p 121-122)

"Látás, hallás, érzés, tudás akadálytalan
Hang, szag, íz, tapintás mindig szamádhi
Mint ahogy a madár repül az ég terében
Nem fog meg, nem dob el, nem utál vagy szeret
Ha megfelelsz a helyzetekre gondolattalanul
Akkor eléred, hogy szabad szemlélőnek* hívjanak"
(Treasury of the Eye of the True Teaching, vol 1, §188; X67n1309p579a20-22)

*Szabad szemlélő (guanzizai 觀自在): Avalókitésvara kínaiul, fordítható még "szemlélő/tekintő úrnak" is

Szólj hozzá!

Címkék: vers fordítás buddhizmus zen hétköznapok kínai gyakorlás üresség elégedetlenség módszer dzogcsen éberség théraváda

Tíz Dharma tevékenység

2019.12.19. 21:15 Astus

Vaszubandhu a Madhjántavibhága 5. részének 9. versében (T31n1600p474b22-23) sorolja fel azt a tíz tevékenységet, amivel a bódhiszattva a mahájána tanítást elsajátítja, avagy ahogyan a három bölcsességet (meghallgatás, értelmezés, gyakorlás) megvalósítja. Ez a tíz tevékenység a mahájána tanítások vonatkozásában értendő (pl.: leírja/lemásolja a tanítást., hódol a tanításnak, a tanítást másnak adományozza, stb.)

Tíz Dharma tevékenység (daśa dharmacarita / 十種法行 / Ten Dharma Activities)
1. írás (lekhana / 書寫 / writing)
2. hódolás (pūjā / 供養 / venerating)
3. adakozás (dāna / 施他 / charity)
4. meghallgatás (śravaṇa / 聽 / listening)
5. olvasás (vācana / 披讀 / reading)
6. megjegyzés (udgrahaṇa / 受持 / memorising)
7. kifejtés (prakāśana / 正開演 / explaining)
8. szavalás (svādhyāya / 諷誦 / reciting)
9. értelmezés (cintana / 思 / considering)
10. gyakorlás (bhāvanā / 修 / meditating)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus angol kínai gyakorlás módszer bódhiszattva mahájána

Végletes szempontok

2019.11.23. 11:34 Astus

Az én a cselekvő és a tapasztaló. Cselekvés és tapasztalás a hat érzékterület és az öt halmaz keretein belül történhet, így az én megállapítása ezek bármelyikével való azonosulásban vagy eltávolodásban történik. Az eltávolodás, a disszociáció, valaminek a tagadása az én viszonyában, hogy az nem én vagyok, az nem az enyém. Az azonosulás, az asszociáció, valaminek az állítása az én viszonyában, hogy az én vagyok, az az enyém.

Az eltávolodás a nemlét véglete, az okság tagadása, amikor a tettek és következmények tekintetében nem látjuk a kapcsolatot, amikor nincs felelősségérzet, nincs figyelmesség, nincs törődés.
Az éntelenség és üresség tanításait könnyű összetéveszteni a nemlét végletével, s ilyenkor egyrészt tagadjuk a hajlamok, a szennyeződések, az üdvős és káros tettek és tapasztalatok meglétét, illetve jelentőségét, másrészt pedig belsőleg letagadjuk, hogy a felmerülő gondolatokhoz és érzésekhez közünk lenne, s ehelyett egy semleges megfigyelő állásponttal próbálunk azonosulni. Mindeközben nem vesszük észre, nem tudatosítjuk, hogy ez a fajta tagadás nem működik, mert továbbra is szenvedünk az élet változásai közepette, minthogy a testi és tudati jelenségek továbbra is megjelennek, s csak egy jövőbeli képzelt nyugalom után sóvároghatunk.

Az azonosulás a lét véglete, egy állandó lényeg állítása, ami mindenek előtt és fölött van. Ez teszi személyessé az eseményeket és élményeket, amikor hibáztatjuk magunkat vagy másokat, amikor élvezünk vagy elszenvedünk dolgokat, amikor meg akarunk szerezni valamit, valamilyenné lenni akarunk, vagy valaminek tartjuk magunkat, illetve mindez másokra vonatkoztatva is.
Gondolati szinten fontosnak, igaznak, jelentőségteljesnek, valódinak tartjuk a saját véleményünket, s érzelmileg önmagunk áll a középpontban, mint akit megbántottak, akit szeretnek, akitől követelnek, akit elismernek, akitől elvesznek, akinek adnak, aki jelentéktelen, aki fontos, s hasonlóképpen mások irányában is. Az azonosulás mindig pillanatnyi, ahogy valamilyen testi vagy tudati jelenséggel azonosítjuk magunkat, vagy tartjuk magunkénak, s mindeközben nem vesszük észre, hogy ezen élmények és tapasztalatok változnak, átalakulnak, elmúlnak. Mert a felmerülő benyomások állandótlanok, ezért ténylegesen sosem sikerül megtartani semmilyen azonosságot, így a tartósság, a megbízhatóság, a biztonság után sóvárgunk és mindig elégedetlenek maradunk.

A Buddha tanította közép út, ami nem esik sem a lét, az örökkévalóság, sem a nemlét, a megsemmisülés végletébe. Ezen végletek helyett a függő keletkezést tanította, ami hétköznapibb kifejezésekkel a lélek nélküli újraszületés, míg gyakorlati módon a közvetlen tapasztalatban megfigyelhető testi és tudati folyamatok állandótlansága és éntelensége.

Azonosulás és eltávolodás együtt jár, mert miközben valamilyen testi vagy tudati benyomással azonosulunk, addig másoktól eltávolodunk, s miközben eltávolodunk egyes tapasztalatoktól, ezzel együtt azonosulunk másokkal. Az azonosulás a tapasztalat megjelenésére figyel, s nem veszi észre a megszűnést, míg az eltávolodás a megszűnésre összpontosít és figyelmen kívül hagyja a megjelenést. Ezért hogy felszámoljuk az én téves képzetét, a testi és tudati tapasztalatok állandótlanságának észrevételével és megfigyelésével tudunk dolgozni. Hogy észrevegyük, ehhez emlékezni kell, észben kell tartani a tanításokat, míg ahhoz, hogy megfigyeljük, tudnunk kell a figyelmünket irányítani. Így a Dharma megismerése és elsajátítása igényli, hogy tanuljunk, s azt is, hogy a tudatunkat képezzük annak elnyugtatásával és összpontosításával.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus szenvedés üresség elégedetlenség éberség közép út éntelenség belátás tévképzetek állandótlanság

Ha eleged van a karmádból

2019.10.06. 10:46 Astus

Ha szó szerint nézzük, akkor a karma a saját tetted, a viselkedésed. Ha tágabban vesszük, akkor a tetteid és azok következményei. A tettek és az eredmények egyrészt jelentik azt, amit testileg, szóban, és gondolatban csinálsz, másrészt meg amit testileg, érzelmileg, és gondolatilag tapasztalsz. Ha eleged van a karmádból, akkor elsősorban a tapasztalataiddal szemben van ellenvetésed, és esetleg kisebb részt a viselkedéseddel. Minthogy a viselkedésből következik a tapasztalat, ezért ha az utóbbin változtatni szeretnél, akkor az előbbi átalakításával tudod ezt megtenni. A viselkedés megváltoztatása könnyen belátható, hogy nem egy gyors esemény, hanem hosszú távú munkálkodás, hogy amit éveken, évtizedeken keresztül valahogy csináltunk, azt máshogy tegyük. De azt is tudjuk, hogy a lehetőség megvan rá, hogy változtassunk. Azonban fontos, hogy tisztán lássuk, hogy milyen viselkedési mintákon akarunk változtatni, majd legyen erről elképzelésünk, hogy miként lehet ezt megtenni. Adott esetben érdemes szakértőhöz fordulni (terapeuta, orvos, pszichológus, stb.), amivel a saját dolgunkat könnyítjük meg.
Amennyiben nem a hétköznapi életet zavaró viselkedésről van szó, s inkább szellemi indíttatású a karmán változtatás szándéka, akkor is először azt kell megnézni, hogy a környezetünk alakításában milyen tettek azok, amik akadályozhatnak abban, hogy figyelmünket legalább egy rövid időre magunkra fordítsuk, s ne külső eseményekre. Ha pedig eleve rendelkezünk megfelelő szabadidővel, akkor azt az elménk elcsendesítésére fordítsuk, Ennek többféle módszere van, s egyénenként változhat, hogy mi működik jobban és mi kevésbé, így itt egyrészt kísérleteznünk kell, másrészt erősen ajánlott, hogy hallgassunk meg tapasztalt meditációs gyakorlókat, illetve buddhista tanítót. Ha pedig az elme már eléggé lecsendesült, éber, s összeszedett, akkor jöhet annak vizsgálata, aminek folyamatában lehetséges a tartós megszabadulás számos, vagy akár az összes kötődéseinktől, amik szenvedést okoznak.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása