Két kiváló okom van újra elővenni ezt a témát. Az egyik, hogy ma délelőtt a tévében egy ember "karma oldást" hírdetett, s aki betelefonál, annak ő ilyen "karma oldást" végez. A másik kedves Yoscha megjegyzése (lásd: www.buddhapest.hu/2009/03/kie-karma.html) az előző okságról szóló szövegemhez.
Kezdjük először a buddhista oldallal, hogy kié is a karma. A Viszuddhimagga 19. fejezetében (teljes szöveg: www.sacred-texts.com/bud/bits/bits048.htm) a következő versszak található:
Kammassa kārako natthi,
Vipakāssa ca vedako,
Suddhadhammā pavattanti,
Evetaṁ sammadassanaṁ.
Nincs a tettnek tevője,
Sem a gyümölcsnek élvezője,
Csak összetevők haladnak tova,
Ez a helyes tan valóban.
Egy brahmin egyszer megkérdezte a Buddhát, hogy vajon a cselekvő és a tapasztaló az azonos, vagy különböző. A Buddha mindkettőt végletes nézetnek nevezte, s válaszul elmondta a függő keletkezés folyamatát. (forrás: SN 12.46) Az idézett vers és az említett szutta tanítása ugyanúgy azt magyarázza, hogy a buddhizmusban az újraszületés, s az egész létezés folyamata milyen módon történik anélkül, hogy létezne bármilyen énség, szubsztancia. Ez nem csak az újraszületésre vonatkozik, hanem erre az életre is. Sokaknak nehezére esik megérteni, hogyan létezhet újraszületés énség, illetve lélek nélkül. Pedig most sincsen az embereknek énje, mégis az előző nap tettei (karma) kihatnak a mai napra (vipáka/gyümölcs). A Milindapanyhában az újraszületésre az egyik példázat az, hogy a tanítvány megtanul egy verset, amit a tanító mond el neki. Vagyis, amit tegnap megtanultam, ma el tudom ismételni. Ehhez nem volt szükség semmilyen lélekre, egy hordozó alapra (szubsztancia), vagy hasonlóra. Másik gyakori példa (mint a Sálisztamba szútrában is) a mag, s ahogyan abből egy nővény fejlődik ki. Ez az oksági folyamat lényege, hogy nincs szükség semmilyen hordozóra, ami elszenvedi az okságot. Gondolhatjuk, hogy a halál ebből a szempontból egy különleges esemény, mintha a személy, a hordozó, az elszenvedő megszűnne, s ezért kérdésessé válik, hogy akkor mi születik újra. De ha belátjuk, hogy a személyiség nem más, mint egy oksági folyamat, akkor kiderül, az egyéni karma az, ami újraszületik. Ahogyan a karmáról szóló egyik elmélkedés hangzik: "A tetteim (karma) birtokosa, a tetteim örököse, a tetteim szülötte, a tetteim viszonyában vagyok, s tetteim a bíráim. Bármit teszek, jót, vagy rosszat, annak leszek örököse." (AN 5.57) A személy maga nem más, mint a tett, vagyis a karma. Ahogyan mondani szokták, a döntéseink határoznak meg minket. A döntés, a szándékos tett maga a karma. "Én mondom nektek, a szándék a karma." (AN 6.63) És a tetteink egyéniek, s egyéni következményei is vannak.
Mindebből kiderül, hogy amit Yoscha állított fel elméletet arról, hogy halálunk után a tetteink belehullanak valamiféle "nagy közös kalapba" nem felel meg a Buddha tanításának. A tetteim örököse én vagyok, ahogyan az almamagból almafa lesz. Az igaz, hogy az egyének kölcsönös függőségben állnak egymással, de ezzel együtt különálló oksági láncolatot képeznek. Én hatással vagyok másokra is, de a saját tudati kötődéseim az én cselekedeteimet irányítják, s az én világlátásomat határozzák meg, nem másokét. A tetteimért én vagyok a felelős, s így én is viselem azok következményeit. A Buddha megvilágosodásakor látta a saját előző életeit, s látta azt is, hogy a lények tetteik következtében különböző létbirodalmakban születnek. Padmaszambhava a következőket mondta:
"Akik a jelenben képtelenek elviselni egy tűzszikra érintését, de azt várják, hogy képesek lesznek kibírni a forró poklokat, esztelenek! Akik képtelenek elviselni egyetlen hideg téli éjszakát, de azt várják, hogy képesek lesznek kibírni a hideg poklokat, esztelenek! Akik képtelenek elviselni csupán három nap éhezést és szomjazást, de azt várják, hogy képesek lesznek kibírni egy éhes szellem nyomorúságát, esztelenek! Akik képtelenek arra, hogy elviseljék a nehézségét egy csomag cipelésének akár csak rövid ideig is, mégis azt várják, hogy képesek leszek kibírni egy igásállat nyomorúságát, esztelenek!" (forrás: Advice from the Lotus-Born; Rangjung Yeshe Publications, 1994. p. 110)
Még a buddhisták közt is kevesen gondolnak bele a szamszára szenvedéseibe, hát még azok, akik tudomásul sem akarják venni a Buddha tanítását! Mindenkinek az egyéni felelőssége az, hogy hogyan éli le az életét, s milyen lesz a következő születése.
És akkor itt visszakanyarodnék a "karma oldáshoz". Nyilvánvalóan abszurd azt gondolni, hogy egy tévés akárki majd szépen elmossa az én karmámat. Ez eleve egy teljesen hibás felfogása a karma jelentésének, legalábbis buddhista részről. A buddhák sem képesek csak úgy eltörölni mások tetteinek következményét. Az okság a buddhizmusban nem olyan, amit bárki is eltörölhetne. Viszont a javunkra lehet fordítani, s végső soron megszabadulni teljesen! Ahogyan van oka a szenvedésnek, úgy van megszüntetése is. Ez többek közt azért lehetséges, mert az okság egy dinamikus törvény, s tere van a folyamatok módosításának is. Gyakorlatilag folyamatosan alakulnak is a folyamatok, csak a kérdés az, hogy milyen irányba. Ameddig kitartunk eddigi téves nézeteink mellett, kötődünk hamis nézeteinkhez, a vágyhoz, haraghoz és tudatlansághoz, szükségszerűen a hat létbirodalom vándorai maradunk. De bárhol is vágjuk el a függő keletkezés láncolatát, megszabadulunk mindettől. Bár a végső cél a teljes megszabadulás, lehetőség van enyhíteni is a karmikus hatásokon.
A Buddha egyik beszédében (SN 42.8) két alapvető módszert mond el a karma enyhítésére. Az egyik a tíz helytelen tettől való tartózkodás, a másik pedig a négy isteni lakhely/mérhetetlen gyakorlata. A tíz helytelen tett három csoportból áll: testi (ölés, lopás, nemiséggel visszaélés), szóbeli (hazugság, megtévesztő beszéd, durva beszéd, felesleges beszéd) és tudati (sóvárgás, harag, téves nézetek). A négy isteni lakhely (mahájánában: négy mérhetetlen) pedig: kedvesség, együtt érzés, együtt örvendezés, egykedvűség (lásd bővebben: a-buddha-ujja.wikidot.com/vajiro-erett-erzelmek). Ezek azok, amikre ébernek kell lennünk, amikben gyakorolnunk kell magunkat ahhoz, hogy az eddig felhalmozott rossz karmától megszabadulhassunk, s jó karmát építsünk ki magunk számára. Ez a valódi karma oldás, ami jó eredményekhez vezet ebben az életben, s a következőkben is.
