HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Phakcsok rinpocse: A külső, belső, és a titkos létforgatag

2024.02.20. 11:14 Astus

„Hogy követni tudjuk ezt a létforgatagból megszabadító utat, először fontos megértenünk, mit jelent pontosan a létforgatag, avagy szamszára. Ezért ebben az üzenetben szeretném megosztani veletek a létforgatag három szintjét: a külsőt, a belsőt, s a titkosat.

A külső létforgatag megértéséhez először látnunk kell, hogy minden tapasztalatunk a tudatunktól függ. Bármit látunk, hallunk, vagy érzünk, az kapcsolatban van a tudatállapotunkkal. Ha jó a tudatállapotunk, akkor a tapasztalatunk is jó. Ha rossz a tudatállapotunk, akkor a tapasztalatunk is rossz. Ez világosan mutatja, hogy tudatállapotunk meghatározza, miként tapasztaljuk a világot. A tapasztalati világ a külső létforgatag, avagy a világ, ahogy ismerjük. Hogy fokozatosan fejlődjünk és kivonjuk magunkat belőle, meg kell tanulnunk megfigyelni és átgondolni, miként befolyásolja tudatunk minden tapasztalatunkat.

Ha csökkentettük a rossz gondolataink és érzéseink tudatunk megfigyelésével, akkor kezdjük meglátni a belső létforgatagot, személyünk és énérzetünk belső világát. Tapasztalatunk külső világán átlátva elkezdjük megérteni, hogy abból semmi sem lényegileg létező, hanem a személyiségünkhöz ragaszkodás terméke. Ez a belső létforgatag.

Meditációval lazíthatunk az énérzetünkön és a belső létforgatagon keresztül megláthatjuk a titkos létforgatagot, ami minden egyes gondolati folyamatunkból áll. Mindegyik gondolati folyamat önmaga világát alkotja egy mély szinten, s ameddig bevonódunk a gondolatokba, a létforgatagot tapasztaljuk. De amint látjuk, hogy mindegyik tudat pillanat, mindegyik gondolat, érzés, vagy érzelem azonnal feloldódik magától, akkor átlátjuk a titkos létforgatagot is, megértve annak üres természetét.

Ahogy haladunk az úton, fokozatosan változik a létforgatag jelentése számunkra, és így érhetjük el a mélyebb rétegeit, hogy végül egyenesen átlássunk rajta, ezzel megszabadítva magunkat. A Dharma gyakorlása nem pár szó elismétléséről vagy bizonyos hiedelmek elfogadásáról szól. Valójában arról szól, hogy a mélyebb megértésért és belátásért követjük az utat. A haladás módja a könyörgésből, az előrevivő feltételek összegyűjtéséből, és az őszinte, önzetlen együttérzés gyakorlásából jövő áldásokra támaszkodás.”

forrás: The Outer, Inner, and Secret Samsara by Phakchok Rinpoche; https://www.samyeinstitute.org/guru-rinpoche-day/the-outer-inner-and-secret-samsara

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus magyarázat karma megvilágosodás gyakorlás üresség együttérzés módszer megszabadulás dzogcsen szamszára éntelenség mahájána tévképzetek csak tudat

A szabályzat dicsérete

2024.01.04. 16:54 Astus

Ovāda-pāṭimokkha
A szabályzat dicsérete
(DN 14; Dhp 14.183-185)

 

‘Khantī paramaṁ tapo titikkhā, Nibbānaṁ paramaṁ vadanti buddhā;

Béketűrés a legfőbb vezeklés, kialvás a legfőbb, mondják a buddhák.

Na hi pabbajito parūpaghātī, na samaṇo hoti paraṁ viheṭhayanto.

A kivonult másnak nem árt, remete mást nem bánt.

Sabbapāpassa akaraṇaṁ, kusalassa upasampadā;

Semmi gonoszat nem tenni, az üdvöst végrehajtani,

Sacittapariyodapanaṁ, etaṁ buddhānasāsanaṁ.

Saját tudatod tisztítani, ez a buddhák tanítása.

Anūpavādo anūpaghāto, Pātimokkhe ca saṁvaro;

Nem gyalázni, nem támadni, szabályzatban fegyelmezettnek lenni,

Mattaññutā ca bhattasmiṁ, pantañca sayanāsanaṁ;

Étkezésben mértékletesség, távoli lakhely,

Adhicitte ca āyogo, etaṁ buddhānasāsanan’ti.

Felsőbb tudatnak elköteleződés: ez a buddhák tanítása.

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus eredeti théraváda előírások

Karácsonyi szenvedés

2023.12.24. 23:10 Astus

A karácsony meghitt, csillogó, családi, meleg; megannyi finom étel, dallamos zenék, ünnepi hangulat; különleges látványok, hangok, szagok, ízek, érintések; kedvesség, szeretet, figyelmesség. Egy estére. Egy napra. Talán kettőre.

Hogy karácsony legyen, mire karácsony lesz, készülődni kell. Napokig, hetekig vásárolni - a tömegben - aztán főzni, mosogatni, díszíteni, takarítani. Idő, pénz, munka. Idegeskedés, aggódás, fáradság.

Ha rosszul sikerül: siránkozás, jajongás, panaszkodás, keserűség, bánkódás.

Ha jól sikerül: jövőre reméljük ugyanígy lesz.

Akár rossz lett, akár jó: egy év múlva megismételjük. Mert fontos. Mert szeretjük. Mert igyekszünk csak arra a pár kellemes érzésre emlékezni, s minden mást nem társítani a karácsonyhoz.

Felismerhetjük, hogy a karácsony alapvetően tele van szenvedéssel.
Rájöhetünk, hogy a megannyi szenvedés oka a kellemes érzésekhez ragaszkodás.
Ekkor kiderül, hogy felhagyva a karácsonyi boldogsághoz ragaszkodással megszűnik a szenvedés is.
Hogy felhagyjunk ezzel a ragaszkodással, meg kell változtatni a viselkedésünket, a figyelmünket, s a megértésünket.

Ajánlott olvasmány: A tengernyi szenvedés (MN 13)

Szólj hozzá!

Címkék: magyar buddhizmus szenvedés magyarázat hétköznapok kereszténység megvilágosodás gyakorlás nyugati elégedetlenség módszer újraszületés éberség belátás tévképzetek állandótlanság

Buddha-felidézés mint hármas képzés

2023.11.16. 15:37 Astus

„A Tripitaka nem fejt ki többet, mint csupán az erkölcs, összeszedettség, és bölcsesség. ... Az erkölcs, összeszedettség, és bölcsesség a buddha-felidézés Dharma kapuja. Miért? Az erkölcs jelentése megvédeni a rossztól. Ha képes vagy egyhegyűen felidézni a buddhát, semmilyen gonosz nem mer behatolni; ez az erkölcs. Az összeszedettség jelentése eltörölni a szétszórtságot. Ha egyhegyűen felidézed a buddhát, a tudat nem változtat tárgyat; ez az összeszedettség. A bölcsesség jelentése a világos megértés. Ha szemléled a buddha hangját, az egyes szótagok tisztán kivehetők, és szemléled, hogy ami és amit felidéz mind megragadhatatlan; ez a bölcsesség. Így a buddha-felidézés az erkölcs, összeszedettség, és bölcsesség.”

 

(Jün-csi Csu-hung 雲棲袾宏; Wholehearted Mindfulness Of The Buddha Is Cultivation Of Precepts, Concentration And Wisdom 一心念佛时,即修戒定慧; X62n1170p3b8, b12-16)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen meditáció erkölcs kínai megvilágosodás módszer ösvény megszabadulás belátás mahájána előírások

Phakcsok rinpocse: Ellenőrizd a képességed!

2023.07.31. 14:34 Astus

„Az együttérzés a ragaszkodás legjobb ellenszere, mert amikor őszintén együtt érzel, nincsenek önző vágyaid. A szerető kedvesség az utálat ellenszere, mert akkor mások boldogságát kívánod, nincs benned rossz szándék vagy ellenségeskedés. A bódhicsitta a tudatlanság ellenszere, mert az a tudat üres természetének felismerése. Kérlek, emlékezz erre és gyakorolj ennek megfelelően!

Ezen felül szeretnék megosztani veled pár fontos tanácsot arra alapozva, amit magam tapasztaltam és amit másokon láttam. Mindnyájunknak különböző háttere és képessége van, az egyéni karmánk, törekvésünk, és tehetségünk szerint, ami lehet kicsi, közepes, vagy nagy. Azonban a legfontosabb mindnyájunknak, hogy ismerjük a saját képességünket, és az alapján gyakoroljuk a Dharmát.

Minden Dharma gyakorlat kezdőpontja a hit, avagy bizalom. Bíznunk kell a karmikus okban és okozatban, a Három ékkőben, az érdemeink halmozásában, és a mantra erejében, hogy megvéd minket az alsóbb birodalmaktól. A hit vagy bizalom alapvető. Még ha nem is tudunk meditálni, recitálni, vagy elvonulásban tölteni az időnk, nem gond. Ameddig van hitünk, rendben vagyunk.

Egyesek a hiten felül csömört és lemondást éreznek a szamszára iránt. Élettapasztalatukból fakadóan, legyen az jó vagy rossz, erősen meg akarnak szabadulni a létforgatag három birodalmától. Hittel és lemondással tanulásba, értelmezésbe, és meditációba fognak. Ez az első út.

Mások természetes módon még érezhetnek némi együttérzést és szerető kedvességet is más lények iránt, s a javukra akarnak lenni. Akinek ilyen együttérző természete van, azok törekedjenek a kifejlesztésére. Ez a bódhiszattvák útja, az együttérzés útja, amit tanulással, értelmezéssel, és meditációval követnek.

Megint mások láthatják, hogy a Buddha minden lény tudatfolyamában ott van, és hogy minden lény tudatának lényege felébredt. Természetesen vonzódnak és hisznek a buddha-természetről szóló tanításokban. Ezek a tanulók képesek a titkos mantra gyakorlatát végezni.

Végül, egyes tanulók úgy látják a gurujukat, mint magát a Buddhát. Van hitük, lemondásuk, és bódhicsittájuk, és hiszik, hogy minden lénynek buddha természete van, és ezért mindent buddhaként látnak, beleértve a guru és a saját tudatuk természetét. Ezek a tanulók a nagy tökéletesség tanításával foglalkoznak, rátekintenek a tudat természetére a tudatosság útján.

Bármelyik úton is legyen valaki, akár a lemondás útja, a bódhicsitta útja, a mantra útja, vagy a tudatosság útja, mindnek közös célja van: a tudat megszelídítése. Mindezen utaknak a célja átalakítani negatív szokásainkat és mintázatainkat, legyőzni a bántalmakat, az önzőséget, és a tudatlanságot.

Továbbá mindegyik útnak közös alapja van: a hit. A hit a lényegi tényező, még akkor is, ha nem tudsz sokat gyakorolni, a hit elégséges. Manapság a legtöbb embernek nincs elég hite, de próbálnak meditálni, ami nem működik nekik, ezért aztán kipróbálják a titkos mantrát, ami nem működik nekik, majd tovább állnak egyik útról a másikra anélkül, hogy bárhova is jutnának. Nem gondolom, hogy ez a jó út. Kérlek, legyél óvatos az ilyen hajlamokkal!

Sokan vannak, akik azon gondolkoznak vagy aggódnak miatta, hogy melyik tanítás a legmagasabb, melyik a legjobb út, és így tovább. De tudnod kell, hogy bár az utak különbözőek, mind a Buddha tanításai.

Persze, mindenki inkább a legmagasabb tanításokat gyakorolná, vagy a legnagyszerűbb utat követné. Ha választhatnánk a turista, az üzleti, és az első osztályon repülés közt, akkor mindnyájan inkább első osztályon repülnénk, nem? Viszont először ellenőriznünk kell a lehetőségeinket, vagyis az anyagi helyzetünket, hogy lássuk, valóban megengedhetjük-e magunknak az első osztályt. Többségünk nem engedheti meg, ugye? Hasonlóképp, amikor a Dharmát gyakoroljuk, azt kell gyakorolnunk, ami a legjobban illik a képességeinkhez, ahelyett, hogy megpróbáljuk a legmagasabb tanításokat követni a lehetőségeinkre tekintet nélkül. Máskülönben, azt hiszem, az utat igen nehéznek fogod találni.

Mindezek a tanácsok a saját tapasztalatomon alapszanak, s amit láttam embereken magam körül. A lényegi mondanivaló, hogy a Buddhadharma egésze a Buddha tanítása, és ezekből mindegyik tanításnak megvan a saját ereje és a saját eredménye.”

 

forrás: Checking Our Capacity by Phakchok Rinpoche, https://samyeinstitute.org/guru.../checking-our-capacity/

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus vallás szenvedés hit karma együttérzés elégedetlenség módszer ösvény dzogcsen éberség okság közép út théraváda fokozatos bódhiszattva belátás mahájána tévképzetek buddha tudat

Az éntelenség boldogsága

2023.06.06. 14:57 Astus

„Csak szenvedés van, de nem található a szenvedő.
Vannak tettek, de nem található a cselekvő.”

(Vsm. XVI.90. / 513.; idézi Valpola Ráhula: A Buddha tanítása, 52. o.)

„Van olyan jelentés, ami szerint helyesen mondhatnád, hogy Gótama remete megsemmisülés tant tanít. A kapzsiság, utálat, zavarodottság, s megannyi gonosz és káros dolog megsemmisülését tanítom. E jelentés szerint helyesen mondhatnád, hogy Gótama remete megsemmisülés tant tanít. De te nem erről beszélsz.”
(AN 8.11)

A buddhista tanítás szerint nincs lélek, nincs én, nincs személy, nincs valaki. Ha pedig nincs valaki, akkor mi más létezhetne csak, mint valami vagy valamik. S ezek a valamik azok, amiket öt halmaznak hívnak. Az öt halmaz – test, érzés, észlelés, késztetések, tudatosság – olyannak hangzik, mint élettelen alkotóelemek együttese, amiket kizárólag oksági folyamatok mozgatnak, s ezért felmerül a kép, hogy az ember hasonló egy gépezethez. Ettől az elgondolástól pedig könnyen irtózhatunk. Csakhogy ez az olvasat félreértés. Egyrészt azért, mert amikor énről van szó, ott sóvárgásról és ragaszkodásról van szó, másrészt azért, mert az öt halmaz a jelenlevő, élő tapasztalati folyamatok. Amikor ragaszkodunk valamilyen élményhez, mivel az élmények múló jellegűek, óhatatlanul rosszul érezzük magunk annak romlása és eltűnése miatt, míg ha az nem egy olyan tapasztalat, amit magunknak akarunk, nem sajnáljuk az elvesztét (SN 22.8). Annak nem látása, hogy minden tapasztalatunk, minden élményünk, legyen akár testi, akár szellemi, ahogy keletkezik, úgy el is pusztul, ez az a tudatlanság (SN 22.126), aminek a kiküszöbölését tanította a Buddha és tanítják ma is a buddhizmusban. Ez a látás nem egyszerűen elméleti ismeretet jelent, hanem olyan éberséget, ami világosan felismeri a jelenben tapasztalt benyomások természetét. Ugyanígy, nem egy elméleti lélekről, énről, illetve annak hiányáról van szó, hanem a most megélt önmagunkról. Ehhez a belátáshoz azonban jó, ha kezdetnek legalább fogalmi szinten tisztába kerülünk azzal, mit is jelent az éntelenség.

Az én, egyén, lélek fogalma, amit a Buddha tévesnek és károsnak mond, s amit elvet, az, amit az egyéniség nézeteként (sakkāyadiṭṭhi) határoz meg. Az egyéniség nézete az, ami a testi vagy tudati jelenségeket (öt halmaz) énnek, az én tulajdonának, az énben levőnek, vagy az ént bennük levőnek tekinti. Tehát például, hogy a test én vagyok, a test az enyém, a test bennem van, én a testben vagyok. Ezekből a nézetekből aztán további téves nézetek, egész világképek születnek (SN 41.3). Az egyéniség fogalma a tapasztalást képező tizennyolc elemmel – a hat érzékterület (látvány, hang, szag, íz, tapintás, gondolat) három része: érzéktárgy, érzékszerv, érzékelő tudat – is meghatározható, amikor azokból bármit az enyémnek, önmagamnak, az én énemnek vélünk, mint például: ez a látott dolog az enyém, a látó szem az enyém, a látottat tudó tudat az enyém (MN 148). Az egyéniség nézetét nevezik még helyenként énség vagy lélek tannak (attavāda) is, ami ugyanúgy az öt halmazhoz ragaszkodást jelenti (SN 22.7; Dhs 1217), s a négyféle ragaszkodásból ez az, amit egyedül a Buddha ismert fel és tanított (MN 11).

Az egyéniség nézete, mint minden ragaszkodás, a sóvárgásból keletkezik (SN 12.2). A halmazokhoz ragaszkodás alapján mondható, hogy egyáltalán létezik valaki (SN 23.2), míg ragaszkodás híján nincs mit lénynek nevezni (SN 22.86). A halmazok nem azonosak a ragaszkodással (SN 22.48), hanem azok élvezete képezi a ragaszkodást (MN 44). Sem a sóvárgás, sem a ragaszkodás nem azt jelenti, hogy van egy cselekvő egyén, aki viszonyban van a halmazokkal, hanem ezek feltételesen keletkező tudati minőségek (SN 12.12).

Olyan lélek tan, amihez megérné ragaszkodni, mert nem jár szenvedéssel, nem létezik (MN 22). Amit énnek vagy léleknek lehet tekinteni, az csakis az öt halmaz viszonyában lehetséges (SN 22.47). Például (DN 15) az ént az érzés viszonyában – vagyis minden tapasztalati élmény, benyomás azon alapvető jellegében, hogy kellemesnek, kellemetlennek, vagy semlegesnek érződik – elgondolva lehet azt mondani, hogy az érzés az én, az érzés nem az én, vagy pedig az érzés nem az én, de az én képes érezni. Az én, mint érzés, nem elfogadható, mert akkor egy érzés megszűnésével az én is megszűnne. Az én, mint nem az érzés, nem elfogadható, mert érzés híján nem merülhet fel az ez vagyok gondolata sem. Az én, mint ami nem érzés, de képes érezni, nem elfogadható, mivel amikor épp nincs érzés, akkor érzés híján nem merülhet fel az ez vagyok gondolata sem. Röviden, ha nincs semmilyen érzés, vagyis nincs semmilyen tapasztalás, akkor az a teljes öntudatlanság, amikor is nem vagyunk jelen, avagy nincs egy én, míg amikor van érzés, van tapasztalás, akkor az hol jó, hol nem jó, tehát nincs olyan konkrét érzés, amire azt mondhatnánk, hogy ez vagyok én.

De ha nincs én, akkor ki cselekszik, s ki tapasztal (SN 22.90)? Ugyanaz, aki eddig is. Vagyis minden cselekedet és tapasztalat valamilyen testi és tudati eseményt jelent, amit ha megvizsgálunk, nem találni sehol egy ént (MN 109). Nem egy én, egy valaki megszűnéséről van szó, ami szintúgy egy, a halmazokhoz ragaszkodásból fakadó téves nézet (SN 24.4). Még ha ezt a fajta megsemmisülés tant a Buddha a legjobbnak is mondta a mások tanai közül (AN 10.29), ez is feltételes és szenvedéssel jár, miként minden én képzet, vagy akár csak a bizonytalanság az én mibenlétét illetően (SN 22.81). Ebből érthető meg az is, hogy egy alkalommal a Buddha miért nem válaszolta egy kérdezőnek azt, hogy van, vagy azt, hogy nincs én (SN 44.10), mert mindkét választ csak mint végletes álláspontot értette volna.

Aki a Buddha tanítását megismerte, a helyes nézetben tökéletességre jutott, vagyis akit folyamba lépettnek hívnak, nem tekint semmit sem énnek, egyénnek, vagy léleknek (AN 6.93), mert felismerte közvetlenül a halmazok (SN 22.109) és az érzékterületek (SN 25.1) mulandóságát. Ez azonban még nem jelenti a teljes megszabadulást, ami a három alap káros minőség – sóvárgás, utálat, zavarodottság – teljes megszűnése (SN 22.89). Ez az önálló gyakorlás kezdete, amikor már nincs szükség további magyarázatokra, mert tapasztalatilag belátta a tanítás igazságát. Elérni a folyamba lépést jobb, mint akár az egész világ urának lenni (Dhp 13.178), mert számára csak egy körömpiszoknyi szenvedés maradt (SN 13.1), s biztosan eléri a teljes megszabadulást (SN 55.2). A folyam pedig, amibe belép, az a nemes nyolcas út (SN 55.5), mert az az út (SN 45.13), avagy az erkölcs, összeszedettség, s bölcsesség hármas képzése (AN 3.85), amit gyakorol. A gyakorló tudja, hogy semmilyen tapasztalat nem az övé, nem ő, s nem egy én, ezt a tudást azonban a hármas képzéssel teljesen el kell sajátítsa, mígnem minden ragaszkodást ténylegesen elhagy (MN 35).

A ragaszkodás teljes elhagyása még a nem ragaszkodás élvezetének elengedését is magában foglalja (MN 106), ahogyan a nézetekhez kötődést is (AN 10.93). A teljes szabadság semmilyen élményen, véleményen, vagy érzésen meg nem állapodás (SN 22.54), s pont ezért mentes minden szenvedéstől (AN 9.34) és önközpontúságtól (Ud 2.1). Amikor a három alap káros minőség többé nem meghatározó tényező, nem rontják meg a tetteket és tapasztalatokat, akkor az a bölcsesség és boldogság teljessége (DN 9).

„Ez a haláltalan, a tudat nem ragaszkodáson keresztüli megszabadulása.”
(MN 106)

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus lélek szenvedés magyarázat megvilágosodás gyakorlás üresség elégedetlenség módszer ösvény megszabadulás nirvána éberség közép út théraváda éntelenség belátás halmazok tévképzetek állandótlanság

A tudat három jellemzője a dzogcsenben

2023.05.19. 17:03 Astus

A dzogcsenben a tudat lényege (ngo bo / svabhāva) üres (stong pa / śūnya), a természete (rang bzhin / prakṛti) világos (gsal ba / prabhāsvara), s az együttérzése (thugs rje / karuṇā) mindent átható (kun khyab / (sarva)vyāpin). Vagyis a tudatnak nincs lényege, jellegében tudatos, működésében határtalan. Magyarul, minden tapasztalati élmény olyan jelenség, amiben és amin túl nincs semmi valódi vagy tényleges, miközben a tapasztalása megtörténik, s bármiféle tapasztalásról is legyen szó, az minden esetben csupán tapasztalati élmény.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus dzogcsen buddha tudat

A szenvedés három fajtájáról

2023.04.14. 22:34 Astus

A szenvedés (dukkha) jelentése a buddhizmusban többrétű, s három fajtáját szokás megkülönböztetni. Van a fájdalmas élmény, ami a keletkezésében kellemetlen érzés. Van az élvezetes élmény, ami az elmúlásában fájdalmas. S van a késztetett, alkotott, összetett élmény, ami a fenntartásában küzdelmes és fáradságos. Mindezek attól szenvedés, avagy attól jelentenek gondot, hogy hol elutasítjuk, hol megragadjuk, hol pedig nem vesszük tudomásul. A megszüntetéséhez a hármas képzés (erkölcsösség, összeszedettség, bölcsesség) vezet, amivel belátható az, miként keletkezik és szűnik meg egy élmény, mitől vonzó, mitől bajos, s miként lehet elengedni.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus szenvedés magyarázat megvilágosodás gyakorlás elégedetlenség módszer ösvény megszabadulás nirvána fokozatos belátás tévképzetek

Én és éntelenség

2023.03.23. 14:24 Astus

A buddhák beszéltek az énről is,
Rámutattak a neménre is,
De azt is megmutatták, hogy
Nincs semmilyen én vagy nemén.
(MMK 18.6, Fehér J. ford.)


A Buddha helyenként azt mondja van én, helyenként azt mondja nincs én. Akik értik a buddhadharma jelentését és ismerik az elnevezéseket, azt mondják van én. Akik nem értik a buddhadharma jelentését és nem ismerik az elnevezéseket, azt mondják nincs én. Továbbá, a Buddha azoknak, akik a megsemmisülés nézetére hajlanak, azt mondja: van én, aki későbbi létezésekben tapasztalja a büntetést és jutalmat. Akik az öröklét nézetére hajlanak, nekik azt mondja: nincs én, nincs cselekvő, sem tapasztaló, és nincs egy önálló dharma külön attól, amit öt halmaznak neveznek.
Kérdés: Ha így van, mi az igazság?
Válasz: Az, hogy nincs én az igazság. Ahogy a dharma pecsétek mondják: minden késztetett dharma mulandó, minden dharma éntelen, a kialvás béke. A nirvána nevű dharma pecsét minden dharma igazsága. De ha valaki még nem ültette el az üdvös gyökereket, bölcsessége életlen, neki nem tanítja a Buddha az éntelenség mély dharmáját, mert ha azt tenné, az a lény belezuhanna a megsemmisülés nézetébe.
Kérdés: Lehet úgy van, de a Kásjapa kérdéseiben a Buddha azt mondta: „Az én az egyik véglet, a nincs én a másik véglet, e kettő elhagyását nevezik a közép útnak.” Miért mondod, hogy a nincs én az igazság, és énről ügyes eszközként beszélnek?
Válasz: Az éntelenséget vallók kétfélék. Az egyik, aki megragadja az éntelenség jellegét és kötődik az éntelenséghez. A másik, aki elpusztítja az ént, de nem ragadja meg és nem kötődik az éntelenséghez, így az magától elmúlik. Az előbbinek az éntelenség egy véglet, az utóbbinak a közép út. Továbbá, a Buddha az én létéről vagy nemlétéről két okból beszélt. Az egyik, a hétköznapi nyelvet használva van én. A másik, a végső igazság nyelvét használva nincs én. Ezért amikor az én létéről vagy nemlétéről beszélt, nem hibázott.

(《大智度論》卷26: T25, no. 1509, p. 253c7-25; Maha Prajnaparamita Sastra XLI.1.B.8)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus magyarázat igazság közép út éntelenség madhjamaka tévképzetek

Dal a mulandóságról

2023.03.17. 14:53 Astus

Az Iroha-uta (いろは歌) egy olyan dal, ami a japán szótagírás (kana) minden elemét egyszer tartalmazza. Kúkait, a japán Singon irányzat alapítóját tartja a hagyomány a szerzőjének, de minden valószínűség szerint a mű későbbi. A verset évszázadokon át használták az írás oktatására Japánban, s a modern korig meghatározta a japán "ábécé" sorrendjét. Ezzel együtt a mondanivalója alapvetően buddhista, amit a Maháparinirvána szútra (Daihacu nehan kjó 大般涅槃經) eme gyakran idézett (pl.: A Jingde chuandeng lu szerint ezek a Buddha utolsó szavai, s A hatodik ős emelvény beszédének hetedik fejezetében erről kérdez egy Zhidao nevű szerzetes) versére vezetnek vissza:

"Semmi késztetett nem örök,
Törvényszerűen keletkeznek és elmúlnak,
Ami keletkezik, az el is múlik,
Megszűnése boldogság."
(T1n7p204c23-24)

Ennek megfelelője a páli kánonban:

"Mulandó, ami összetett; születni és pusztulni kell;
mi születik, meg is szűnik: boldogság, ha ez elcsitul."
(DN 16)

S íme az Iroha-uta magyarul:

Bár ragyogók színei,
Szertefoszlanak.
Ebben a világunkban
Örökké ki él?
A lét mély szurdokait
Most meghaladva,
Csak semmi sekély álom,
Sem más bódulat.

("létnek" fordítottam az ui 有為 kifejezést, ami a saṃskṛta (összetett/késztetett) megfelelője, míg a Nirvána szútra versében szereplő gjó 行 a saṃskāra (késztetés/késztetett/összetevés) fordítása)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus megszabadulás nirvána szamszára belátás állandótlanság

Senki nem ér el semmit

2023.03.09. 15:48 Astus

„Ragaszkodás az ember saját nézetéhez, és hasonlóképp,
Ellenérzés mások nézetével szemben: ez mind csak gondolatok.
Ezért a ragaszkodás és ellenérzés felszámolásával
És az elemzés alkalmazásával a szabadság gyorsan elérhető.”
(Madhjamakávatára 6.119)

„Akik megszabadulásra vágynak, először el kell engedjék az álláspontokhoz ragaszkodásukat. Akkor képesek lesznek Nágárdzsuna tanításaira támaszkodni, ami úgy magyarázza el a valóság természetét, hogy az összhangban van mindazzal, amit általánosan elfogadnak a világban. A lényegi jelentésben kell gyakoroljanak, mi szerint minden jelenség csupán függőn keletkezik. Ez a gyakorlat válik megszabadulásuk okává.
Az elemzés szemszögéből, és a nemesek szemszögéből, meg a kölcsönös függőség és a megszabadulás, amit annak megértése okoz, kifejezhetetlen. Semmit nem érnek el és senki sem éri el. Ennek megértésekor még azt sem mondják, hogy ilyen dolgok „nincsenek”. Nem próbálkoznak semmiféle leírással, olyan szavakat használva, mint „létezik”, „nem létezik”, „mindkettő”, vagy „egyik se”.
Ekkor nem gondol semmire. Nem kapaszkodik semmibe. Nem erőlködik. Semmit sem csinál. A nem cselekvés e nagyszerű állapotában művietlenül nyugszik, lazán és egyenlően.
Így nyugodva a tudat hatos csoportjának minden jelensége jelenség-üresség, hang-üresség, tudatosság-üresség. Nézz meztelenül! Nyugodj meztelen megszabadulásukban!
Ez a közép út legfőbb nézete és meditációja. Ez az, ami megnyilvánult a dicsőséges takpo kagyü nagyszerű lényeinek tudatában. Ez a folttalan szóbeli útmutatásuk.”
(The Karmapa's Middle Way, p 333)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus meditáció magyarázat megvilágosodás üresség módszer megszabadulás közép út madhjamaka mahájána

Túl a halmazokon

2023.03.09. 15:04 Astus

– Minden cselekedet a dharmakája működése. Mi a dharmakája?
– Minden cselekedet a dharmakája működése – mondta Ta-an.

– Az öt halmaztól külön mi az eredeti test? – kérdezte egy szerzetes.
– Föld, víz, tűz, szél, érzés, észlelés, késztetés, tudat.
– Ezek nem az öt halmaz?
– Ezek másik öt halmaz.
– Ha ezek a halmazok már elmúltak és azok a halmazok még nem keletkeztek, akkor mi van?
– Ha ezek a halmazok még nem múltak el, akkor hol a tisztelendő?
– Nem tudom.
– Ha ezeket a halmazokat tudod, akkor azokat a halmazokat is megérted.

– Hol van a Buddha? – kérdezte valaki.
– A tudattól nem külön.
– A Kétcsúcson* levők mit értek el?
– A Dharmában nincs mit elérni. Ha van is mit elérni, az az, hogy eleve nincs elérés.

(Csang-csing Ta-an 長慶大安(793-883) - Records of the Transmission of the Lamp, vol 2, 9.173; Zen's Chinese Heritage, p 141-142; T51n2076, p267c18-23 & p268a2-4)

*Kétcsúcs-hegy 雙峰山 - itt tanított Tao-hszin és Hung-zsen, a csan negyedik és ötödik őse

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen üresség belátás halmazok kóan mahájána buddha tudat

Gondolatoktól mentesség

2023.03.02. 09:05 Astus

A jóga és más nem buddhista rendszerek gondolatoktól mentes elmélyedését a buddhizmusban "nem észlelő elmélyedésnek" (asaṃjñisamāpatti 無想定) hívják, s ezzel legfeljebb eszméletlen istenként (asaṃjñika 無想天) lehet születni. Ennek kapcsán mondja a Mahāprajñāpāramitāśāstra (XXX.2.4 / T25n1509_p0191c21), hogy "A nem észlelő elmélyedésnek elég ereje van a tudatot elpusztítani, de nincs benne az igazi bölcsesség ereje." Tehát, bár egy ideig gyakorlatilag eszméletlen/esztelen állapotban vannak, utána ugyanúgy megjelennek a tudati szennyeződések, minthogy azokat nem számolja fel.
Ezt a nem észlelő elmélyedést hívják a (hindu) jógában olyan kifejezésekkel, mint asamprajñātasamādhi, nirbījasamādhi és nirvikalpasamādhi. A harmadik hangzásra hasonlít a buddhista nirvikalpajñāna (無分別智) kifejezésre, azonban a kettő nem ugyanazt jelenti. A nirvikalpasamādhi attól nir-vikalpa (nem-értelmező, nem-észlelő, nem-gondolkodó), hogy egyszerűen nincsenek gondolatok, nincs felfogás, s szerintük csak a végső, tiszta én/lélek marad. A nirvikalpajñāna attól nirvikalpa, hogy nem a felfogott-felfogó (grāhya-grāhaka) kettősében értelmezi a jelenségeket, de ez nem jelenti a gondolatok, az értelmi képesség eltűnését.

Szólj hozzá!

Címkék: buddhizmus lélek meditáció magyarázat gyakorlás módszer tévképzetek

Igazi én és zen

2023.02.28. 14:20 Astus

„Bár nincs én, a szon tanítók azt mondják: találd meg az „úrt” vagy „gazdát” (zhurengong/juin’gong 主人公), mert különben nem próbálnád megoldani a létezés alapvető problémáját.”

(A Bird in Flight Leaves No Trace by Seon Master Subul, p 48)

„Amit a legtöbben az énnek hiszünk, az úgymond egy érzelmi én. Ezt az ént ismerjük, amikor érzelmek, érzések és hangulatok befolyásolnak. Ez nem az az én, amit a bölcsesség megláthat.

Csak akit már nem zaklatnak az érzelmei, az próbálhatja megismerni az igazi ént. Egyesek azért jönnek a Központba, mert azt remélik, azonnal megvilágosodásra lelnek. Azt remélik, adok nekik egy csodás módszert, ami megszabaduláshoz vezeti őket, de ilyet sosem teszek. Amit teszek, hogy először olyan módszert adok, ami az érzelmek lecsendesítésére használható. Mikor pedig valamennyire lenyugodott, talán akkor adok egy módszert az igazi én kereséséhez. Talán azt a huatout, hogy „Ki vagyok én?” vagy „Mi a wu?”

Bár módszereket adok az igazi én kereséséhez, ez nem jelenti, hogy a Buddhadharma elfogadná egy igazi én tanát vagy létét. Természetesen az én keresése központi eleme sok más hitrendszernek, de a csanban is ez egy szükséges lépés. Ez nem jelenti, hogy ténylegesen van egy igazi én, amit meg kéne találni. De a csan gyakorlás számos módszere az igazi én felfedezésére hivatott.”

(Until We Reach Buddhahood by Master Sheng Yen, vol 1, p 121-122)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen meditáció magyarázat üresség éntelenség belátás kóan buddha tudat

Csu-hung: Buddha-emlékezés és csan gyakorlás

2023.02.22. 16:50 Astus

„A régiek mondták, hogy a csan gyakorlás nem akadálya a buddha-emlékezésnek, s a buddha-emlékezés nem akadálya a csan gyakorlásnak. Azt is mondták, hogy a kettő nem használható egyszerre, viszont voltak, akik a csant a tiszta földdel együtt alkalmazták. Például Jüan-csao Pen, Csen-hszie Liao, Jung-ming Sou, Huang-lung Hszin, Ce-sou Sen és más mesterek. Mind a csan kapujának nagyszerű szakemberei voltak, akik figyelme a tiszta földre nem akadályozta a csanjukat.
Ezért tudjuk, hogy bár a csan gyakorló pillanatról pillanatra vizsgálja eredeti tudatát, ez nem tartja vissza a fogadalomtól, hogy élete végén a Legboldogabb földön szülessen.
Miért? Bár csan gyakorlással felébredhetett, ha nem képes a buddhákhoz hasonlóan az örök nyugodt fényben maradni, és nem képes az arhatokhoz hasonlóan többé nem létesülni, amikor kimerül ez a test, biztosan újraszületik. Az emberi világban születés és bölcs tanítókhoz járulás hogy lehetne jobb, mint a lótuszban születés és Amitábhához járulás?
Ennélfogva a buddha-emlékezés nem csak nem akadálya a csan gyakorlásnak, hanem ténylegesen jót tesz a csan gyakorlásának.”


(Pure Land, Pure Mind, p 46-47; J33nB277p50b27-c5)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus zen kínai megvilágosodás gyakorlás módszer újraszületés ösvény megszabadulás bódhiszattva

Ácsán Anan: Tudásból megvalósítás

2023.02.02. 12:05 Astus

„Kezdetben látjuk, hogy ami a szívet megköti, az a sakkāyadiṭṭhi – az én nézete, a személyiség nézet, a dolgokat énként és enyémként, teként és tiédként látni. Kezdetben ez az első béklyó, a szív első köteléke, amit meg kell javítanunk, meg kell gyógyítanunk. Ezt már tudjuk, és létrejön az észlelés, hogy ez nem én. A gondolatok nem én. A lélegzet nem én. A víz, amit iszunk, nem én. Az étel, amit eszünk, nem én. A tűz elem – a test hője – sem tartozik hozzánk. De még ha ezt észleltük is, amikor érzéki benyomás keletkezik, az én érzete is létrejön vele együtt. Ha a szem lát egy alakot, a fül hall egy hangot, az orr szagol egy szagot, a nyelv ízlel egy ízt, a test érintkezik egy érinthető tárggyal, vagy a tudat egy tudati tárggyal, bármilyen érzéki tárgy merül fel, azzal együtt megjelenik az én érzete is. Ezért vigyáznunk kell ezzel, mivel a békét és összeszedettséget (samādhi) nélkülöző tudat hajhássza az érzéki benyomásokat. Így hát békéssé, nyugodttá és összeszedetté kell tennünk a tudatot, hogy szétválaszthassuk a tudatot az érzéki benyomásoktól, hogy lássuk: a tudat az a tudat és az érzéki benyomások az az érzéki benyomások. Akkor olyan lesz, mint az olaj és a víz szétválása. Ha nem vagyunk összeszedettek, akkor összekeverednek, mintha ugyanazok lennének. A tudat és az érzéki benyomások összekeverednek. Énnek látjuk. Ez egy zaklatott állapot.
Látjuk, hogy minden jelenség okokból keletkezik, ezért művelnünk kell az okokat a bölcsesség létrejöttéhez. Mert ha nem gyakorlunk, akkor megtévesztettség jön létre. Van egy érzéki benyomásunk, s akkor ez a szenvedés oka. Ezért a szenvedés megszűnésének (nirodha) okait kell művelnünk, hogy ezt elérjük. Ehhez fejlődnünk és gyakorolnunk kell, ébernek lenni a jelenben a meditációs tárgyunkkal (kammaṭṭhāna) – buddho, dhammo, saṅgho – sétálva vagy ülve; továbbá gyakorolnunk a szerető kedvesség meditációt.”

Forrás: Causes for the End of Suffering | Ajahn Anan | 24 Jan 2023; 5:12 - 8:01

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus meditáció megvilágosodás gyakorlás módszer ösvény megszabadulás éberség okság théraváda éntelenség fokozatos belátás tévképzetek

A két igazság szétválaszthatatlansága

2023.02.01. 10:09 Astus

„Ha kifejtik az igazságot ahogy van,
A közmegegyezésest meg nem zavarja;
Külön közmegegyezésestől
Végső igazság nem lelhető.
Üresként tanítják a közmegegyezésest,
A közmegegyezéses maga az üresség;
Egyik nélkül nem lehet a másik,
Ahogy, ami született, elmúlik.”
(Nāgārjuna: Bodhicittavivaraṇa, 67-68. versszak)
 
A XIV. Dalai Láma magyarázata (2010. május, New York City, Radio City Music Hall):

Ez egy fontos pont, mert amikor a dolgok végső igazságára gondolunk, amikor az olyanságra gondolunk, a tathatára, meg kell értenünk, hogy nem valami olyanról beszélünk, ami független a közmegegyezéses tényektől, mert amikor ürességet mondunk, amikor a valóság végső természetét mondjuk, akkor a dolgok természetéről beszélünk, nem valami olyanról beszélünk, ami független ezektől. Mert vannak dolgok és események, beszélhetünk azok végső természetéről, beszélhetünk a jelenségek olyanságáról és igazságáról. És a jelenségek nélkül valamiféle igazság fogalma, ami a végső ürességet alkotja, értelmetlenné válik. Ezért az üresség és a tények, amik alapján az ürességet megértik, szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Így ezek bizonyos értelemben a tenyér két oldala, vagy a bankjegy két oldala, két különböző oldalról nézve. Tehát az egyik oldalról, az egyik szögből, az egyik szemszögből látjuk a függő keletkezés világát, a másik oldalról látjuk az üresség világát. Lényegében egy és ugyanazon dologról, ugyanazon világról szólnak. És itt olvassuk: „Külön közmegegyezésestől végső igazság nem lelhető.” Ez egybecseng a Szív szútra jól ismert állításával: „A forma üresség, az üresség forma.” És: „A formától külön nincs üresség.” A versszak ezzel a ponttal cseng egybe. Tehát a hatvanhetedik versszak értelme: „Ha kifejtik az igazságot ahogy van, a közmegegyezésest meg nem zavarja.” Ez azt jelenti, hogy amikor a végső igazságot, ami az üresség, a függő keletkezés szerint értik meg, akkor az a közmegegyezésest nem rombolja le, továbbá a közmegegyezésestől függetlenül nem beszélhetünk egy végső igazságról.

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus magyarázat igazság üresség nirvána szamszára okság közép út éntelenség belátás madhjamaka mahájána

Valóságunk teremtése

2023.01.10. 09:16 Astus

A buddhizmusban nem külső dolgok magyarázatáról van szó, hanem a tapasztalás vizsgálatáról, mert a célja a szenvedés megértése és felszámolása, s a szenvedés az egyéni tapasztalásban jelenik meg. Tehát például a Gellért-hegy esetében a „teremtés” abban áll, hogy egyáltalán Gellért-hegynek hívjuk - miközben a hegy (domb) nem hívja magát annak - továbbá az elnevezést összekapcsoljuk például a látványával, és mindehhez még azt is gondoljuk, hogy a néven és alakon túl, valahol a tapasztaláson kívül van egy tényleges dolog, ami megfelel a névnek és az alaknak. Így lesz a puszta elnevezésből, hogy Gellért-hegy, egy szilárd és független létezőnek vélt valóság. Onnantól pedig, hogy tényleges létezőnek tekintünk egy megnevezést, lehetségessé válik mindenféle személyes viszonyulás is, mint pl.: szeretek a Gellért-hegyen kirándulni, egyszer a Gellért-hegyre akarok költözni, a Gellért-hegy természeti tulajdonságait meg kell őrizni és ezért nem szabadna oda építkezni, stb., tehát a Gellért-hegy számos további jelentéssel ruházódik fel, érzelmeket lehet hozzá kötni, és így tovább. Amikor pedig megalkotjuk, illetve elfogadjuk valóságosnak ezeket a viszonyulásokat, akkor azok meghatározzák a viselkedésünket is, például kirándulunk a Gellért-hegyen, vagy tiltakozunk egy építkezésnél. Ezek a cselekedetek aztán újabb élményeket, értelmezéseket, viszonyulásokat, s tetteket eredményeznek. Ez a folyamat az, amit leegyszerűsítve karmának hívnak. Itt látható az is, hogy a karma mennyire egyéni. De csak mert egyéni, nem jelenti, hogy másokkal ne lehetnénk akár azonos, vagy nagyon hasonló állásponton, s általában azokkal az emberekkel szeretünk valamiféle közösséget alkotni, akikkel aztán például együtt kirándulhatunk, együtt tiltakozhatunk. De csak mert bizonyos dolgokat együtt teszünk, ebből nem születik egy új „közös tudat”, legfeljebb képletesen mondva. És ott vannak azok, akiknek a Gellért-hegy egészen mást jelent, s épp ezért ők más értelmezési keretbe helyezik azt, más lesz az érzelmi viszonyuk hozzá, s másként viselkednek. Velük legfeljebb addig a pontig van közös szemléletünk, hogy egyezik az elnevezés, s mindketten Gellért-hegynek mondjuk, de igazából elég mást értünk alatta. Aki pedig még csak nem is hallott a Gellért-hegyről, annak semmit sem mond. Vagy aki csak a nevet hallotta, de nincs személyes kapcsolata vele ezen túl, annak jelentéktelen. Így ezek az értelmezések és az azokra épülő érzelmi viszonyulások azok, amik a meghatározóak aztán a szemléletben és cselekvésben.
Mindezt azért érdemes átlátni, mert ebben a folyamatban kiderül, hogyan kötnek minket az elgondolásaink, s az elgondolások alapján az indulataink, az érzelmi viszonyulások, amik alapján cselekszünk. Itt látható meg, hogyan keletkezik a szenvedésünk, s hogyan lehet azt megszüntetni. Amikor felzaklat minket az, hogy a Gellért-hegyen kiirtanak fákat, vagy amikor azért sajnáljuk magunkat, mert nincs pénzünk a Gellért-hegyre költözni, akkor külső, megváltoztathatatlan valóságnak éljük meg a saját elképzeléseinket, s ezzel együtt saját magunkat. Itt jelenik meg az, amit énnek, személynek, önmagunknak tartunk, s itt van az, amit éntelennek, üresnek érdemes felismerni ahhoz, hogy véglegesen el tudjuk engedni a szenvedésünket kiváltó elgondolásokat és érzelmeket. Hogy aztán ténylegesen sikerüljön is a szenvedésünk megszüntetni, ehhez kell nem csak a szenvedés, a szenvedés keletkezésének és megszűnésének megértése, hanem az ahhoz vezető gyakorlati út járása is, amivel átalakítjuk a viselkedésünket, a viszonyulásainkat, s az elgondolásainkat is. Ez az út jelenti a buddhista tanítások alkalmazását.

Szólj hozzá!

Címkék: magyar buddhizmus teremtés szenvedés magyarázat tudat karma megvilágosodás üresség újraszületés megszabadulás szamszára okság éntelenség belátás tévképzetek csak tudat

Magyarázat a négy takaráshoz

2022.12.15. 16:03 Astus

A tudat lényege az üresség; a tudat természete az üresség, világosság, és éberség együttese. A tudat valódi természetének neve „jese”, avagy bölcsesség, amivel minden lény rendelkezik. Azonban az érző lények nem ismerik fel tudatuk valódi természetét akként, ami. A felismerés hiánya olyan, mint sarat vagy homokot dobni a tiszta vízbe, amitől az beszennyeződik, illetve koszos lesz. Amikor a felismerés hiánya van jelen, akkor az nem „jese”, avagy bölcsesség, hanem „namse”, avagy elme. De a tudat e két állapota közti különbség nem más, mint hogy a tudat felismeri-e saját természetét vagy nem.

Hogy nem sikerül a tudatnak felismerni a saját természetét, ezt hívják úgy: „ma-rik-pa”, avagy tudatlanság, ami a tudatban a takarás vagy szennyeződés első szintje. Ennek a tudatlanságnak a következményeként a tudatban létrejön az „én” és a „más” (valami, ami más mint a tudat) feltételezése. Ez a kettős kötődés, amivel kezdettelen idők óta rendelkezünk és sosem marad abba, a takarás második szintje, a szokáshajlamok takarása. A kettős kötődés alapján keletkezik a három alapvető tudati bántalom: tudati sötétség, vágy, és erőszakosság. Ezen a három bántalmon alapul a 84.000 különféle tudati bántalom, a takarások harmadik szintje, amit a tudati bántalmak takarásának hívnak. Ezek hatására hajtunk végre olyan tetteket, amik természetükben eltakartak - ez a negyedik szint, amit a tettek, avagy a karma takarásának hívnak. A takarások e négy szintje vagy fajtája az oka annak, hogy az összes érző lény a szamszárában vándorol. Ha ezeket eltávolítják vagy megtisztítják, akkor a tudat természetének eredendő minőségei - amikre úgy utalunk, mint bölcsesség, avagy „jese” - természetszerűleg megnyilvánulnak és szétterjednek, mint a nap sugarai. A tibeti szó e takarások eltávolítására a „szang”, ami „tisztítást” jelent, és a tudat eredendő minőségeinek szétterjedése, ami az eredményeként megjelenik, tibetiül „gje” avagy „növekvés”. „Szang-gje”, ez a két szó együtt tibetiül a szó arra, hogy buddha. Ezért a buddhaság jelentése a tudat teljes tisztaságának felismerése és megértése.

(Taking Refuge by Kalu Rinpoche)

Szólj hozzá!

Négy takarás (caturāvaraṇa - sgrib pa bzhi)

2022.12.15. 10:43 Astus

Tudandó takarása (jñeyāvaraṇa - shes bya’i sgrib pa)
A három kör (trimaṇḍala - ‘khor gsum) - a tett alanya, a tett tárgya, s a tett maga - helytelen, vagyis valódiként tudása

Lenyomatok takarása (vāsanāvaraṇa - bag chags kyi sgrib pa)
A rejtett tudati hajlamok, illetve a vadzsrajánában a közönséges lények testének (mint fehér csepp), beszédének (mint vörös csepp), és tudatának (mint lélegzet) alapja

Szennyeződések takarása (kleśāvaraṇa - nyon mongs pa’i sgrib pa)
A három (sóvárgás, harag, zavarodottság), illetve öt (3+ irigység, önteltség) mérgező indulat

Tettek takarása (karmāvaraṇa - las kyi sgrib pa)
A káros, erénytelen testi, szóbeli, és tudati tettek okozta takarás

 

Források:

The Small Golden Key by Thinley Norbu, p 55-56 (https://dudjomtersarngondro.com/2016/09/16/the-four-obscurations/)

Wisdom Nectar – Dudjom Rinpoché’s Heart Advice, p 421 n 240

Mind, Karma, Ego-formation, and Liberation in Tibetan Buddhism by His Holiness Kyabje Kalu Rinpoche, in Shenpen Ösel, vol 3, no 1, April 1999, p 9-12 (https://www.abuddhistlibrary.com/Buddhism/A%20-%20Tibetan%20Buddhism/Authors/Shenpen%20Osel/Mind,%20Karma,%20Ego%20Formation%20and%20Liberation,%20and,%20Mahamudra%20Teachi/Kalu%20Rinpoche%20Teachings,%20v3,%20no.%201.pdf)

https://ewamshedra.org/community/dictionary/">

https://rywiki.tsadra.org/index.php/sgrib_bzhi">

https://rywiki.tsadra.org/index.php/sgrib_pa_bzhi

https://www.rigpawiki.org/index.php?title=Four_obscurations

Szólj hozzá!

A tudat tartásának kilenc foka

2022.11.14. 14:12 Astus

Az összeszedettség elérésének kilenc foka azt mutatja, hogyan jutunk el attól a ponttól, hogy választunk egy meditációs tárgyat, addig, hogy gond nélkül meg is tudunk annál maradni, avagy eljutunk az elmélyedés (dhyāna) kapujába.

A tudat tartásának kilenc foka (navākārā cittasthiti)

1. tartás (sthāpayati): a tudat önmagán belül, a meditációs tárgyon helyeződik el
2. megtartás (saṃsthāpayati): a tudat a tárgyon marad
3. ott tartás (avasthāpayati): a zavaró tényezőt felismerve visszatér a tárgyra
4. közel tartás (upasthāpayati): az éberség erősödésével nem hagyja el a tárgyat
5. szelídítés (damayati): a csalogató érzékletek hátrányait felismerve fegyelmezi a tudatot
6. megbékítés (śamayati): a zavaró érzelmek hátrányait és az összeszedettség előnyeit felismerve megbékíti a tudatot
7. teljes megbékítés (vyupaśamayati): az éberség lanyhulását felismerve a zavaró érzelmeket teljesen megbékíti
8. egyhegyűsítés (ekotīkaroti): akarattal összeszedetté teszi a tudatot
9. egyensúlyban levés (samādhatte): az összeszedettség megmarad további erőfeszítés nélkül

Lásd még:

The Yogacarabhumi Meditation Doctrine of the 'Nine Stages of Mental Abiding' in East and Central Asian Buddhism by Sangyeob Cha

Methods of spiritual praxis in the Sarvāstivāda by Stephen Suen, p 119-124

Ornament of the Great Vehicle Sūtras, XV.11-14

Meditation and the Concept of Insight in Kamalaśīla's Bhāvanākramas by Martin T. Adam, p 137-138

The Great Treatise on the Stages of the Path to Enlightenment, vol 3, p 73-75

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus meditáció gyakorlás ösvény éberség fokozatos

Tulku Urgyen rinpocse: Nézet és viselkedés egységesítése

2022.09.27. 16:23 Astus

A mahámudrá, a dzogcsen és a madhjamaka nézete lényegében azonos. Bár azt mondják: „Az alap a nagy pecsét, az út a középút, a gyümölcs a nagy tökéletesség”, a nézetben magában egyáltalán nincs különbség. Az én hagyományomban nem választunk ki csak egyet ebből a háromból. A tudat meztelen, természetes állapota nem tartozik kizárólagosan csak a középúthoz, csak a mahámudrához, vagy csak a dzogcsenhez. Ezt a hármat itt úgy tanítjuk, mint egyetlen azonos természet. A mahámudrá felébredt állapota nem különbözik a dzogcsen vagy a madhjamaka felébredt állapotától. A buddhaság mindegyiknek a végső gyümölcse, nem számít, melyik utat követed, pont ahogy Bódhgajában a Vadzsrászanához mehetsz északról, délről, vagy nyugatról, ugyanoda jutsz. Nem számít, melyik irányból közelítjük meg, a végső állomás ugyanaz.

Hogy igazi jógi legyél, aki tényleg megérti ezt a három nagy nézetet, először ismerd fel a tudatosság természetes állapotát. Aztán gyakorolj, hogy a folytonosságának fenntartásával fejleszd a felismerés erejét. Végül juss a stabilitás egy szintjére. Ez az egyetlen hiteles út. Egyesek azonban ott helyben akarják. Nem akarják az előkészítő gyakorlatokat, vagy a jidam gyakorlást, ami úgy ismert, mint a képzés fő része. Egyesek nem akarnak semmit, csak a nézetet. Ez rendben is lenne, ha tényleg elég volna, de nem az.

A fő oka annak, hogy nem taníthatod csak a nézetet, az az, hogy elég sokan félre fogják érteni a fő mondanivalót, mert azt képzelik: „Csak a nézetre van szükségem. Nem kell semmit se csinálni. Felhagyhatok minden tevékenységemmel.” Persze, ez igaz lehet bizonyos értelemben; azonban az történik ilyenkor, amikor valaki túl korán adja fel a konvencionális Dharma gyakorlást, hogy onnantól nem végez semmilyen szellemi gyakorlatot, amivel megtisztítaná az elhomályosulásokat és gyűjtené a halmozásokat. Ezzel együtt a nézetet igazából nem érti meg, nem fejlődik és nem nyer stabilitást benne. A végeredmény, hogy a nézet elmélet marad, miközben a viselkedésedben nem törődsz se jóval, se rosszal. Erre értette Padmaszambhava azt, hogy „elveszti a viselkedést a nézetben”.

Nézetet és viselkedést egységesítenünk kell. Padmaszambhava azt is mondta: „Bár nézeted magasabb az égnél, tetteid legyenek kifinomultabbak az árpalisztnél”. Értsd úgy a kifejezést „kifinomultabbak az árpalisztnél”, mint alkalmazni ami erényes és elkerülni ami gonosz, tudomásul véve az ok és okozat törvényét, figyelemmel a legkisebb részletre is. Ezt jelenti a nézet és viselkedés egységesítése. Az ellentéte, hogy elválasztjuk tetteinket a nézettől annyi, mint valahogy meggyőzni magunkat róla, hogy nincs szükség az előkészítő gyakorlatok végzésére, nincs szükség jó cselekedetekre, nincs szükség felajánlásokat tenni, és nincs szükség gonosz tettek miatt bocsánatot kérni. Becsaphatjuk magunkat, hogy elhiggyük, elég csak az egyszerűségben tartózkodni. Igazából ez azt jelenti, hogy az ilyen ember nem fog szellemileg fejlődni. Végső értelemben tényleg igaz, hogy nincs mit tenni, de ez csak azután igaz, hogy valaki túljutott a felfogáson, a tapasztaláson és a megértésen. A nézetről való intellektuális meggyőződésnél maradni anélkül, hogy végig mentünk a képzésen, ez egy komoly félreértés. Így megy félre az önmagát „dzogcsen gyakorlónak” valló.

Tibetben sokan elkövették ezt a súlyos hibát. A nyugatiakat még nem igazán lehet hibáztatni miatta, mivel a Dharma még csak most kezd meggyökerezni az országaikban, s a gyakorlást még csak most kezdik felfogni. Viszont Tibet egy olyan ország volt, ahol a Dharmát évszázadokon át tanították és tanulmányozták. Mégis sokan ugyanúgy félrementek, nem csak egy páran. Őszintén szólva, Tibetben többen lehettek „látszat nézettel” mint valódi belátással.

(Integrating View and Conduct by Tulku Urgyen Rinpoche, in The Dzogchen Primer: An Anthology of Writings by Masters of the Great Perfection, p 58-60)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus megvilágosodás gyakorlás módszer ösvény hirtelen megszabadulás dzogcsen okság közép út fokozatos madhjamaka tévképzetek

Ácsán Anan: Túl a kételyen, túl az énen

2022.09.22. 14:30 Astus

Egész életünkben építettük az én képzetét, önmagunkat, majd egy nap egy bölcs tanító azt mondja: „Igazából nincs semmilyen én.” És ezt képesek vagyunk elhinni. De még mindig nem tudjuk feladni. Azért, mert az éberség és belső nyugalom mértéke nem elegendő, hogy belátásra jussunk. Ezért dolgoznunk kell rajta, sétáló és ülő meditációt folytatnunk. Miután a tudat feltöltődött összeszedettséggel, fordulj befele és vizsgálódj. Nézz, hogy meglásd a test miként csak valami mulandó, nem kielégítő, és nem én, és akkor látni fogod a Dhammát. Egyáltalán nincs messze. Épp itt van.

El kell kezdenünk vizsgálódni. Melyik rész vagyok én? Tedd a fogakat egy kupacba: ez én vagyok? Tedd a hajat egy másik kupacba: ez én vagyok? Rakd egy kupacba a csontokat: ez én vagyok? Itt nincs én. Ezek a dolgok sosem állították, hogy a mieink lennének. Ha a tudat nyugodt, akkor tisztán látjuk ezt. Ó, igazából nem az enyém. Tényleg nincs semmilyen én.

Akkor miért ragaszkodunk hozzájuk? A sajátunknak látjuk őket, mint amik vonzóak és kellemesek. De ez bolondság. Bár a test mulandó, maradandónak gondoljuk. Bár tele van szenvedéssel, azt hisszük, tele van boldogsággal. A test nem a miénk, de azt mondjuk az; nem valami szép, de olyannak látjuk. Ez az őrültség egy fajtája.

Ha kitartóan gyakorlunk, akkor rájövünk, hogy a test igazából nem valami szép; igazából nem egy lény, vagy egy személy, vagy egy én. Valójában egy halom szenvedés és fájdalom, egy halom személytelenség. Amikor eljutunk erre a belátásra, akkor a szívünk eljut a Dhammához.

Kezdetben azonban még megvan az énség, az én és ők érzete. Ezért aztán felhozzuk az éberséget és vizsgálódunk. Nem kell kételkedni a gyakorlás útjában, bár az ilyen kételyt nem könnyű megtiltani.

Velem is ez történt. Amikor frissen avatott szerzetes voltam, sok kételyem volt a gyakorlás útjáról. Gyorsan akartam eredményeket. A közvetlen utat, a rövidítést akartam megtalálni. Azt akartam, hogy Ácsán Cshá mondja meg nekem a gyakorlás legegyenesebb útját. Ó, igazán siettem, hogy eredményeim legyenek.

De Ácsán Cshá szerető kedvességgel volt tanítványai iránt. Ha tudott volna egy rövidítésről, már elmondta volna nekünk, mert ahogy a Buddha, úgy Ácsán Cshá sem rejtegetett semmit a tanításból. Nem volt semmi sem elzárva; mindent megtanított nekünk, amit tudott. Elmondta nekünk, hogy igenis létezik egy gyors módszer... ne próbálj csinálni semmit. Így van. Csak teljesen engedd el.

Nem kell semmi különöset tennünk, rendben? Ha gyors eredményeket akarunk: csak engedd el. Engedd el a testet, engedd el a tudatot; ne ragaszkodj ezekhez, mint amik én vagy enyém. Nem létezik ennél gyorsabb út. De meg tudjuk csinálni?

Hát... talán még nem vagyunk képesek teljesen elengedni. Talán még ragaszkodunk. Ebben az esetben először gyakorolnunk kell. Kezdd adakozással és erkölcsi fegyelemmel, együtt az éberség és összeszedettség fejlesztésével! Az elengedéshez szükséges bölcsesség ezekből az erőfeszítésekből születik. A tudat művelésén, a birtoklás és létezés feladásán, az énség, az én és ők érzetének feladásán dolgozunk. Ez a leggyorsabb út. Ha kétségeid vannak, csak tedd le őket egyelőre. A kételyek normálisak; keletkeznek, léteznek, és megszűnnek. Csak figyeld, ahogy jönnek és mennek!

De ha a szemlélődésünk nem gyümölcsöző, az azért van, mert a tudatunk ereje (samādhi) elégtelen. Éberségünk nem mindig a jelenben van. Ebben az esetben folytatnunk kell a tudat képzését. Igazán próbálj a jelenben maradni! Ne kalandozz el a jövőben: Mi fog történni? Milyen leszek? Milyen messzire jutok a gyakorlásban?

Van úgy, hogy az emberek sietnek gyors eredményeket elérni a gyakorlásban. Ugye? Gyorsan akarunk dolgokat és azt akarjuk, hogy a szellemi fejlődésünk is hamar jusson előre. De a Dhamma gyakorlásának módja nem olyan, mint a világban tevékenykedés. A haladás nem mindig egyenes vagy megjósolható. Hogy külsőleg megvalósítsuk a szellemi munkánkat, különféle módokon kimutathatjuk hódolatunkat a Buddhának. De hogy belsőleg sikerüljön szellemileg fejlődni, csak engedd el. Akkor a szív megszabadul.

 (Beyond Doubt, Beyond Self by Ajahn Anan, in The World and the Heart, p 75-78)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus szenvedés meditáció megvilágosodás gyakorlás elégedetlenség módszer ösvény megszabadulás éberség théraváda éntelenség fokozatos belátás tévképzetek

Gyatrul rinpocse: A dzogcsenről és a karmáról (részlet)

2022.09.13. 10:10 Astus

Általában azt gondolják az emberek, hogy a dzogcsen, a nagy tökéletesség csak annyit jelent, hogy elszállunk valamiféle fogalommentes módon, mintha beszívtunk volna, tátott szájjal és bámuló szemekkel. Valójában a dzogcsen azt jelenti: megszabadulni. A nagy tökéletesség az, ami megszabadít. Mi fog minket megszabadítani? A gonoszságok megtisztítása és az érdemek halmozása fog megszabadítani minket. Ha tényleg gyakorlod ezt a kettőt, akkor az a dzogcsened. De tényleg gyakoroljuk ezt a kettőt, bármilyen módon is - a szútra, a tantra, vagy a nagy tökéletesség szerint? Nem. Miért nem? Mert nem igazán értettük meg a karmáról szóló tanításokat. Nem vettük a szívünkre, ezért nem fordultunk valóban a dharma felé. Amolyan félig a dharma, félig a szamszára felé nézünk. A tested talán a dharma irányába fordul, mint amikor keleti irányba állsz, de a fejeddel a másik irányba nézel, a szamszárára, mint egy éhes szellem, ami nyugatra néz.

Így sosem fogsz dzogcsent gyakorolni! Sosem fogsz igazán semmilyen dharmát, szútrát vagy tantrát, hatékonyan végezni, ha csak így gyakorolsz. Miért? Mert még mindig éhezel saját szenvedésed okaira. Azt mondod: „Nem, nem vagyok olyan hülye! Nem akarok mérget nyelni! Nem akarom a szenvedésem megteremteni!” Ha-ha-ha! A szád ezt mondja, de nézz a tetteidre: minden nap gonoszságokat hozol létre, minden nap megeszed a magad készítette mérget, és minden nap tapasztalod az abból jövő szenvedést. Nagy szánk van, de kicsi tetteink. Okos szánk van, de hülyék vagyunk abban, amit teszünk.

Miért vagyunk továbbra is hülyék? Mert nem értettük meg a karmát. Mindenki azt gondolja: „Karma, az ok és eredmény törvénye, persze, hallottam róla. Ismerem ezt a tanítást.” Tényleg? Akkor miért viselkedsz továbbra is úgy, mintha nem létezne karma? Miért mutatod továbbra is a testeddel, beszédeddel, és tudatoddal, hogy nem vetted a szívedre egy szavát sem azoknak a tanításoknak?

Hogy megértsük a karmát, hajlandónak kell lennünk magunkra nézni, a saját tapasztalatunkra. Hajlandónak kell lennünk ránézni a szenvedésünkre. Ameddig nem nézel rá a saját szenvedésedre, sosem fogod megkeresni a szenvedésed okát. De ha hajlandó vagy a szenvedésed felé fordulni, akkor félni fogsz tőle. Akkor ránézel, hogy mi az oka. Amikor látod az okát, akkor félni fogsz az októl. Akkor nem fogsz oda menni, nem fogod a szenvedés okát üldözni. Helyette meg akarod tanulni, hogyan hagyj fel vele. Akkor igazán érdekelni fog, őszintén! Idővel nem csak tanulni akarsz arról, hogyan hagyj fel vele és hogyan beszélj róla, hanem ténylegesen gyakorlatba ülteted. Nem csak fel akarsz hagyni a szenvedés okával, biztosra akarsz menni, hogy a szenvedésed nem jön vissza. Ez azt jelenti, hogy tanulni akarsz a bűnvallásról és tisztító gyakorlatokat akarsz végezni. Azt jelenti, hogy szívből műveled a dharmát. Miért? Mert végre valódi okod van a gyakorlásra, hogy mindent beleadj a gyakorlásodba. Így működni fog a gyakorlásod. Lassan képes leszel megszabadulni a szenvedésedtől és a szenvedésed okaitól.

Nem csak az fog érdekelni, hogy elkerüld a gonoszság okait és megtisztítsd meglévő gonoszságaid, de egyre inkább érdekelni fog az ellenkezőjének cselekedete: jó dolgokat tenni. Ahol eddig majd összepisilted magad, annyira felizgultál a lehetőségen, hogy erénytelenséget csinálj, lassan elveszted a vágyad a szenvedés okainak megteremtésére. Lassan megváltoztatod a szokásaid, egyenként, apránként, ameddig nem lesz minden jó. Mi ennek az eredménye? Hogy megszabadulunk. Senki nem mondhatja, hogy van ennél magasabb szintű dzogcsen!

(On Dzogchen and Karma by Venerable Gyatrul Rinpoche; https://vimala.org/downloads/VGR-SR-2015-Summer3-dzogchen-karma.pdf)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus szenvedés erkölcs gyakorlás módszer megszabadulás dzogcsen fokozatos mahájána tévképzetek

Igazságtalanság és buddhizmus

2022.08.30. 13:48 Astus

Igazságtalanság, hogy neki van, neki lehet, míg nekem nincs, nekem nem lehet. Igazságtalan, hogy az egyiknek több, a másiknak kevesebb. Miért érdemelné meg az egyik inkább, mint a másik?

„Tettem birtoklom, tettem öröklöm, tettemből születek, tettem a rokonom, tettem a menedékem. Ami tettet teszek, jót vagy rosszat, annak leszek örököse.”[1]

„Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt.”
Aki folyton ezen töpreng, abban örök a gyűlölet
„Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt.”

Akit e gondolat nem bánt, abban kihuny a gyűlölet.
[2]

Az igazságosság nem meghatározó elv a buddhizmusban. Nincs se jutalom, se büntetés. Az élet jó és rossz élményei saját viselkedésünk termékei[3], nem egy külső erő okozza, nem ok nélküli, nem csupán a múlt történéseinek eredménye[4], hanem jelen viszonyulásaink és döntéseink következménye is[5]. Ha sértésre sértéssel válaszolunk, haragos emberre megharagszunk, akkor egyrészt magunkra vesszük az állítást[6], másrészt nekünk lesz rosszabb tőle, míg ha nem érint meg minket, nem vágunk vissza, akkor nem is ér bántódásunk[7]. A vissza nem vágás, a bosszúállás hiánya az, amit neveznek a békés gyakorlásnak[8] és a remete kötelességének is[9]. Ezért a megfelelő gyakorlás nem visszavágni a bántó szavakra[10], így azok annál maradnak, aki kimondta[11]. Ahhoz azonban, hogy ne öntsön el a méreg, ne kapjuk fel a vizet, nyugodt tudatot kell tudnunk kifejleszteni, hasonlóan a Buddhához[12] és nemes tanítványaihoz.

„A háromféle megkülönböztetés: jobb vagyok, egyenlő vagyok, rosszabb vagyok.”[13]

„Amikor egy szerzetes tudatát gyakran tartja hozzászokva az éntelen észleléséhez abban, ami szenvedés, akkor tudata mentes az én-csinálástól, az enyém-csinálástól, és az önhittségtől e tudatos testet és minden külső tárgyat illetően; meghaladta a megkülönböztetést, békés és jól megszabadult.”[14]

Hogy mitől érdemlek meg valamit, azt az alapján tudom meghatározni, hogy milyennek tartom magam a másik viszonyában. Bár sokféle különbség van emberek közt, de nem ezek letagadásáról van szó, hanem arról, amikor énképet faragunk magunknak belőlük[15]. Amit énnek, illetve enyémnek tartunk, az mindig az öt halmazhoz kapcsolódik[16], vagyis röviden a testhez és a tudathoz. Bármikor, amikor magunkat jobbnak, rosszabbnak, vagy egyenlőnek tekintjük, akkor e mögött az öt halmaz hibás látása áll, ami nem felel meg a valóságnak[17]. Meghaladni a háromféle megkülönböztetést úgy lehet, ha az öt halmazról látjuk, hogy nem az enyém, nem én vagyok, nem az én énem[18]. Ehhez a belátáshoz pedig a nemes nyolcas úton[19] a hét felébredési tényező kifejlesztésével[20] lehetséges eljutni.

„Hogyan vigyáztok másokra azzal, hogy magatokra vigyáztok? Fejlesztéssel, gyakorlással, ismétléssel. Hogyan vigyáztok magatokra azzal, hogy másokra vigyáztok? Türelemmel, ártalmatlansággal, kedvességgel, törődéssel.”[21]

„A négy összetartó dolog: adakozás, kedves szavak, megsegítés, egyenlevés.”[22]

Nemcsak a felsőbbrendűség és a kisebbség érzete tudja a tudat nyugalmát megzavarni és a szenvedéstől megszabadulásban hátráltatni, de az is, ha másokkal egyenlőnek tartjuk magunkat. Másrészt azonban a közösségi együttműködést előmozdító négy összetartó dologból a negyediket (egyenlevés[23]) van, hogy egyenlőségnek (equality), vagy részrehajlástól mentességnek (impartiality) fordítják angolul, s ezért például a társadalmilag elkötelezett buddhizmus jeles képviselője, Szulak Szivarak ebből a fogalomból levezeti a társadalmi egyenlőség és igazságosság elvét[24]. A théraváda hagyomány a fogalomnak több értelmezését is számontartja[25], úgy mint: kitartani jó és rossz helyzetekben, egyenlő bánásmód és együttműködés, társadalmi viszonyhoz illő viselkedés, és azonos viselkedés nyilvánosan és egyedül is. A mahájána hagyományokban két fő megközelítést találni: közösségvállalás, vagyis a bódhiszattva alkalmazkodik az érző lények helyzetéhez[26], és összhang, vagyis a bódhiszattva a tanításával összhangban cselekedve példát mutat[27]. Ha maradunk a szuttáknál, akkor a bajban, avagy jóban és rosszban kitartás az elsődleges értelme[28], továbbá legjobb esetben a másik megértésével[29] járó kedvesség, amitől a másik szándékát úgy vesszük, mint a sajátunkat[30]. Ezért fordítottam egyenlevésnek, mert egyrészt együtt levés viszontagságok közt is, másrészt egyen irányultság. Az egyenlevés, ahogy a többi három összetartó dolog is, a kisebb és nagyobb közösségeket egyaránt megőrzi[31], s míg a hétköznapokban kompromisszumkészségként és figyelmességként, addig a megszabadulás útján az együttérzés és az önfeladás megnyilvánulásaként jelenik meg.

„A jó ember hálás és köszönetteljes. Az udvarias a hálát és köszönetet dicséri.”[32]

„Ez a kétféle ember ritka a világban. Melyik kettő? Aki előzékeny, és aki hálás és köszönötteljes.”[33]

Visszavágni, bosszút állni helytelen és káros cselekedet, de nem úgy a hála és köszönet. Mert nem tartjuk magunkat sem jobbnak, sem rosszabbnak, sem felsőbbrendűnek, sem alsóbbnak, továbbá egyenlőnek sem, nem jelent tétlenséget. Az üdvös minőségek kifejlesztése a helyes erőfeszítés része, mint a nemes nyolcas út tagja[34]. Az üdvös minőségek nem szenvedéssel, hanem boldogsággal járnak[35], kifejlesztésükhöz a szorgalom és alapos figyelem segít[36], melyből az utóbbi a gyakorló fő segítője belsőleg[37], s külsőleg a jó barát, avagy a tanító[38]. Ezért, akiket a Buddha a legsegítőkészebbnek mond, az azok, akik elvezetnek a három menedékhez, a négy nemes igazság megértéséhez, illetve a megszabaduláshoz, így ezt nem könnyű visszaadni nekik tiszteletadással és támogatással[39]. A tanítóknak, elsősorban a Buddhának a tisztelete és a rátámaszkodás a feltétele az olyan továbbiak tiszteletéhez, mint a tanítás, a közösség, a képzés egésze, s a szorgalom, amik segítségével lehetséges a káros minőségek felszámolása, s az üdvösek kifejlesztése[40].

„A gonoszat lásd gonoszként - ez a Dhamma tanításának első megközelítése. A gonoszat gonoszként látva abból kiábrándulj, azt hagyd el, attól szabadulj - ez a Dhamma tanításának második megközelítése.”[41]

„Semmi gonoszat nem tenni, az üdvöset végrehajtani, a tudatot megtisztítani - ez a buddhák tana.”[42]

 

[1] AN 5.57

[2] Dhp 1.3-4, Vekerdi ford.

[3] MN 135

[4] AN 3.61

[5] AN 3.100

[6] SN 7.2

[7] SN 7.3 & SN 11.4

[8] AN 4.164

[9] AN 6.54

[10] Ud 4.8

[11] Dhp 9.125

[12] Iti 89

[13] DN 33

[14] AN 7.49

[15] Vibhaṅga PTS 389-390; U Thiṭṭila, 2010, p 501

[16] SN 22.47

[17] SN 22.49

[18] SN 22.92

[19] SN 45.92

[20] SN 46.41

[21] SN 47.19

[22] DN 33

[23] páli: samānattatā; szanszkrit: samānārthatā; kínai: tongshi 同事

[24] Alternatives to Consumerism, in Mindfulness in the Marketplace, p 141

[25] Phra Payutto: Buddhadhamma, ch 13, app 1

[26] Dazhidulun, 66. kötet, T25n1509p527a9-11; Bodaisatta-shishōbō, in Shōbōgenzō: The True Dharma-Eye Treasury, BDK ed, vol 3, p 42-43, T82n2582p175b11-c25; The Way to Buddhahood by Ven. Yin-shun, p 328

[27] The Bodhisattva Path to Unsurpassed Enlightenment, I.15.3; Ornament of the Great Vehicle Sūtras, XVII.73-75; Clarifying the Sage's Intent by Sakya Paṇḍita Kunga Gyaltsen, in Stages of the Buddha's Teachings, p 533

[28] DN 31

[29] AN 9.5

[30] MN 128; továbbá Piya Tan: Saṅgaha Bala Sutta, p 9, n35 & n36

[31] AN 4.32; AN 8.24

[32] AN 2.32

[33] AN 2.119

[34] SN 45.8

[35] AN 2.19

[36] SN 46.31-32

[37] Iti 16

[38] Iti 17

[39] AN 3.24

[40] AN 7.70

[41] Iti 39

[42] Dhp 14.183

Szólj hozzá!

Címkék: magyar buddhizmus erkölcs hétköznapok igazság együttérzés nyugati elégedetlenség módszer eredeti éberség okság éntelenség fokozatos

süti beállítások módosítása