A buddhák beszéltek az énről is,
Rámutattak a neménre is,
De azt is megmutatták, hogy
Nincs semmilyen én vagy nemén.
(MMK 18.6, Fehér J. ford.)
A Buddha helyenként azt mondja van én, helyenként azt mondja nincs én. Akik értik a buddhadharma jelentését és ismerik az elnevezéseket, azt mondják van én. Akik nem értik a buddhadharma jelentését és nem ismerik az elnevezéseket, azt mondják nincs én. Továbbá, a Buddha azoknak, akik a megsemmisülés nézetére hajlanak, azt mondja: van én, aki későbbi létezésekben tapasztalja a büntetést és jutalmat. Akik az öröklét nézetére hajlanak, nekik azt mondja: nincs én, nincs cselekvő, sem tapasztaló, és nincs egy önálló dharma külön attól, amit öt halmaznak neveznek.
Kérdés: Ha így van, mi az igazság?
Válasz: Az, hogy nincs én az igazság. Ahogy a dharma pecsétek mondják: minden késztetett dharma mulandó, minden dharma éntelen, a kialvás béke. A nirvána nevű dharma pecsét minden dharma igazsága. De ha valaki még nem ültette el az üdvös gyökereket, bölcsessége életlen, neki nem tanítja a Buddha az éntelenség mély dharmáját, mert ha azt tenné, az a lény belezuhanna a megsemmisülés nézetébe.
Kérdés: Lehet úgy van, de a Kásjapa kérdéseiben a Buddha azt mondta: „Az én az egyik véglet, a nincs én a másik véglet, e kettő elhagyását nevezik a közép útnak.” Miért mondod, hogy a nincs én az igazság, és énről ügyes eszközként beszélnek?
Válasz: Az éntelenséget vallók kétfélék. Az egyik, aki megragadja az éntelenség jellegét és kötődik az éntelenséghez. A másik, aki elpusztítja az ént, de nem ragadja meg és nem kötődik az éntelenséghez, így az magától elmúlik. Az előbbinek az éntelenség egy véglet, az utóbbinak a közép út. Továbbá, a Buddha az én létéről vagy nemlétéről két okból beszélt. Az egyik, a hétköznapi nyelvet használva van én. A másik, a végső igazság nyelvét használva nincs én. Ezért amikor az én létéről vagy nemlétéről beszélt, nem hibázott.
(《大智度論》卷26： T25, no. 1509, p. 253c7-25; Maha Prajnaparamita Sastra XLI.1.B.8)
