HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Éntelen tapasztaló

2010.04.07. 00:08 Astus

A buddhizmussal való ismerkedés során az olyan fogalmak, mint éntelenség, üresség, buddha-tudat mind megfoghatatlannak és nehéznek hangzanak. Azért van így, mert szokásunk szerint be akarjuk illeszteni a már létező fogalmi képzeteink rendszerébe, de ameddig nem edzettünk elménket elég alaposan a tanítások megismerésével, nem áll rendelkezésünkre az az ismeret, amivel valóban sikerülne felfogni ezeket a kifejezéseket. Ha pedig mégis azt gondolnánk, hogy értjük őket, a tanulás folyamán azt vehetjük észre, hogy újra és újra át kell értelmeznünk a jelentéseket. Ez persze egy természetes folyamat, ami minden dolog elsajátításának az esetében igaz. És bár személy szerint elkeserítőnek tartom azt a helyzetet, hogy emberek nem veszik azt a kevés fáradságot sem, hogy megtanulják a buddhizmus alapjait, ezzel együtt lehetséges útnak tartom azt, hogy a gyakorlat, a saját tapasztalat pontjáról induljunk.

Nem véletlen az, hogy a világiak körében elsősorban a gyakorlatorientált tanítások a népszerűek, mint a Vipasszaná, a Zen és a Tantra. Így valaki viszonylag könnyedén a Dharma betanított munkásává válhat. S onnantól, hogy egy hétvégi elvonulás alkalmával valaki megismerkedett a teendőkkel, minden nap maga is alkalmazhatja ezt a tudást.

A Zen, ami az én személyes kedvencem, azt az elvet veszi alapul, hogy a tudat természete maga a buddha. Ez annyit tesz, hogy bármilyen emberről is legyen szó, elméjének végső lényege nem különbözik a buddhák elméjének végső lényegétől. Erre az elvre épül a Zen gyakorlati programja, mégpedig felismerni a tudat természetét.

Hogy megismerhessük önnön mibenlétünket, egyáltalán nincs nehéz dolgunk. Semmi egyebet nem kell tenni, mint megvizsgálni a tudatot. Azért nem nehéz feladat ez, mert a tudatunk itt van kéznél, nem kell sehova sem menni, nem kell semmit sem megvenni, megszerezni, vagy megtanulni.

Mi ez a tudat? Maga a tapasztaló, ami felfog minden jelenséget. Érzi a hangokat és a szagokat, az érzelmeket és gondolatokat, vagyis mindent, ami csak történik. A tudat nem más, mint maga a tudatosság: az a tény, hogy tudatosak vagyunk. Egyrészt a tapasztalót úgy képzeljük el, mint ami különáll mindentől, független, s ami én vagyok. Másrészt viszont ezt a tudatosságot gyakran összetévesztjük mindazzal, amiről tud, vagyis a tapasztalt dolgokkal, legyenek azok látott, hallott, érzett, vagy gondolt dolgok. Röviden, az embernek általában nincs világos képe arról, hogy mi a tudat. Ezért fontos tisztázni, hogy a tudat jelentése itt magát a tudatos tapasztalót jelenti, s nem a gondolkodást, nem az érzést, nem is a testi benyomásokat. Amit pedig vizsgálunk, az maga a tapasztaló, hogy van-e itt valaki végső soron a háttérben, aki mindent tud és mindent irányít.

Tehát a feladat az, hogy keressük meg a tapasztalót! Van-e valahol? Van-e alakja? Van-e súlya? Vannak-e részei? Így kiderülhet saját magunk számára, anélkül, hogy bonyolultabb logikai fejtegetésekbe merülnénk, hogy ez a tapasztaló bizony nincs sehol, s nem ragadható meg semmilyen formában. Ez akkor azt jelenti, hogy nincs is tapasztaló, nincs tudat? Nem. Annyit jelent, hogy a tudat nem azonosítható be semmivel sem, nem mondhatjuk rá, hogy ez, vagy az lenne a tapasztaló. És mert nem ragadható meg semmiként sem - olyan, mint a tér - így lényegtelen, tartalmatlan, jelentés nélküli. Ezzel együtt azonban tudatos, tapasztaló is.

Ha ezt felismertük és eléggé körbejártuk magunkban, akkor a feladatunk, a gyakorlatunk nem több annál, mint a tudat természetében tartózkodni. Hogyan? Beláttuk, a tudatosság nélkülöz minden állítást és tagadást, minden gondolatot, érzelmet, jelentőséget, igazságot, vagy hamisságot. Egyszerűen fel- és megfoghatatlan. Amit meg akarjuk fogni, már nem az. Tehát engedjük elnyugodni az elménket, ne kapkodjunk a hiedelmeink és igazságaink után, hanem figyeljünk a figyelemre, a tapasztalóra. Ez a tapasztaló üres. Vagyis a szem, ami mindenre rátekint, előítéletektől és nézetektől mentes. Ez a tudatosság nem mondja meg, hogy most ez ilyen, vagy olyan, jó, vagy rossz, hanem éber. Ez az éberség a meditációs gyakorlat lényege. Nem kell semmit sem eröltetnünk, mert a tudatunk eleve csendes, nyugodt, tartalmatlan, jellegtelen. Ha valami megjelenik a szemünk előtt, a fülünkben, vagy a fejünkben, nem kell semmit sem tennünk. Minden csak felbukkan a tapasztalás terében, majd eltűnik. Nem kell megtartani, nem kell elengedni, nem kell ráfigyelni, nem kell elfordulni tőle. Ne akarjunk semmilyen állapotot megtartani, mert egy állapot az már nem a tudat természete. De nem is kell semmilyen állapotot, élményt elűznünk, mert a tapasztaló nem változik attól egy pillanatra sem.

A tudat vizsgálata által kiderül, nincs olyan, hogy tudat. Kiderül az is, hogy minden a tudatosság maga, mert minden csak tudatosságként létezik. Ezzel belátást nyerünk a buddhizmus olyan alapigazságaiba, mint az éntelenség, az üresség és a buddha-tudat. S ez a belátás nem egy magyarázat, nem egy gondolat, nem fikció, hanem saját tapasztalat.

20 komment

Címkék: buddhizmus zen meditáció gyakorlás üresség módszer hirtelen dzogcsen éberség szatipatthána éntelenség belátás buddha tudat

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr921900549

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Nikk 2010.04.07. 18:22:38

de jó!.... köszi!

landmine 2010.10.21. 19:38:58

Szia Astus!
Meg lehet-e figyelni a tudatosságot? Michael Langfordnak van egy ilyen gyakorlata, hogy 'tudatosságot figyelő tudatosság'.
Hogy kell a tudatosságot, mint olyat figyelni?
Hogy figyeli meg a tudatosság önmagát?
A figyelmet figyelni annyi, mint a tudatosságot figyelni?
köszi (és bocs, ha hülyeséget kérdezek)!

Astus 2010.10.22. 09:09:09

@landmine: Meg lehet-e nézni a szemünket, hallhatjuk-e a fülünket? A tudatosság annyi, hogy tudatosak vagyunk. De lehet bővebben érteni, hogy a tudatba beletartoznak a gondolatok és érzések, s ilyen módon vannak gondolataink, elképzeléseink, érzéseink a tudat gondolatával kapcsolatban, illetve tudunk a gondolatokról és az érzésekről. Ha úgy értjük, hogy tudatosak vagyunk a tudatosság jelenvalóságára, ez jelentheti azt, hogy nem azonosítjuk a tudatot a tudattartamokkal (minden, amire csak tudatosak vagyunk), vagyis nem merülünk el bennük, illetve lehet az, hogy gondolatban emlékeztetjük magunkat arra, hogy ne merüljünk el a tudattartamokban. Megpróbálhatjuk azt, hogy magára a tudatosságra legyünk tudatosak, ám ez csak arra az elképzelésre épül, hogy a tudatosság valami megfogható. Amint azonban megpróbáljuk megtalálni, hogy hol is ez a tudatosság, nem sikerül. Mindenesetre az első fontos teendő, hogy tisztába kerüljünk azzal, hogy az egyes fogalmakon, szavakon, mint a tudat, tudatosság és figyelem, mit értünk.

landmine 2010.10.22. 12:10:41

@Astus: A tudatosság az, ami álomtalan mélyalvásban nincs jelen, de ha felébredünk, akkor már igen. Gondolom a tudat még mélyalvásban is jelen van, csak éppen tudatosság nincs, mert tudatunk jelenlétének nem vagyunk tudatában. De lehet a tudat nem tudatos?
Elméleti síkon érthető az, hogy az a tudatosság, ami reggel felébred. Viszont ez eléggé megfoghatatlan, s a hétköznapi értelemben vett figyelemmel (és az azt követő értelmezéssel) ez nem figyelhető meg. Biztosan másmilyen figyelem kell hozzá. Talán ez a figyelem maga a tudatosság. Eddig ezeket szinonímiának véltem.
A tudatosság gondolom mindössze úgy "figyelheti" meg a tudatosságot, ha az tudatában van ömagának. S a legfőbb kérdésem az, hogy ez a tudatosság észlelhető-e az elme számára? Mert mindig megérteni próbálom, hogy most egyáltalán a tudatosságot figyelem-e. Lehet, hogy nem kéne megérteni, mert nem lehet? De akkor honnan fogom tudni, hogy jól végzem-e a tudatosság megfigyelését? Honnan fogom tudni, hogy a tudatosság tudatában vagyok-e, vagy sem? Mert ha ez nem érthető meg és dolgozható fel elmével (gondolatokkal), akkor biztosan érezni sem lehet.
Hogyan tapasztalom meg a tudatosságot?

Köszi!

Astus 2010.10.22. 12:19:52

@landmine: Ha a tudatosság annyi az értelmezésedben, mit ami tudatos dolgokra, akkor azt folyamatosan éled, hiszen tudatában vagy dolgoknak. Ha meg akarod találni magát a tudatosságot ezen túl, akkor nem fog sikerülni, mert nincs sem alakja, sem színe, sem szaga. A tudatosságot nem találni meg ily módon, mert nincs lényegisége, nincs központja, nincs esszenciája, nincs magja. A tudatosság folytonossága az, ami jelen van. Ezért is a bejegyzés címe "éntelen tapasztaló", s nem "én, a tapasztaló".

landmine 2010.10.22. 13:23:11

Ezek szerint a tudatosságot folytonosságként figyelhetjük meg? A folytonosság gondolatok nélkül olyan, mintha időtlen lenne; mintha egy folyamatos "most" lenne. Ha megfigyelném ezt az időtlen "mostot", akkor azzal a tudatosságot (vagy annak minőségét) figyelném meg?

Astus 2010.10.22. 13:44:16

@landmine: A tudatosság lényege, hogy valamire tudatos. Hogy nevezhetnénk tudatosságnak, ha nincs mire tudatos legyen? Ezért a tapasztalatok áramlása az, amiben ott van az, hogy jelen van egyben a tudatosság is, a tapasztalat tudatossága. Mi több, hogy szétbontjuk tárgyra és alanyra, ez már egy "mesterséges" dolog.

Visszatérve a tudatosság megfigyelésére, amit tehetünk, az az, hogy megpróbáljuk megtalálni, létezik-e konkrétan valami, ami a tudat, a tudatosság. S ha felismerjük, hogy ilyen nincs, maga a tudat egy név, amit feltételezünk, hogy ott van a háttérben, de ha megnézzük, mégse találni, akkor fel is hagyhatunk ezzel a hittel, hogy létezik a tudat maga.

landmine 2010.10.22. 14:04:17

@Astus: Azt írod, próbáljuk megtalálni. A megtaláláshoz keresni kell - de hogyan, milyen módon kell keresni? Valahogy el kell jutni a felismeréshez. Elmével kell keresni?
Ki a kereső?

Astus 2010.10.22. 14:14:06

@landmine: Az első fontos lépés ahhoz, hogy a tudatot vizsgálni tudjuk, az elcsendesedés, a lenyugvás. Ezután pedig nézd azt, amit épp tapasztalsz, ami jelen van. Vajon van bárhol is a tapasztalatok közt tudat? Érzel, látsz, hallasz, gondolsz ilyet? Nézz végig mindent, amit csak tapasztalnál. Nézd meg, hogy van-e valahol a tudat, a tapasztaló. Tudatában vagy-e ilyennek? Érzel-e ilyet? Ha pirosat látsz, tudod, hogy az piros, s tudod, hogy tudsz róla, hogy piros. Van-e még ezen túl is valami, valaki, aki tudja, ami a tapasztaló? Ezért mondom, hogy a jelenlevő tapasztalatot kell vizsgálni, mert az épp itt van, nem kell sehol máshol keresni, nem kell érte elmenni máshova.

landmine 2010.10.22. 14:21:50

@Astus: És ha a tapasztalatot vizsgálom, azzal hova jutok el? Oda, hogy tudat nem létezik, mert nem találom?
Köszi, hogy válaszolgatsz! :-)

Astus 2010.10.22. 14:30:28

@landmine: Ha így minden kontextus nélkül nézzük, akkor az egésznek nincs sok értelme. A teljes buddhista ösvény szempontjából azonban van jelentősége, mert az a belátás, hogy a tudat üres, vagyis nincs egy végső lényegisége, előrevisz abban, hogy fokozatosan elengedjük megrögzült képzeteinket, legfőképp az én képzetét, s ezzel csökkentsük a szenvedést, illetve végül megszabaduljunk tőle.

landmine 2010.10.22. 15:55:54

A Maharshi-féle elméletben is pont ez a cél, mármint hogy az én-gondolatot megszüntessük azáltal, hogy megszakítjuk az objektumokkal (gondolatok, koncepciók, stb) való azonosulását. Erre azt ajánlja, hogy fordítsuk kizárólagos figyelmünket az objektumot mellőző szubjektív én-érzésre. Erről mit gondolsz?
Amit fent írtam, a Langfordi logika is ebből ered, csak ő ezt az én-érzetet nem tudta "megfogni", és helyettesítette a "tudatosság" kifejezéssel.

Astus 2010.10.22. 16:09:04

@landmine: Te arra a Maharshira gondolsz, aki a Transcendentális meditációt találta ki? Csak mert annak nincs köze a buddhizmushoz.

Megvizsgálni az én-érzést jó módszernek hangzik, ha felismerjük, hogy ez nem több egy érzésnél, ami állandótlan. Az a koncepció viszont, hogy létezik egy "felsőbb én", nem több elképzelésnél, aminek nincs tapasztalati alapja, mivel nem lehet rámutatni, hogy mi is az.

landmine 2010.10.22. 17:03:07

@Astus: Nem is lényeg, hogy van-e köze, csak úgy megláttam a hasonlóságot. Azt mondja, hogy az én-gondolat az összes többi gondolat gyökere, minden ahhoz vezethető vissza; az a legelső gondolat, hogy "én". Ha ezen tartjuk a figyelmet, akkor a többi gondolat megsemmisül. Ekkor még ott marad az individuális "én", de az csak akkor létezik, ha össze tud kapcsolódni egy objektummal. Ha már nem tud, akkor elenyészik, vagyis visszatér forrásába, ami nem más, mint az, amit "felsőbb énnek" nevezel. Tehát az én-gondolat a "felsőbb éntől" nem különbözik, hanem azzal egy - csak identitás (ego) nélküli. Nem azonosul és nem választ el.

Amit ki akartam hozni ebből az egészből, az az, hogy a tudatosság, vagy figyelem, amiről írsz, az egy lehet-e ezzel az én-érzéssel? Mert ha az én-érzés nem létezik valójában, akkor a tudatosság is csak addig létezik, míg bele nem olvad a forrásába, vagyis a kettősség nélküli univerzális tudatba.
S ha ez a tudatosság nem létezik, akkor lehet-e ez a tudatosság azonos az ego én-tudatával?

Astus 2010.10.22. 17:21:56

@landmine: Itt akkor eljutottunk oda, hogy mennyire nem mindegy, mit milyen kontextusban értünk. Amit te mondasz, hogy én-érzés, én-tudat, forrás, univerzális tudat - ezek egy másik világnézetben szerepelnek, más értelmezési körben. A buddhista szempontból eleve nem létezik sem univerzális tudat, sem felsőbb én, csupán azok a nézetek, vélemények, hogy van ilyen, de ezek nem többek téves nézeteknél. A buddhizmus a tényleges tapasztalatra megy vissza, hogy mi az amit mi magunk megélünk, s ezt a tapasztalatot nézi meg, hogy milyen. Ez a meditáció a buddhizmusban. Amit átélünk most is, az nem más, mint a testi-érzékszervi benyomások (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás), az érzelmek, a gondolatok, s az ezekről való tudomás. Bármelyiket is nézzük, egyik sem mondható akár csak énnek is, nem hogy univerzális tudatnak.

landmine 2010.10.22. 17:35:47

Oké, igazad van, nem jutunk így egykönnyen a végére :-) Talán jobban járnék, ha elengednék mindenféle fogalmi koncepciót.

Astus 2010.10.22. 17:37:21

@landmine: Csak tisztázni kell őket, hogy rendben legyenek a dolgok:) Találsz itt a blogon ezekkel kapcsolatban bejegyzéseket bőven.

[valószínűleg hétfőig már nem fogok írni]

landmine 2010.10.22. 17:38:54

Olvasni fogom, köszi!

plumbeus 2010.10.27. 12:58:10

Michael Langfordnak van egy ilyen gyakorlata, hogy 'tudatosságot figyelő tudatosság'.
"

Buddhának meg pedig tehát olyan hogy az nem-én. :)

Ki az a Michael Langford? Michael Lanford nélkül is tudjuk, hogy van figyelő, Buddha nélkül viszont nem tudnánk, hogy az is nem-én.

Gáborbell 2017.09.23. 15:20:47

Megszületünk. Élünk. Meghalunk.
Ennyi. Nincs semmi más.
süti beállítások módosítása