„Ha anélkül látod a dolgokat keletkezni és elmúlni, hogy értenéd vagy látnád keletkezésük és elmúlásuk mögöttes okait és feltételeit, az kétféle hibás nézethez vezethet. Az egyik, mivel nem látod az okokat és feltételeket, azt gondolhatod, hogy véletlenszerűek. Csak keletkeznek és elmúlnak; okság nélkül. Ez az ahetuka-micchā-diṭṭhi, az ok nélküliség hibás nézete, ami elterjedt volt a Buddha idejében.
A másik szélsőséges hibás nézet: »Mivel nincs ok, nincs feltétel, és nem én hoztam elő azokat a gondolatokat, kel lennie valakinek odafenn, aki szórakozik velem – egy teremtő isten vagy valamiféle magasságos lény, aki dróton rángat.« Ez a másikfajta hibás nézet.
Amikor látod az okot és a feltételt, nincs helye e két hibás nézetnek. Nem mondhatod, hogy véletlenszerűen történnek a dolgok, mert az elmédben felmerülő minden gondolat mögött vannak okok és feltételek; és nem mondhatod, hogy valaki odafentről irányítja mindezeket, mert az okok és feltételek nyilvánvalók.
Ez a Buddha tanításainak sarokköve. A Buddha gyakran beszélt a feltételekről: »amikor ez van, az történik; ennek keletkezéséből az keletkezik«. Amikor megérted a feltételességet, a szellemi érettséged függvényében még arahanttá is válhatsz.”
(Anatta & Self-Responsibility in Theory and Practice by Aggacitta Bhikkhu, p 18; https://sasanarakkha.org/wp-content/uploads/2019/01/ANATTA.pdf)
„Ahogy folyamatosan próbálod figyelni a gondolataid és érzelmeid, az egyik első belátás, amire rájössz, hogy mennyire illékony és fegyelmezetlen az elme. Valóban elgondolkoztat: »Ki vagyok én?« Jobban meg fogod érteni, hogy mire gondolt a Buddha a »nem én« (anattā) alatt, ha képes vagy tisztán látni, hogyan keletkeznek a gondolatok és érzelmek különféle sajátos feltételek szerint. Múló jelenségek áramlásaként tapasztalod őket, amik különállók, mégis oksági viszonyban vannak. Az énképed (énérzeted) látszólagos szilárdsága elkezd olvadni. Nézheted őket, mint egy külső megfigyelő, anélkül, hogy azonosulnál velük. Aztán még a »megfigyelő« is látható úgy, mint különálló tudatosság pillanatok, amik keletkeznek és eltűnnek sajátos feltételek következtében. Ez nagyon felszabadító lehet, mivel általában azonosulunk a gondolatainkkal, érzelmeinkkel, és tudatosságunkkal, mint az »énünkel«.”
(Wherever You Are, Whatever You’re Doing, Whenever You Can Be Present by Aggacitta Bhikkhu, p 11; https://sasanarakkha.org/wp-content/uploads/2018/06/Be-Mindful.pdf)
