„A légzés bemenő és kimenő természete a mulandóságról tanít. Ez elegendő a megvilágosodáshoz. Nem kell semmi különleges helyre menned, csak figyeld a légzésed és megvilágosodhatsz! De éberré kell válnod és megvizsgálnod! Ez nem olyan, amit csak elhiszel, hanem amit megfigyelsz és tanulsz belőle. De a mulandóság folyton történik, nemde? Ezt tanítja a légzésed. Figyeled a légzésed, és ahogy figyeled, egyre összeszedettebb, nyugodtabb leszel, és akkor jobban megy. Azért kell kifejlesztenünk némi éberséget és nyugalmat, hogy tisztán láthassuk a dolgokat. Mert normálisan nem vesszük észre, ugye? Nem veszed észre a mulandóságot, tovább gondolkozol és aggódsz, elragadnak a mindenféle normális dolgok. Nem igazán veszed észre a mulandóságod, ugye? De ahogy az elméd egyre nyugodtabb, láthatod a változásokat a testedben, a gondolkodásodban, az érzéseidben, észre veszed a változásokat magad körül. Egyszerűen azért, mert az elme nyugodtabbá vált.”
„Tehát kifejlesztjük a nyugalmat, hogy segítsen meglátnunk a test, az elme, az érzések, a gondolatok igaz természetét. Tehát a nyugalomból bölcsességet nyersz. A Buddha kifejezése erre: nyánadasszana. A dasszana látást, tisztán látást jelent; a nyána azt, hogy tudással. Ez a célunk: tudással, megértéssel látni a dolgokat. Mert normálisan a tapasztalatainkat rosszul látjuk, rosszul tudjuk. Vagyis nem látjuk a mulandóságot, mindent megragadunk, mint én, önmagam, és aztán szenvedünk. De aki tisztán lát, tisztán tud, az nem szenved ugyanúgy. Azt mondja: a fájdalom kellemetlen, de keletkezik és megszűnik, nem egy személy, nem egy lény. Ez a test nem igazán egy személy vagy egy lény, csak elemek gyűjteménye, ugye? Föld, levegő, tűz, víz. A gondolatok és érzések nem igazán egy személy vagy egy lény, csak tudatállapotok, amik keletkeznek, elmúlnak. Ha képes vagy ezt látni, amikor az elméd nyugodt és csendes, látod, hogy ezek egyikében sincs egy személy, akkor szabad vagy. Az elméd hátra lép kicsit, nem szenved. Időnként úgy mondjuk, az elme az ürességbe megy. Nem alkot egy személyt vagy ént ennek a testnek és tudatnak a tapasztalatából. Másként mondva: senki nincs otthon. Mert nem építesz egy ént. Ha nincs én az elmében, üres, akkor nagyon békés, ugye? Ha meg tudod csinálni, intézheted a dolgaid üres elmével: sétálsz, eszel, meditálsz, ide mész, oda mész; nincs énérzet, akkor nagyon békés vagy. Nem egy halott, vagy hipnotizált, vagy furcsa állapotot értek ezalatt, hanem csak hogy az én érzete nem alakul ki a normális tapasztalatodban, mert elegendő belátásod van felismerni, hogy az egy téveszme. A Buddha kifejezése: szakkájaditthi; azt jelenti ragaszkodni az én nézethez, vagyis ezt a testet és tudatot énként tekinteni, egy állandó, rögzített énnek, miközben nem az. Tehát áttörsz ezen a téveszmén. Minden alkalommal, amikor meditálsz, elérsz erre a nyugodt helyre, és szemlélődsz az öt khandhád, a tested és tudatod mulandó természetén, akkor áttöröd az én téveszméjét, szétválasztod, látod, hogy amit eddig énnek vettünk, az nem egy én, az üresség, éntől üres. Ez a legmagasabb fajta belátás, amit elérhetsz. Megszabadító. Nagyon fontos a gyakorlásunk fejlődésében. De az éberség, nyugalom, majd a megfigyelés, a tapasztalatainkra tekintés kifejlesztéséből következik.”
Forrás: Breaking Through The Delusion Of Self by Ajahn Kalyano 13 Oct 24; https://www.youtube.com/watch?v=7jaycTQFHiQ 45:43-46:54, 50:11-53:25
