„Amikor elkezdjük a Dharmát gyakorolni, öt egymást követő szinten megyünk keresztül: először nincs semmilyen megértésünk; aztán félreértéseket alkotunk; majd fokozatosan haladunk a részleges, majdnem teljes, és tökéletes megértésig. Ez az öt szint egyaránt érvényes a nézetre, a gyakorlásra, s a viselkedésre.
Először, a nézet megértésének hiánya a világi emberek általános állapota, akik ént észlelnek ott, ahol nincs én. Itt a nézet a dolgok igazi természetét jelöli, amit semelyik lény nem lát az önzése miatt.
A nézet félreértése további fogalmakra utal, amiket az önérzetünk alapján alkotunk. Így az emberek az ént állandónak, valódinak, vagy tisztának képzelik, és mindenféle más címkét és nevet adnak neki. Ez a fajta további fogalmiasítás a nézet félreértése.
A nézet részleges megértése az én hiányának felismerése, megérteni azt, hogy végső soron nincs igazi, állandó, függetlenül létező egyéni én.
A majdnem teljes megértés kiterjeszti az én hiányának észlelését minden észlelt tárgyra, látva, hogy semmi a kívül észleltek közül nem létezik semmilyen lényegi módon.
A nézet tökéletes megértése a megértés, hogy sem az észlelt tárgyak, sem az észlelő tudat, amit alanyként tapasztalunk, nem létezik lényegileg. Ez a nézet teljes megértése, ami minden alapja, lényege, és igaz természete, vagyis az eredendő létezés hiánya.
A következő a gyakorlás, ami a nézet alkalmazása. Amikor nincs semmilyen megértésünk, bármit gyakoroljunk, az hosszabbítja a megértés hiányát. Tehát minden világi tevékenységünk, akár könyvet olvasunk, akár képet rajzolunk, azok szórakozások, amik megakadályoznak a nézet felismerésében. A szórakozásnak és kósza gondolatoknak átadva magunk a megértés hiányát gyakoroljuk.
A félreértés gyakorlása az énről, illetve a dolgok igaz természetéről kialakított hamis fogalmaink alkalmazása. A részleges megértés gyakorlása az éntelenség felismerésének alkalmazása. A majdnem teljes megértés gyakorlása minden észlelt tárgy lényegtelenségének, avagy igazi létezésük hiányának felismerését alkalmazni. Végül, a tökéletes megértés gyakorlása az alany és tárgy eredendő létének hiányát való felismerést alkalmazó tanulás, átgondolás, és meditáció.
Harmadrészt, a viselkedés a megértésünk szintjén alapuló tetteinkből, avagy cselekvési módjainkból áll. Általában mondva, az összes világi lény a megértés teljes hiányából cselekszik. Félreértésen alapulva további rossz vagy káros tettet végezhetnek.
Gyakorlókként, ha haladunk a megértésünkben, először a lemondás késztethet minket bizonyos viselkedésre – ez a részleges megértésen alapuló cselekvés. Amikor tovább haladva önzetlenül viselkedünk, az lehet a majdnem tökéletes megértésen alapuló cselekvés. Végül, és nagyon ritkán, a ragaszkodás teljes hiánya indíttathat minket, az igazi bódhicsitta, ami elvezet a tökéletes megértésen alapuló cselekvéshez.
Így a viselkedésünk párhuzamosan fejlődik a megértésünkkel. Ezért először a helyes nézetet kell megszilárdítanunk, és azt természetesen követi a helyes gyakorlás és viselkedés. Mindhármat támogatja az éberség, az önvizsgálat, és az óvatosság.
Bárki, aki a Dharmát gyakorolja, a megértés ezen az öt egymást követő szintjén megy keresztül. Ezért úgy hiszem, mindannyiunknak fontos, hogy fel tudjuk őket ismerni és ezáltal azonosítani saját szintünket az úton haladásban.”
