„Bár nincs én, a szon tanítók azt mondják: találd meg az „úrt” vagy „gazdát” (zhurengong/juin’gong 主人公), mert különben nem próbálnád megoldani a létezés alapvető problémáját.”
(A Bird in Flight Leaves No Trace by Seon Master Subul, p 48)
„Amit a legtöbben az énnek hiszünk, az úgymond egy érzelmi én. Ezt az ént ismerjük, amikor érzelmek, érzések és hangulatok befolyásolnak. Ez nem az az én, amit a bölcsesség megláthat.
Csak akit már nem zaklatnak az érzelmei, az próbálhatja megismerni az igazi ént. Egyesek azért jönnek a Központba, mert azt remélik, azonnal megvilágosodásra lelnek. Azt remélik, adok nekik egy csodás módszert, ami megszabaduláshoz vezeti őket, de ilyet sosem teszek. Amit teszek, hogy először olyan módszert adok, ami az érzelmek lecsendesítésére használható. Mikor pedig valamennyire lenyugodott, talán akkor adok egy módszert az igazi én kereséséhez. Talán azt a huatout, hogy „Ki vagyok én?” vagy „Mi a wu?”
Bár módszereket adok az igazi én kereséséhez, ez nem jelenti, hogy a Buddhadharma elfogadná egy igazi én tanát vagy létét. Természetesen az én keresése központi eleme sok más hitrendszernek, de a csanban is ez egy szükséges lépés. Ez nem jelenti, hogy ténylegesen van egy igazi én, amit meg kéne találni. De a csan gyakorlás számos módszere az igazi én felfedezésére hivatott.”
(Until We Reach Buddhahood by Master Sheng Yen, vol 1, p 121-122)
