A karácsony meghitt, csillogó, családi, meleg; megannyi finom étel, dallamos zenék, ünnepi hangulat; különleges látványok, hangok, szagok, ízek, érintések; kedvesség, szeretet, figyelmesség. Egy estére. Egy napra. Talán kettőre.
Hogy karácsony legyen, mire karácsony lesz, készülődni kell. Napokig, hetekig vásárolni - a tömegben - aztán főzni, mosogatni, díszíteni, takarítani. Idő, pénz, munka. Idegeskedés, aggódás, fáradság.
Ha rosszul sikerül: siránkozás, jajongás, panaszkodás, keserűség, bánkódás.
Ha jól sikerül: jövőre reméljük ugyanígy lesz.
Akár rossz lett, akár jó: egy év múlva megismételjük. Mert fontos. Mert szeretjük. Mert igyekszünk csak arra a pár kellemes érzésre emlékezni, s minden mást nem társítani a karácsonyhoz.
Felismerhetjük, hogy a karácsony alapvetően tele van szenvedéssel.
Rájöhetünk, hogy a megannyi szenvedés oka a kellemes érzésekhez ragaszkodás.
Ekkor kiderül, hogy felhagyva a karácsonyi boldogsághoz ragaszkodással megszűnik a szenvedés is.
Hogy felhagyjunk ezzel a ragaszkodással, meg kell változtatni a viselkedésünket, a figyelmünket, s a megértésünket.
Ajánlott olvasmány: A tengernyi szenvedés (MN 13)
