„Ha kifejtik az igazságot ahogy van,
A közmegegyezésest meg nem zavarja;
Külön közmegegyezésestől
Végső igazság nem lelhető.
A közmegegyezésest meg nem zavarja;
Külön közmegegyezésestől
Végső igazság nem lelhető.
Üresként tanítják a közmegegyezésest,
A közmegegyezéses maga az üresség;
Egyik nélkül nem lehet a másik,
Ahogy, ami született, elmúlik.”
A közmegegyezéses maga az üresség;
Egyik nélkül nem lehet a másik,
Ahogy, ami született, elmúlik.”
(Nāgārjuna: Bodhicittavivaraṇa, 67-68. versszak)
A XIV. Dalai Láma magyarázata (2010. május, New York City, Radio City Music Hall):
Ez egy fontos pont, mert amikor a dolgok végső igazságára gondolunk, amikor az olyanságra gondolunk, a tathatára, meg kell értenünk, hogy nem valami olyanról beszélünk, ami független a közmegegyezéses tényektől, mert amikor ürességet mondunk, amikor a valóság végső természetét mondjuk, akkor a dolgok természetéről beszélünk, nem valami olyanról beszélünk, ami független ezektől. Mert vannak dolgok és események, beszélhetünk azok végső természetéről, beszélhetünk a jelenségek olyanságáról és igazságáról. És a jelenségek nélkül valamiféle igazság fogalma, ami a végső ürességet alkotja, értelmetlenné válik. Ezért az üresség és a tények, amik alapján az ürességet megértik, szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Így ezek bizonyos értelemben a tenyér két oldala, vagy a bankjegy két oldala, két különböző oldalról nézve. Tehát az egyik oldalról, az egyik szögből, az egyik szemszögből látjuk a függő keletkezés világát, a másik oldalról látjuk az üresség világát. Lényegében egy és ugyanazon dologról, ugyanazon világról szólnak. És itt olvassuk: „Külön közmegegyezésestől végső igazság nem lelhető.” Ez egybecseng a Szív szútra jól ismert állításával: „A forma üresség, az üresség forma.” És: „A formától külön nincs üresség.” A versszak ezzel a ponttal cseng egybe. Tehát a hatvanhetedik versszak értelme: „Ha kifejtik az igazságot ahogy van, a közmegegyezésest meg nem zavarja.” Ez azt jelenti, hogy amikor a végső igazságot, ami az üresség, a függő keletkezés szerint értik meg, akkor az a közmegegyezésest nem rombolja le, továbbá a közmegegyezésestől függetlenül nem beszélhetünk egy végső igazságról.
