Igazságtalanság, hogy neki van, neki lehet, míg nekem nincs, nekem nem lehet. Igazságtalan, hogy az egyiknek több, a másiknak kevesebb. Miért érdemelné meg az egyik inkább, mint a másik?
„Tettem birtoklom, tettem öröklöm, tettemből születek, tettem a rokonom, tettem a menedékem. Ami tettet teszek, jót vagy rosszat, annak leszek örököse.”[1]
„Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt.”
Aki folyton ezen töpreng, abban örök a gyűlölet
„Ő megsértett, ő megbántott, ő megütött, ő megrabolt.”
Akit e gondolat nem bánt, abban kihuny a gyűlölet.[2]
Az igazságosság nem meghatározó elv a buddhizmusban. Nincs se jutalom, se büntetés. Az élet jó és rossz élményei saját viselkedésünk termékei[3], nem egy külső erő okozza, nem ok nélküli, nem csupán a múlt történéseinek eredménye[4], hanem jelen viszonyulásaink és döntéseink következménye is[5]. Ha sértésre sértéssel válaszolunk, haragos emberre megharagszunk, akkor egyrészt magunkra vesszük az állítást[6], másrészt nekünk lesz rosszabb tőle, míg ha nem érint meg minket, nem vágunk vissza, akkor nem is ér bántódásunk[7]. A vissza nem vágás, a bosszúállás hiánya az, amit neveznek a békés gyakorlásnak[8] és a remete kötelességének is[9]. Ezért a megfelelő gyakorlás nem visszavágni a bántó szavakra[10], így azok annál maradnak, aki kimondta[11]. Ahhoz azonban, hogy ne öntsön el a méreg, ne kapjuk fel a vizet, nyugodt tudatot kell tudnunk kifejleszteni, hasonlóan a Buddhához[12] és nemes tanítványaihoz.
„A háromféle megkülönböztetés: jobb vagyok, egyenlő vagyok, rosszabb vagyok.”[13]
„Amikor egy szerzetes tudatát gyakran tartja hozzászokva az éntelen észleléséhez abban, ami szenvedés, akkor tudata mentes az én-csinálástól, az enyém-csinálástól, és az önhittségtől e tudatos testet és minden külső tárgyat illetően; meghaladta a megkülönböztetést, békés és jól megszabadult.”[14]
Hogy mitől érdemlek meg valamit, azt az alapján tudom meghatározni, hogy milyennek tartom magam a másik viszonyában. Bár sokféle különbség van emberek közt, de nem ezek letagadásáról van szó, hanem arról, amikor énképet faragunk magunknak belőlük[15]. Amit énnek, illetve enyémnek tartunk, az mindig az öt halmazhoz kapcsolódik[16], vagyis röviden a testhez és a tudathoz. Bármikor, amikor magunkat jobbnak, rosszabbnak, vagy egyenlőnek tekintjük, akkor e mögött az öt halmaz hibás látása áll, ami nem felel meg a valóságnak[17]. Meghaladni a háromféle megkülönböztetést úgy lehet, ha az öt halmazról látjuk, hogy nem az enyém, nem én vagyok, nem az én énem[18]. Ehhez a belátáshoz pedig a nemes nyolcas úton[19] a hét felébredési tényező kifejlesztésével[20] lehetséges eljutni.
„Hogyan vigyáztok másokra azzal, hogy magatokra vigyáztok? Fejlesztéssel, gyakorlással, ismétléssel. Hogyan vigyáztok magatokra azzal, hogy másokra vigyáztok? Türelemmel, ártalmatlansággal, kedvességgel, törődéssel.”[21]
„A négy összetartó dolog: adakozás, kedves szavak, megsegítés, egyenlevés.”[22]
Nemcsak a felsőbbrendűség és a kisebbség érzete tudja a tudat nyugalmát megzavarni és a szenvedéstől megszabadulásban hátráltatni, de az is, ha másokkal egyenlőnek tartjuk magunkat. Másrészt azonban a közösségi együttműködést előmozdító négy összetartó dologból a negyediket (egyenlevés[23]) van, hogy egyenlőségnek (equality), vagy részrehajlástól mentességnek (impartiality) fordítják angolul, s ezért például a társadalmilag elkötelezett buddhizmus jeles képviselője, Szulak Szivarak ebből a fogalomból levezeti a társadalmi egyenlőség és igazságosság elvét[24]. A théraváda hagyomány a fogalomnak több értelmezését is számontartja[25], úgy mint: kitartani jó és rossz helyzetekben, egyenlő bánásmód és együttműködés, társadalmi viszonyhoz illő viselkedés, és azonos viselkedés nyilvánosan és egyedül is. A mahájána hagyományokban két fő megközelítést találni: közösségvállalás, vagyis a bódhiszattva alkalmazkodik az érző lények helyzetéhez[26], és összhang, vagyis a bódhiszattva a tanításával összhangban cselekedve példát mutat[27]. Ha maradunk a szuttáknál, akkor a bajban, avagy jóban és rosszban kitartás az elsődleges értelme[28], továbbá legjobb esetben a másik megértésével[29] járó kedvesség, amitől a másik szándékát úgy vesszük, mint a sajátunkat[30]. Ezért fordítottam egyenlevésnek, mert egyrészt együtt levés viszontagságok közt is, másrészt egyen irányultság. Az egyenlevés, ahogy a többi három összetartó dolog is, a kisebb és nagyobb közösségeket egyaránt megőrzi[31], s míg a hétköznapokban kompromisszumkészségként és figyelmességként, addig a megszabadulás útján az együttérzés és az önfeladás megnyilvánulásaként jelenik meg.
„A jó ember hálás és köszönetteljes. Az udvarias a hálát és köszönetet dicséri.”[32]
„Ez a kétféle ember ritka a világban. Melyik kettő? Aki előzékeny, és aki hálás és köszönötteljes.”[33]
Visszavágni, bosszút állni helytelen és káros cselekedet, de nem úgy a hála és köszönet. Mert nem tartjuk magunkat sem jobbnak, sem rosszabbnak, sem felsőbbrendűnek, sem alsóbbnak, továbbá egyenlőnek sem, nem jelent tétlenséget. Az üdvös minőségek kifejlesztése a helyes erőfeszítés része, mint a nemes nyolcas út tagja[34]. Az üdvös minőségek nem szenvedéssel, hanem boldogsággal járnak[35], kifejlesztésükhöz a szorgalom és alapos figyelem segít[36], melyből az utóbbi a gyakorló fő segítője belsőleg[37], s külsőleg a jó barát, avagy a tanító[38]. Ezért, akiket a Buddha a legsegítőkészebbnek mond, az azok, akik elvezetnek a három menedékhez, a négy nemes igazság megértéséhez, illetve a megszabaduláshoz, így ezt nem könnyű visszaadni nekik tiszteletadással és támogatással[39]. A tanítóknak, elsősorban a Buddhának a tisztelete és a rátámaszkodás a feltétele az olyan továbbiak tiszteletéhez, mint a tanítás, a közösség, a képzés egésze, s a szorgalom, amik segítségével lehetséges a káros minőségek felszámolása, s az üdvösek kifejlesztése[40].
„A gonoszat lásd gonoszként - ez a Dhamma tanításának első megközelítése. A gonoszat gonoszként látva abból kiábrándulj, azt hagyd el, attól szabadulj - ez a Dhamma tanításának második megközelítése.”[41]
„Semmi gonoszat nem tenni, az üdvöset végrehajtani, a tudatot megtisztítani - ez a buddhák tana.”[42]
[5] AN 3.100
[6] SN 7.2
[7] SN 7.3 & SN 11.4
[8] AN 4.164
[9] AN 6.54
[10] Ud 4.8
[12] Iti 89
[13] DN 33
[14] AN 7.49
[15] Vibhaṅga PTS 389-390; U Thiṭṭila, 2010, p 501
[17] SN 22.49
[19] SN 45.92
[20] SN 46.41
[22] DN 33
[23] páli: samānattatā; szanszkrit: samānārthatā; kínai: tongshi 同事
[24] Alternatives to Consumerism, in Mindfulness in the Marketplace, p 141
[25] Phra Payutto: Buddhadhamma, ch 13, app 1
[26] Dazhidulun, 66. kötet, T25n1509p527a9-11; Bodaisatta-shishōbō, in Shōbōgenzō: The True Dharma-Eye Treasury, BDK ed, vol 3, p 42-43, T82n2582p175b11-c25; The Way to Buddhahood by Ven. Yin-shun, p 328
[27] The Bodhisattva Path to Unsurpassed Enlightenment, I.15.3; Ornament of the Great Vehicle Sūtras, XVII.73-75; Clarifying the Sage's Intent by Sakya Paṇḍita Kunga Gyaltsen, in Stages of the Buddha's Teachings, p 533
[30] MN 128; továbbá Piya Tan: Saṅgaha Bala Sutta, p 9, n35 & n36
[31] AN 4.32; AN 8.24
[33] AN 2.119
[34] SN 45.8
[35] AN 2.19
[36] SN 46.31-32
[37] Iti 16
[38] Iti 17
[39] AN 3.24
[40] AN 7.70
[41] Iti 39
