Általában azt gondolják az emberek, hogy a dzogcsen, a nagy tökéletesség csak annyit jelent, hogy elszállunk valamiféle fogalommentes módon, mintha beszívtunk volna, tátott szájjal és bámuló szemekkel. Valójában a dzogcsen azt jelenti: megszabadulni. A nagy tökéletesség az, ami megszabadít. Mi fog minket megszabadítani? A gonoszságok megtisztítása és az érdemek halmozása fog megszabadítani minket. Ha tényleg gyakorlod ezt a kettőt, akkor az a dzogcsened. De tényleg gyakoroljuk ezt a kettőt, bármilyen módon is - a szútra, a tantra, vagy a nagy tökéletesség szerint? Nem. Miért nem? Mert nem igazán értettük meg a karmáról szóló tanításokat. Nem vettük a szívünkre, ezért nem fordultunk valóban a dharma felé. Amolyan félig a dharma, félig a szamszára felé nézünk. A tested talán a dharma irányába fordul, mint amikor keleti irányba állsz, de a fejeddel a másik irányba nézel, a szamszárára, mint egy éhes szellem, ami nyugatra néz.
Így sosem fogsz dzogcsent gyakorolni! Sosem fogsz igazán semmilyen dharmát, szútrát vagy tantrát, hatékonyan végezni, ha csak így gyakorolsz. Miért? Mert még mindig éhezel saját szenvedésed okaira. Azt mondod: „Nem, nem vagyok olyan hülye! Nem akarok mérget nyelni! Nem akarom a szenvedésem megteremteni!” Ha-ha-ha! A szád ezt mondja, de nézz a tetteidre: minden nap gonoszságokat hozol létre, minden nap megeszed a magad készítette mérget, és minden nap tapasztalod az abból jövő szenvedést. Nagy szánk van, de kicsi tetteink. Okos szánk van, de hülyék vagyunk abban, amit teszünk.
Miért vagyunk továbbra is hülyék? Mert nem értettük meg a karmát. Mindenki azt gondolja: „Karma, az ok és eredmény törvénye, persze, hallottam róla. Ismerem ezt a tanítást.” Tényleg? Akkor miért viselkedsz továbbra is úgy, mintha nem létezne karma? Miért mutatod továbbra is a testeddel, beszédeddel, és tudatoddal, hogy nem vetted a szívedre egy szavát sem azoknak a tanításoknak?
Hogy megértsük a karmát, hajlandónak kell lennünk magunkra nézni, a saját tapasztalatunkra. Hajlandónak kell lennünk ránézni a szenvedésünkre. Ameddig nem nézel rá a saját szenvedésedre, sosem fogod megkeresni a szenvedésed okát. De ha hajlandó vagy a szenvedésed felé fordulni, akkor félni fogsz tőle. Akkor ránézel, hogy mi az oka. Amikor látod az okát, akkor félni fogsz az októl. Akkor nem fogsz oda menni, nem fogod a szenvedés okát üldözni. Helyette meg akarod tanulni, hogyan hagyj fel vele. Akkor igazán érdekelni fog, őszintén! Idővel nem csak tanulni akarsz arról, hogyan hagyj fel vele és hogyan beszélj róla, hanem ténylegesen gyakorlatba ülteted. Nem csak fel akarsz hagyni a szenvedés okával, biztosra akarsz menni, hogy a szenvedésed nem jön vissza. Ez azt jelenti, hogy tanulni akarsz a bűnvallásról és tisztító gyakorlatokat akarsz végezni. Azt jelenti, hogy szívből műveled a dharmát. Miért? Mert végre valódi okod van a gyakorlásra, hogy mindent beleadj a gyakorlásodba. Így működni fog a gyakorlásod. Lassan képes leszel megszabadulni a szenvedésedtől és a szenvedésed okaitól.
Nem csak az fog érdekelni, hogy elkerüld a gonoszság okait és megtisztítsd meglévő gonoszságaid, de egyre inkább érdekelni fog az ellenkezőjének cselekedete: jó dolgokat tenni. Ahol eddig majd összepisilted magad, annyira felizgultál a lehetőségen, hogy erénytelenséget csinálj, lassan elveszted a vágyad a szenvedés okainak megteremtésére. Lassan megváltoztatod a szokásaid, egyenként, apránként, ameddig nem lesz minden jó. Mi ennek az eredménye? Hogy megszabadulunk. Senki nem mondhatja, hogy van ennél magasabb szintű dzogcsen!
(On Dzogchen and Karma by Venerable Gyatrul Rinpoche; https://vimala.org/downloads/VGR-SR-2015-Summer3-dzogchen-karma.pdf)
