HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Az én kedvenc iskolám

2009.05.13. 22:52 Astus

Amikor elkezdtem buddhizmussal foglalkozni, akkor a zen tanítások voltak azok, amik elsőre megragadtak. Az elmúlt nagyjából hat év alatt szerencsém volt megismerkedni a buddhizmus számos irányzatával, még ha csak felszínesen is. Ez az idő arra volt elég, hogy nagyjából elsajátítottam az alapokat. Ha a buddhizmus egy könyv lenne, akkor elmondhatom, hogy sikerült elolvasnom a tartalomjegyzéket és a bevezetőt. És ahogy belelapozgattam a könyvbe, itt-ott elolvastam pár oldalt, végül visszajutottam a zenhez. Úgy is mondhatnám, hogy az egyik ujjamat mindig a zen fejezetnél tartottam, s bele-bele olvasgattam.

Az összetett, bonyolult rendszerek, mint az abhidharma és a jógácsára, nem keltették fel az érdeklődésemet, mert fárasztónak találtam őket. A madhjamaka már sokkal érdekesebb nekem, de végül is pár alapgondolaton túl ott sem jutottam, mert elkezdték felaprózni az egészet mindenféle kategóriákra. Végülis a zen irányzat az, aminek nem fáradtam bele a megismerésébe, annak ellenére, vagy épp pont azért, mert egy eléggé egy síkú iskola.

Kínában nyolc irányzatot szokás megkülönböztetni. Az első négy indiai eredetű: vinaja, madhjamaka, jógácsára, mantrajána. A második négy kínában alakult ki: tiantai, huayan, jingtu, chan. (Félreértés ne essék, szervezetileg nincsenek ilyen iskolák, s maga a felosztás is a Tang korszakból ered.) A kínai keletkezésű iskolákat is két csoportra lehet osztani aszerint, hogy a tiantai és huayan irányzatok megközelítése a buddhizmus különböző tanításainak összefogása, egyetlen szerkezetbe rendezése, aminek következtében összetett elméleti és gyakorlati építménnyé nőtték ki magukat; míg a másik két iskola, a jingtu és a chan, leegyszerűsítették a buddhista tanokat egyetlen központi elméletté és gyakorlattá. Eme egyszerűségnek köszönhetően vált a jingtu és a chan irányzat Kínában a legnépszerűbbé, hasonlóképp Koreában, Vietnámban és Japánaban.

Számomra mindkét iskola tetszetős egyszerűségüknek köszönhetően. De van egy lényegi különbség, legalábbis ami nekem a mérleget a chan oldalára dönti. A jingtu tanításának sarokköve Amita Buddha tiszta földjén születés. Azért ez a központi eleme, mert felfogása szerint az emberek, legalábbis a nagy többség, nem képes jelenlegi helyzetében elérni a megszabadulást. A chan álláspontja pedig az, hogy az emberek - bár nem feltétlenül a többség, ebben vannak komoly eltérések a vélemények közt - képesek elérni a megvilágosodást ebben az életben. Erre alapozva már értelemszerűen következik az, hogy míg a jingtu nem sok hasznát veszi a Buddha által adott megannyi tanításnak, hiszen úgysem tudunk velük igazán mit kezdeni, addig a chan bármilyen tanítást fel tud használni.

Ezt úgy lehet megfogalmazni, hogy három részre osztjuk a buddhista iskolák megközelítéseit. Az egyik végletes ponton ott van a jingtu, ahol egyetlen módszer számít, minden más hasztalan, vagy nem nagyon hasznosítható. A középső szekcióban ott vannak az "összetett iskolák", mint a tiantai és a huayan, vagy akár az olyanok is, mint a jógácsára, madhjamaka, mantrajána, illetve a théraváda és a tibeti iskolák is ide sorolhatóak. Itt a tanításoknak bár van egy hierarchiája, mégis azok egészét, vagy legalábbis nagy hányadát használják, mint az ösvény különböző részei és fokozatai. A másik végletes ponton pedig ott a chan, ami minden tanítás lényegét hangsúlyozza anélkül, hogy ezt a lényeget valamiképp lerögzítené, vagy rendszerbe foglalná. Ennek ellenére körülírható és meghatározható tanítása van a chan iskolának, amit egyszerűen úgy fogalmaznak meg, mint közvetlen rámutatás a tudat természetére.

Mi a tudat természete? Az üresség, a megragadhatatlanság. Ez másnéven az olyanság, a közép út. Akármelyik iskolát, irányzatot is nézzük, a tanítás végső lényege ez, a lényegtelenség. (Nem keverendő össze a semmivel!) Akármilyen módszert is használunk, bármelyik szútrát is tanulmányozzuk, a történet végkifejlete, a tanulsága mindig az üresség. Ezt nevezik channak.

A chan iskola abban különleges, hogy nem egy olyan irányzat, ami adott módszerekkel és gyakorlatokkal rendelkezik. Nincsenek kötött tanítási metódusok sem szerkezetek. Ezt sokan összetévesztik azzal, hogy elutasítja a buddhista tanításokat. Szó sincs róla! Éppen hogy az összes tanítást magába öleli és használja. Míg a többi irányzat bizonyos szútrákat, vagy magyarázatokat emel ki elsődlegesként, addig a chan nem ismer ilyet. Minden szöveg főszöveg. Vagy, minden szöveg másodlagos. Mert az elsődleges maga a chan, a megvilágosodás, az olyanság. És minden tanítás és módszer forrása ez, a tudat természete. Ez a tudat a buddha.

44 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr11120308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

plumbeus 2009.05.14. 19:04:54

"Mi a tudat természete? Az üresség, a megragadhatatlanság. Ez másnéven az olyanság, a közép út. Akármelyik iskolát, irányzatot is nézzük, a tanítás végső lényege ez, a lényegtelenség. (Nem keverendő össze a semmivel!) Akármilyen módszert is használunk, bármelyik szútrát is tanulmányozzuk, a történet végkifejlete, a tanulsága mindig az üresség. Ezt nevezik channak."

Nagyon klassz. De mi a tudat? :) Nem lehetne, hogy a jelenségek természete, hogy üresek és akkor nem kell görcsölni hogy de mi a tudat, minden jelenség üres és kész? Meg ezt nyilván lehet úgy érteni hogy valami kiüresített gondolattalan pedig nem annyira, nem?
Épp az jutott eszembe hogy erről az ürességről jó lenne ha írnál rengeteget,,,mert nyilván biztos mindenki megértheti de mintha nem akarná:)

A kreációs témában szerintem is hagyjuk a vitát, hogy ki miben téves, inkább írjál a 3 kincsről hogy tanuljak valamit, köszönettel.

Ja na és akkor ez a zen hirtelen belátja az ürességet? Nagyon klassz:) Ez esetben mi különbség az értés és a belátás között, valami legyen mert érteni értem:)

Astus 2009.05.14. 21:10:56

@plumbeus: A tudat egyszerűen fogalmazva az, ami tudomással bír. Bódhidharma a következőképpen válaszolt a kérdésre:

汝問吾即是汝心。吾答汝即是吾心。吾若無心。因何解答汝。汝若無心。因何解問吾。問吾即是汝心。(X63n1218_p0002b01-03)
"Te kérdezel tőlem, ez a tudatod. Én válaszolok neked, ez a tudatom. Ha nem volna tudatom, mitől tudnék válaszolni neked? Ha nem volna tudatod, mitől tudnál kérdezni tőlem? Ami kérdez, az a tudatod."

Ettől még a tudat és a jelenségek is üresek. De a zenben a tudatra kerül a hangsúly, mert a tudat hoz létre mindent, és a meditáció során az ember a tudatot vizsgálja.

Megértés és belátás között az a különbség, hogy a megértés fogalmi szinten történik, a belátás pedig nem.

plumbeus 2009.05.15. 19:29:26

@Astus:
"Megértés és belátás között az a különbség, hogy a megértés fogalmi szinten történik, a belátás pedig nem. " Hát igen na és akkor hogyan lehet ezt gyakorolni? Folyamatosan emlékeztessük magunkat a lényegtelenségre?

Na és milyen értelemben hoz mindent létre a tudat? Minden értelemben vagy inkább pszichológiai értelemben?

Biztos nagyon klassz a zen de az ilyen külsősöknek mint én jobbára a Kapuja nincs átjáró marad, abban meg több a lábjegyzet mint a nem, ráadásul Miklós Pál valamelyik lábjegyzete szerint a nirvánának csak bölcseleti értelme van, míg egyébként nem létezik olyan.

Na és akkor itt ráfókuszálnak az ürességre és szerteágazó tanításokkal nem foglalkoznak, ha jól értem?

Astus 2009.05.17. 12:49:33

@plumbeus: Gyakorolni a szokásos módon lehet, a nemes nyolcrétű ösvény ezt leírja. A megértését az ürességnek tanulással és gondolkodással lehet elérni, a belátását pedig meditációval.

Mindent a tudat hoz létre abban az értelemben, hogy egy fogalmi valóságban élünk, s a fogalmaink mentén mozgunk.

A zen esetében a kulcs az, hogy felhagynak a fogalmiasítással. Elméletben ezt bárki bármikor megteheti. Gyakorlatban nagyon kevés az, akinek sikerül könnyen és gyorsan, inkább nehezen és lassan szokott menni.

plumbeus 2009.05.19. 18:33:32

@Astus: "A zen esetében a kulcs az, hogy felhagynak a fogalmiasítással. "

Na ezt lehet hogy értem de nem biztos. A fogalmisággal való felhagyás az szerintem olyasmi hogy van nekem a problémám egy koanom, amit nem mester ad nekem hanem nekem olyanom van:) És akkor ronggyá gondolkodom rajta magam és kipróbálom ezt azt és amazt de a probléma marad. Aztán amikor kiterültem és kész ...akkor egyszer csak bevillan a megoldás a válasz vagy az olyasmi. Erről van szó? Mert ha erről van szó akkor én azt nem tudom elképzelni hogy nekem mond valaki egy problémát/koant hogy miért utazott a valaki Kínába ...bocs a nevére nem emlékszem...Mert bocsánat de kit édekel. Ha a megoldást a való világban ...keresem akkor ott van motiváció vagy fogalmam nincs azt se tudom ilyesmiről van-e szó? Mert szóval ha igen azt valódi koanokkal lehet gyakorolni és a megoldás beugrik a villamoson vagy akárhol akármikor.

Igen de a nemes nyolccal meg ugye az a baj hogy de mi a helyes:)

Astus 2009.05.19. 22:12:07

@plumbeus: A fogalmiasítás azt jelenti, hogy a szavainknak és képzeteinknek valóságot tulajdonítunk azon túl, hogy azok egyszerűen fogalmak. Ehhez érdemes látni azt, hogy az egész életünket meghatározzák a képzeteink, ezen alapján döntünk, kedvelünk, vagy épp utálunk dolgokat. Ilyen képzetekből áll az, hogy kinek gondoljuk magunkat és másokat. Belátni azt, hogy ezek csupán fogalmak, elgondolások, ez a fogalmiasítás megszüntetése.

A fogalmiasításnak van egy egyszerű ismérve is. Mikor valamit fontosnak, valódinak vélünk, akkor arról gondolkozunk, sokasítjuk a fogalmakat.

plumbeus 2009.05.20. 15:42:59

@Astus: Szóval felhagynak a fogalmiasítással az az, hogy a fogalom fogalom nem pedig valami valóság?
De mi köze ennek a lényegtelenséghez? Ja, hogy az én is fogalom nem pedig valóság? De végül azért a hegyek legyenek hegyek és a vizek vizek, nyilván. Hát nagyon klassz.:) Akkor mester nélkül maradok annyiban köszönettel, hogy emlékeztetem magam hogy semmi sem annyira fontos, hogy stb. Nem flegma ez kicsit?

Astus 2009.05.20. 15:51:44

@plumbeus: Ha az ember nem kapaszkodik a saját érzelmi-fogalmi képzeteibe, az azt eredményezi, hogy a tudata nem beszűkült, hanem nyitott lesz. A nyitottságból következően pedig akadálytalanul tud működni. Vagyis ha látjuk, hogy a fogalmak azok fogalmak, akkor nem csak hogy nem akadunk fenn rajtuk, hanem átlátjuk a használatukat is. Így a tudat az nyitott és egyben megfelelően működőképes. Amikor magával ragad minket egy képzet, akkor az megköt és ott tart, nem tudunk tovább lépni. Látni, hogy ez egy képzet azt is jelenti, hogy látjuk, miként jött létre, s hogy nincs végső soron kőbe vésve, nem állandó, nem igazság.

A megvalósításunkat azon mérhetjük le, hogy mennyiben kötnek meg bennünket a képzeteink és érzelmeink. Mennyire tudunk szabadon és egyben a helyzetnek megfelelően cselekedni. A kötetlenség és a helyévalóság együtt jár. Aki nagyon a kötetlenséget hangsúlyozza, abba ragad bele, az nem képes cselekedni. Aki pedig a helyénvaló tettekre helyezi a hangsúlyt, abba kapaszkodik, az beleragad merev szabályokba. Ezért a kulcs a fogalmiasítástól mentességnél az, hogy látjuk, a fogalmak csak fogalmak, s egyben tudjuk is azokat a fogalmakat használni.

plumbeus 2009.05.21. 17:59:44

@Astus: Csúcs. Nyilván nem olyan meditációval gyakorolják, mint a légzésfigyelés, hanem az olyan megvizsgálóssal mint, ami itt van ezen a blogon valahol, nem? De hát azt mindenki folyton csinálja, nem?

Ha az elmélet tökéletes, a gyakorlati módszerek is, hol vannak a nagy eredmények? Nyilván a nirvánában számomra láthatatlanul:)

plumbeus 2009.05.21. 18:14:05

@Astus: "A megvalósításunkat azon mérhetjük le, hogy mennyiben kötnek meg bennünket a képzeteink és érzelmeink. Mennyire tudunk szabadon és egyben a helyzetnek megfelelően cselekedni. A kötetlenség és a helyévalóság együtt jár. Aki nagyon a kötetlenséget hangsúlyozza, abba ragad bele, az nem képes cselekedni. Aki pedig a helyénvaló tettekre helyezi a hangsúlyt, abba kapaszkodik, az beleragad merev szabályokba. "
De hát ki fogja azt mondani magáról hogy eleve nem ilyen? :)

Astus 2009.05.21. 20:48:30

@plumbeus: Itt eddig két meditációról volt szó kicsit részletesebben. Kétlem, hogy ezeket túl sokat csinálnák. Az eredményeket két helyen lehet keresni. A buddhizmus 2500 éves történelmében és saját magunkban. Az első biztatásnak jó, a második pedig ami a valóban fontos. Nagy mennyiségű és részletes irodalma van annak, hogyan lehet felismerni a fejlődést és az akadályokat a gyakorlásban. Ugyanezeket természetesen egy megfelelő tanító is megmutathatja nekünk. De magunk is észrevehetjük abban, ahogyan élünk, viselkedünk, gondolkodunk, viszonyolunk az eseményekhez.

Nem az a lényeg, hogy ki mit mond magáról. A fontos, hogy tudjunk őszinte önvizsgálatot tartani. Buddhisták közt egyáltalán nem divat, sőt, inkább kerülendő az, hogy valaki mindenféléket állítson magáról, hogy ő ilyen és ilyen eredményeket ért el. Ez a dicsekvés inkább az önteltség jele. Kivételek természetesen vannak.

plumbeus 2009.05.22. 19:35:40

@Astus: Az egyik a megvizsgáljuk.. módszer így röviden, mi a másik?

A kivételeket szerintem először kérdezi valaki az más, esetleg ír egy könyvet vagy olyasmit.

Ha nem gond halkan megjegyzem hogy önvizsgálatot más vallás is tart, mint az közismert:)

Úgy lehet felismerni hogy nem szenvedünk annyit úgy és stb. nem? Egyébként meg az ilyen felismerést nem is értem, az minek, szerintem -ami nulla-, ezt úgy lehet a legjobban ha az ember bizonyos értelemben nem tudja hogy mit csinál, olyan természetesen vagy hogy jön de ez nyilván nagyon bután hangzik. Na mindegy annak méricskélését nyilván nem kell komolyan venni hogy már ez vagyok az vagyok mert a végén a scientológiánál találjuk magunkat, jujj:)

plumbeus 2009.05.22. 19:46:01

@Astus: Ja igen szóval az őszinteség mellett az is problémás hogy ezt olyan középutasan kell, nem? Nem túl kritikusan de nem is túl kesztyűskézzel és általában szerintem ez nem szokik menni...hiába az önostorozás nem változik semmi a másikról meg már ne is beszéljünk.

Astus 2009.05.24. 20:22:52

@plumbeus: Milyen "egyik a megvizsgáljuk"? Nem tudom mire utalsz, vagy hogy honnan hiányolsz másikat.

Az, hogy tisztában vagyunk magunkkal, szerintem teljesen helyénvaló. Az egy külön dolog, ha ebből valami nagy ügyet csinálunk, s beképzeltek leszünk, vagy épp önsajnálók.

De erre szolgál a meditáció gyakorlása, hogy ne gondoljunk mindig feleslegesen túl. Amikor mondjuk tudom, hogy én jó vagyok cipőfényezésben, akkor ettől nem kell, hogy ez önmeghatározásumul szolgáljon. Pl.: én jó vagyok benne, te nem. Én jó vagyok, de mások jobbak. Én csak ebben vagyok jó. Jó vagyok, de nem tökéletes. Annyira jó vagyok, hogy ennél jobb nem is lehet. Stb.

De lehet hasznos dolgokra is fordítani ezt, mint például hogy ha épp cipőfényező kell, akkor jelentkezem.

plumbeus 2009.05.26. 20:28:12

@Astus: A miért is kell meditálni részben amit írsz azt neveztem megvizsgálósnak, itt fentebb viszont azt írod két meditációról volt szó részletesebben. Akkor szóval milyen két meditációról?

Ja hát nem kell, hogy önmeghatározásul szolgáljon persze, de már az problémás hogy tudjuk-e hogy miből vagyunk jók és miből kevésbé. Magunkat objektíven látni a legnehezebb, mint az köztudomású:) de mégis akad akinek ez jobban megy és akinek nagyon nem gondolom valami karma dolgok miatt vagy inkább fogalmam nincs de nem is másokkal kell persze nekem se foglalkozni. Szóval az kicsit hihetetlen hogy ha és amennyiben jó torz a látásom akkor leülök meditálni és ha jól tudom elfogulatlanul vizsgálom a gondolatok jövés menését épp a zen szerint, ez így elég paradoxnak hangzik, hacsak nem valahogy fokozatosan lesz valami esetleg a környezettel interakcióban? Fogalmam nincs. De biztos azért tévedek mert bármilyen készség vagy olyasmi hiányzik is mindent lehet gyakorolni akkor ezt is pont ugyanúgy minthogy pl. nem tudok táncolni aztán megtanulok:)

Astus 2009.05.27. 19:24:51

Amiről szó volt részletesebben, az egy dzogcsen meditáció és a négyrétű éberség. Illetve jelenleg ott van már harmadiknak a legutolsó, a könnyű és nehéz módszerről.

Valóban nehéz magunkat megítélni, de idővel ebbe is belejön az ember, ahogyan elmélyül a tanításban. Hasonlóan van ez, mint más tudományokkal (nem csak természettudomány értelemben), ahogy az ember egyre többet tud, annál jobban látja, hogy mi mindent nem tud. Minél jobban kifejlődött az éberségünk, annál gyorsabban és tisztábban látjuk azokat a pontokat, ahol hibázunk.

plumbeus 2009.06.13. 08:42:01

@Astus: Azt mondja Szeng Szán, - akinél természetesen nem tudom figyelembe venni hogy milyen szempontból magyaráz mert nem tudom mi a zen - hogy: "igaz valónk nem születik nem hal meg."
Na most itt esetleg nyilván azt jutott eszembe hogy akkor nem igaz valónk megszületik meghal, de nem baj mert van egy igaz valónk ami nem születik nem hal meg és, hogy akkor ebből szép szubsztanciát lehet faragni nem? Ha pedig ez azt jelenti, hogy igaz való nélkül, üresen születünk élünk és halunk akkor nem tudom miért nem azt mondja?:)

Na és akkor még azt is mondja, hogy el kell érni eredeti természetünket ami a gondolkodás előtt van. Ezt rengetegszer mondja de szerencsére egyszer azt is hogy a gondolkodás hozza létre az én-t tehát akkor el kell érni eredeti természetünket ami éntelen. Erről van szó? De mivel eredetinek nevezi akkor ez meg nekem olyasmi hogy vissza a paradicsomba, holott nyilván szó nem lehet róla.

És persze minden oldalon elmondja hogy nagyon egyszerű a piros labda piros labda. Ha ez csak egy példa is bonyolultabb esetekben is mindenki meg van győződve róla hogy a piros akármi piros akármi, mindenki azt hiszi hogy annak látja az amit ami.
és akkor végül hogyan és mitől veszi észre hogy esetleg az amit nem aminak látja? Attól hogy meditál? De mit csinál vagy nem cisnál olyankor?
Vagy mindenki eleve aminak látja az amit és akkor azt kell gyakorolni hogy az ami nem ami majd végül de mégis? Hát nem tudom szerintem nem mindenki látja az amit aminak és ebből sok szenvedés van.

Ja arról nem is beszélve hogy azt mondja el kell érni a NAGY ÉN-t, ez más forrásban is olvasható igazi énnek vagy Én-nek nevezve.
Úgy hogy meg kell zavarodni hhh

Astus 2009.06.13. 09:05:14

@plumbeus: a zenben gyakran előfordulnak ilyen kifejezések, hogy "eredeti természet", "igazi én", vagy akár "nagy én". Ezek mind a buddha-tudatra utalnak. A zent egyebek mellett nevezik a buddha-tudat iskolának is, minthogy az központi tétele.

Ha már SzUng Szánt olvasol, akkor azt is megtanulhatod tőle, hogy a meditáció lényege az, hogy maradj a "nem tudommal". "Ki vagyok én? Nem tudom." A "nem tudom" a tudat igaz természete. Miért? Mert akkor nem magyarázkodsz, nem szövögeted jobbra-balra az elméleteidet.

Én megértem, ha zavaros az, amit Szung Szánnál olvasol. De ha elméletben akarod összerakni, hogy mindez hogyan áll össze a théraváda tanításokkal és a többivel, akkor még jó pár dolgot el kéne olvasnod ahhoz, hogy világos legyen, hogyan jutunk el Indiától Koreáig. Vagy azt is csinálhatod, hogy a gyakorlatra összpontosítasz inkább, s nem akarod mindenféle más tanítással összehasonlítani azt, amit Szung Szán mond. Egyszerűen fogadd el azt, ahogyan ő magyarázza, s ne akard összeegyeztetni mindenféle más magyarázatokkal.

Ha van még kérdésed, szívesen válaszolok. :)

plumbeus 2009.06.13. 09:31:36

@Astus: Igen de hát úgy nem lehet leélni egy életet hogy mindig mindenre azt modnom nem tudom.
Elmegyek egy orvoshoz mondom neki mi bajom van. Erre azt mondja nem tudom. ?

Nincs kifogásom de a megértés vagy a bigyó az olyasmi hogy "valamihez" képest elhelyezkedik az újdonság aztán vagy jó lesz valamire vagy nem. Mert hogy a függő keletkezés miatt ööö nem lehet csak úgy függetlenül foglalkozni semmivel sem,nem?

Egyébként nagyon jó könyv hogy a buddha természet nem születik nem hal meg ezt még simán kibírom.

Az a baj hogy a ki vagyok én kérdésemre vagy 30 év alatt nem tudom hogy berepült egy válaszféleség ami nem olyasmi hogy valami valaki de nem is olyasmi hogy senki semmi most dobjam ki és maradjak a nem tudomnál?

Astus 2009.06.13. 10:33:00

@plumbeus: a "nem tudom" a gyakorlatra vonatkozik. A "nem tudom" az, ami a gondolatok előtt van, s nem egy gondolat. A buddhista szövegek mindig a gyakorlatról szólnak elsősorban, nem arról, hogy mit csinálj az orvosnál. Amikor a gyakorlatot megérted, akkor fokozatosan ki tudod vinni a hétköznapokba is. De nem a hétköznapokból jutsz el a gyakorlathoz. Olyan, mint egy új arckrém. Először összerakod fejben, majd ténylegesen, teszteled a laborban, aztán piacra dobod. Fejben összerakni az, hogy megérted a módszert. Ténylegesen összerakni az, amikor meditációban először megcsinálod. A tesztelés az, amikor folyamatosan egyre jobban tudod használni a meditációban. És végül a piacra dobás az, amikor alkalmazni tudod a mindennapokban.

Ha bele akarod illeszteni az általános buddhista tanokba, akkor a "nem tudom" az a meditációs rész, amit megelőz az, hogy megérted a tanításokat és hogy követed az erkölcsi előírásokat. Természetesen ez a három rész mind együtt működik, fokozatosan fejlesztik és segítik egymást.

A zen egyik alap kérdése a "Ki vagyok én?". Erre az embernek sokféle válasz beugrik. És az énképzet pontosan ezeken a válaszokon nyugszik, ezekből épül fel. Ezért az egyetlen használható válasz az, hogy "nem tudom". Ez azt jelenti, hogy bár vannak mindenféle elgondolásaim, de egyiket sem teszem meg végső igazságnak. Még azt sem, hogy "nem tudom".

plumbeus 2009.06.13. 10:57:06

Na és hogy lehet megszületve visszatérni ahhoz ami nem született? Sehogy. Vagy valami meditácóval?

Astus 2009.06.13. 11:18:21

@plumbeus: mi az, ami született? A gondolatok, képzetek, nézetek, érzések, stb. Mi az, ami nem született? Az üresség, a buddha-tudat. Nem viszel vissza semmit sehova. A gyakorlatban felismered a képzeteket üresként. Vagy másik szemszögből, rálátsz arra, hogy a buddha-tudat eredendően születetlen.

plumbeus 2009.06.13. 11:36:47

@Astus:

Ja ha csak látni kell hogy minden üres, de ettől nem kell elszállni akkor szerintem értem.

Na majd rátérek A budhista ürességmeditáció fokozatainak olvasására, nyilván előfordulok valami okosággal:)

Ja ja hogy még beszéljek többször idézi Angelus Silesius keresztény misztikust:

Az, Isten aki tiszta üresség,
Fomaként van megteremtve,
Anyaggá válik, fénnyé és sötétséggé,
A nyugalommá és a viharrá.

Szóval Szeng Szánt illetően csak meghajolni tudok, kívülről tudta az összes filozófiát, a tudományt a művészetet az biztos ha nem mondja is.

lvjtn (törölt) 2009.07.06. 16:09:12

kedves Astus!

szeretnék köszönetet mondani a blogodért, hasznos, érdekes dolgokról írsz, számomra többé-kevésbé érthetően. ez a postod azért keltette föl az érdeklődésem, mert merőben betűalapú ismereteim alapján a buddhizmus sokkal könnyebben megragadható a zazenen keresztül. ugyanakkor azt is érzem, nem igazán működik a zen elméleti megközelítésben, szívesen gyakorolnám, nyilván olyan közösségben, ahol a kezdeti buktatókon átlendülésben a segítség illuzióját tudja egy közösség adni. azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. és hosszas locsogás után rátérnék a kérdésemre: tudsz némi tanácsot adni, milyen csoportot érdemes kezdőként, laikusként (úgy értem, semmi szerzetesi törekés nincs bennem, egyszerűen egészebbnek érzem magam, ha a figyelmem nem szennyezi a tudatom megannyi zaja), a magyar nyelvet preferálóként? köszönöm a figyelmed!

Astus 2009.07.06. 18:33:18

@lvjtn: Magyarországon a következő Zen irányultságú közösségeket találhatod, melyek különböző mértékben nevezhetőek hagyományosnak: Kvan Um Zen Közösség (kvanumzen.hu), Egy Csepp Szangha (zazen.hu), Pu Ji Templom (chanbuddhizmus.mindenkilapja.hu), Mokusó Zen Ház (mokushozen.hu). Mindegyik más irányzatot képvisel, a közösségek magyar nyelvűek, s bárki meglátogathatja őket. Hogy mindezek közül számodra melyik szimpatikus, azt neked kell eldöntened.

Azért azt szeretném hozzátenni, hogy nem a Zen az egyetlen formája a buddhizmusnak. Szóval érdemes nyitott fülekkel és nyitott elmével meglátogatni más közösségeket is. Például számos tibeti vonatkozású közösség is van nálunk, akik különböző tanításokat, elvonulásokat és más programokat kínálnak.

lvjtn (törölt) 2009.07.06. 18:59:45

@Astus: köszönöm a válaszod. ha jól értem, mindegyik általad említett közösség nyitott a "civilek" felé is. egyelőre nem 84000 kapun szeretnék belépni, csak egyet kinyitni, aztán meglátjuk. kösz mégegyszer!

Milliónyi kommentár Egy Tan? 2009.07.26. 20:35:04

@lvjtn:
Nehéz is lenne belépned 84 ezer kapun, de mégnehezebb eligazodni nem 84 ezer, de 840 ezer kommentárban! ;)

Mindez szépen mutatja, hogy ahányféle "buddhista", annyiféle buddhizmus.

De hol van ezektől BUDDHA, a FelébredettM ;) :))

Milliónyi kommentár Egy Tan? 2009.07.26. 20:39:31

Mindenesetre reklám az van... "Buddhizmus ma", stb.

Kérdés mennyire sikerül az aluljárókból az egymással hadakozó "keresztény" éneklőket kicsábítani az egymással szintén
hadakozó Tan Kapuja oktatási intézményhez, vagy ezer-féle iskolához...? :)

Milliónyi kommentár Egy Tan? 2009.07.26. 23:50:56

@plumbeus: "Ha az elmélet tökéletes, a gyakorlati módszerek is, hol vannak a nagy eredmények? Nyilván a nirvánában számomra láthatatlanul:) "

:)) ;)

A Nikk 2009.07.27. 13:53:48

@Milliónyi kommentár Egy Tan?:

szerintem nagyon fontos, hogy szülessenek olyan kommentárok, amelyek emlékeztetnek a tanítás eredeti, élő mivoltára. Ez a blog éppen egy olyan hely, ahol sokat lehet tanulni. Köszönet jár Astusnak, a blogernek, hogy időt és energiát szán arra, hogy közkinccsé tegye tudását.

Milliónyi kommentár Egy Tan? 2009.07.28. 08:28:38

@A Nikk:
Háát, ez a bog is (meg a többi tízezer) is pont azt bizonyítja, hogy sok a bizonytalanság :)

Azért, mert "valaki megosztja a tudását", még nem azt jelenti, hogy:
1. AZ valóban az ő tudása,
2. Amit leír, még különben sem AZ, amiről úgy beszélnek, mintha már ott tartana! ;)

Olyan, ez, mint a mai "kereszténységnek" nevezett
felépítménynél: rengeteg próféta, ugyanarra hivatkozik (Szent Szellem, Írás, stb.), az eredmény mégis önmagáért beszél: zűrzavar...

Milliónyi kommentár Egy Tan? 2009.07.28. 08:33:09

Végül is a vallások 2 ezer éve erről a zavarról szólnak:
filozófiai, metafizikai találgatások, vagy
hogy ezt megfejeljék (mert látnivaló, hogy ezek sehova nem vezetnek) "gyakorlatokhoz" nyúlnak:
de mivel az sem az "igazi" (milliók meditálnak eredmény nélkül!), hát visszatérnek az agyaláshoz... :)

A kör bezárult. Mikor veszik ezt észre...? :) ;)

Korszakunk pont arról szólt, hogy az "ősi tanítások
eredeti mivoltára" (A Nikk) nem lehet úgy emlékeztetni, ahogy addig: lexikális felsorolással (dogmatika), vagy saját kútfő szerinti értelmezéssel.

Az eredeti, élő tanra CSAK AZ tud emlékeztetni, aki maga is Élő, emlékező: majdhogynem Felébredett :)

Ilyen azonban látnivalóan alig akad manapság...

A Nikk 2009.07.29. 10:56:24

@Milliónyi kommentár Egy Tan?:


Általánosságban véve nem osztom lesújtó véleményed a meditáló emberek millióiról. Nem hinném, hogy eredmény nélküli lenne az igyekezetük, ahogyan azt Te megpróbálod beállítani.

plumbeus 2009.08.01. 19:28:35

@Milliónyi kommentár Egy Tan?:
Igen mert az eredményt csak eredményes látja azt mondják. Ha az elmélet szerinted nem tökéletes csinálj jobbat, ilyen egyszerű:)

plumbeus 2009.08.01. 19:52:38

@Milliónyi kommentár Egy Tan?: Inkább azt vegyük észre hogy, amiről a vallások beszélnek , - bár azt nem tudjuk szerinted miről, illetve milyen zavarról -az évek és évtizedek alatt alakul ki, míg egyes vallások szerint a végtelenbe nyúlik a kezdete, így nem értem miért is várunk gyors eredményt? Nem egy hirtelen kis nátha gyors kiheveréséről van szó egyik vallásban sem.

Milliónyi kommentár Egy Tan? 2009.08.06. 21:46:05

@A Nikk:
Nem is "lesujtó vélemény" ez, csak ténymegállapítás :) Az eredmények önmagukért beszélnek: nem mondhatjuk, hogy a sokmillió meditáló (a híresztelésekkel ellentétben) megvilágosodna, vagy olyan változáson menne keresztül, ami oda vezetne.

OK, vmi fejlődés van, de ha pl. megnézzük a mecseteket felgyújtó tibeti szerzeteseket, elgondolkodunk, vajon csinálna-e ilyet olyan, aki igazán a megszabadulás, megvilágosodás ösvényén jár. El kell döntetnünk melyik úton járunk.
Ha kifele villogunk (villongunk) akkor még sok víz van a poharunkban, amit ki kell űríteni :)

Astus 2009.08.06. 22:29:37

@Milliónyi kommentár Egy Tan?: a megfelelő példaképet kell tudni kiválasztani, s nem a rosszat utánozni. A buddhizmus azért maradt fenn a mai napig, mert vannak olyan követői, akik valóban használni tudják és megvalósítják azt, amit meg kell valósítani. A Szangha, a harmadik kincs, pontosan ezt jelenti, azon személyeket, akik a Dharma élő hordozói és átadói. Attól élő hordozók, hogy megélik a tanítást. Ha nem lenne megélhető, nem lenne működőképes, akkor semmi haszna nem volna.

plumbeus 2009.08.07. 08:55:39

A mások eredménytelenségén való édelgés mellőzésével a magunk eredményességével foglalkozzunk, főleg ha már azt mondja beszélni könnyű. A szorzótáblát sem tudja mindenki, ami együttérzésre ad okot nem pedig kimosolygásra.

Milliónyi kommentár Egy Tan? 2009.08.13. 01:24:43

@Astus: "A buddhizmus azért maradt fenn a mai napig, mert vannak olyan követői, akik valóban használni tudják és megvalósítják azt..."

:) Ez elég propaganda szöveg. Ezzel akármelyik keresztény gyülibe elmehetnél :)) ;)
Ugye nem azt akarod mondani, hogy "az élő hordozók, tanítók", mind a Dharma tiszta ismeretéből táplálkoznak? ;)

A Tan Kapuja Főiskola legutóbbi attackja, nem éppen erről tanúskodik.

"Ha nem lenne megélhető, nem lenne működőképes, akkor semmi haszna nem volna."

Szerinted ugyanolyan mindenki kezében egy hegedű..? ;) Mert ebből az derül ki, hogy aki buddhistának vallja magát, az csak szentéletű lehet, és nem megtévedt keresztény, muszlim, stb. :)

Az emberek nem buták, tudják, hogy Jézus nem = a kereszténységgel, ahogyan a buddhizmus sem = Buddhával. Nem divat már ez az "újdonság, mert keleti" felfogás. Ami romlott, agyonmagyarázott, az mindenhol romlott, agyonmagyarázott :)

És ugyanígy mindenütt vannak világos, "megvilágosodott" emberek: Keleten és Nyugaton is. Ha azt mondod: "EZ AZ EGYEDÜL ÜDVÖZÍTŐ TAN", akkor csak azt teszed, amit évszázadokon át tett egy másik vallás igen erőszakos módon. A dogma az dogma.

Milliónyi kommentár Egy Tan? 2009.08.13. 01:25:31

@plumbeus: Igen, ez már őszintébb felfogás :)
Közelebb áll az "igazsághoz".

Astus 2009.08.13. 08:59:04

@Milliónyi kommentár Egy Tan?: Ott van a "Dogmák és hagyomány" c. bejegyzés. Az, hogy neked van egy saját meghatározásod a megvilágosodásra, a te dolgod. A Buddha azt mondta, egyedül a nemes nyolcrétű ösvény vezet megszabaduláshoz a szamszárából. Igen, ilyen dogmatikus dolog ez.

Milliónyi kommentár Egy Tan? 2009.08.27. 17:53:19

@Astus:
:) Semmi "meghatározásom" nincs a megvilágosodásra, ahogyan Buddhának sem voltak - ezt jó, ha mindenki idejében belátja, mielőtt hatalmas építményeket gyárt magának a Tanról :) Ha meghatározásokat látsz a Tanban, akkor nem látod MÉG a Tant...:) Csak az újjakat.
De tudjuk, hogy a Hold nem AZ :)

"A Buddha azt mondta..." A Hit Gyüliben-ben meg azt emlegetik, hogy "A Sándor azt mondta" :)
Vagy az Úr Jézus :)

Nem érzed, hogy nem érv Buddha tanításai mellett, (vagy inkább a saját meglátásaid igazolására), ha csak hivatkozunk tanítókra..? Mi alapján döntöd el, hogy "amit BUDDHA mondott", azt TE, én, vagy bárki, úgy értjük, ahogyan Ő? :) Vagy mi alapján tudható, hogy a millónyi kommentátorból ki az, aki úgy érti, mint Buddha?

:) Hiába ismételgetjük az "Egyetlen igaz utat", (ez esetben "nemes 8 rétű"): jól látszik, hogy a dogmatizmus ("holt betűk") csapdája ez:
Pl. hogyan lehet az ürességet értelmezni, =vé tenni
bármivel, hacsak nem a fogalmak szintjén, a körbe-körbe logikával...? :)

Astus 2009.08.27. 17:57:47

@Milliónyi kommentár Egy Tan?: A buddhizmus nem kényszer, hanem választható. Ha te inkább követed a saját elgondolásaidat, tedd azt. A vallások már csak ilyen dogmatikusak, mert ha nem azok lennének, akkor filozófiáknak kéne nevezni.

Milliónyi kommentár Egy Tan? 2009.09.23. 14:01:13

"A vallások már csak ilyen dogmatikusak, mert ha nem azok lennének, akkor filozófiáknak kéne nevezni."

Ilyen szerény vagy? ;)

A saját értelmezgetéseinket nevezzük "vallásnak"? :)

Pont ez a dogmatizus :)

Amiket kérdeztem/tünk, nem úgy tűnt, h. szívből, igazi belső tudásból adtál volna választ.
süti beállítások módosítása