„Ezek a sorok vázolják a hat minőséget, amik elengedhetetlenek az úton kezdőként való gyakorlásunk támogatásához:
Először lépve az útra e hat minőség szükséges:
Őrizni a három képzést, az út alapját;
Részrehajlás nélkül tanulni és elmélkedni a tanításokról széleskörűen;
Megbékíteni a három kapunk és megszelídíteni a tudatunk;
Elkerülni a rosszat és sokasítani a jó tetteket;
Szégyenkezni, óvakodni, és hitet fejleszteni;
Szellemi tanítóra és erényes barátokra támaszkodni.
(Longcsenpa: Mengak dzö; The Precious Treasury of Pith Instructions, p 1-2)
Az első itt említett minőség: „őrizni a három képzést, az út alapját”. Valóban, a buddhista út központi alapja az erényes viselkedés, meditáció, és bölcsesség hármas képzése. Helyes gyakorlásuk elengedhetetlen, mivel az út egészét magukban foglalják. Így az erényes viselkedés gyakorlása átalakítja viselkedésünk; a meditáció gyakorlása átalakítja tudatunk; a bölcsesség gyakorlása eltávolítja ragaszkodásaink, önközpontúságunk, és káros érzelmeink.
A második minőség: „részrehajlás nélkül tanulni és elmélkedni a tanításokról széleskörűen”. Ahogy mutatja, a Buddhadharmát a lehető legszéleskörűbben kell tanulmányoznunk és őszintén elmélkednünk a tanításokon.
A tanulás és elmélkedés teljességgel a harmadik minőségre kell irányuljon, vagyis „megbékíteni a három kapunk és megszelídíteni a tudatunk”. Valóban, a tanulás, elmélkedés, és meditáció célja, hogy gyengédebbek legyünk testi, szóbeli, és tudati viselkedésünkben, vagyis minden tettünkben, amiket a test, beszéd, és tudat három kapuja közvetít.
Azt mondják, a tanulás legyen büszkeség, és a meditáció legyen rosszindulat nélkül. Ezért a tanulásban, elmélkedésben, és meditációban folyamatosan figyelnünk kell a tudatunk, eltüntetve minden hibát, amit észlelünk. Máskülönben a több tanulással a büszkeséget, a több tanulással a kétkedést kockáztatjuk. Ez az ellenkezője a kívánt hatásnak.
Testünk, beszédünk, és tudatunk megszelídítésével elkezdjük „elkerülni a rosszat és sokasítani a jó tetteket”. Ez azt jelenti, amint észre vesszük, hogy rosszat teszünk, felhagyunk vele és megvalljuk. Fordítva pedig, bármikor azt észleljük, hogy jót teszünk, azt tovább erősíthetjük és fejleszthetjük. Ehhez elmélkednünk kell azon, mik a jó és mik a rossz tettek, hogy annak megfelelően cselekedhessünk.
Erényes viselkedésünk meg kell támogassa a „szégyenkezés, óvakodás, és a hit fejlesztése”. Szégyenkezni fontos mindig, amikor látjuk, hogy ártalmasat teszünk, mert így elhatározhatjuk az ilyen viselkedés meg nem ismétlését a jövőben. Az óvakodás segít tiszteletben tartani ezt az elhatározást, és a hit a karmikus okban és okozatban támogatja ezt. Hogy tovább ösztökéljen minket az úton, fejlődnünk kell a hit három fajtájában: az ihletett hitben, a vágyódó hitben, és a biztos hitben (lásd még Patrul Rinpocse: Tökéletes tanítóm szavai, II.1.I.1.1-3).
Végül, a hit fejlesztésének alapja a „szellemi tanítóra és erényes barátokra támaszkodni”. A megfelelő szellemi tanító olyan, aki erényesen cselekszik, együttérző, tanult, és komolyabb meditációs tapasztalata van. Továbbá hiteles vonalhoz tartozik, amiben bízhatsz. Az ilyen szellemi tanító minden jó minőség fejlesztésének támasztéka az úton.
Ezen túl vegyük körbe magunk erényes barátokkal! Sajnos a barátok, akik nem tartják a szamajájukat, rossz a kapcsolatuk tanítójukkal vagy Dharma testvéreikkel, nem gyakorolnak, és elvesztették a hitüket, rossz hatással vannak és megronthatják a fejlődésünket. Ezért fontos bölcsen választani barátainkat.
Amikor kifejlesztjük ezt a hat minőséget, az összes támogató feltételt összegyűjtjük, amire szükségünk van az úton elinduláshoz. Ezért kérlek tartsátok őket észben és gyakoroljatok jól!”
