HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Buddha és a kreacionizmus

2009.03.20. 11:25 Astus

A kreacionisták egyik érve az, hogy a világegyetem létrejöttére és fennmaradására olyan csekély esély van, hogy ez természetes úton nem történhetett meg. Tehát az előfeltevés az, hogy egy rendszer létrejöttéhez kell egy alkotó, mert különben káosz lenne. De ez az egész "kezdetben volt a káosz" meg "kezdetben volt a semmi" olyan nem megkérdőjelezett elképzeléseket jelentenek, amiknek nincsen semmilyen logikus alapjuk. A buddhizmusban a rendszer, az okság, nem olyan, aminek létre kellett jönnie, mert előtte zűrzavar/semmi volt, hanem egy örök szabályrendszer. Ahogyan abból, hogy jelenleg látjuk az okságot érvényesülni, következtethetünk arra, hogy tegnap is így működött, s az előtt is, és így tovább a végtelenig. Másrészt pedig holnap is így fog működni, stb.

Ha egyszerűen azon az alapon érvelnek, hogy nagyon kicsi az esély erre az összetettségre és rendszerre, akkor azt is el kellene fogadniuk, hogy mindenre, aminek kicsi az esélye - márpedig gyakorlatilag mindennek kicsi az esélye, ha alaposabban vizsgáljuk - akkor az szükségszerűen isteni közbeavatkozással történt. Tehát annak az esélye, hogy az én szüleim adott időben adott helyen találkoznak, majd egy adott időben foganok meg egy adott ivarsejt páros találkozásának következtében, ezután pedig pontosan azokat az élményeket élem át, amiket eddig átéltem, ennek legalább olyan kicsi az esélye, mint hogy egyáltalán van világegyetem. Ennél fogva minden egyes emberi lény minden egyes tette és élménye isteni közveavatkozásnak köszönhető. Ezáltal pedig elvész minden erkölcs jelentősége, mert nincs többé felelőssége egyetlen személynek sem. A Buddha ezzel a magyarázattal vetette el a teremtő isten képzetét (AN 3.61).

9 komment

Címkék: isten teremtés kreacionizmus teremtő kozmológia okság

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr101013994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Yoscha 2009.03.21. 00:23:04

Szerintem a kreacionizmusnak nincsenek etikai vonzatai. Pusztán egy tesita alapokról induló próbálkozás az evolucionista elmélet megdöntésére, mely az isten teremtő voltát így létét támadja az ismereteim szerint.
(Hozzá kell tennem, hogy a természetes szelekció alapján álló evolúció elmélete jelenleg a legerősebb kritika Isten létével szemben, bár elsődleges célja nem ez volt.)
Ugyanakkor a "tudományos" kreacionisták sem feltételezik Isten folyamatos beavatkozást a világba. Pusztán úgy gondolják, hogy a világot hozzávetőlegesen a jelenlegi összetettségében tudatosan alkotta.


Szerintem buddhista szemszögből az evolúció elmélete indifferens, mivel a nem az a kardinális kérdés, hogy miként jött létre a világ és benne a szenvedés, hanem a jelenlegi helyzet emberi aspektusból történő felülvizsgálatára irányul.
A világ eredete pont egy olyan kérdés, melyről Buddha soha nem nyilatkozott. (Valószínűleg nem véletlenül)

Ezzel szemben a kreacionizmus olyan világképet nyújt, mely gyökeresen eltér a buddhai szemlélettől.
Buddhistaként nem kell feltétlenül az evolúció pártjára állnunk (bár igen csábító), de a kreacionizmust, mint tézist bizonyosan nem lehet elfogadni, mert alapvetően ellentétes nem csak a kiindulópontja, de az ebből levont következtetés is a buddhista szemlélettel.

Nem erkölcsi kérdés, hanem józan belátás tart távol tőle.

Astus 2009.03.21. 15:59:21

Amit be akartam mutatni, az csupán a teremtés feltételezésének abszurditása és ellentétessége a buddhizmussal. Így a kreacionizmus nem csak az ezen a néven futó mozgalomra irányul, hanem általában a teremtéstanra.

ron · http://trebitsch.blog.hu 2009.03.22. 08:13:38

Szia, Yoscha!

Egyfelől igazad van, h nem érdemes foglalkozni vele. Másfelől meg foglalkozott a Buddha a világ keletkezésével, lásd Aggannya Szutta (a-buddha-ujja.wikidot.com/szutta:dn-27-tj), bár erről többen (többek közt Gombrich) állítják, h egy gúnyrajz a bráhmin kozmológiáról, lásd pl. www.dhammawheel.com/viewtopic.php?f=16&t=550..

Hali, Astus!

Thánisszarónak van egy érdekes írása a létesülésről itt: dhammatalks.org/Archive/Writings/TheParadoxOfBecoming.pdf (még én sem olvastam el az egészet :))

Üdv!

Roni

plumbeus 2009.05.10. 09:48:46

A nem megkérdőjelezett nézet, még ha a kreacionista bulvár ezt nem mondja is, hogy célszerűség van tapasztalva, mint a másik témában írtam. Ha az ember mint a kozmosz elválaszthatatlan része célszerű magatartásra képes akkor a kozmosz is célszerű alkotás. Ellenkező esetben az ember és a kozmosz két különálló jelenség, miközben gondolkozzunk nem kettőségben a buddhizmus és az ósz. szerint, utóbbit persze csak ha úgy látjuk a szokásos értelemzéstől eltérően.

"Tehát annak az esélye, hogy az én szüleim adott időben adott helyen találkoznak, majd egy adott időben foganok meg egy adott ivarsejt páros találkozásának következtében, ezután pedig pontosan azokat az élményeket élem át, amiket eddig átéltem, ennek legalább olyan kicsi az esélye, mint hogy egyáltalán van világegyetem. Ennél fogva minden egyes emberi lény minden egyes tette és élménye isteni közveavatkozásnak köszönhető. Ezáltal pedig elvész minden erkölcs jelentősége, mert nincs többé felelőssége egyetlen személynek sem. A Buddha ezzel a magyarázattal vetette el a teremtő isten képzetét (AN 3.61)."

Nem kell hozzá isteni közbeavatkozás mivel az ember szabad akarattal van teremtve, míg Buddha nyilván a hinduizmushoz képest foglalt állást ott lehet hogy az a helyzet, ami írsz, azt nem tudom.

Ha csak okságban gondolkozunk, miszerint az okság törvénye szerint az okból elkerülhetetlenül következik az okozat attól még nem mondjuk azt, hogy nincs felelőssége egyetlen embernek sem, hanem éppen azt hogy van. Pedig nagyon csábító lenne az a félreértés. hogy anyám és apám mint elkerülhetetlen okozat nemzett stb. és akkor egy tehetetlen elkerülhetetlen okozat vagyok, egy mechanikus narancs.

Ha célszerűségben gondolkodunk - bár esetleg ezt nem tudjuk így megfogalmazni -, úgy a szabad akarat és egyáltalán az, hogy a nálam nagyobb kozmosz célját ne rontsam el éppen hogy felelőssé tesz és éppen nem őrülök meg attól, hogy az életnek nincs célja és értelme, mely gondolattól meg lehet.

Ami esetleg nem tesz felelőssé az az ateista materializmus, de még az sem biztos.

Astus 2009.05.10. 11:14:39

@plumbeus: Igen, az ember szeretné, hogy legyen az életnek célja és értelme. Ettől jobban tudja érezni magát, hogy valami nagy kozmikus terv része. De ez nem más, mint érzelmi kötődés egy állandónak hitt képzethez. Az egész "szabad akarattal teremtettünk" témakör pedig még a nyugati filozófusoknak is egy kibogozhatatlan zagyvaság. A buddhizmusban viszont fel sem merül a probléma, mert hát nincs teremtés, nincs cél, nincs eleve megírt sors. Egyetlen egyetemes rend létezik a buddhizmusban: az okság. És ez az okság adja meg az embernek a felelősségét a saját és mások helyzetével kapcsolatosan. Az isteni törvények és természetes harmónia nem.

plumbeus 2009.05.10. 19:52:32

@Astus: Lehet, de mondom:) nemcsak okszerűségben lehet gondolkodni hanem célszerűségben is. Nem csak azt mondhatom hogy öt ujjam van és annak oka van, hanem azt is hogy abból a célból van öt ujjam hogy tudjak gépelni. Van olyan tudós aki a célszerűséggel tud mit kezdeni és szépen kimutatja hogy az okszerűség nem kielégítő.

Az a nyugati filozófusok baja akiknek az egész Biblia kibogozhatatlan zagyvaság. A szabad akarat az annyi hogy nem a sors kényszerít vagy az akármi, hanem tudva a jót és a rosszat az ember választ. És akkor van olyan hogy etika. Ha pedig etika van akkor nincs több kérdés hogy az mely idológián alapul mert az mindegy. Vitatkozzunk inkább azon hogy de a buddhisták eredményesebben követik a buddhista etikát ami pont ugyanaz hogy kerüljük a rosszat és tegyük a jót és akor megadom magam:)

plumbeus 2009.05.10. 21:35:11

@Astus: Valóban az Én egy kozmikus terv része vagyok az kicsit problémás, de nem baj mert aztán - a totál félreértett - megváltás ezt helyre üti.
Az okszerűség célszerűség nélkül nálam nem nyert.
Ha azt monduk, hogy kell a reinkarnáció mert emberek nem bírják hogy meghalnak akkor az sem baj, hogy máshol meg az van, hogy egy terv részei vagyunk, lényeg hogy legyünk etikusak.
Ha valakinek ehhez kreáció kell akkor legyen neki kreáció, ha meg reinkarnáció akkor reinkarnáció, nem?

Astus 2009.05.10. 21:42:40

@plumbeus: Addig mindegy, hogy ha valakinek elegendőek olyan célkitűzések, mint hogy kellemes emberi, vagy isteni születést nyerjen. Erre elég pusztán erkölcsösnek lenni, s ehhez nem kell semmilyen vallás sem. Ha valaki azonban a Három Kincsben látja a menedéket a szamszára szenvedéseitől, akkor számít a helyes nézet. A helyes nézet alapja pedig az okság és a karma tanítása. Továbbá ennek függvényében lesz célja is az előírások betartásának. Egyrészt védelem az alsóbb születésektől, másrészt alapozás a magasabb szintű gyakorlatokhoz (meditáció).

plumbeus 2009.05.10. 21:59:07

@Astus: Ha valakinek nem mindegy akkor haljon meg (az énje), mint Jézusé támadjon fel azaz nem a semmi... és utána távozzon el az örök boldogságba. Hogy ezt a nem hétköznapi történetet nem így szokás értelmezni azt mindenki tudja, lehetni viszont lehet, azt is lehet mondani hogy koppintom a buddhizmust, nem baj.

Helyes nézet az amiből nem lesz szenvedés a többi mindegy.
süti beállítások módosítása