A madhjamaka érvelés megértéséhez fontos tisztán látni, hogy pontosan mi is az, amit cáfolnak. A tárgya az érveknek a lényegiség, az önvaló, a független lét. Ez a lényegiség az a nézet, hogy valami van önmagában, eredendően és változatlanul. Ilyen lényegiség az "én", amiről úgy gondolkodunk, hogy miközben változik a testünk, a tapasztalataink, az érzéseink és a gondolataink, "én" attól még ugyanaz maradok, hiszen régen azok az "én" gondolataim voltak, ahogyan a mostaniak is az "én" gondolataim, és a jövőben is az "én" gondolataim lesznek. De valójában ilyen változatlan "én" nincsen. Hasonlóképp viszonyulunk a tárgyakhoz is, mikor azt mondjuk, hogy a "szék" az barna, ha átfestem, akkor ugyanaz a "szék" piros. Ha a "széknek" eltörik egy lába, akkor ugyanannak a "széknek" hiányzik a lába, majd az a "szék" kap egy újat. De valójában "szék", önmagában, lényegiségként, mint olyan nincs. Ettől még úgy viszonyulunk hozzá, mintha lenne. A madhjamaka érvelése szerint pont azért lehetséges az, hogy a széknek eltörik a lába és kicseréljük, mert a szék nem egy állandó, változatlan dolog. És ez a konkrét tapasztalataink szerint is így van. Ha a szék nem változna, akkor vagy mindig meglenne az összes lába, vagy sosem lenne meg. Innen tudhatjuk, hogy a "szék" csak egy fogalom, hiszen a lábakon, ülőlapon és háttámlán kívül nincs semmilyen szék.
Ez az öt érvelés a leggyakoribb szemléletmódokat veszi át, ahogyan gondolkozunk a dolgokról, illetve magunkról. Ha több érvelés is idegenül hangzik, az annyira nem meglepő, minthogy kezdetben különböző indiai buddhista és nem buddhista nézetekkel szemben dolgozták ki őket. De ha átgondoljuk kicsit, akkor számos mai elképzelésre is jól alkalmazhatóak. Az első négy érvelés speciális esetnek mondható, míg az ötödik, a függő keletkezés érve, egyetemes.Gyakorlatilag azonban bármelyikkel megérthetjük, hogy miért nem létezik semminek sem önálló lényegisége.

önazonosság (egység-sokaság)

Bármiről is legyen szó, az vagy egy egység, vagy pedig sokaság, vagyis több részből áll. Harmadik lehetőség nincs. Ha például egy emberi testről beszélünk, akkor az áll a fejből, a törzsből és a végtagokból. A kar áll felső és alsó részből, illetve a kézből. A kézen ujjak vannak, az ujjak percekből vannak, az ujjpercek állnak bőrből, húsból, csontból. És így tovább bonthatjuk a legapróbb részecskékig. De ha azt gondoljuk, hogy minden nagyon apró részecskékből is áll, ezek a részecskék is tovább bonthatóak. Mert még egy látszólag oszthatatlan, részekből nem álló részecskének is kell legyen kiterjedése, kell lennie oldalainak, ami a többi részecskéhez képest van. Így a legapróbb részecskének is beszélhetünk hat oldaláról, hogy elől, hátul, jobbra, balra, felül, alul. Majd ezeket is tovább bonthatjuk a végtelenségig. Ezért aztán nem találunk semmilyen alapvető egységet, amiből minden felépül. Egység híján pedig sokaságról, részekről sem beszélhetünk.
A tudat sem képez egységet, mert van látás-tudat, hallás-tudat, szaglás-tudat, ízlelés-tudat, testérzet-tudat és elme-tudat. Ennek a hat tudatnak is aztán vannak különböző tudatosságaik, attól függően, hogy épp mi a tapasztalás. Például a látás-tudatosság lehet egy bútor, egy ház, egy kocsi vagy egy ember látványa. Itt is, minthogy egységről nem beszélhetünk, nincs sokaság sem, nincsenek végső részek.

ok (én-más)

-önmagából
Az önmagából keletkezés nézete az, hogy valami saját magának az oka. Ez lehet egy olyan nézet, mint hogy a világ egyetlen erőből, energiából van, és ez hoz létre mindent, de valójában amit létrehoz, az is ugyanaz az erő. De lehet egy olyan nézet is, hogy valaki pusztán magától tesz valamit, tehát az ok önmagában van. Ha viszont megvizsgáljuk, akkor lehetetlen, hogy valami önmagának legyen az oka. Amennyiben valami magától jön létre, akkor újra és újra önmagát hozza létre, anélkül, hogy bármit is létrehozna, hiszen már eleve létezik. Az ok ekkor ugyanaz lenne mint az okozat, amit azt jelentené, hogy valójában nincs sem ok, sem okozat, így létrejövés sincs.
Egy ellenérv lehet, hogy olyan nem jöhet létre, ami nincs, tehát az okozatnak már benne kell lennie az okban. A felvetés hibás, mert ha már létezik valami, akkor nincs értelme annak, hogy létrejöjjön, így az okban lévő okozatot nem kell az oknak okoznia, mert már ott van. Erre válasz lehet az, hogy az okban csak mint meg nem nyilvánult van jelen, majd okozatként lesz megnyilvánult. Ez azonban ugyanannyi, mint azt mondani, hogy a semmiből jön létre valami, mert ha az okban nem látható sehogyan sem az okozat, akkor az nincs ott. Továbbá, ha minden eleve létezik az okban, akkor abból az következik, hogy minden van minden időben.

-másból
Valami vagy azonos, vagy különböző, harmadik lehetőség nincs. Ha egy dolog másból jön létre, akkor bármi bármiből létrejöhet, hiszen akkor is valami különbözőből jön létre.
Ellenérv lehet, hogy a meggymag és a meggyfa közt létezik folytonosság, míg a tökmag és a meggyfa között nem létezik ilyen. De mert az oknak mindenképp meg kell előznie az okozatot, ezért egyszerre sosem létezhetnek. Mivel egyszerre nem létezik ok és okozat, így összehasonlítani sem lehetséges valójában a kettőt, aminek eredményeképpen az azonosság és a különbözőség puszta elméletek és nem közvetlen tapasztalat. Mert az ok megelőzte az okozatot és az ok nem létezik akkor, amikor az okozat, folytonosságot nem lehet megállapítani. Ezen felül, minthogy az ok mindenképp más, mint az okozat, a folytonosság feltételezése nem változtat semmit a különbözőségen, így az eredeti érvet nem cáfolja. További ellenérv lehet, hogy az ok és okozat úgy váltja egymást, mint a hullám, vagy a mérleg, ahol amikor az egyik fokozatosan süllyed, úgy a másik fokozatosan emelkedik. De így sem állapítható meg a kapcsolat a kettő között, mert nem lehet találni egy olyan pillanatot, amikor az ok és okozat egyszerre van jelen.

- önmagából és másból
Gondolhatná valaki azt, hogy a keletkezés az önmagából és másból is történik, miként egy cserépvázát is egyrészt agyagból készítenek, másrészt a fazekas készíti. Amiként azt már tisztáztuk, hogy keletkezés nem létezhet sem önmagából, sem másból, a kettő együttes állítsa mindkét cáfolatot magával vonzza.

- egyikből sem
Ha létezne ok nélkül keletkezés, akkor vagy minden folyton létrejönne, vagy soha semmi nem keletkezne, mert nem lenne semminek sem szüksége okra.

okozat (lét-nemlét)

Az okozat vizsgálatánál két eset merül fel. Valami olyan jön létre, ami létezett, vagy olyan, ami nem létezett. Ha már létezett, akkor nem kellett létrejönnie. Ha nem létezett, akkor mivel ami nincs, az nem keletkezhet, így ebben az esetben sincs okozat. Ha azt mondaná valaki, hogy létezik is meg nem is, akkor mindkét előző ellenvetés illik ide. Olyan, hogy sem létező, se nem létező pedig nincs.

ok-okozat (egyből-sokból)

Az ok és okozat együttes vizsgálatánál négy eset van. Egy okból egy okozat, egy okból sok okozat, sok okból egy okozat, sok okból sok okozat.
Egy okból egy okozat nem lehetséges, mert akkor az egyik pillanatban levő ok csak a következő pillanat egyetlen okozatát eredményezné, tovább pedig nem tartana a hatása, aminek eredményeképp egy gondolatból csak egyetlen rákövetkező gondolat lehetne, de több már nem, így aztán nem lehetne semmit sem tovább gondolni.
Egy okból sok okozat nem lehetséges, mert akkor az ok egysége, avagy a sokaság hiánya, nem jelenne meg az okozatban, ezért a sokasága ok nélküli lenne, továbbá egység híján kapcsolatot sem lehetne megállapítani ok és okozat között.
Sok okból egy okozat nem lehetséges, hasonlóan az előzőhöz képest, csak fordítva. Vagyis az okozatban sem a sokaság, sem az egység hiánya nem jelenik meg, így nincs kapcsolat, az egység pedig ok nélküli.
Sok okból sok okozat nem lehetséges, mert akkor az okok mindig számos okozatot hoznának létre, így például a különböző építőelemekből nem egy ház jönne létre, hanem sok.

függőség

A kölcsönös függőség jelenti egyrészt a fogalmi viszonylagosságot is, vagyis az olyan eseteket, mint hogy egy dolog mindig csak valami máshoz képest nagy vagy kicsi, hosszú vagy rövid. Másrészt jelenti a függő keletkezést, vagyis hogy a dolgok sosem önmagukban léteznek, hanem különböző okok és feltételek szerint jönnek létre. Minthogy önmagukban nincsenek, ezért nem lehet azt mondani, hogy valójában léteznének. Mivel függőn keletkeznek, azt sem lehet mondani, hogy valójában nem léteznek. Mert függőn keletkezik, ezért valójában nem keletkezik, annak következtében, hogy önmagában nincs, tehát nincs olyan valami, ami más dolgoktól függene, pont azért, mert függő létező. A függő létezés valósága miatt lehetséges a hétköznapi valóság, mert ha léteznének dolgok önmagukban, akkor nem beszélhetnénk változásról, változás híján pedig nincs sem cselekvés, sem tapasztalás.

források:
Karl Brunnhölzl: Center of the Sunlit Sky, p. 235-262
Jamgön Mipham Rinpoche: Four Great Logical Arguments of the Middle Way