A Buddha beszélt arról, hogyan alakul ki és pusztul el a világ újra és újra. Ezeket hívják világkorszakoknak (kalpa). Az evolúciós elmélet egyrészt csak az anyagi tényezőket veszi figyelembe, másrészt az egyszerűbb létformából jut el a bonyolultig. A buddhista kozmológia szerint a lények a világ kialakulásakos először a magasabb létbirodalmakat töltik be, majd pedig az alsóbbakat. Hasonlóképp a kezdeti társadalmi aranykor romlásba fordul, aztán a romlás aranykorba.
A buddhizmus részéről nincs semmi ok arra, hogy akár a teista, akár a szcientista világképet el kéne fogadnia, de még csak nem is összeegyeztethetőek. Ettől még a tudományos módszereket nem kell elvetni, ahogyan más vallások erkölcsi és szellemi értékei is elismerhetőek buddhista részről. Ilyen szempontból a buddhizmusban van helye a tudománynak, mint az anyagi világ kutatási módszere, és a többi vallásnak is, melyek morálisan nem állnak szemben a Buddha által lefektetett erkölcsi irányelveken.
Abba a hibába könnyen belecsúsznak a nyugatiak, hogy valamiféle igazság-alapon akarják megítélni a filozófiákat és vallásokat. A buddhizmusban ami számít, az egy adott tanítás gyakorlati értéke, vagyis hogy mennyiben segíti elő a szenvedés csökkenését. A tudomány képes szolgálni az emberek testi jólétét és kényelmét - bár ugyanúgy alkalmas erőszakra is. Más vallások - ámbátor nem mindegyik - erkölcsi tartást adnak az embereknek, illetve más szellemi módszerekkel elősegítik a jobb létbirodalmakba születést.
Mindez azonban nem ok arra, hogy bármilyen másik nézőpontot is felvegyünk a Buddha tanítása helyett. A buddhista kozmológia is egy olyan rendszer, ami az újraszületés és a világ működésének folyamatait olyan módon magyarázza el, hogy az segítse a lények fejlődését. Ugyanez a szcientizmusról nem mondható el.
