Az idő témakörében a következők érdekesek lehetnek. Először is ott van a Gyémánt szútra, mely azt tanácsolja a bódhiszattváknak, hogy a tudatuk ne támaszkodjon se a múltra, se a jövőre, se a jelenre. A tudat, mely nem tartózkodik a három időben a megfelelő látásmód. Erről további kifejtést ad Nágárdzsuna, mikor a múlt, jövő és jelen ürességét mutatja be. Végül ott van Dógen, aki elnevezi ezt idő-létezésnek (有時 - uji/youshi, ami szó szerint azt jelenti "valamikor", de külön olvasva "lét/van-idő"). (Még érdekes megjegyezni, hogy a vadzsrajánában ezt negyedik időnek nevezik, ahol a buddhák tartózkodnak.)
Dógen kifejtésében a probléma abban van, hogy az emberek az időről azt gondolják, hogy múlik, miközben az áramlik/folyik. A múlás az, mikor az időt események egymásutániságának fogják fel. Az áramlás az, mikor az idő nem egymásutániságot jelent, nem történéseket, hanem a tudat kötetlen látásmódját, a létezés kötetlen tapasztalatát.
Dógen így fogalmazza meg:
"Az úgynevezett ma belefolyik a holnapba, a ma belefolyik a tegnapba, a tegnap belefolyik a mába. És a ma belefolyik a mába, a holnap belefolyik a holnapba. Mert az áramlás/folyás az idő tulajdonsága, a múlt és jelen pillanata nem fedik le egymást, s nem is sorakoznak fel egymás mellett."
(Dógen: Az idő-létezés, SBGZ 20.)
Szó sincs arról, hogy az időt bármiféle önálló létezőnek lehetne értelmezni. Egyrészt az emberek hétköznapi felfogása az időről teljes mértékben egy fogalmi elgondolás, nem több. Az idő-létezés, vagy ha tetszik létidő, a tapasztalatok folyamának azon szemlélete, amiben nincsenek korlátok. Ezt hasonlítani lehet az álombeli időhoz, ahol nincsenek megkötések sorrendiségre, vagy hosszra nézve.
Ne gondold, hogy az áramlás olyan, mint a szél és eső mozgása keletről nyugatra. Az egész világ nem változatlan, nem mozdulatlan. Áramlik. Az áramlás olyan, mint a tavasz. A tavaszt számtalan jellegével együtt áramlásnak hívják. Mikor a tavasz áramlik nincs semmi a tavaszon kívül. Tanulmányozd ezt részletesen. A tavasz mindig keresztüláramlik a tavaszon. Bár az áramlás nem maga a tavasz, az áramlás megjelenik egész tavasszal. Így az áramlás befejeződött pont ebben a pillanatában a tavasznak. Vizsgáld meg ezt alaposan, jövés és menés. Ha az áramlás tanulmányozásakor a tárgyakat magadon kívül képzeled, és azt [hiszed, hogy] te száz és ezer világon keresztül áramlasz és mozogsz, világkorszakok százain, ezrein és tízezrein át, akkor nem tanulmányoztad odaadóan a buddha útját.
(Dógen: Az idő-létezés, SBGZ 20.)
Az áramlás nem ugyanaz, ahogyan az emberek az idő folyását szokták értelmezni. Vagyis az áramlás jelentése az események állandótlansága, de anélkül, hogy különálló idő-pillanatokban gondolkoznánk. Ez a közvetlen tapasztalása a világnak, ahogyan átéljük a fogalmi szennyeződések nélkül.
Így végülis kiderül, hogy sem Dógennek, sem a Buddhának és tanítóknak nem az volt a céljuk, hogy az időről elmagyarázzanak egy filozófiai rendszert. Észre kell vennünk, hogy már eleve rendelkezünk valamifajta idő-képzettel. A buddhizmus ennek a képzetnek a létezésére világít rá, s arra, hogy azon túl is lehetne nézni. Nem arról van szó, hogy ne tudja az ember, mi az idő, csak lássa, hogy az idő egy fogalom, egy társadalmilag meghatározott értelmezés. És az értelmezés csak felfogás, nem igazság, vagy valóság.
Források:
Uji: The Time-Being, Translated by Dan Welch and Kazuaki Tanahashi, http://www.thezensite.com/ZenTeachings/Dogen_Teachings/Uji_Welch.htm
正法眼藏, 第二十, 有時, http://www.shomonji.or.jp/soroku/genzou20/index.html
