HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Útonjárás

2010.09.26. 15:33 Astus

Miért nincs megszabadulás? Mert nincs ki megszabaduljon.

Tele vagyunk problémákkal. Nem tetszik ez, nem jó az, s amúgy is egy csomó dolgunk van. Folytonos nyűglődés, s ezek a nyűgök sosem érnek véget. Még a halállal sem. Hiába halunk meg, folytatjuk ahol abba hagytuk egy újabb születésben. S mindig ugyanott marad abba, hogy valamit el kell intéznünk, valamit meg kell oldanunk. A munkanapokat hétvége követi, majd megint hétfő. De még mikor szabadságon is vagyunk, az életünk nem tart szünetet, a teendők egyre csak sorakoznak. Hogy érhetnénk rá mindemellett valami földöntúlira, valami szellemire?

A sürgösség, hogy mással is foglalkozzunk az épp felbukkanó kötelezettségeken és kívánságokon túl akkor jelenik meg, ha rálátunk, ugyanazt a mókuskereket hajtjuk minden nap. Ameddig nincs az a felismerés, hogy körbe futunk, s csak a tájat nézzük, megvan az a képzet, hogy haladunk, hogy egyszer sikerül, s ez erőt ad. Amikor pedig elveszik a haladás, amikor céltalanná válunk, az szörnyű érzés, a tehetetlenségé. Megyünk, mindig csak körbe, megállni nem tudunk.

Értelemszerűen jelenik meg a felismerés, a körből ki kell lépni, a késztetést a járásra meg kell szüntetni. Akkor jó lesz, megszabadulunk. No de mi van a körön kívül? S ha mindig csak körbe lehet menni, hogyan lépünk ki? Átfordítva, érzelmeink és gondolataink folyamatosan áramlanak. De mi létezne érzelmek és gondolatok nélkül? Még a képzete is elrettentő annak, hogy minden megszűnik, miközben az sem egy jó kilátás, hogy körbe-körbe járunk. Megsemmisülés és örökkévalóság, egyik sem megoldás.

A tapasztalatok, az érzelmek és gondolatok, ez az élet. Ez az élet pedig fogságban tart, mert csak az érzelmek és gondolatok hajtanak, azok irányítanak, azok határoznak meg mindent, azok döntenek. Egészen addig van ez így, ameddig az él bennünk, hogy ezek a tapasztalatok én vagyok, ezek az enyémek. Csakhogy ez nem igaz.

Az a képesség, hogy rá tudunk látni a tapasztalatokra, közvetlen rámutat arra, hogy több is van ezeknél. És mivel mi magunk vagyunk azok, akik meg tudjuk ismerni őket, logikusan azt állapíthatjuk meg, hogy akkor nem ugyanazok vagyunk, mint amiket tapasztalunk. Ily módon létezik maga a tapasztaló, külön attól, amit tapasztal. Ez az én képzete, ami a gondok forrása.

Mert teljesen lekötnek a gondolatok és érzelmek, arra kevés alkalom adódik, hogy megvizsgáljuk ezt az ént. Egyszerűen csak feltételezzük, elfogadjuk, s meg nem kérdőjelezzük, hogy van én. Hogy én vagyok. De próbálnánk megtalálni, mi is ez az én, ami nem érzelem és nem gondolat, valójában nem találunk semmit sem. Ki az, aki tapasztal? Mi az, ami tapasztal? Vannak gondolatok, vannak érzelmek, s természetesen van test is. De ezen túl? Ezért van, hogy az én az egy képzet, egy feltételezés, hogy létezik én, de nem több.

Mi akkor a tapasztaló? Természetesen ez is csak egy név, amivel azt az elképzelést jelöljük, hogy van valami, ami a gondolatokon és érzelmeken túl mindezeket megéli. Az elképzelés pedig azon a tapasztalaton alapul, hogy tudatában vagyunk a tapasztalatoknak, s azokat képesek vagyunk megfigyelni. Ez a tudatosság azonban csak gondolatilag, nyelvileg tűnik úgy, hogy valami különálló létező. Másrészt azt sem állapíthatjuk meg, hogy azonos lenne a tapasztalatokkal, mert akkor egy gondolat eltűnésével maga a tudatosság is eltűnne. A helyzet az, hogy magát a tudatosságot nem tudjuk elhelyezni sehol, nem tudjuk leszögezni, hogy ez, vagy az. Nem mondhatjuk azt, hogy nincs, s azt sem mondhatjuk, hogy van. Mert ha nincs, akkor nem létezne maga a tudatosság, semmiről sem tudnánk. Ha van, akkor rá kéne tudni mutatni, hogy pontosan mi is az.

Megérteni kevés, azok csak nevek, szavak egymás után. Megtapasztalni kell. Azt pedig úgy lehet, hogy miközben tudatában vagyunk a tapasztalatoknak, nem merülünk el bennük. Nyugodtak és nyitottak maradunk, vagyis megtartjuk a tudatosság eredeti természetét. A gondolatok, az érzelmek megjelennek, mégse kötnek meg, s maguktól el is múlnak. De ha azon erőlködünk, hogy távol maradjuk a tapasztalatoktól, hogy külön álljunk tőlük, akkor csak egy újabb képzetet követünk, egy újabb érzést akarunk fenntartani. Amikor az a késztetés jelenik meg, hogy valahonnan rátekintsünk a jelenségekre, csak jusson eszünkbe, hogy a tudatosságot nem lehet leszögezni sehol, az megragadhatatlan.

Ugyanilyen megragadhatatlanok a gondolatok, az érzelmek és a testi benyomások is. Próbáljuk csak megfogni bármely tapasztalatot, az nem különbözik attól, amilyen a tudatosság. S minden szilárdság, minden megállapítás alapja egy újabb gondolat, egy név, amiről azt hisszük, megbízható. Amikor valamit megbízhatónak találunk, akkor arra támaszkodunk, s amikor támaszkodunk valamire, akkor azt képzeljük, megragadható. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a megragadhatatlanságot kellene megragadni. Ezt jelenti az, hogy örökkévalóság és megsemmisülés egyaránt tévút. A közép út az, amin nincs elutasítás és nincs elfogadás. A körben haladunk, de nincs, aki menne, s nincs ahol menne.

"Nos, a járó nem jár,
S a nemjáró sem jár.
Más, mint járó s nemjáró,
Mily harmadik jár?"

(MMK 2.8; tr. FJ)
 

18 komment

Címkék: buddhizmus zen meditáció gyakorlás üresség módszer megszabadulás éberség közép út éntelenség belátás madhjamaka buddha tudat

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr382324513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Nikk 2010.09.27. 07:28:42

Á!... Egyszer (tán egy éve?) egy fórumos beszélgetésben egy olvtárs azt írta neked, hogy: "Sose fogok megszabadulni." Mire te azt felelted: "Látom, kezded kapisgálni."

Sejthető volt, hogy ez itt valami zenes turpisság.

Jött némi késztetés, hogy rákérdezzek, de volt egy másik késztetés is, hogy várjak inkább, és lám, jött egy terjedelmesebb kifejtés!

Az első dolog, ami az eszembejutott, hogy ez az általad vázolt és mindannyiunk által megtapasztalt mókuskerék megannyi nagyszerű dolognak is terepe lehet, úgymint gyakorolható benne a négy mérhetetlen, gyakorolható az éberség, megfigyelhető a tudat természete...

Astus 2010.09.27. 12:26:12

@A Nikk: A Vimalakírti szútra első fejezetében van egy olyan elhíresült rész, ahol azt mondja a szöveg: ha a tudat tiszta a buddha-föld is tiszta. Vagyis az számít, hogy miként tudsz tekinteni a világra.

Másrészt, hogy zenesen vegyük, mindenféle gyakorlat csak karma-teremtő tevékenység, amivel tovább hosszabbítod a szamszárát.

A Nikk 2010.09.27. 15:59:00

@Astus: "Pillanatról pillanatra ne hozz létre semmit", ahogy Szung Szán mondotta?

Astus 2010.09.27. 16:03:14

@A Nikk: Az is csak erőlködés. Próbáld ki. Nagyon nehéz nem csinálni semmit.

A Nikk 2010.09.27. 16:44:12

@Astus: Hmmm... Nekem úgy tűnik, hogy a képzetek ömkéntelenül keletkeznek és múlnak el, tehát egy személytelen folyamatról van szó.

Mindaddig, amíg nem kerül sor valaminek a megragadására és ebből a megragadásból nem lesz vágyteliség vagy ellenszenv.

Hogy nem megragadni a dolgokat mennyire nehéz vagy könnyű, arra nem annyira egyértelmű a válasz. Hisz egy csomó dolgot úgy tapasztal az ember, hogy nem alakít ki hozzá sem ragaszkodó, sem elutasító, sem zavaros viszonyt. Ilyen tekintetben könnyű nem csinálni semmit egy számomra indiferens jelenséggel. Más dolgokra meg megragadással vagy ellenállással reagálunk, ilyenkor mégsem tűnik annyira egyszerűnek a dolog.

A Nikk 2010.09.27. 18:34:23

Az általad is idézett Tenzin Wangyal azt javasolja az álomjógáról írt könyvében, hogy tekintsünk a tapasztalás folyamatára úgy, mint egy álomra, s lássuk, hogy nincs semmiféle tényleges "dolog", csupán átmeneti, lényegiség nélküli jelenségek, melyek felkelnek és maguktól megszűnnek.

A második gyakorlat pedig az, hogyha valamelyik jelenség érzelmileg beárnyékolt reakciót vált ki belőlünk, ezt a választ is tekintsük illuzórikusnak és lényegiség nélkülinek.

Tehát a tárgy és a tárgyra adott reakció egyaránt illuzórikus.

Astus 2010.09.27. 20:16:32

@A Nikk: Ahogy minden üres. S eközben fontos látni, hogy az üres annyi, mint függő keletkező. Tehát semmilyen tett, szó, vagy gondolat nem marad következmények nélkül.

A Nikk 2010.09.27. 21:19:34

@Astus: Igen, ha már az ember gondolkozik, jobb, ha üdvös módon teszi azt, ha beszél és cselekszik, szintúgy. Nem igaz? Ez megállja a helyét a zenben is szerinted?...

Astus 2010.09.27. 23:46:02

@A Nikk: A zen is buddhizmus. Továbbá a zennek elemi része a bódhicsitta, ami a bölcsesség és az együttérzés tökéletességre vitelét jelenti. Ahol nincs együttérzés, ott bölcsesség sincs.

A Nikk 2010.09.28. 07:27:47

@Astus: Ja, hát akkor még visszakanyarodnék az elejére. Ezt írod: "Másrészt, hogy zenesen vegyük, mindenféle gyakorlat csak karma-teremtő tevékenység, amivel tovább hosszabbítod a szamszárát."
Összefoglalva, szerinted akkor milyen a helyes zen gyakorlat, milyen a helyes-zenes életvitel?

Astus 2010.09.28. 09:21:12

@A Nikk: A zen csak egy módszer, egy változat, s nem érdemes túl nagy feneket keríteni neki. Úgy értem, nincs mindenből "zenes". Bár ez azon is múlik, ki hogyan értelmezi. Szóval, akár zenesnek mondjuk, akár simán buddhistának, a helyes életvitel a bódhiszattva út. Nincs olyan sok újdonság a zenben, vagy különcség, mint azt képzelhetnénk.

azatilla (törölt) 2010.09.29. 18:26:19

"Másrészt, hogy zenesen vegyük, mindenféle gyakorlat csak karma-teremtő tevékenység, amivel tovább hosszabbítod a szamszárát."

Vagyis minden, amit gyakorlásként végzünk (bármilyen típusút) valójában az én gyakorolja, azaz valójában ez nem más, mint amikor nem ismerjük fel az éntelenséget. Vagyis valójában nem az Életet éljük...
A másik oldalon viszont az van, amit valamelyik buddhista oldalon olvastam: Hogy akkor minek is kell gyakorolni? A válasz: Mert nincs más választásod!
Szerintem, ha ez a két oldal összeáll (ami nem más, mint a karma felismerése), akkor van a megérkezés.
Helyénvaló ez így, Astus?

Astus 2010.09.29. 19:18:59

@azatilla: A Buddhát egyszer megkérdezték, hogy ha a vágy legyőzésére irányuló vágy is vágy, akkor hogyan lehetséges a vágytól mégis vággyal megszabadulni? Erre azt mondta, hogy mikor megyünk valahova, akkor a vágyunk eljutni oda, de mikor ott vagyunk, akkor már nincs vágy, hogy odaérjünk.

A zen megközelítés abban van, hogy közvetlen rálátni az ürességre, így aztán azon túl már nincs is mit tenni. Csinálhatunk mindenfélét egy álomban, de ha felébredünk, akkor világos, hogy addig csak egy álomban erőlködtünk.

Igazából nincs ellentmondás, pusztán az ösvény egy-egy részére világítanak rá ezek. Ezért ha érteni akarjuk, akkor egészben kell nézni.

Amit mondasz, hogy akármit is teszünk, azt önző módon tesszük, ezt Sinran, az Igaz Tiszta Föld Iskola alapítója hangsúlyozta, akinek a megoldása erre az volt, hogy hagyatkozzunk teljesen a más-erőre - az ön-erő helyett -, vagyis Amita buddha fogadalmára, amivel el lehet jutni a Tiszta földre.

azatilla (törölt) 2010.10.01. 08:15:18

Köszönöm!

Eszembe jutott egy vicc az éntelenségről.
Szedlacsekhez becsöngetnek, mire odamegy az ajtóhoz és kiszól:
-Ki az?
-Én! - Hangzik kívülről.
-Ééén? - Kérdezi Szedlacsek.

Szép Napot!
:)))

plumbeus 2010.10.04. 13:43:24

@A Nikk: Az én voltam persze, de ebben már nem vagyok olyan biztos :D

A téma az volt hogy a stb. megvilágosodás és a meditáció...és akkor stb. aztán van a kómaszerű állapot, ami nem kóma:), hanem öntudatlanság de szerintem nem öntudatlanság hanem tudatos öntelenség. Na és mivel ehhez kenyéren és vizen kellene meditálni - míg ha öntudatlanságról van szó akkor engem nem is érdekel - napi 20 órában nem tudom hány évig valóban nem érzem fenyegetve magam:)

Itt vagy valahol erre megint van valami kóma emlegetve. Ja ja hogy a kóma a rálátás. Hát akkor vagyok annyira kómás hogy nem vitatkozok, legyen kómája mindenkinek tőlem. Kettő legyen hétköznapra és ünnep napra is:)

Zenes turpisság az nem volt:)

plumbeus 2010.10.04. 14:10:38

@Astus: "A Buddhát egyszer megkérdezték, hogy ha a vágy legyőzésére irányuló vágy is vágy, akkor hogyan lehetséges a vágytól mégis vággyal megszabadulni? Erre azt mondta, hogy mikor megyünk valahova, akkor a vágyunk eljutni oda, de mikor ott vagyunk, akkor már nincs vágy, hogy odaérjünk."

Bizonyára ez így van. Azt is lehet mint már próbáltam mondani hogy lemondunk a vágy kielégítéséről kezdetnek és folytatásnak is. Lehet persze olvasni és agyalogni is a végtelenségig. Hogy de a ne legyen vágy is vágy ahelyett hogy jön a vágy mi pedig tehát nem elégítjük ki és kész.
Vannak persze bonyolultabb vágyak mint a : biztos jövő...ha én arról lemondanék végre fél métert emelkednék a földtől:D

Astus 2010.10.04. 14:37:14

@plumbeus: Ez talán némileg leegyszerűsítése a dolgoknak azt mondani, hogy minden vágy rossz. Páliul is számos különböző szót használnak (tanhá, cshanda, rága, lóbha, iccshá, stb.), s mindegyiket lehet vágynak is fordítani, de nem mindegyik jelenti ugyanazt, s ezeken belül is különböző vágyakról lehet beszélni. Erről bővebben a már említett David Webster mű ad tájékoztatást (The Philosophy of Desire in the Buddhist Pali Canon). Pont tegnap olvastam bele Mark Epstein könyvébe (Open to Desire: The Truth About What the Buddha Taught), ami ezt a vágy témakört boncolgatja, s annak félreértéseit, de nem a páli kánon, hanem egyrészt a vadzsrajána, másrészt a saját pszichoterapeutai tapasztalatai alapján.

Az elég egyszerű, ha azt vesszük irányelvnek, hogy egy vágy az mennyire üdvös, vagy káros. Ha nem lenne semmi vágyunk - a szó általános magyar értelmében - akkor semmit sem tennénk soha, még a vécére se mennénk ki, de levegőt se vennénk többet. Tehát nem arról van szó, hogy minden vágyat meg kell szüntetni, s nem is mindegyik okoz szenvedést (s itt a szenvedés szó sem olyan jó, inkább az elégedetlenség).

plumbeus 2010.10.04. 15:06:30

@Astus: Nyilvánvaló. Ha nem felejtjük el a 4 nemes igazságot, amit előbb megértettünk akkor tudjuk, hogy a szenvedéstől/elégedetlenségtől akarunk megszabadulni nem az élettől és akkor ha még esetleg valakinek van valami szőrözése akkor a szőrözés helyett hogy de az önzetlen is önző ami fából vaskarikán túl nem jó semmire, azt is lehet hogy nem rohangál ész nélkül a vágyai után, - ahogy gondoltam, ha nem is egyértelműen ezt mondtam - hanem azt abba hagyja és úgy hagyja abba hogy nem elégíti ki, és mivel nem elégíti ki maga és az összes vágy/sóvárgás is kialszik, az elégedetlenség pedig egyéb feltételek mellett mint bölcsesség elmúlik majd valamikor. Nemde?
A vágyak kialvása és az elégedettség azzal ami és ahogy van az ugyanaz pepitában, ahogy már a szavak kiabálnak hogy e l é g = kialszik = nem elégedetlennek lenni.

Ha pedig a vágyakozás úgy elragad hogy észre sem vesszük akkor gyakoroljuk az én nem tudom mit, az éber figyelmet nyilván.

Ja ja biztos jó könyv persze. Fenti kis problémámon túl épp azon is dolgozok hogy több mint 1000 db könyvem van és az most már aztán legyen e l é g.
Aztán most már nem aprópénzesítem itt a tanítást.:)
süti beállítások módosítása