Ha már a magyaroknál vagyunk, ma tartottam az első órát a Vimalakírti szútrából, amit különös módon lefordítottak (ti. igen kevés magyar fordítás létezik mahájána szútrákból). De a fordítás annyira rossz és tele van hibával, hogy használhatatlan bármiféle komolyabb tanulmányozáshoz. Addig jó, ha az ember csak egyszerűen átrohan rajta, s akkor lesz egy homályos képe arról, hogy miről lehet szó az eredeti szövegben. De például egy-egy mondat értelmén nem is érdemes megakadni. Ennek tiszteletére idézek egy versszakot a szútra első fejezetéből, amit magam fordítottam le ugyanabból az angol változatból:

All these things arise dependently, from causes,
Yet they are neither existent nor nonexistent.
Therein is neither ego, nor experiencer, nor doer,
Yet no action, good or evil, loses its effects.
Such is your teaching.

"Mindezen dolgok függőn keletkeznek, okokból,
Mégsem létezők, vagy nemlétezők.
Nincs bennük sem én, sem tapasztaló, sem cselekvő,
Mégsem veszti hatását a jó, vagy rossz tett.
Ez a te tanításod."

De a rend kedvéért nézzük meg a kínai verziót is.

說法不有亦不無，以因緣故諸法生，
無我無造無受者，善惡之業亦不亡。
(T14n0475_p0537 c16-17)

Tanítod: a dharmák nem léteznek és nem nincsenek,
Függő keletkezés és okok által jönnek létre.
Nincs én, nincs készítő, nincs elszenvedő,
Jó és gonosz karmája mégsem vész el.

Itt amolyan lábjegyzetként mondom, hogy az "elszenvedő" kifejezés arra az elgondolásra utal, hogy van valaki, aki az elkövetkező életben elszenvedi a karmát. A "tapasztaló" is megfelelő lenne, de így kifejezőbbnek vélem.

Természetesen szándékosan ezt a versszakot vettem elő, mert a buddhizmus egyik lényegi gondolatát fejezi ki viszonylag egyszerű formában. Ez nem más, mint a függő keletkezés. A megértése viszonylag nem bonyolult. Vegyünk példának az emberi testet. A test folyamatosan változik belsőleg és külsőleg egyaránt, értve ezalatt a mozgást (térben) és az öregedést (időben). Viszont nincs a testben semmilyen rész, ami ténylegesen állandó volna, csupán biokémiai folyamatokról lehet beszélni. Ami van, az nem egy állandó test, hanem rengeteg folyamat együttes eredménye. Ugyanez a helyzet az érzelmekkel és a gondolatokkal is (mármint, hogy folyamatok, de nem biokémiai). Nincs sehol egy maradandó darabka, amik vannak, azok oksági folyamatok. Ezért nem lehet elkülöníteni sem atom-szerű összetevőket, sem pedig egy végső énséget. Ez a szemlélet az, amit közép útnak neveznek, mert mentes az állandóság (örökké létezik valami) és a megszűnés (semmi sem létezik) végleteitől. Látni, hogy minden változik, megszabadít attól a ragaszkodástól, ami folyamatosan egy állapot állandóságának képzetét kergeti. Látni, hogy minden az okok és feltételek szerint történik, a cselekedeteknek jelentőséget és erkölcsi tartalmat ad. Látni, hogy az állandótlanság (vagyis a változás, az állandóság hiánya) és az okság (a jelenségek függő keletkezése) egyetlen tapasztalat-folyam (vagyis a saját világunk, életünk) jellemzői, ez a közép út (a buddhizmus) szerinti látásmód.