A vallásszabadság hasonló a szabad kereskedelemhez. Mindenkinek joga van olyan vallást követni, ami neki tetszik. Ezt a jogot állami szinten, talán legelsőként az egész világon, Asóka teremtette meg birodalmában, aki maga a buddhizmusra tért át. Ez a szabadság azonban nem teremt versenyhelyzetet a vallások között, s nincs tőzsde sem, ahol a híveket lehetne cserélgetni. A helyzet inkább hasonlít egy nagy áruházra, ahol az ember kedve szerint választhat a kínálatból. A kínálat jelenleg pedig igen bőséges.

Vannak, akik valóban úgy kezelik ezt a helyzetet, mintha a boltban lennének, s mindenféle árucikket és márkát beleraknak a kosarukba. Mások elhatárolódnak a vallásoktól, egyaránt feleslegesnek ítélik az összeset. A két véglet közt, ami a "vallási fogyasztó" és a "vallástalan" között húzódik, megtaláljuk a vallásosság különböző fokait a remetétől a "vasárnapi keresztényig".

A buddhizmus ugyanúgy ott van a vallási piacon, mint a többi. Vannak, akik csemegéznek belőle, vannak akik szimpatizálnak vele, vannak akik belekóstolnak, vannak akik olvasgatnak róla, s vannak olyanok, akik elkötelezik magukat mellette. Mindez teljesen egyéni választáson múlik, az egyéni választás pedig különböző okok és feltételek eredménye.

Az okok és feltételek az egyén tekintetében az előző életeinek eredménye. Sokan egész életükben nem is hallanak a buddhizmusról. Mások hallanak, de nem érdekli őket. Vannak, akik hallanak róla, érekli őket, de csak egy bizonyos szintig. S vannak olyanok, akiknek a találkozás a buddhizmussal olyan, mintha megtalálnák azt, amit mindig is kerestek volna. A Gyémánt szútra ezért mondja:

"Ötszáz évvel eltávozásom után lesznek olyanok, akik fenntartják az erkölcsi fegyelmet és érdemeket képeznek, akik képesek lesznek a hit tudatát létrehozni és ezeket a szavakat igazságként venni. Tudd, hogy ezek az emberek nem csak egy buddha, kettő buddha, három, négy, vagy öt buddha alatt képeztek erényes gyökereket. Mindenféle erényes gyökereket képeztek megszámlálhatatlan buddhák ezrei és tízezrei alatt. Hallva ezeket a sorokat, egyetlen pillanat alatt felkeltik a tiszta hitet."

Miért képesek a hitre? Mert megtartják az erkölcsi fegyelmet és érdemeket képeznek. Ez azt jelenti, hogy kerülik a helytelen tetteket, mint az ölés, lopás, házasságtörés, hazugság, durva beszéd, stb., és jó tetteket visznek végbe, mint az adakozás, kedvesség, együtt érzés, együtt örvendés, egykedvűség, béketűrés, stb. A Lótusz szútrában (16. fejezet) a következők hangzanak el:

"Ezek az élőlények a különböző vétkeikkel együtt,
gonosz tetteikből fakadó okok által
megszámlálhatatlan világkorszakokat töltenek el
anélkül, hogy hallanák a három kincs nevét.
De akik érdemdús módokon cselekszenek,
akik kedvesek, békések, őszinték és egyenesek,
mindnyájuk látni fog engem itt
személyesen, ahogy a Dharmát tanítom."

Vagyis akik helytelen tetteket követnek el, akik teljesen elmerülnek a sóvárgásban és a haragban, azok még csak nem is hallanak a három kincsről. Ez nem feltétlenül csak annyit jelent, hogy nem hallják azokat a szavakat, hogy Buddha, Dharma és Szangha, hanem még ha hallják is, ha olvasnak, vagy beszél nekik valaki róla, akkor sem jelent az számukra semmit, vagy akár ellenérzést vált ki belőlük. Másrészt viszont a jó tettek oda vezetnek, hogy közvetlenül hallhatjuk a Buddhát, amint a Dharmát tanítja. Ez annyit tesz, hogy nem csak hallanak a buddhizmusról, hanem azt be is fogadják és törekszenek az úton.

Tehát a három kincsbe vetett hit előfeltétele az eddig felhalmozott érdemek. Ugyanezen elv alapján, mindenki olyan világnézetet követ, ami az ő karmájának, a személyiségének megfelel. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy eleve elrendeltetett lenne az, hogy ki miben hisz, s ezért azon nem is lehet változtatni. Ez annyit jelenti, hogy az embereknek különböző hajlamaik vannak, s a hajlamaikat követve választanak világnézetet is. Ebbe beletartozik az is, ha valaki megváltoztatja a filozófiáját, vagy a vallását.

Mielőtt valaki elkötelezné magát egy hit mellett, természetes, hogy azt tanulás kell megelőzze. A buddhista tanításba vetett bizalom megértésen alapszik. S ennek a megértésnek két fő pontja van.
Az első pont a karma tanítása, ami azt jelenti, hogy a világban mindenütt az okság elve érvényesül, s hogy az ember életét saját tettei befolyásolják, amibe beleértendő a gondolati, szóbeli és testi tettek. Ahogyan gondolkozom, ahogyan beszélek, ahogyan cselekszem, ezek határozzák meg az életminőségemet. Nem külső erőkön múlik az, hogy nekem milyen életem van, s hogy én azt hogyan élem meg. Ezért a helytelen tettek rossz eredményeket, a helyes tettek jó eredményeket hoznak. Még a születésem és a halálom is a tetteimen múlik. Az előző életek eredménye ez a mostani élet, s ennek az életnek a folyamányaként fog megjelenni a következő élet. Ez röviden az első fő pont.
A második pont a négy nemes igazság tanítása. Az, hogy akár kedvező, akár kedvezőtlen az életminősége valakinek, az minden esetben elégtelen, nem vezet végső boldogsághoz, megbékéléshez, elégedettséghez. Ennek az oka a sóvárgás, hogy mindig valamit meg akarunk szerezni, valami felett gyakorolni akarjuk az uralmunkat, s ezért bármit megteszünk. Ez a sóvárgás egyben az elégedetlenség maga, mert arra épül, hogy sosem elég, sosem tudunk valamibe véglegesen megkapaszkodni, mert az idővel elromlik, elmúlik, meghal. Ez a mulandóság, a változás a létezés teljességének egyetemes jellemzője. A Buddha ebből az elégedetlenségből talált kiutat a maradéktalan boldogsághoz, s a tanítása az, aminek követésével eljuthatunk a tökéletes elégedettséghez. Röviden ez a második fő pont.

Ha ezt a két pontot meg tudjuk érteni és el tudjuk fogadni, akkor menedéket veszünk a három kincsben, mert látjuk, hogy a szamszárában nincs semmi, ami valóban menedéket nyújthatna a fájdalom és a szenvedés elől. A menedékvétel pontosan azt jelenti, hogy felismerjük a létforgatag természetét, hogy előnyei és hátrányai egyaránt kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy életünkben boldogok, békések és elégedettek legyünk. Ezt csak a Buddha tanította Dharma adja meg, amit a Szangha őriz nemzedékről nemzedékre. A menedékvétellel mi magunk is a közösség tagjává válunk, ahol az emberek azon munkálkodnak, hogy megszabadítsák magukat és minden lényt a szenvedéstől, a tudatlanság béklyójától.