Lelketlen Béka

Két szinten fontos nézni azt, hogy valami milyen jelentőséggel bír.
A cselekedetek szintje, ami a testi és a szóbeli tetteket jelenti. Itt az első szempont, hogy ártalmas-e az adott tett, tehát másoknak okoz-e fájdalmat, bánatot, szomorúságot, keserűséget, szenvedést. Az ártó tetteket mindenképp érdemes elkerülni. A második szempont, hogy hasznos-e a tett másoknak, tehát ettől boldogabb, elégedettebb, nyugodtabb, békésebb lesz-e a másik. Avagy, ahogyan a Dhammapada összefoglalja, kerüld a rosszat és tedd a jót!
A tudat szintje, ami az érzelmeket és gondolatokat jelenti. A mérlegelési szempont az, hogy valami káros vagy üdvös tudatállapotokat hoz létre, illetve erősít. A káros tudatállapotok, egyebek mellett, a sóvárgás, a harag, az izgatottság, a tompaság, az önhittség, és a bizonytalanság. Az üdvös tudatállapotok pedig többek között a kedvesség, az együttérzés, a nyugalom, a figyelmesség, és a türelem.
A cselekedetek mindig a tudati tényezőkből következnek, így mielőtt valamit tennél, azt hasznos nézni, hogy mi a szándék mögötte, mi az indíték. Itt derül ki, hogy épp a vágyakozás vagy az ellenszenv, a sóvárgás vagy a harag vezérel. Attól függően, hogy melyiket éled ki, az a mögöttes tudatállapot erősödik, s így maradnak fenn a különféle káros hajlamok, amik újabb és újabb szenvedéshez vezetnek. Az első lépés a szenvedés csökkentésére, a tudat megnyugtatására épp ezért az ártalmas tettek kerülése. Aztán fokozatosan el lehet jutni odáig, hogy már akkor észrevegyük valamely káros tényező felmerülését, amikor az még csak apró gondolat formájában létezik, ehhez azonban szükséges a tudat működésének megértése tanulás útján, s közvetlen felismerése megfelelő gyakorlatok segítségével.