A Dhammacakkappavattanasutta (SN 56.11), avagy a Buddha legelső beszéde, a négy nemes igazságot 12 részletre bontja, amiben az egyik ismétlődő elem, hogy mit kell tenni az adott igazsággal.
A szenvedést (dukkha) teljesen meg kell érteni (pariññeyya; cf. SN 22.106). A szenvedés keletkezését (dukkhasamudaya) el kell hagyni (pahātabba; cf. SN 35.53ff). A szenvedés megszűnését (dukkhanirodha) meg kell tapasztalni (sacchikātabba; cf. AN 4.189). A szenvedés megszüntetéséhez vezető utat (dukkhanirodhagāminī paṭipadā) gyakorolni kell (bhāvetabba; cf. AN 7.71).
