Visszatérő kérdésként kapom meg azt, hogy "És mindez mire jó a hétköznapokban?" Általában azok után hangzik el ez, hogy szó volt valamely buddhista tanításról, egy szútráról, vagy hasonlóról. De hallom ugyanezt a kérdést, ahogy felteszik előadások után emberek, amikor kérdezni lehet. Mire jó a hétköznapokban a buddhizmus? Erre két remek válasz létezik.
Az első az, hogy semmire. A buddhizmus nem arról szól, hogy több pénzünk legyen, nagyobb házunk, jobb párkapcsolatunk, s ilyenek. A Buddha tanításának a célja világosan és egyértelműen a szenvedéstől megszabadulás. Az egy másik kérdés, hogy az embereket esetleg ez egyáltalán nem érdekli, mert azt hiszik, ők teljesen jól vannak úgy, ahogy vannak - kivéve, hogy nem elég jó a munkahely, kevés a fizetés, nem elég jó a szex, nincs semmi a tévében, sajog a lábam, jó lenne elmenni nyaralni a tengerpartra, stb. De amúgy minden tökéletes. Hát ezért nem jó semmire sem a buddhizmus a hétköznapokban.
A második az, hogy mindenre. A buddhizmus a hétköznapokban jelenti az erkölcsösséget, az odafigyelést és a megértést. De látnunk kell, hogy ezek fokozatok. Az első minden esetben a viselkedés. Ez jelenti a helyes tetteket testileg, beszédben és tudatilag. Testileg ez az ölés, lopás és helytelen nemi viszony kerülése. Beszédben ez a hazugság, durva beszéd, széthúzást gerjesztő beszéd és felesleges beszéd kerülése. Tudatilag ez a sóvárgás, rossz akarat és hibás nézetek kerülése. Szerintem ez a tíz pont már egész komoly mennyiségű gyakorlást kíván az embertől ahhoz, hogy lekösse magát. Úgy tűnhet, hogy például az ölés kerülését nem nehéz betartani. De az ölésbe beletartozik minden élőlény, a szúnyogok, a hangyák és a magzatok is, illetve az ölés olyan fajtája, mikor másokat bíztatunk rá, vagy adjuk parancsba. Ugyanez áll a többire is, vagyis hogy nem csak azok el nem követése, hanem támogatása is helytelen cselekedet. Ami még esetleg magyarázatra szorul itt, az a hibás nézetek. Ebben a felsorolásban a hibás nézetek azokat jelentik, amik valami módon kétségbe vonják az erkölcs jelentőségét, vagyis a karmát, azt, hogy a tetteinknek következményei vannak, amiket el is szenvedünk akár ebben az életben, akár a következőkben.
Az odafigyelés, vagyis a meditáció egy következő foka a buddhizmus alkalmazásának. Egyrészt ott van az, hogy az előírások betartása is odafigyelést követel arra, amit teszünk. Másrészt a saját tudatunkra kell odafigyelnünk, hogy megszabadítsuk azt a káros tényezőktől és növeljük benne az üdvös tényezőket. A káros tényezők mindazok, amik szenvedéshez vezetnek. Ezeknek a gyökere a ragaszkodás, az, hogy a saját érzelmeink és nézeteink azok, amik talajul szolgálnak a tudatunknak, amikbe belekapaszkodunk s azokból kiindulva hozunk döntéseket. Az odafigyelés növelését különböző meditációs gyakorlatokkal érhetjük el a legkönnyebben, mint a légzés figyelése, a mérhetetleneken való elmélkedés, vagy más módszerek. De ez nem azt jelenti, hogy a meditáció csak az lehet, amit egy csendes szobában, közösségben, vagy anélkül, párnán ülve végzünk. A meditáció lényege az, hogy rálássunk a saját tudatunkra, hogy épp mi történik, épp mi az, ami befolyásol minket, épp minek képzeljünk magunkat, épp milyen érzelmek jelennek meg. Ha ezekre oda tudunk figyelni, akkor azt is látjuk, hogy ezeknek milyen hatásai vannak, hogyan irányítanak és hova vezetnek. Látni azt, hogy a testi, érzelmi és gondolati benyomások mind múlandóak, mind szenvedéshez vezetnek és ezért nem kapaszkodhatunk beléjük, ez a bölcsesség, amivel a ragaszkodást megszüntethetjük.
S ez egyben a harmadik foka is a gyakorlásnak, a bölcsesség, a megértés. Megértése annak, hogy a létezés minden formája szenvedéssel teli. Megértése annak, hogy attól függően, hogy mihez ragaszkodunk, mivel azonosítjuk magunkat, miket cselekszünk, mindennek a következményeit tapasztaljuk meg. S így működik a létforgatag, az újraszületések végtelen sorozata. Ameddig van ragaszkodás, van énképzet, van azonosulás, addig van születés és van szenvedés is.
Ha a hétköznapokban akarjuk használni a buddhizmust, akkor legelőször kérdezzük meg magunktól, hogy mit akarunk kezdeni a hétköznapjainkkal, s mit a buddhizmussal. Nem mindegy, hogy a buddhizmust úgy tekintjük, mint ami a hétköznapi céljainkat szolgálja, vagy fordítva, a hétköznapjainkat arra használjuk fel, hogy a Dharma megértésében és megvalósításában jussunk előbbre. Mi az, ami előbbre való számunkra? A nirvánát akarjuk szamszárává tenni, vagy a szamszárát nirvánává? A Buddha legyen olyan, mint mi, vagy mi legyünk olyanok, mint a Buddha?
