Az emberek általában is a nézetek kimeríthetetlennek tűnő változataiban képesek otthonra találni, s miért lenne ez nagyon máshogy akkor, amikor a buddhizmussal találkoznak? Nyugaton két alapvető tanítása okoz fejfájást, vagy épp zavarodottságot az emberek fejében: az újraszületés és az éntelenség. Ez eléggé érthető is, minthogy vannak, akik inkább az öröklét, míg mások a megsemmisülés tanok felé hajlanak. A középső utat, az én nélküli újraszületést, nehéz még elképzelni is.
Azonban van egy olyan jó hír, hogy a buddhizmus nem csak erről a kettőről szól. Bár igaz, hogy az újraszületés és az éntelenség központi tanítások, melyek megértése és belátása elengedhetetlen a magasabb szintű gyakorlatok végzéséhez, rengeteg más is van, amit az ember tehet. Először is, senki nem várja el azt, hogy valaki azonnal megértsen minden a Buddha tanításaiból. Buddhista az, aki törekszik ezek megértésére, de ettől még lehet, hogy homályosak előtte egyelőre. Így ha valakinek jelenleg bármelyik is felfoghatatlan, akkor két dolgot tehet. Az egyik az, hogy kitartóan azon munkálkodik, hogy megértésre jusson. A másik az, hogy ideiglenesen félreteszi a nehezebb pontokat.
Azért lehet a bonyolultabb, vagy épp hihetetlen tanításokat félre tenni, mert van úgy, hogy egyszerűen még nem vagyunk képesek azokat meglátni. De az nem szerencsés, ha ennek következtében akadályoztatva vagyunk az úton való haladásban. Az akadályoztatás két módon szokott megjelenni. Az egyik az, hogy magával ragad minket a kétely, s ezért újra és újra ugyanazokat a bizonytalan elképzeléseket ismételgetjük magunkban. A másik pedig az, amikor nem egyszerűen ideiglenesen félretesszük a kétségeinket, hanem helyette elkezdünk kitalálni különféle egyéni elképzeléseket, majd azokat tévesen beazonosítjuk helyes tanításként.
A buddhista út alapja az erkölcs. Lehet, hogy nem értjük az újraszületést, nem tudjuk felfogni a karma mibenlétét, s képtelenek vagyunk hinni más létbirodalmak létezésében. Mindez azonban nem kell, hogy akadályozzon minket abban, hogy a tíz erényes tettben gyakoroljuk magunkat, s kövessük az öt előírást. Ha képesek vagyunk ezeket követni, akkor már ebben az életben is tapasztaljuk üdvös gyümölcseiket.
A meditáció adja a gyakorlás gerincét. A meditációnak az alapja pedig az, hogy egy nyugodt és éber tudatot tartsunk fenn. A belső nyugalom és a mindenre nyitott éber figyelem az élet minden területén hasznunkra van. Ezért nem muszáj azonnal a nirvánára és az olyanságra összpontosítani, mint sürgető megvalósításokra. Törekedjünk kitartóan és türelemmel, figyeljünk oda a kis lépésekre, azokra a tapasztalatokra, amikor meg tudjuk őrizni a nyugalmunkat és a figyelmünket még olyan helyzetekben is, ahol azelőtt teljesen elvesztettük a fejünket. Ha így gyakorolunk, akkor egy szilárd belső tartásra és önbizalomra teszünk szert, aminek következtében könnyebben leszünk urai saját életünknek.
A bölcsesség az út esze és irányítója. A bölcsességnek különböző fokozatai vannak, amik közül az első a tanulás. Ha nem tanulunk a Dharmáról, nem ismerjük meg a Buddha szavait, s figyelmen kívül hagyjuk a tanítók magyarázatait, akkor könnyen elveszíthetjük a lelkesedésünket a gyakorlás iránt, vagy épp csak megrekedünk egy alacsony szinten. A Buddha maga is tanított, azért, hogy a tanítványai először megismerjék, majd megértsék, végül megvalósítsák azt, amit a Buddha maga már elért, vagyis a szenvedéstől való maradéktalan megszabadulást, a tökéletes boldogságot.
Azáltal, hogy a buddhizmus hármas képzését követjük, vagyis a viselkedésben, a meditációban és a bölcsességben műveljük magunkat, a belső feszültségek, nehézségek, gondok és önmarcangolások jelenlétét csökkentjük. Ez egy fokozatos út, aminek jó az eleje, jó a közepe és jó a vége. Azért jó minden szakaszában, mert a szenvedés fokozatos csökkenését eredményezi. Ezért válik hasznára a Buddha tanítása mindenkinek.
