HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Dzogcsen és a fokozatosság

2020.05.03. 10:20 Astus

A dzogcsen módszer csodálatos. Azt nem szabad elfelejteni, hogy mi a módszer feladata: felszámolni a káros tudati késztetéseket és berögzült hajlamokat, avagy az öt mérget - hogy a tibetieknél kedvelt felsorolást említsem - a tudatlanságot, a sóvárgást, a haragot, a büszkeséget, és az irigységet. A dzogcsen módszer nagysága abban áll, hogy még mielőtt egyáltalán indulatként megjelenne a bosszúság, már csírájában felszabadítja - avagy elengedi -, mikor még csak egy piciny gondolat. És ezen láthatjuk azt, hogy milyen "képességeink" vannak ezen a téren. Ha utólag jut eszünkbe, hogy nem kellett volna visszaszólni, vagy hogy jobb lett volna nem elmarni három fánkot, akkor figyelmünk igen későn ébredt fel (de legalább felébredt, ez fontos!), s itt a megbánás és elhatározás gyakorlatai működnek (amit leegyszerűsítve "karmikus tisztításnak" is hívnak néha). Ha felmerül a késztetés, hogy hagyjuk abba valamilyen számunkra kellemetlen feladat végzését, de, ha összeszorított fogakkal is, megcsináljuk, akkor ez a fegyelem, az előírások követése. A meditatív gyakorlatok, a tudat közvetlenebb képzése ez után jön, ha már a viselkedésünket képesek vagyunk kordában tartani. Ezt nevezik fokozatos útnak, hogy egyre hamarabb és jobban tudjuk kezelni a káros késztetéseket. Belátható, hogy ez egy teljesen normális dolog, s nem érdemes magunktól azt várni, hogy csak mert láttunk valakit kerékpározni, már pattanhatunk is a versenybringára. A buddhizmusban rengeteg módszer van, pontosan azért, hogy minél jobban tudjuk kezelni hajlamainkat. Nem az a cél, hogy űrhajósok legyünk, hanem az, hogy ha akadályokba ütközünk, akkor ne essünk folyton hasra.

38 komment

Címkék: zen gyakorlás módszer ösvény hirtelen dzogcsen fokozatos

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr5715656750

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

N.I. 2020.10.31. 15:51:53

Szia! Mivel ez a legfrissebb cikk, szeretnék kérdezni, bár a karma feloldásához van köze.

Gautama látta az előző életeit, aztán feloldotta a karmáját, így kiszabadulva a létforgatagból.

Ahhoz, hogy az ember feloldja a karmáját, látnia kell az okot és az okozatokat. Látnia kell ezt életeken át, mert nem egy élet alatt alakult ki.

A szerzetesek nagyrésze az 5 érzékszerven "továbblép", majd az ürességig jut, amiben képes tudatos maradni. Ezt nevezik Buddhaságnak. Valószínűleg nem az, de ennek hiszik.

Viszont van egy könyv, aminek a címe: Dr. Wen Kuan Chu - Huai-Chin Nan
- Ahalhatatlanság útja - A meditáció Taója

Itt már van szó az ürességen túli álapotról is.

Hogyan lehet megtörni ezt az ürességet, amin túl van a nirvána?

Astus 2020.10.31. 22:04:21

@N.I.: A korábbi tetteket (karmákat) nem lehet meg nem történté tenni, hiszen már megtörténtek. A tettek következményeit lehet ellensúlyozni azzal, hogy most milyen tudatot alakítunk ki. Ez azt jelenti, hogy ha a tudatunkat képezve nyitottabbak, nyugodtabbak, türelmesebbek, kedvesebbek leszünk, akkor még ha bizonyos korábbi tettek következményei meg is jelennek, azok hatása ránk enyhébbek lesznek. Teljesen megszabadulni attól, hogy tetteink nyomot hagyjanak a tudatunkban pedig a sóvárgás, a harag, s a tudatlanság teljes felszámolásával lehet, vagyis a megszabadulással, amikor már nem vonzódunk a kellemes dolgokhoz, s nem viszolygunk a kellemetlenektől. Minthogy a három káros gyökérok (sóvárgás, harag, tudatlanság) az, ami a szenvedésteli létforgatagot működteti, így azok felszámolása a teljes és végső megszabadulást jelenti, amit nirvánának is neveznek.

Hogy mire gondol könyv az üresség kifejezés alatt, azt nem tudom. Van olyan, hogy a buddhizmusban tanított ürességet félreértik, mint valamiféle semmi, vagy mint a tudat működésének felfüggesztése, s ez valóban egy tévút. De ha sikerül letisztáznunk, hogy az üresség annyit tesz, hogy a jelenségek, avagy a testi és tudati tapasztalatok nem önállóak, hanem okok és feltételek mentén keletkeznek, akkor világos lesz, hogy a cél nem a tapasztalatok megszüntetése, hanem az azokhoz való ragaszkodás felszámolása.

N.I. 2020.10.31. 23:07:29

Pontozok, hogy a válaszaidnál legyen támpont.

(1)
"ha a tudatunkat képezve nyitottabbak, nyugodtabbak, türelmesebbek, kedvesebbek leszünk, akkor még ha bizonyos korábbi tettek következményei meg is jelennek, azok hatása ránk enyhébbek lesznek."

Miért lenne enyhébb a jelenlegi életemben (türelem, kedvesség, nyitottság tudatosítása, gyakorlása miatt?), ha az elmúlt életemben kiirtottam egy népet?

N.I. 2020.10.31. 23:23:52

(2)

"Teljesen megszabadulni attól, hogy tetteink nyomot hagyjanak a tudatunkban pedig a sóvárgás, a harag, s a tudatlanság teljes felszámolásával lehet, vagyis a megszabadulással, amikor már nem vonzódunk a kellemes dolgokhoz, s nem viszolygunk a kellemetlenektől."

Ez rendben van, de ez a jelenlegi életre vonatkozik már.
De mi van az előző életekben szerzett "negatív" karmával, tettekkel?
Mert az oké, hogy új, nemesebb tulajdonságokat, hozzáállást alakítok ki a mostani életemben, de attól még az előző életben tett negatív dolgaim, ugyanúgy hatnak, nemcsak mentális, hanem az univerzum részéről (emberek, állatok, belső állapotok, stb,), fizikai szinten is.

Attól még hogy a sóvárgáson, haragon, tudatlanságon felülkerekedem, attól még a karma, több szinten hat.

Ezeket azért kérdezem, mert van más vélemény, ami így szól.:

"A karma feloldása sajnos csak egyetlen módon lehetséges. Ha úgy éled át, hogy nem kötődsz hozzá. A karma minden cselekedettel változik, és gyarapszik. A végeredmény szempontjából mindegy, hogy előnyös, vagy hátrányos. Minden reakció a karmára fenntartja azt. Ha átéled, és hagyod eltűnni, akkor egy idő után a szál megszűnik, és nem táplálja a jövő eseményeit. Emellett új szálakat sem szabad elindítani, ha végleg meg akarsz szabadulni a karma körforgásából. A karma nem olyasmi, amit mesterségesen, különleges technikákkal fel lehet oldani. A karma a létezésből fakad, így mindenben jelen van. A legkisebb létező dolgoktól a legnagyobbakig. Mindenki, aki megpróbálja kicsit másképp csinálja, de maga a gyakorlat csak egy módon történik. Megismeréssel, megértéssel, átéléssel, és megszűnéssel. Az érzelmek, és gondolatok akadályoznak, a megértés segít. Ennél többet nem lehet a módszerről mondani, de maga a valódi tett már szinte kivitelezhetetlen."

Tehát hiába tudatosítom a sóvárgást, haragot, tudatlanságot, attól még a múlt, hat a jelenre és nemcsak fizikai szinten, hanem a tudattalanból is.
Mert a valódi karma, ha már fizikai szinten is elkövettem a cselekedetet, akkor fizikai szinten is kell visszahatnia. Nem csak belső, mentális szinten.

Így amit írtál, az már nem fogja megállni a helyét, csak mentális szinten, így a buddhaság, nem érhető el, egy élet alatt, hiába kerekedik felül a sóvárgáson, haragon, tudatlanságon a meditáló.
A karmának (tetteknek) be kell érnie, hogy az egyén feltudja oldani. A fent leírtak szerint.

N.I. 2020.10.31. 23:29:44

(3)

Az "üresség". Ez alatt azt értem, hogy az egyén továbblépett az 5 érzékszerven, a vágyakon, a sóvárgáson, a tudatlanságon, így megjelenik az a bizonyos állapot, "üresség", amiben tudatos marad, tehát nem veszíti el a tudatát.

Az a könyv, amit írtam, pont arról ír, hogy azt az állapotot is meg kell haladni, tovább kell lépni.

Azért látom értelmét annak, amit ír, mert csakis így lehet felülkerekedni az életeken átívelő karmán. Csak így látható az egész folyamat.

Várom a véleményed! Köszönöm!

N.I. 2020.10.31. 23:43:49

(4)

Illetve hiába gyakorolom a pozitív tulajdonságokat, az is karma.

Nemcsak a negatív gondolatok, szavak, cselekedetek teremtenek karmát, hanem a pozitív gondolatok, szavak, cselekedetek is.

Tehát valójában nincs különbség jó és rossz gondolat, szó, fizikai cselekedet között, mert mind a kettő az újraszületéshez vezet. Mert mind a kettő karma.

Személyes véleményem.
Gautama, valószínűleg azért érte el a Buddhaságot, mert megélte az összes vágyát, végül belátta a hiábavalóságukat, így könnyebb volt túllépni rajtuk.
Illetve a karmájából már nem volt sok feloldani való már a jelenlegi életében.

Astus 2020.11.01. 09:42:56

@N.I.: 1. Mert a karma nem egyetemes igazságosságot, hanem a saját tudati hajlamaink működését jelentik. Lehet, hogy korábban sok dühöt tápláltunk, de ha megtanulunk kevésbé dühbe jönni a nehéz helyzetekben, akkor maguk a helyzetek hatása ránk nem lesz ugyanolyan fájdalmas. Tehát például ha valaki korábban sokat veszekedett egy családtagjával, de aztán ő magában a veszekedés okait, mondjuk egy sértődést, feldolgozta, akkor bár mikor újra találkoznak a családtag lehet, ugyanúgy áll hozzá, sértő szavakat mond, de számára már nem lesznek olyan sértőek.

2. Hiába van a karmának fizikai megnyilvánulása, nem a fizikai dolgok jelentik a problémát. A szenvedésnek az az oldala, hogy testi fájdalom, ez természetszerű, ezzel nincs mit kezdeni. A szenvedés, mint tudati elégedetlenség, mint lelki gyötrelem, ezzel lehet mit tenni, s ez az a szenvedés, amitől meg lehet szabadulni egy életen belül. Továbbá, a testi fájdalmak a test függvényében merülnek fel, s a test a halállal megszűnik működni, míg az újraszületést a tudati tényezők határozzák meg, így ha valaki felszámolta a három káros gyökérokot, akkor az újraszületésnek nincs többé oka. A korábbi tetteket, a karmát a buddhizmusban nem kell ledolgozni, nem kell megtisztítani, hiszen az egy véget nem érő küzdelmet jelentene, hanem az egész létforgatag gyökérokait számoljuk fel.

3. Ha valakiben már nincs sem sóvárgás, sem harag, sem tudatlanság, akkor ott nincs és nem lehet több születés sem, mivel ezek a létezés alapjai. Ahogy az előző pontban említettem, a buddhizmusban nem feladat minden korábbi tett lenyomatát egyenként felszámolni, s nincs is rá szükség.

4. A jó és a rossz tettek is karmát jelentenek, valóban. Ettől még a jó tettek kellemes, élvezetes, míg a rossz tettek kellemetlen, fájdalmas eredményekkel járnak, így nem egészen ugyanolyan a kettő. A megszabadulás azonban nem következik még a jó tettekből sem, ezért szükséges a három káros gyökérokot felszámolni. Az sem segít, ha megéli az ember az összes vágyát, minthogy számlálhatatlan korábbi életek során ez már rengetegszer megtörtént. A vágyak kiélése csak további vágyakat eredményez. Épp ezért a sóvárgás alapvetően nem kielégíthető maradéktalanul annak kiélésével, s ez az egyik szempont, ami megmutatja az egész hiábavalóságát. De csak attól, hogy az ember a vágyait táplálja, nem fog erre a belátásra jutni.

N.I. 2020.11.02. 07:36:53

5. "Mert a karma nem egyetemes igazságosságot, hanem a saját tudati hajlamaink működését jelentik."

De látható a világban is a történések (a karma maga lenne), nem csak emberi szinten.

N.I. 2020.11.02. 07:43:26

6. "Az "üresség". Ez alatt azt értem, hogy az egyén továbblépett az 5 érzékszerven, a vágyakon, a sóvárgáson, a tudatlanságon, így megjelenik az a bizonyos állapot, "üresség", amiben tudatos marad, tehát nem veszíti el a tudatát."

Tibeti szerzetesek, több hétig is ebben az állapotban képesek maradni. Miután visszatérnek ebből az állapotból, elmélkednek az "üresség" és a világ közötti dolgokon, kapcsolatán.

Az a fajta tudatosság, abban az "ürességben", egy dzsána szint?

N.I. 2020.11.02. 08:04:45

7.

a. A Nirvánában tudatosnak lehet maradni minden időben, napszakban?
Vagy csak akkor, ha a meditáló felülemelkedik az e világi érzékelésen?

b. A meditálónak tudatába kerül az újraszületés vége? Tehát, nem hit marad?

c. Ha ebben az életében tudatába kerül a Nirvánának, így a test halála, számára, egy természeti törvényszerűség marad?

N.I. 2020.11.02. 08:21:48

8.

"Ekkor a Magasztos az első révületbe emelkedett. Az első révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve a tér végtelenségének állapotába emelkedett. A tér végtelensége állapotába olvadás­ból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába olvadásból kiemelkedve az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett.
Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda így szólt a tiszteletreméltó Anuruddhához:
- Anuruddha úr, elkövetkezett a Magasztos végső kialvása.
- Nem, Ánanda testvér, még nem következett el a Magasztos végső kialvása, csak az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett.
Ekkor a Magasztos az érzékelés és észlelés megszüntetésébe olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapo­tába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a tér végtelensége állapotába emelkedett. A tér végtelen­sé­ge állapotába olvadásból kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve az első révületbe emelkedett. Az első révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemel­kedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a negyedik révü­letbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve közvetlenül elkövetkezett a Magasztos végső kialvása [nirvánája]."

"A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába olvadásból kiemelkedve az érzékelés és észlelés megszüntetésébe emelkedett.
Ekkor a tiszteletreméltó Ánanda így szólt a tiszteletreméltó Anuruddhához:
- Anuruddha úr, elkövetkezett a Magasztos végső kialvása."

Amikor Gautama
1. az érzékelés és észlelés állapotát megszüntette, akkor, miért "ment, emelkedett vissza"

2. a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába,

3. majd a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapo­tába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett.

4. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett.

5. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a tér végtelensége állapotába emelkedett.

6. A tér végtelen­sé­ge állapotába olvadásból kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett.

7. A negyedik révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett.

8. A harmadik révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett.

9. A második révületből kiemelkedve az első révületbe emelkedett.

10. Az első révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett.

11. A második révületből kiemel­kedve a harmadik révületbe emelkedett.

12. A harmadik révületből kiemelkedve a negyedik révü­letbe emelkedett.

13. A negyedik révületből kiemelkedve közvetlenül elkövetkezett a Magasztos végső kialvása.

A 9-10-11. pontban leírtak szerint, miért ment "át" az második, majd első, majd megint második révületbe?

Miben különbözik a 7. pont a 13. ponttól? Mind a kettő a 4. révület.
Sőt, mikor Ánanda kérdezi Anuruddhát, akkor már egyszer átment a 4. révületen.
Így a 4. révületen, 3-szor halad át.

Miben különbözik Gautama halála utáni 4. révület
a Anuruddhá kijelentése alatti 4. révület
végül a utolsó 4. révület, ahol bekövetkezett Gautama végső "kialvása".

Astus 2020.11.02. 10:30:44

5. A karma mindig személyes, tehát az, ahogyan az adott lény tapasztalja a világot. Adott történés lehet az egyik egyén számára jó, míg a másik számára rossz, attól függően, hogy milyen tudattal éli meg.

6. Nem tudom, milyen tibeti szerzetesekre vagy milyen elmélyült állapotra utalsz. Esetleg valami konkrét hivatkozást tudsz adni?

7. A nirvána nem egy hely, még csak nem is egy tudatállapot, hanem a sóvárgás, a harag, s a tudatlanság végleges felszámolása, s ennek következtében azok hiánya. Avagy más tekintetben az ember marad ugyanolyan ember, lát, hall, érez, gondol, viszont többé nem a három káros gyökérok hatása alatt. És mint minden ember, megöregszik, megbetegszik, s végül meghal, de ezek már nem jelentenek szenvedést számára.

8. Az elmélyülések esetében 8+1 szintet szokás megkülönböztetni. 1-4. a formával elmélyedések (rúpadhjána), az 5-8. a formátlan elmélyedések (arúpadhjána), míg a 9./+1, ahol nincs sem érzés (védaná), sem észlelés (szamdzsnyá), s amit megszűnés révületnek (niródhaszamápatti) is neveznek.
Az, hogy a Buddha halála előtt miért ment először végig 1-9. az elmélyedéseken, majd vissza, majd újra 1-4., erre lehet elgondolásokat gyártani, de nincs különösebb jelentősége. Viszont abban nincs különbség, hogy az 1-4. elmélyedések micsodák az első és a második sorozatban.

N.I. 2020.11.02. 15:04:58

Köszönöm, hogy válaszolsz a kérdéseimre!

A tibeti szerzetesek tapasztalatait már vagy 8 éve olvastam. Ha meglesz a forrás, közlöm.

Viszont, ami a Dr. Wen Kuan Chu - Huai-Chin Nan
A halhatatlanság útja - A meditáció Taója c. könyvben is írnak erről.

.......................................................................

"7. A nirvána nem egy hely, még csak nem is egy tudatállapot, hanem a sóvárgás, a harag, s a tudatlanság végleges felszámolása, s ennek következtében azok hiánya. Avagy más tekintetben az ember marad ugyanolyan ember, lát, hall, érez, gondol, viszont többé nem a három káros gyökérok hatása alatt. És mint minden ember, megöregszik, megbetegszik, s végül meghal, de ezek már nem jelentenek szenvedést számára."

.........................................................................

"Fölébredése éjszakáján, miután az elmélyülés (jhāna) négy fokozatán keresztüljutott, az első éjjeli őrjárat idején a Buddha egész figyelmét a korábbi létformáira való visszaemlékezésre összpontosította. Egyre távolabbi múltra nyúlt vissza a létesülések láncolatában: „Ott ez volt a nevem, ehhez a nemzetséghez, ebbe a rendbe tartoztam, ilyen táplálékon éltem, ilyen boldogságot és szenvedést tapasztaltam, ennyi ideig éltem. Aztán onnan eltávoztam és amott születtem meg. Amott pedig az volt a nevem, ahhoz a nemzetséghez, abba a rendbe tartoztam, olyan táplálékon éltem, olyan boldogságot és szenvedést tapasztaltam, annyi ideig éltem. Aztán amonnan eltávoztam és emide érkeztem. Ily módon visszaemlékeztem számos különböző korábbi életem jellemzőire és körülményeire.”

Azt értem, hogy az ember felszámolja a sóvárgást, haragot, tudatlanságot.

A fenti idézet szerint miután "felébredt", bizonyossá vált számára az ok, maga az újraszületés igazsága is. Tehát nem hit volt ez, hanem valódi tapasztalat.

A meditáló, a törekvő tudatába kerül annak, hogy kilép a létforgatagból, tehát többet, nem születik újra?

Astus 2020.11.02. 22:18:53

@N.I.: A Buddha a felébredését megelőzően(!) három dolgot "látott": a saját előző életeit, ahogyan a lények újraszületnek, az indulatok megsemmisítése. Ezekből az első kettő tudás nem kizárólagosan kötődik a megszabaduláshoz, csupán a harmadik az, ami valóban megszabadulást jelent.
Igen, aki megszabadul a születésektől, az tudja, hogy ezt megvalósította.

N.I. 2020.11.03. 02:57:02

Kérdések.

0. A 6 féle tudat (látás, szaglás, tapintás, hallás, ízlelés, gondolat) feltételek összessége?
Valamiféle folyamatos metamorfózis? Folyamatos átalakulás, újraszületés tapasztalható?

1. Ahogy a meditálóban, egyre mélyebben tudatosulnak ezek, oldódik az 5 érzékszervhez és a gondolat tudathoz kapcsolódó, megjelenő, "feljövő" érzelmek, mint az indulat, harag, gyűlölet, szeretet, vágy, stb?
De csakis akkor oldódik, ha nem ragaszkodik hozzájuk, így ahogy előjönnek, a nem ragaszkodás által el is múlnak?
Tehát egy bizonyos szint után, automatikusan törnek elő ezek az érzések? Csakis akkor múlnak el, ha megérti az éntelenségüket és nem ragaszkodik hozzájuk a meditáló?

2. Ezeket az érzelmeket az 5 halmaz + 1 gondolat tudat, illetve a tudatlanság, vagyis a vágy, tett, ezek összetételének hiányos ismerete, illetve ezek állandótlanságának be nem látása tartja fenn?

3. Valójában nincs "öntudat", ami felfogja az 5 érzékszervet? Valamiféle éntelen "elme" van, amire hat az 5 érzékszerv tudata?

4. Az "én"telenség pont azt jelenti, hogy bizonyos feltételek szerint működnek, változnak folyamatosan? Ha a feltétel megszűnik, akkor a fentiek is megszűnnek? Tehát amit "énnek" hiszünk, az különböző alkotórészek együttese?

5. Amit léleknek, átmannak hisznek, az is valamiféle feltételekhez kötött "tudat". Valamiféle "én", amit állandónak hisznek?
Ez a tudat, valamiféle gondolat, koncentrációs tudat?

6. Azért kellenek az erkölcsi, fegyelmi szabályok, hogy megfelelő nyugalmi állapotba jusson a meditáló, hogy a koncentráció, kontemplációs gyakorlat közben a meditáló, az igazság mélyére hatolhasson. Ne zavarja semmi a tudatát?

7. Az út végén megjelenő Nirvána olyan, mintha a meditáló olyat látna be, ami mindig is ott volt, de a tudatlanság, a 6-féle tudathoz való ragaszkodás (ezek összetételeinek a be nem látása) elhomályosította?

8. Ez a Nirvána mindig is jelen van, hogyan képes újra visszatérni a fizikai világba, a testébe, a hétköznapi "énjébe"?

9. Ha a Nirvána nem valamiféle hely, állapot, akkor hogy lehet, hogy mégis tudatában volt Gautama a Nirvánának?

N.I. 2020.11.03. 03:06:56

10. A Nirvána akkor "jelenik" meg, akkor világosul meg a meditáló, mikor belátja a "körülötte" lévő tudatok (test és gondolat tudathoz kapcsolódó, dzsánák) éntelenségét?

11. Az észlelés és az érzések megszűnése

"Ugyanígy az a szerzetes, aki meghaladja a sem észlelés, sem nem-észlelés dimenzióját, belép és megmarad az észlelés és érzés megszűnésének tudatállapotába. Ezzel a tudatának rossz tulajdonságai teljesen megszűnnek. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt. A világ dolgaihoz nem kötődik tovább, gondtalanul jár, áll, ül és fekszik. Hogy lehet ez? Mert meghaladta a Kísértő hatókörét."

Hogyan tud ebben megmaradni? Ha nincs "én", hogyan volt képes érzékelni ezeket?

N.I. 2020.11.03. 03:16:29

12. Tehát a Nirvána meghaladja az 5 érzékszervet, gondolatokhoz, dzsánákhoz való ragaszkodást, teljes lebontva a függő keletkezés 12 oksági láncszemét, így teljesen kilépve az újraszületések láncolatából?

Tehát a Nirvána a 12 oksági láncszem belátása, "lebontása" után "jelenik" meg?

Astus 2020.11.03. 09:39:57

0. A hatféle tudat annyit tesz, hogy mikor milyen jelenségnek jelenik meg a tudomása. Nem valami alakul valamivé, hanem mindig az adott alkalommal merül fel tudatosság. Avagy például ha meglátunk valamit, akkor annak a látványnak a tudatossága a látvánnyal magával jelenik meg, nem valamiből valamivé alakul.

1. Az adott jelenség megragadásából ("ez az enyém", "ezt akarom", stb.), illetve azzal együtt jön, hogy további indulatok keletkeznek. Fokozatosan leépíteni ezt a beidegződést, hogy dolgokat sóvárgással/haraggal fogjunk fel, ez maga a teljes buddhista képzés feladata, a nemes nyolcrétű ösvényé.

2. A hat érzékelési területhez (látás, hallás, stb.) való káros viszonyulást (tehát a három káros gyökérokkal) fenntartja az, hogy az adott tapasztalatokat állandónak, örömtelinek, személyesnek, s tisztának vesszük, s erre orvosság többek közt az állandótlanságuk belátása. De ez egy összetettebb dolog (nemes nyolcrétű ösvény), mint hogy simán csak tudjuk, hogy egyszer minden elmúlik.

3. A tudatosság mindig az adott tárgy viszonylatában állapítható meg, abban a pillanatban, amikor felmerül, mivel a tudatosság, a tudat, mindig valamiről való tudatosságot, valaminek a tudomását jelenti, nem pedig csak úgy tudatosságot önmagában. Olyan tudatnak nincs is értelme, ami nem tud semmit, hiszen akkor az maga a tudatlanság. Azt érdemes itt látni, hogy a tudatosság, a tudat, az egy cselekmény, egy esemény, nem pedig valami statikus.

4. Igen, az éntelenség azt jelenti, hogy mindaz, amit énnek vagy enyémnek vélünk, illetve vélhetünk - ez maga a hat érzékelési terület - azok nem önállóak, nem irányítottak, nem rendelkeznek azon minőségekkel, amiket az énről feltételezünk, hanem okok és feltételek mentén jönnek létre és szűnnek meg.

5. A vallási/filozófiai átman, végső/felsőbb én is csupán egy elképzelés, egy élmény téves azonosítása, ami nincs túl a hat érzékterületen.

6. Igen, a három képzés (erkölcsi fegyelem, összeszedettség, bölcsesség) egymást segíti, s a céljuk a mély belátás, a dolgok valódi természetének (állandótlan, szenvedésteli, éntelen) felimserése.

7. Ha szeretnéd, fogalmazhatsz úgy is. Buddhista irányzatonként megfogalmazásban vannak eltérések. Attól függ, mire akarsz kilyukadni vele.

8. Nem, nem. A nirvána nem valami, hanem a három káros gyökérok hiánya. A nirvána nem egy speciális lélek, tudat, vagy én. Így aztán az, hogy ide-oda menne, ennek nincs értelme.

9. Ha már nem vagy szomjas/feszült/dühös/stb., akkor tudod, hogy nem vagy szomjas/feszült/dühös/stb., nemde?

10. Akkor beszélhetünk nirvánáról igazán, amikor végleg megszabadul valaki a három káros gyökéroktól. A hat érzékterület éntelenségének belátása ehhez segít hozzá.

11. A tudatosság nem valamiféle én képessége, hanem feltételektől függő jelenség. Az észlelés és érzékelés megszűnése egy elmélyedési állapot, ami nem egyenlő a teljes öntudatvesztéssel, de nem is a nirvána. Mint a többi elmélyedés, ezek feltételektől függő tudatállapotok, amik egy ideig fennállnak, aztán elmúlnak. Gyakorlással elsajátíthatóak bárki számára.

12. A nirvána a sóvárgás, harag, és tudatlanság végleges felszámolása. Ez jelenti a 12 láncszem elvágását, minthogy az a szenvedés létrejöttét írja le. Jelenti egyben annak belátását is, hogyan működik a függő keletkezés, hogyan jön létre újra és újra a 12 láncszem, avagy hogyan keletkezik a szenvedés, ami a második nemes igazság témaköre.

N.I. 2020.11.03. 11:48:12

Köszönöm!

Ha dzshánákról szeretnék olvasni, milyen könyvet ajánlasz?
Régebben, ha jól emlékszem, az egyik théraváda szerzetes írt erről egy könyvet.

N.I. 2020.11.03. 12:00:19

Rosszul fogalmaztam, kérdeztem. Szóval.

Ha dzshánákról, illetve a dzshánák utáni "állapotokról" szeretnék olvasni, milyen könyvet ajánlasz?
Régebben, ha jól emlékszem, az egyik théraváda szerzetes írt erről egy könyvet.

N.I. 2020.11.03. 15:19:39

01.
Amikor a meditáló az 5 halmazhoz, tudathoz a sóvárgást, haragot feloldja, belátja minden dolog "én"telenségét, keletkezését, elmúlását és tovább halad, oldódnak

a 4 dzshánában, majd ezeken továbblépve átlát, belátja, "leépül" ez a "vakság", amely ugyan így megy végbe, vagyis meglátja az éntelenséget, keletkezést és az elmúlást

a tudat végtelenségnél, a semmiség állapotnál,

a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotánál,

a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotánál,

végül az okokat, feltételeket megszüntetve az érzékelés és észlelés jelenségének elmúlása után jelenik meg a Nirvána?

02.
Ez a Nirvána, végig jelen van a feltételekhez kötött életében is vagy a test halála után válik véglegessé? Addig szakaszosan, időszakosan tapasztalja, meditációk, elmélyedések közben?

Astus 2020.11.03. 18:35:51

Magyar nyelven dzshánákról nem tudok átfogó könyvről. Angolul vannak források, de érdemes tudni előre, hogy különböző szemléletek vannak, amikről egy kisebb összefoglalót olvashatsz itt: www.leighb.com/jhanantp.htm és további forrásokat találsz itt: www.leighb.com/jhanas.htm

1. A dzshánák, avagy az elmélyülések nem eredményeznek szükségszerűen belátást, ami szükséges a megszabaduláshoz. Továbbá a dzshánák nem képezik a belátás és megszabaduláshoz vezető út fokozatait.
A belátás fokozatairól itt olvashatsz angolul egy összefoglalót: en.wikipedia.org/wiki/Vipassan%C4%81-%C3%B1%C4%81%E1%B9%87a
A megvilágosodás fokozatairól röviden magyarul: hu.wikipedia.org/wiki/A_megvil%C3%A1gosod%C3%A1s_n%C3%A9gy_szintje

2. A nirvána az, amikor az ember végleg megszabadul a három káros gyökéroktól, vagyis onnantól nem jelenik meg többé a sóvárgás, a harag, s a tudatlanság. Amúgy mindenkinél vannak olyan alkalmak, amikor legalább a sóvárgás és a harag nincs jelen, ámbár a tudatlanság továbbra is megvan.

N.I. 2020.11.03. 21:10:06

Kitörés az élet és halál köréből

„Az összes buddhista tanítás fundamentuma a samadhi és a bölcsesség. A samadhit kell mindenekelőtt elérnünk, mert minden további lépésnek ez az alapja.
Miután belépünk a nyugodt összpontosításba, feladunk minden róla kialakított elképzelést, és abba a birodalomban tartózkodunk, ahol „az élet és halál körének megsemmisülése utáni nyugalom és ellobbanás honol”. Ebben az állapotban megsemmisül minden keletkezés és pusztulás, még akkor is, ha már nem létezik a testünk és az elménk, Minden olyan birodalom elpusztul, amelyet a test és az elme megérinthet, mert minden elérhető birodalom az élet és a halál körén belül van. Ezért olvashatjuk azt a Surangama szútrában, hogy „hiába érjük el a samadhi kilencedik fokát, nem leszünk képesek a lélekvándorlás áramlatát megállítani, hogy arhantá váljunk, ha foggal-körömmel ragaszkodunk az életről és a halálról kialakított hamis elképzeléseinkhez, és igaznak tartjuk őket.”
Másfelől, ha elengedjük a samadhiról alkotott gondolatokat, és a nyugalom és a kioltódás birodalmában tartózkodunk, akkor ebben a stádiumban felmerül a „természetes üresség”.
Ez a hinayana buddhizmus megvalósítási célja: az önmagunk létezésébe vetett hit, és az önmagunkhoz való ragaszkodás elengedése, önmagunk kiüresítése.
A boddhisattva eszmény mahayana útján járók végül az ürességnek még ezt az állapotát is feladják és befelé figyelés, valamint szemlélődés révén magát a keletkezést és a pusztulást veszik szemügyre. Tudatában lesznek a tünékeny jelenségek jövésének-menésének, annak, ahogy a nemlétből a létezésbe emelkednek. Tudják, hogy nem szabad tapadniuk az ürességhez, sem ragaszkodniuk a létezéshez. Tudják, hogy a két legfölső, a mindent átfogó természetfölötti megvilágosodás érdekében le kell mondaniuk az arany középről is, mert az is valamihez való tapadást jelenti.
Aki birtokában van a mindent átfogó és a természetfölötti megvilágosodás gyümölcsének, megérti, hogy valójában nincs is szükség gyakorolni az üresség szemléletmódját, mert minden létező, eredendően s samadhi állapotában leledzik. Buddha legtöbb tanítása határozottan ezt a szemléletet képviseli, és nincs szükség további magyarázatra, hiszen a sammadhi képezi a fundamentumot.”

Egy másik vélemény, belátás a valódi megvilágosodásról.

Mi a véleményed erről?

Astus 2020.11.04. 15:41:15

@N.I.: A szamádhiról és a hínajánáról szóló első fele a szövegnek félig-meddig megpróbálja bemutatni azt a mahájána elképzelést az arhatokról, mint akik egyfajta semmi (nem az üresség!) állapotában időznek, és azt tévesztik össze a valódi nirvánával. A második fele az idézetnek azt akarhatja közvetíteni, hogy a bódhiszattva nem ragaszkodik sem a létezéshez, sem a megszűnéshez/nemlétezéshez, de itt is az üresség szót félrevezetően használja. Összességében is az idézet egésze megtévesztő.

N.I. 2020.11.04. 17:47:23

1. Mi a különbség a semmi és az üresség állapota között?

2. Az üresség a Nirvána?

3. A samadhi teszi lehetővé a teljes belátást, Nirvánába, ami a test megszűnése utána válik teljessé, hiszen a karma jelen van a fizikai világban is? Parinirvána, végső ellobbanás a test halála után.

4. Amiről a szerző ír a fenti szövegben, azért nem lehet a nirvána, mert időznek, ami feltételhez kötött.
Nem lehet az üresség,
sem a nem létezés,
sem a létezés.
A szerző is az "én" illúziójában van, ahogy az egész mahájána irányzat.
Nem tudnak továbblépni az én-képzetén, a tudatlanságon, ami a legelső béklyó. Az én gondolatába kapaszkodnak, ami "tapasztalja" az ürességet és a létezést, ahogy a szövegben írja. Jól értelmezem?

Astus 2020.11.04. 22:05:26

@N.I.: 1. A semmiszerű elmélyedés, ami pontosabban megszűnés révület (niródha-szamápatti), az egy olyan állapot, ahol az alapvető tudati folyamatok fel lettek függesztve. Az üresség, ha mint tudatállapotot említjük, akkor az a nem ragaszkodást jelenti, ami azonban nem korlátozza a lényegi tudatfolyamatokat.

2. Nem, az üresség egyrészt a nem ragaszkodást, másrészt az éntelenséget, az önállótlanságot jelenti, míg a nirvána a három káros gyökérok végleges megszűnése.

3. A nirvána elérhető teljesen ebben az életben, mivel az nem a testi és tudati folyamatok, hanem a sóvárgás, harag, és tudatlanság megszűnése.

4. A mahájána, megfelelően értelmezve, teljesen rendben van. Az idézet szerzője az, aki nem bánt körültekintően a fogalmakkal.

N.I. 2020.11.06. 13:03:29

01. Ha az üresség az én-telenség, akkor miért írnak úgy az ürességről, aminek tudatában vannak? Hiszen akkor nem tudnák, hogy az valamiféle "üresség" volt. Ittmég jelen van az észlelés?

A01. Ez az észlelés, amit sokan ÉN-nek neveznek, ami tapasztalja az ürességet?

A02. Bár az is változó, nem fix valami. Feltételekhez kötött. Ezért valójában még nem a Nirvána?

02. A Nirvána a semmi "birodalma", ahol már az üresség észlelése sincs? Itt már a 3 gyökér oka felszámoltatott.

03. Többször is írtad, hogy a Nirvána a sóvárgás, harag és a tudatlanság végleges megszűnése.

Ezek, azáltal szűnnek meg, hogy belátja a hatásukat, összetevőiket, "én"telenségüket, így nem kötődik hozzájuk?
Végül feloldódnak a belátó megértés és a nem kötődés által?

N.I. 2020.11.06. 16:39:58

Amúgy, ha arra kérdésre kéne válaszolni, hogy elérted azt a Nirvánát, amiről Gautama beszélt, akkor mit írnál?

Astus 2020.11.06. 22:17:28

1. Kik írnak? Ha a fenti hosszabb idézetedre gondolsz, akkor az nem számít mérvadónak. Másrészt, az éntelenség nem eszméletlenséget jelent, hanem azt, hogy a tapasztalatokról nem állapítható meg, hogy "azok én vagyok", vagy "azok az enyémek", vagy "azok az én énem", minthogy nem bírnak olyan tulajdonságokkal, amikkel egy énnek kell, mint az önállóság és az állandóság.

1a. Amit énnek szoktak tartani, az egy feltételezett állandó, független tapasztaló és/vagy cselekvő. Ilyen ént azonban nem találni sehol.

1b. Ami nem állandó és nem feltétlen, az valójában nem mondható énnek.

2. A nirvána annyi, mint a három káros gyökérok végleges megszűnése, azok hiánya. Ettől még a testi és tudati funkciók fennállnak.

3. Igen, azért nem kötődik többé, mert felismerte a tapasztalatok, a testi és tudati benyomások önállótlan és állandótlan mivoltát, így nincs alapja többé a sóvárgásnak, a haragnak, s a tudatlanságnak.

4. Nem értem el a végső megszabadulást, a nirvánát.

N.I. 2020.11.06. 23:02:14

Köszönöm! Értem.

A haragot és a gyűlöletet, a sóvárgást hogyan lehet teljes mértékben megszüntetni? Az rendben, hogy figyelem a természetüket, de van rengeteg olyan pillanat az életben, mikor a külső körülmények hatására, beindul, feltörnek az érzelmek, hiába képes meditációban ezeken való felülemelkedésére. Mintha a tudatalattiban lappangó dolgok, külső behatások következtében aktivizálódnának.

A világi életben, ez szinte kivitelezhetetlen. Maximum, ha elvonul az ember.

Astus 2020.11.07. 10:30:42

A nemes nyolcrétű ösvény, avagy a hármas képzés (erkölcsi fegyelem, összeszedettség, bölcsesség) az, ami elvezet a sóvárgás és a harag csökkentéséhez és felszámolásához. Az erkölcsi fegyelem a viselkedésre vonatkozi, hogy mit teszünk testileg és szóban. Az összeszedettség a tudatot képzi, hogy ne ragadják el az indulatok. A bölcsesség pedig magukat az okokat számolja fel, azokat a téves nézeteket és berögződéseket, amik miatt azt hisszük, hogy a káros testi és tudati tettek nem károsak, hanem helyénvalóak és előrevivőek. Ezek együttes gyakorlásával csökkentjük a sóvárgást és a haragot, illetve az azokból következő tetteket. Mindezek egyik lényegi oldala az éberség és az önvizsgálat, amikkel egyrészt észrevesszük, amikor tettekben és gondolatokban rossz irányba megyünk, másrészt megértjük, hogy ezen tettek és gondolatok miként jelennek meg, miként szünnek meg, miért tűnnek vonzónak, mik a hátrányaik, s hogyan szabadulhatunk meg tőlük. Mindez nem csak elvonultan alkalmazható, hanem a hétköznapi, világi életben is.

N.I. 2020.11.08. 11:58:36

01. Az rendben van, hogy megértjük, hogy miként jelennek meg, miként múlnak el, de attól még, hogy nem ragaszkodom, attól még folyamatosan jönnek elő. A test, az érzékszervi információk, folyamatosan áramlanak.

Vagy képes az arhant folyamatosan, mint valamiféle "megfigyelő", a háttérben megmaradni úgy, hogy attól még a gondolat, test, egyéb érzékszervek funkcionálnak?

02. Képes úgy élni, hogy bár, belátta a dolgok "én"telenségét, nem ragaszkodik már a 6 érzékszervhez, de mivel ebben az érzékszervi "világban" él, így a hozzájuk való kötődés nélkül képes irányítani a tudatát, a gondolatait, az 5 érzékszervet?

03.

A nirvánát a sóvárgás, harag, "én"telenség be nem látása után éri el. De van 8 dzsána szint. Miért vannak jelen ezek a szintek?

04. A 8. szint.

"Az észlelés és az érzések megszűnése

"Ugyanígy az a szerzetes, aki meghaladja a sem észlelés, sem nem-észlelés dimenzióját, belép és megmarad az észlelés és érzés megszűnésének tudatállapotába. Ezzel a tudatának rossz tulajdonságai teljesen megszűnnek. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt. A világ dolgaihoz nem kötődik tovább, gondtalanul jár, áll, ül és fekszik. Hogy lehet ez? Mert meghaladta a Kísértő hatókörét."[20] "

Az utolsó szintet, véglegesen a test halála után éri el a meditáló?

Astus 2020.11.08. 22:31:31

1. A szenvedés, az elégedetlenség az élettel és a halállal nem a tapasztalatokból következik, hanem a ragaszkodásból. Így nem a testi és tudati benyomásokat kell megváltoztatni, hanem azt, ahogyan hozzájuk állunk. Ez nem elidegenedést jelent, nem valamiféle háttérbe húzódást, hanem a sóvárgás (ami szenvedés attól, amit meg szeretnénk kapni, de nem kapjuk) és a harag (ami szenvedés attól, amit nem szeretnénk kapni, de megkapjuk) felszámolását.

2. Igen, képes úgy élni, hogy nem ragaszkodik, s ezért nem is szenved az élet miatt.

3. Az elmélyedések csak közvetett kapcsolatban állnak a megszabadulással. Ezek a tudat nyugalmának különböző fokait jelentik, azonban még ezekhez az emelkedett és kifinomult tudatállapotokhoz is lehet ragaszkodni, s miattuk szenvedni is.

4. A kilencedik az észlelés és érzés megszűnése, ami nem egyenlő a megszabadulással, hanem ezen két tudati funkció felfüggesztése. Az érzés itt azt jelenti, hogy a tapasztalatokat alapvetően vagy kellemesnek, vagy kellemetlennek, vagy semlegesnek érezzük. Az észlelés jelentése pedig a tapasztalatok valamiként való felfogása, hogy az micsoda. Tehát amikor ez a kettő nincs, akkor gyakorlatilag a tudat megszűnik működni, mert semmit nem észlel. Ez azonban nem egy végleges állapot, hanem ideiglenes.

N.I. 2020.11.09. 00:40:31

01. "A kilencedik az észlelés és érzés megszűnése, ami nem egyenlő a megszabadulással, hanem ezen két tudati funkció felfüggesztése. Az érzés itt azt jelenti, hogy a tapasztalatokat alapvetően vagy kellemesnek, vagy kellemetlennek, vagy semlegesnek érezzük."

Miért szükséges ez a tapasztalás?

02. " Az észlelés jelentése pedig a tapasztalatok valamiként való felfogása, hogy az micsoda. Tehát amikor ez a kettő nincs, akkor gyakorlatilag a tudat megszűnik működni, mert semmit nem észlel. Ez azonban nem egy végleges állapot, hanem ideiglenes."

Ekkor már a tudat az "ürességet" sem észleli?

Ez az állapot miért szükséges a megvilágosodás útján?

N.I. 2020.11.09. 00:43:32

Miért beszélt a fentiekről Gótama? (01-02)

Astus 2020.11.09. 08:21:31

1. Nem szükséges, csak lehetséges azoknak, akik komoly jártasságra tesznek szert az elmélyedésekben.

2. Amikor nincs észlelés, akkor nem észlel semmit sem, különben még lenne észlelés. Ahogy az előző pontban írtam, nem szükséges.

3. Az észlelés és érzékelés megszűnése nem egy kiemelten fontos tanítás, s az elmélyedések közül jelentősebb az első négy. Ettől még része persze annak, ahogyan a buddhizmusban tanítják az elmélyedések fokait és fajtáit. Akiknek fontos lehet, az azok, akik az elmélyedés gyakorlásában akarnak jártasak lenni.

N.I. 2020.11.10. 03:38:07

Olvasva Ácsán Szumédhó két könyvét is olvasva, nem úgy tűnik, mint aki megvilágosodott.

Ő nálad a nirvána az, mikor az ember tudatában vannak annak, hogy ami keletkezik, az elmúlik (érzések, gondolatok) és nem "én", illetve figyeli a gondolatok közötti ürességet, űrt. Ennyi.

Nála az újjászületés is a gondolatok szintjén van jelen. A gondolatokkal azonosítja. Jönnek-mennek. Valószínűleg nem rendelkezik mély tapasztalással. Megrekedt azon vélemények szintjén (hit), amit a Gautama halála után vagy 100-500 évvel állítottak össze.

Egyre jobban az látom, hogy a théraváda irányzatban leírtak, nem teljesen Gautama tanítása. Kérdés, hogy akkor melyik az?

Még a tudósok sem tudták egyöntetűen bizonyítani, hogy ezek a tanítások, Gautama-tól származnak.
Erről is van egy elgondolkodtató cikk. Például a 4 nemes igazság, jóval Buddha halála után fogalmazták meg.

Valószínűleg, jóval mélyebb "tudati" szintek is vannak. Az ismerősöm, aki tanulmányozta a buddha ujja c. oldalon írtakat. Mellé még sok más buddhista irányzatot is. Ő is azt mondta, hogy ami a buddha ujján írnak, az nem megvilágosodás, nem a kiszabadulás az újraszületések körforgásából.
Véleménye szerint, amit a buddha ujján írnak, lásd üresség, semmi állapota, sóvárgás, vágy, harag, tudatlanság felszámolása, utána is vannak még "szintek" a nirvánához vezető úton. Ezekről nem írnak ott.
Ő mondta azt is, hogy miután teljesen vágytalanná váltak a tibeti szerzetesek és továbbléptek a fizikai érzékelésen, megmaradva abban az ürességben, akár két hétig is, visszatérve az érzékszervi világba, elmélkednek az üresség és az érzékszervi világ kapcsolatán.
Sajnos már nem elérhető ez az ismerősöm, hogy további "bizonyítékokkal" szolgáljon. Sajnos.

Az is hit, hogy ezt elhiszem vagy sem.

Az is hit, hogy elhiszem, amit írnak a théraváda szerzetesek vagy a buddha ujja c. oldalon.

Látom annak az alapját, hogy ahhoz, hogy valaki elérje a megvilágosodást, felismerje azt, hogy kiszabadult az szamszárából, létforgatagból, ahhoz kell az erkölcsi (bár ez a nirvána lényegét tekintve, lényegtelen, mert a nirvána, túl a jón és a rosszon, a teste, a gondolaton), egyéb meditációs fegyelem, módszer/szamadhi, az 5 érzékszerv, gondolatok "én"telenségének belátása, majd végig kell menni a dzsánákon (nagyon fontos), egyéb szinteken, hogy a maradék akadályokat is felszámolja a meditáló, végül vissza kell emlékeznie az előző életeire, illetve más élőlények életére is, hogy valóban belássa az újraszületés igazságát (magát az okot és az okozatot), aminek a végén saját "maga" tapasztalja meg, hogy elérte a nirvánát, hogy kiszabadult ebből a körforgásból.

Astus 2020.11.10. 16:36:54

A nirvána szót lehet korlátoltabb értelemben is használni, amikor épp nem ragadnak el az indulatok, akkor az egy kicsi szabadság. A Buddha helyette a megszabadulás (páli: vimutti) szót használta mindkét (végső és ideiglenes) értelemben, de nyugati nyelveken, ahogy magyarul is, a nirvána jelenleg a közismert kifejezés.

A théraváda iskola sokkal több, mint csupán a szutták, amiket A Buddha ujja oldalon találsz. Azonban a szutták azok, amik a leginkább megmutatják, hogy modern történelmi szemlélet szerint milyen tanításokat tulajdoníthatunk leginkább Gótamának.

Az ismerősödnek az elmondásod alapján úgy találom hiányos ismeretei voltak, de ugye ezt már nem fogjuk tudni kideríteni.

Ha valamiért Ácsán Szumédhó, vagy akár a théraváda tanítások neked nem annyira jönnek be, akkor még van bőven buddhista tanító és iskola, akik szintúgy kiválóak. Az mindenkinek a személyiségétől függ, hogy mi az, ami igazán megszólítja és érthetőnek hangzik.
süti beállítások módosítása