Lelketlen Béka

"Ha a buddhizmus különválasztja magát a spirituális öröklét tantól, az azt jelenti, hogy nem ismer el valamiféle spirituális szubsztanciát bennünk, ami egy transzcendens valósághoz kapcsolna minket, egy valósághoz, ami a létezés végső alapjaként szolgál. A lélek, vagy a spirituális értelemben vett én az, ami az egyéni létezést összekapcsolja egy feltételezett magasabb metafizikai valósággal. Mivel a buddhizmus nem ismeri el a lélek ideáját, egy magasabb metafizikai valóság fogalmának nincs helye a buddhista tanításokban. Csakis az érzéki tapasztalatok világát ismeri el a buddhizmus, a világot, amit a hat érzékelő képességünkkel tapasztalunk. Valószínűleg ez az, ahol a buddhizmus különválik minden vallástól, amik az öröklét tan kategóriájába tartoznak, a vallásoktól, amik hisznek egy halhatatlan lélekben és egy magasabb valóságban, legyen az a magasabb valóság egy személyes Istenként megnevezve, vagy egy személytelen istenségként.
Ha a buddhizmus elválasztja magát a materialista megsemmisülés tantól, az azt jelenti, hogy buddhista szempontból az emberi személyiség nem pusztán anyagból van. Egy szakadatlan és összekötött folyamata a pszichofizikai jelenségeknek, aminek nincs véletlenszerű kezdete (adhiccsa-szamuppanna), sem hirtelen vége (uccshéda). Az összes többi vallással egyetemben a buddhizmus is elismeri a tovább élést és az erkölcsi rend (kamma-nijáma) érvényességét. Igazából a túlvilágban való hit, akárhogyan is értelmezik az egyes vallásokban, és az erkölcsi rend elismerése azok, amik minden vallás egyesítő tényezői."
(Early Buddhist Teachings: The Middle Position in Theory and Practice by Y. Karunadasa, p 20-21; https://www.bps.lk/olib/bp/bp438s_Karunadasa_Early-Buddhist-Teachings.pdf)