HTML

Lelketlen Béka

Egy Dharma mind fölött!

Friss topikok

Ringu Tulku az újraszületésről

2022.03.02. 13:15 Astus

A buddhizmus szerint egymást követő életeink nem úgy vannak, mint a nyaklánc, ahol a gyöngyök az egyes életek és a lélek a madzag, ami keresztül fut rajtuk. A buddhista filozófia tagadja a szellem vagy lélek létét, ami egyik testből a másikba megy, mintha ruhákat cserélnénk (még akkor is, hogy időnként így tanítják az elején, hogy segítsenek az embereknek megérteni a folyamatot). Amikor a következő életbe távozunk, semmi sem adódik át, semmi sem megy egyik helyről a másikra. Hogy bemutassa ezt a lényegi pontot, Gampopa nyolc példát mond, de itt csak négyet nézünk meg belőlük.
Az első a joghurt példája. Hogyan lesz a tejből joghurt? A tej nem joghurt, és a joghurt nem tej. Amikor tej, akkor még nincs joghurt, és amikor joghurttá válik, nincs többé tej. Joghurt nem lehetséges tej nélkül, de a tej eltűnik, amikor a joghurt megjelenik. Tehát, semmi sem távozik el belőlünk. Jelenlegi helyzetünk teremti a következő pillanatunkat, épp úgy, mint a következő életünket.
Egy másik példa a tükör. Amikor a tükörbe nézünk egy tükörképet látunk benne, de hogyan jelenik meg a kép? Az arcunk nem utazik, annak semelyik része nem megy át a tükörbe, de az alakja megjelenik, és az arcunk nélkül nem lenne tükörkép.
Tegyük fel, hogy egy égő gyertyával meggyújtunk egy másikat. Hogyan megy a láng innen oda? Ha egy gyertya lángját figyeljük, az állandóan ég, a tetejétől egészen ameddig a gyertya el nem fogy. Az ugyanaz a láng vagy sem? Csak egy láng van, vagy sok?
Vegyünk egy másik példát. Ebben a pillanatban itt vagyok. Miért? Mert az előző pillanatban itt voltam. Miért vagyok itt? Mondhatnám azért, mert megszülettem. Valóban, ha sosem születtem volna meg, egyáltalán nem lennék itt. A születésem egyike az ittlétem számos tényezőjének. Ha megszülettem volna, de nem nőttem volna fel, ha fiatalon meghaltam volna, akkor sem lennék itt. Ezért a fiatalkorom az ittlétem oka. Azt is válaszolhatom, hogy a tegnap miatt vagyok itt. Tegnap nem haltam meg, és ezért még itt vagyok. Hogy jelen vagyok itt és most, ez a múltam eredménye. Viszont az a múlt nem jelenti, hogy mindig úgy léteztem, ahogy most. Ezért nem beszélhetünk „énről”.
Az újraszületés buddhista szempontjából, ahogyan a jelen pillanat teremti a következőt, a jelen élet a következő oka. Az előző pillanat hozza létre a következő pillanatot. Ez nem más, mint ahogy a virág nő. Amik most vagyunk, azt a múltunk teremtette, a múltunk határozta meg. Ha nem lettünk volna gyerekek, most nem lennénk felnőttek. De már nem azok a gyerekek vagyunk, már lehet, hogy ősz hajszálaink és pár ráncunk van. Azok a gyerekek és mi „egyek” vagyunk, de közben különbözőek is. A jelenlegi életünk és a jövőbeli életünk hasonló viszonyban van. A jelen körülmények, a helyzetünk, a tetteink, a mostani gondolataink teremtik a következő pillanatot. A következő pillanat körülményei, tettei, és gondolatai határozzák meg az azt követőt, és így tovább. Tehát amik most vagyunk meghatározzák a jövőnket. Ez egy szakadatlan folyamat, és bizonyítja, hogy mivel most itt vagyok, ezért itt voltam tegnap és tegnapelőtt. Honnan tudjuk, hogy tegnap életben voltunk? Honnan tudjuk biztosan? Mi a bizonyíték? A tegnap lehet, csak egy álom volt. Egyedüli bizonyítékunk, hogy tegnap léteztünk, az, hogy ma létezünk. Ha nem lennénk ma itt, sehol sem lehettünk volna tegnap. A holnap bizonyítéka mai létezésünk. Nem tűnünk el. Holnap is itt leszünk, de talán egy másik formában.
Testünk változik. Minden változik. Az érzés, hogy „én vagyok”, „ami voltam gyerekként”, „az a gyerek én voltam”, „az az öregember én leszek”, ez az önazonosságunk. Ez a fő alkotóelem, ami a személyiségünkhöz köt minket és folytatódik a következő életben. Akár gyereknek, akár felnőttnek, vagy öregembernek látjuk magunkat, azt gondoljuk: „ez én vagyok”. Ugyanígy a következő életünkben azt fogjuk gondolni: „ez én vagyok”, még ha a feltételek meg is változtak.
Érzelmeink, tetteink, a karmánk állandóan új feltételeket teremt. Ezek a feltételek nem fognak hirtelen eltűnni a halálunkkor. Amikor kilőnek egy nyilat, az követi a röppályáját és szükségszerűen leesik valahol. Nem fog hirtelen elpárologni a levegőben. Ezeket a feltételeket tartalmaznia kell egy jövőbeli, későbbi eseménynek. Ezért kell legyen folytatás, ami a következő élet. Így magyarázzuk a létezések sorozatát. A következő élet azonban nem lesz ugyanolyan. Különbözni fogunk attól, mint akik a mostani életben vagyunk. Sem a testünkből, sem a tudatunkból nem megy át semmi az egyik életből a másikba. A következő életet okozza, teremti a jelen helyzetünk. Nem egy pontos másolata annak, amik most vagyunk.
A buddhista filozófia szerint ez azt is megmagyarázza, amennyiben megértjük az én nemlétét, hogyan nyilvánulhatunk meg kettő, három, négy, vagy akár száz különböző megtestesülésben. Úgy mondják, hogy egy lény, amelyik elérte az első bhúmit, száz megnyilvánulásban jelenhet meg. Aki eléri a második bhúmit, az százezer megnyilvánulásban, és így tovább egyre növekvő számban. Ez azt jelenti, hogy a szabadságunk arányosan nő a dolgok valódi természetének megértésével és hatalmat szerzünk az elme és az anyag felett.
A halál folyamata szétbomlás. Az élet, a test, a tudat, minden szétbomlik. A következő tudati szerkezet ennek a folyamatnak a terméke, és így tovább, minden egyes pillanatban. Ugyanígy, előző életünk nem volt azonos a mostanival, de nem is volt teljesen különböző. Amik most vagyunk, az az előző életünk terméke. Akit nagyon érdekeltek a szellemi dolgok előző életében, annak valószínűleg ugyanolyan hajlama van a mostaniban is. Ezt nevezzük karmikus lenyomatoknak. Különböző karmikus lenyomatok különféle embereket hoznak létre.
Ez egyeseket a passzív hozzáállás csapdájába vezethet, azt gondolván: „a múltam eredménye vagyok, és mivel a karmikus lenyomatokból következem, nem tehetek semmit”. Természetesen nem változtathatjuk meg, amik most vagyunk, mert már azok vagyunk, amik. Nem tehetünk semmit vele, mert az a múltunk eredménye. De részlegesen irányíthatjuk, hogy mik leszünk a jövőben. Hogy mik lehetünk a következő pillanatban, a következő évben, vagy a következő életben, az a mi kezünkben van, itt és most.
(Path to Buddhahood: Teachings on Gampopa's Jewel Ornament of Liberation by Ringu Tulku, p 40-42)

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás buddhizmus lélek karma újraszületés kozmológia szamszára okság éntelenség bódhiszattva mahájána tévképzetek

A bejegyzés trackback címe:

https://dharma.blog.hu/api/trackback/id/tr4817770034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása