趙州問投子。大死底人卻活時如何。投子云。不許夜行。投明須到。
Zhaozhou megkérdezte Touzi-t:
- Mi van akkor, amikor valaki a nagy halál után visszatér az életbe?
Touzi válaszolt:
- Éjszaka menni tilos. Nappal kell odaérni.
活中有眼還同死
藥忌何須鑒作家
古佛尚言會未到
不知誰解撒塵沙
Az életben szem van, mégis azonos a halállal.
Minek ellenszer egy szakértőt megvizsgálni?
Mondják, az ősi buddhák sem érték el.
Nem tudom ki szabadulhatna a portól és homoktól.
(Kék szikla feljegyzések, 41. eset)
Magyarázat:
A nagy halál minden megkülönböztetés megsemmisítése. Az élet a bölcsesség és cselekvés. Először minden képzetet, elgondolást, véleményt, igazságot, érzelmet el kell hagyni. Rá kell jönni, hogy minden kivétel nélkül üres és látszólagos, valódi tartalom nélküli. Minden olyan, mint az útmenti árokban heverő macskaszar: senkit sem érdekel. De önmagában ezt belátni még kevés. Ha belekapaszkodunk abba, hogy semmi sincs, akkor mi magunk is halottak vagyunk. Azonban ezt is elengedve feltámadunk a nagy halált követően, vagyis átlátunk minden helyzetet és alkalomhoz illően cselekszünk.
Az éjszaka a sötétség, az elhomályosulás, míg a nappal a fényesség és tudás. A kommentárok ezt úgy magyarázzák, hogy szavakkal és képzetekkel nem lehet megközelíteni, csak azokon felülemelkedve. Mert a fogalmak azok mind halottak, a közvetlen tapasztalat egyedül élő. Ez annyit tesz, hogy az élő cselekvést, ami a nagy halált követi, ne megmagyarázni, ne valamiként elgondolni, vagy épp utánozni próbáljuk, hanem csinálni. Hogyan csináljuk? Elemzések és kigondolások nélkül. De mondok egy másik magyarázatot is. A sötétség az üresség, a nem ragaszkodás, a tudat megfoghatatlansága. A nappal az éberség, a tudat azon természete, hogy tudomással bír. De ez az éberség nem valamiről való tudatosság, nem egy tárgy felfogása, hanem eredendő tulajdonság, ami minden tárgytól független. Ezt a fajta szabad tudatosságot kell meglátni közvetlenül, ami nem válik el a jelenségektől, de mégsem függ azoktól.
A vers az esetre rímel. Az első két sor a kérdésről, a második kettő a válaszról szól. Az életben a szem Zhaozhou, aki maga egy felébredett mester. Mégis azonos a halállal, azért, mert a kérdés maga egy halott dolog csupán. Az ellenszer a módszerre utal, vagyis hogy magyarázatokkal és fogalmakkal jutunk a képzeteken túlra. A szakértő vizsgálata az, hogy olyan embernek teszi fel a kérdést, aki szintúgy megvilágosodott. Az ősi buddhák sem érték el, ez az éjszaka megfoghatatlansága, hogy nem rögzíthető le sehogyan sem a Dharma. Szabadulni a portól és homoktól, vagyis a szennyeződésektől, nem lehet és nem is kell. A por és homok az élet, a jelenségek. Ez a nappal, amikor minden tisztán látszódik. Eddig a kommentárok alapján a magyarázat. Elmondom a magam változata szerint is. Az életben a szem a tudat, ami nem különbözik a haláltól, mert eleve üres. Ellenszerre nincs szükség a tudat vizsgálatához, mert az már eleve tiszta és felébredett. Az ősi buddhák sem érték el, minthogy ez nem valami külső, vagy belső dolog, amit meg kéne valósítani, vagy elérni. Mi több, a buddha-tudatban nincs semmi, amit fel kellene fogni. Nem lehet tudni, hogy ki szabadulna a szennyeződésektől, a jelenségektől, mert egyrészt nincs is senki, akinek meg kéne szabadulni, másrészt a jelenségek maguk nincsenek külön a tudattól.
