A világi ember tárgyak és érzetek rabja,
Szenvedése minduntalan ragaszkodásának gyümölcse.
Boldogságot nyereségben és veszteségben ismer csak,
Miközben tudata újabb birodalmakban keres támaszt.

Menedék az, amiben nyugalmat vélünk találni,
De a létforgatagban nem lelni ilyet sehol.
Ezért igazi menedék minden szenvedéstől a Három Kincs:
Buddha, a tanító; Dharma, a tanítás; Szangha, a tanult közösség.

Menedékem legyen a Felébredett, aki reményt adott!
Menedékem legyen a Tan, ami útmutatást ad!
Menedékem legyen a Közösség, akik mindezt tovább adják!
Ez a három ad egyedül menekvést minden lény számára.

A Három Kincs lelőhelye mégsem valahol távol van,
Nem kell messzire mennem, hogy meglelhessem menedékemet,
S nem kell idegen emberek idegen nyelvét beszélnem.
Elegendő ezt az egyszerű tudatot meglátnom, mint üreset.

A bonyolult tudat olyan, amit elméletek hálója szövi be,
Mindent adatokként rendszerez és összeköt más adatokkal,
Megmondja, mi micsoda, mi a dolga, s milyen is valójában.
A bonyolult tudat mindig kieszel valamit, ezért bonyolult.

Az egyszerű tudatnak nincsenek tervei, nem is sző semmit,
Mert a jelenségekről látja, azok jönnek és mennek,
Nem többek fogalmak és képzetek szakadatlan hullámzásánál.
A tudat egyszerű, mert nem vész el a gondolatok között.

Tudni kell még azt is, bonyolultra és egyszerűre bontani
Egy újabb bonyolítás, ami mégis jó szándékom megnyilvánulása.
Nincs két tudat, de még egy se! Így valóban egyszerű.
Ezért elegendő a gondolatokat gondolatokként megismerni.

Ami a tudat, az lényegében megfoghatatlan, alaktalan.
Próbáljuk csak megkeresni! Vajon hol van, mekkora, milyen?
Hosszas kutakodás után magunk is meggyőződhetünk végleg,
S rettenthetetlen felismerésben világos lesz: a tudat üres.

A tudat üres, mintha semmi sem lenne. De nem!
Hiszen itt van a tudomása is eme ürességnek, tisztán fénylik.
Ez az éberség, ami szennyezetlen a képzetektől, tökéletes.
Ha viszont valamiként is megpróbáljuk megragadni: elillan.

A tudat üres és éber, üres éberség, éber üresség.
Magyarázhatjuk sokáig és hosszan, röviden és messzemenőkig,
Nem jutunk ezzel egy kicsit sem közelebb a megértéshez.
Elegendő felhagyni a magyarázatokkal, máris világossá lesz!

Elengedni minden képzetünket, oly könnyű és kiváló!
Látni, a benyomások felmerülnek és elolvadnak, csodálatos!
Nincs mit elérni, nincs mitől megszabadulni, eleve örömteli!
A sok keresés fáradsággal jár. Nem keresni maga a kincs!

Egyetlen veszély csupán az, mikor a jellegtelenből jelleget csinálunk,
Mikor a képzetektől mentesség is egy képzetté válik.
Ha ezt elkerülöd, nem szorulsz több kiigazításra senkitől sem.
Tartsd fenn a tiszta szemléletet a legkisebb erőfeszítés nélkül!

Könnyű és baráti szívvel ajánlom ezt az útmutatást mindenkinek,
Aki megfáradt az újraszületések végtelen folyamában.
Menedéke legyen a Három Kincs az érző lényeknek, éljenek boldogan!
Felhalmozott érdemeim mozdítsák elő szamszára és nirvána egyesülését mindenütt!