„Egek esője édes ének
Kunyhócskám kellemes, szélvédett
Ott meditálok, megbékélten
Hát csak zuhogjatok ti mennyek
Egek esője édes ének
Kunyhócskám kellemes, szélvédett
Ott meditálok, elmém békében
Hát csak zuhogjatok ti mennyek
Egek esője édes ének
Kunyhócskám kellemes, szélvédett
Ott meditálok, vágyak nélkül
Hát csak zuhogjatok ti mennyek
Egek esője édes ének
Kunyhócskám kellemes, szélvédett
Ott meditálok, harag nélkül
Hát csak zuhogjatok ti mennyek
Egek esője édes ének
Kunyhócskám kellemes, szélvédett
Ott meditálok, zavar nélkül
Hát csak zuhogjatok ti mennyek”
(Girimānandattheragāthā, Thag 5.3)
A Girimánanda korábbi életeiről szóló versben (amiben megjelenik a théra saját költeményének képe együtt Patacsára (Thig 6.1) szavaival) Szumédha buddha így vigasztalja:
„Hívatlanul jöttek onnan,
Engedély nélkül mentek innen.
Ahogy jöttek, úgy mentek;
Mi haszna bánkódni miatta?
Mint mikor eső hullik,
Az emberek az útról
Viszik dolgaik oda,
Ahol az eső nem hullik,
És mikor már nem esik,
Haladnak tervük szerint tova;
Így tett anyád és apád is,
Mi haszna bánkódni miatta?”
(Girimānandattheraapadāna, Tha Ap 399)
