A théravádát és mahájánát egyesítő alapvető pontok
amit 1967 január 27-én mutatott be "A világ buddhista szanghája tanácsnak" (The World Buddhist Sangha Council)
tisztelendő dr. Walpola Srí Ráhula
Tripitakavágísvarácsárja,
alkancellár, Cejloni Vidyodaya Egyetem
1. A Buddha az egyedüli mesterünk.
2. A Buddhában, a Dhammában és a Szanghában veszünk menedéket.
3. Nem hisszük, hogy ezt a világot egy isten teremtette és uralja.
4. Követve a Buddha példáját, aki a nagy együttérzés (mahá-karuná) és a nagy bölcsesség (mahá-pradnyá) megtestesítője, úgy gondoljuk, az élet értelme minden élőlény iránt kifejleszteni az együttérzést megkülönböztetés nélkül és az ő javukért, boldogságukért és békéjükért munkálkodni; továbbá kifejleszteni a bölcsességet, ami a végső igazság megvalósításához vezet.
5. Elfogadjuk a négy nemes igazságot, vagyis a dukkhát, a dukkha megjelenését, a dukkha megszűnését és a dukkha megszűnéséhez vezető utat. Elfogadjuk az ok és okozat egyetemes törvényét, ahogyan azt a pratítja-szamutpáda (függő keletkezés) tanítja.
6. A Buddha tanításának megfelelően úgy látjuk, hogy minden feltételes létező (samszkára) állandótlan (anitja) és dukkha, s hogy minden feltételes és feltétel nélküli dolog (dharma) éntelen (anátma).
7. Elfogadjuk a megvilágosodáshoz vezető harminchét tényezőt (bódhipaksa-dharma), mint a Buddha tanította megvilágosodáshoz vezető út különböző aspektusait.
8. Három útja van a bódhi, avagy a megvilágosodás elérésének, az egyes személyek tehetségének és képességének függvényében, vagyis úgy, mint tanítvány (srávaka), mint pratjéka-buddha, vagy mint szamjak-szam-buddha (tökéletesen és teljesen megvilágosodott buddha). A legmagasabbnak, legnemesebbnek és leghősiesebbnek fogadjuk el a bódhiszattva életút követését és a szamjak-szam-buddhává válást mások megmentésének érdekében.
9. Elismerjük, hogy különböző országokban eltérések vannak a buddhista szerzetesek életvitele, a népszerű buddhista hiedelmek és gyakorlatok, a szertartások és ünnepségek, s a hagyományok és szokások tekintetében. Ezeket a külső formákat és kifejezéseket nem szabad összekeverni a Buddha lényegi tanításaival.
Forrás:
Walpola Rahula: The Heritage of the Bhikkhu, Grove Press, New York, NY, 1974. p. 137-138
