Minden végső lényege, a nagy egyetlen igazság, a valóság egyetlen igaz formája, a mindent egyesítő képlet, a bölcsek köve, a tudat valódi természete, az igazi én, az igazság, Sambhala, El Dorado, a Kincses sziget, a Titok. Kerestük, keressük, keresni fogjuk azt, hogy mi az az EGY, ami mindent megold, ami az egyetemes válasz, ami a Panacea. Hogy mi ezzel kapcsolatban a helyzet a buddhizmuson kívül, azt vannak akik jobban, vannak, akik kevésbé ismerik, mindazonáltal itt most a kérdés az, hogy mi ezzel kapcsolatban a buddhizmus álláspontja. Létezik egy egyedüli végső megoldás?
Lama Surya Das, a nyugati, főképp anglofón világban egyik legnépszerűbb dzogcsen tanító írja magáról a dzogcsenről:
"Szeretnék rámutatni, hogy ez minden gyakorlat szíve. Nem azt mondom, hogy ez a legjobb gyakorlat, vagy az egyedüli út. Amit mondok, úgy hiszem, sokkal jelentősebb annál, és sokkal kevésbé szektariánus. Ez minden gyakorlat szíve, ahol minden út találkozik." (Sustaining Present Awareness)
Hasonló véleményt találunk a Thai Erdei Szanghánál (Ácsán Szumédhó, et al.), s szinte mindegyik zen csoportnál is. Ez az egyetemes, mindent összefoglaló módszer a kötetlen éberség. S akkor itt felmerül egy fontos kérdés: ha ennyi az egész, a Buddha miért tanított olyan sok mindent?
Úgy mondják, a Buddha az emberek 84.000 betegségére 84.000 orvosságot adott. Pontosan azért, mert sokfélék vagyunk, különböző személyiségekkel, problémákkal, szempontokkal. Amikor pedig arról van szó, hogy mindezeknek a lényege a kötetlen éberség, fontos helyesen megértenünk, hogy ennek mik a gyakorlati jelentőségei.
A buddhizmusnak, pontosabban minden buddhista irányzat képzési módszerének, van egy felépítése. Hiába megyünk el egy Dzsódo Sinsú templomba, ahol elméletileg semmit sem gyakorolnak, mégis egész sokféle dolgot csinálnak, s hiába mondják azt, hogy a Zen nem támaszkodik írásokra, több nagy egyeteme is létezik a japán zen egyházaknak, amik elvégzése feltétele annak, hogy valakiből pap legyen.
A nagy végső tanítás, a kötetlen éberség még egy másik gyakori félreértésre ad okot. Ez az eltárgyiasítása. Itt a két szót kell megérteni, hogy lássuk, miért nem egy abszolút valamiről van szó. A kötetlen azt jelenti, hogy nem lerögzíthető, nincs valahol, nem valami. Ha meg akarjuk keresni a tudatunkat, hogy hol van, milyen, mekkora, akkor nem találni semmit sem. Tehát kötetlen, nincs sehol semmibe rögzítetten. Az éberség pedig mindig valamire való éberség. Olyan nincs, hogy az "éberség önmagában" (ezért kötetlen). Ha éberek vagyunk, akkor mindig valamire vagyunk éberek, valamiről van tudomásunk, s a tudomás nem önmagában van. Ennek az elméleti aspektusa jelenik meg az üresség és függő keletkezés tanításában. A gyakorlati oldala pedig abban, hogy miközben teljesen és tisztán tudatában vagyunk valamilyen jelenségnek, ahhoz nincs kötődés, nincs eltárgyiasítás.
Végül a buddhizmus esetében mindig jó észben tartani, hogy miről szól és hova vezet. A négy nemes igazság adja a vezérfonalát minden tanításnak, kezdve a légzésfigyeléstől a tantrikus szádhanákon keresztül a dzogcsen közvetlen módszereiig. A szenvedés, a szenvedés oka, a szenvedés megszüntetése, a szenvedés megszüntetéséhez vezető út. Minden ezen kereten belül található. Így a legelméletibb tanítás is gyakorlati, s a leggyakorlatibb tanítás is az elméletet mutatja be. A hármas képzés: az erkölcs, a meditáció és a megértés egyik tagja sem különül el a másiktól. Ahol valamelyik is hiányzik, ott áthághatatlan akadályok lépnek fel a megszabadulás elérésének tekintetében. S ha látszólag ellentétet vélünk felfedezni akár egy tanításon belül, akár magunkban, akkor tudhatjuk, hogy valami még hiányzik a megértésünkből.
