Röviden pár szót ejtek arról, hogy miként néz ki a Zen történetekkel, más néven kóanokkal (kínai: gongan) való gyakorlás. Jelen esetben a kínai hagyományt mutatom be röviden, amihez közel áll a koreai és a vietnámi, míg a japán eléggé más formát öltött Hakuin Ekaku (1685-1768) reformjának köszönhetően.

A módszer elve az, hogy az ember vesz (vagy kap) egy esetet (gongan 公案), aminek a kulcsmondatát, vagy kifejezését alkalmazza arra, hogy felébressze a nagy kételyt (da yiqing 大疑情) és ráébredjen tudatának természetére (jianxing 見性). Ezt a kifejezést nevezik úgy, hogy a szó/kifejezés feje (huatou 話頭), s a gyakorlatot úgy nevezik: betekintés a szóba (kanhua 看話). Maga a szó (hua 話) nem más, mint a gondolat, illetve bármilyen tudati tartalom (dharma/法). Amikor megjelenik a gondolat, azt úgy hívják a szó farka (huawei 話尾), vagyis a vége. Mielőtt megjelenne a gondolat, a kifejezés, az a szó feje, vagyis az eleje.

Hanshan Deqing (1546-1623) úgy magyarázza (és ez az általánosan elfogadott értelmezés a Csan hagyományon belül) hogy míg kezdetben a tanítók közvetlenül az embereket saját természetük felismerésére tanították, minthogy a későbbi időkben nem voltak erre fogékonyak a tanítványok, így elkezdtek különböző módszereket alkalmazni, s innen lett a huatou használata. Egy huatou általában egy kérdés, mint például "Ki voltál, mielőtt apád és anyád megszületett?", "Ki vonszolja ezt a hullát?", "Ki éber a Buddhára?", "Mi az a nincs?", stb. Ezek legtöbbje valamelyik régi esetre vezethető vissza, míg a célja az, hogy a figyelmet a jelenségekről a tudatra irányítsa.

Xuyun (1840-1959) útmutatása szerint a huatouval végzett gyakorlat előtt fontos tisztába kerülnünk a gazda és a vendég (zhu bin/ke 主賓/客) közti különbséggel. A vendég az, ami jön és megy, a gazda pedig az, ami marad, miként egy fogadóban. Mindez a tudatra vonatkoztatva azt jelenti, hogy míg a gondolatok, érzések, benyomások jönnek és mennek, a tudat természete marad. Ez azért fontos, mert a kérdést nem megmagyarázni kell, ez nem egy filozófiai, vagy logikai probléma, hanem meditációs segédeszköz. Arra szolgál, hogy a gazdát lássuk meg, ami a gondolatok megjelenése előtt (huatou) van, s ne magára a gondolatra (huawei) támaszkodjunk.

Bővebb kifejtést találhatunk még tisztelendő Xuanhua és Shengyan tanításaiban is. Különösen érdemes elolvasni a huatou gyakorlatról írt könyvét: Shattering the Great Doubt: The Chan Practice of Huatou. Ismereteim szerint hozzánk legközelebb a Western Chan Fellowship tart olyan elvonulásokat, amik specifikusan a huatou módszer gyakorlására épülnek.

Ha esetleg további kérdések akadnak, annak függvényében írhatok még erről, de most ennyire futotta ma este.