Buddhista az, aki a Buddhát követi. A Buddha a felébredett tudat. Miből ébredt fel? A gondolatok és érzések keltette káprázatból. A gond nem a gondolatokkal és érzésekkel van, hanem a káprázattal. Káprázat az, amikor valami olyat látunk, ami nincs ott. A gondolatokat és érzéseket tartalmasnak, valódinak hisszük, vagyis maradandóan igaznak, miközben sok tényezőből összetettek és pillanatról pillanatra változóak. Felébredni arra, hogy a gondolatok és érzések tünékeny élmények csupán, miközben a tudat természeténél fogva nyugodt és éber, ez a Buddha.

A buddhizmust sokmindennel azonosítják, főképp külsőségekkel. De a külsőségek nem mondanak sokat róla, ahogy számos különböző hagyománya és irányzata létezik. A külsőségeknek van felszíni és mélyebb értelme. Felszíni az, hogy milyen ruhát hordanak, milyen alakú szobrok vannak, milyen szertartásokat végeznek. Mélyebb az, amit ezekkel kifejeznek. A küsőségek után ott vannak a tanítások, amik a buddhizmus testét képezik. Miként sokféle kinézetű ember van, úgy a tanításokban is rengeteg eltéréseket találunk. Ezeknek a tanításoknak a felszíne a különböző kifejezések, a mélysége a jelentés, amit mondani akarnak. Végül, a buddhizmusnak van a közvetlen tapasztalata, maga a megvilágosodás, a közép út, a Buddha tudata. Mindhárom megismerésének megvan a maga haszna, ám ha saját magunk akarjunk megbizonyosodni a Buddha igazságáról, akkor a saját tudatunkat kell megvizsgálnunk.

Amikor a tudatról van szó, akkor úgy látjuk, hogy ezek a gondolatok és az érzések. Azt hisszük, hogy az vagyunk, amit gondolunk és amit érzünk. Ez az, amikor nem rálátunk a tudatra, hanem elveszünk benne. Ha viszont rálátunk a gondolatokra és érzésekre, akkor azok nem ragadnak magukkal, s megértjük a működésüket. Rálátni ezért annyi, mint nem elveszni, hanem szabadnak és ébernek lenni.

Ahhoz, hogy rá tudjunk látni a tudatra, rengeteg módszer létezik, amiket a Buddha tanított. De hogy megmaradjunk a közvetlenségnél, azt kell felismernünk, hogy a tudat természete eleve szabad és éber, így nincs szükség semmilyen technika használatára. Milyen a tudat, avagy mi a tudat természete? Miközben a gondolatok és érzések jönnek és mennek, az ezekről való tudatosságot nem akadályozza semmi sem. Amikor jelen van egy gondolat, akkor ott a tudatosság, s amikor nincs jelen egy gondolat, akkor is ott a tudatosság. Mi ez a tudatosság? Akárhogy is akarnánk lerögzíteni, nem lehet. Ez a tudatosság ezért nem egy dolog, nem egy gondolat, nem egy érzés, nem egy élmény. Mégis, a tudatosság jelen van, s tudunk arról, hogy nincs semmi konkrét, ami a tudatosság. Ez az, amikor a tudat nem támaszkodik semmire, nem ragad bele egy gondolatban sem, hanem kötetlen. Így felismerjük, hogy éberségünk mindig jelen van, s semmi nem szennyezi be, nem homályosítja el. Minthogy a tudat természete nem homályos, így a rálátásnak sosincs akadálya. Mert nincs akadály, ezért ahogy megjelenik egy gondolat, egy érzés, úgy el is múlik. Megjelenik a harag, megjelenik a vágy, megjelenik a büszkeség, megjelenik az öröm, megjelenik a szomorúság, s ugyanúgy el is tűnik.

Rálátva, hogy a gondolatok és érzések milyen tünékenyek, többé nem képzeljük azt, hogy az vagyunk, amit érzünk és gondolunk, hisz a tudat természete, lényünk lényege szabad és éber. De azt sem mondhatjuk, hogy a kötetlen tudatosság vagyunk, mert ha megnézzünk, semmi ilyen nincs. Semmi ilyen nincs, vagyis ha elválasztjuk a gondolatokat és érzéseket a tudat természetétől, mintha ez két külön dolog lenne, akkor pusztán egy képzetet dédelgetünk arról, hogy szabadok lennénk. Szabadnak lenni annyi, mint nem elragadtatni az érzésektől és gondolatoktól, miközben gondolkodunk és érzünk. A tudat érző és gondolkodó, mégis kötetlen, mert nincs semmilyen lényegisége, ami megmaradna, csupán maga a tudatosság, ami nem egy dolog.

Elegendő, ha tudatában vagy az érzékeidnek, annak, amit látsz, hallasz, ízlelsz, szagolsz, tapintasz és gondolsz. A tudatosságot nem erőltetni kell, nem igényel figyelmet, vagy koncentrációt, hiszen eleve jelen van a tudatosság magában a tapasztalatban. Ha magára a tudatosságra támaszkodsz csupán, az élmények akadálytalanul áramlanak, s így valójában nem támaszkodsz semmire sem, nem ragadod meg őket. Nem érzéketlen vagy, hanem érző. Nem elragadtatott vagy, hanem nyitott. Nem figyelmetlen vagy, hanem rálátsz a dolgok működésére. Ez a bölcsesség, a türelem és a törődés útja, a Buddha követése.